A sógoréknál mindennap sörünnep van? – Osztrák marzenek csoporttesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Azt szokták mondani, hogy az osztrákok a németektől kapták a sörkultúrájukat. Mondjuk ez tök logikusnak tűnhet, ha azt nézzük, hogy milyen hagyományos típusokat főznek az osztrákoknál a nagyüzemek, hiszen a heller bockokat és a bajor vonalra hasonlítani próbáló weizeneket alapvetően tényleg a németekhez kötjük. És hát a Hirter Privat Pils is inkább közelít egy Wernesgrünerhez vagy Radebergerhez semmint egy Pilsner Urquellhez vagy Krusovice Imperialhoz, ugyanakkor nyugati szomszédainknál könnyen felfedezhetünk egy furcsaságot, ha végignézzük egy Intersparban a söröket. Olybá tűnik, hogy a legtöbb márka egy euro körül kínált alapterméke, tehát a hétköznapi ivósörök, marzenek.

A marzen viszont alapvetően a németeknél egy időszakos sör, egészen konkrétan csak az Oktoberfestre szokták készíteni a főzdék, az átlag sörök sokkal inkább a helles és a pils kategóriába esnek náluk. A „márciusi” sörök egyébiránt az átlagnál kicsit testesebb, erősebb, hagyományos bajor alapanyagokból készült lagerek. A történeti hátterükről annyit, hogy a 19. század előtt még a modern hűtéstechnika hiánya miatt csak télen tudtak lagereket készíteni, hiszen nyáron képtelenek voltak biztosítani az erjedéshez szükséges alacsony hőmérsékletet, és hát március volt az utolsó hónap, amikor még az időjárás engedte az alsóerjesztésű sörök készítését. Az ekkor lefőzött, az átlagnál kissé erősebb és testesebb söröket hideg pincékben tárolták el, hogy majd szeptember végén, egy fesztivál(ma ez az Oktoberfest) keretén belül elfogyasszák őket.  Idehaza az említésre méltóak közül a Paulaner festbierje szokott feltűnni szeptember végén a boltok polcain, ha valaki ivott már olyat, akkor nagyjából képben van azzal, milyen egy marzen… és hogy az osztrák marzenek milyenek? Hát mindenfélék csak nem olyanok, mint amilyennek egy „márciusi” sörnek lennie kell. ;)

//Gösser Marzen//

Valószínűleg a Gösser a legismertebb osztrák sörmárka, idehaza is kapni ilyen néven sört(Gösser Spezial), de ezt a Heineken Hungária főzi, és az évek során kritikán aluli lett a minősége, így senkinek nem ajánlom a fogyasztását, azt meg főképp nem, hogy ez alapján ítélje meg a Gössert, mint márkát. Ezt egyébként egy termék megkóstolása után amúgy sem érdemes megtenni, hiszen valódi, osztrák gyártású Gösserből rengetegféle létezik, csatos üveges szűretlenek, 16 ballingos világos baksör, Stiftsbrau néven tipikus barna lager, és persze mostani teszt alanyunk, a névleg marzen ivósör.

A Gösser Marzen megjelenése egészen szép, aranysárga színnel és összefüggő, tartós habbal operál, és az illata is kellemes… mi baj lehet akkor? Igazából azon kívül, hogy ez nem egy marzen, semmi. A korty egy telt, édes, malátássággal kezd, majd a korty pedig már egy jól ismert keserűvel zárul. A sör egyébként korrekt testet kapott, 11,8 balling fokos. Nos, tudom én, hogy ez a leírás elég unalmasan és átlagosan hangzik, és őszinte leszek: ezt a sört mindenki annak is fogja látni, ha megkóstolja. Legalábbis elsőre biztosan. De ha úgy dönt, hogy többet is elfogyaszt belőle, és időt szentel annak, hogy türelmesen kortyolgatva kiismerje, akkor a Gösser Marzen lehet, hogy úgy kinyílik számára, ahogy nekem tette. Nekem ugyanis ebből nem egyetlen teszt alany jutott, hanem mivel ötvenkét centes akciós darabáron dobta utánam az Interspar egy éve egy teljes tálca vásárlása esetén, beneveztem arra a huszonnégy dobozra. Ez a huszonnégy doboz pedig lassanként, hosszú időintervallum alatt fogyott el, és az a helyzet, hogy a vége felé, az utolsó tíz doboznál már azt vettem észre, hogy a kellemes kortyérzetű, de amúgy tök átlagos ivósörben hellesekre jellemző zamatosság és enyhe őszi gyümölcsös ízjegyek jelentek meg. Valószínűtlennek tartom, hogy a sör érett, az ilyen egyszerű világos lagerekre nem hat az ilyesmi, egyszerűen csak egyre jobban kiismertem a sört, és még inkább azon a napon a szokottnál lassabban és nagyobb odafigyeléssel kortyolgathattam a Gösser Marzent, így történhetett, hogy felfedeztem benne az amúgy eléggé lapuló ízjegyeket.

Ugyanakkor ha valaki nem is találkozik az őszi gyümölcsökkel meg a helleses zamattal benne, akkor sem fogja valószínűleg megbánni a kóstolást, mert a Gösser Marzen egy kellemes és valójában könnyen megkedvelhető ivósör, csak mivel semmi érdekeset nem tartogat, túl nagy elvárásokat nem szabad támasztani felé. :)

Ár/érték arány: 7/10.

//Zipfer Marzen//

Ha a Gösser a legismertebb osztrák sörmárka, akkor a második a Zipfer, melynek valószínűleg az az egyszerű, prózai oka, hogy ilyet konkrétan lehet kapni itthon is. Importálják ezt a „marzent” is, de lehet kapni egy másik világos lagerüket is, bár nyilvánvalóan idehaza nem egy tömegesen fogyasztott kommersz sör, lévén az import német kommerszekkel együtt erősen túlárazták őket. Mondjuk a kóstolási tapasztalataim alapján teljesen mindegy, mennyiért adják, a Zipfer Marzent nem igazán ajánlom senkinek.

Már megjelenéskor megfigyelhetünk eltéréseket, hiszen a színe haloványabb, mint a Gösseré, és a habja sem bizonyult olyan tartósnak, és illatába is fémesség vegyült. A korty legeleje a telt, édes malátásság helyett inkább semmilyen, aztán ezt a jótékony semlegességet felváltja komlókeserű és durva fémesség elegye. Sejthető, hogy ilyen benyomások után eléggé küzdöttem az elfogyasztásával, amelynek az lett az eredménye, hogy a korsóba kitöltött sör egyre csak melegedett, és amikor elért egy bizonyos szintet, akkor már savanykás mellékízek is megjelentek benne… nos, ekkor öntöttem ki a maradékot. Egyébiránt ez is 11,8 balling fokos, tehát a testtel nem lenne gond, csak… hát az a baj, hogy ha annyira szar a sör, hogy nem lehet meginni, akkor teljesen mindegy, mennyi a szárazanyagtartalma, nem? :D

Á/érték arány: 2/10.

//Egger Marzen//

Az Egger már talán nincs benne annyira a köztudatban, azonban ilyet is lehet kapni itthon, és még import is, csak éppen nem a „marzent”, hanem a heller bockjukat, és kissé fura módon, mindenféle marketing vagy hírverés nélkül az Aldi vette fel nemrég az állandó kínálatába. Egyébiránt nem rossz sör az, ahogy a gyár alapterméke, az Egger Marzen sem.

Megjelenése nagyon hasonlít a Gösser Marzenére, és az illata is erőteljes rokonságot mutat, de még a szárazanyagtartalma is ugyanúgy 11,8 balling fok, azonban ízlelés terén már egy erőteljesen szembetűnő, lényegi különbségre bukkantam: ennek a végéről igazából hiányzik a komlókeserű. Vagyis hát annyira enyhe, hogy alig lehet észrevenni. Ez mondjuk nem konkrét, objektív hiba, inkább stílus kérdése, és amúgy a malátalappal – azt leszámítva, hogy semmi extrát nem nyújt – nincs gond. Tulajdonképpen ízlés kérdése, ki melyiket veszi, aki nagyon nem szereti a komlókeserűt, annak az Egger Marzenét ajánlom, akik meg olyan osztrák ivósört szeretne, ami nem megy el annyira a malátás irányba, hanem azért van benne észrevehető komlósság is, annak meg a Gössert. Összességében én személy szerint a Gössert jobban megkedveltem, főképp azután, hogy abban felleltem a fent említett ízjegyeket, míg hiába volt szintén egy tálca az Eggerből is itthon, az ő esetében ilyesmi nem történt az idők során. Ugyanakkor az tagadhatatlanul az Egger mellett szól, hogy a nagy átlaggal ellentétben egy euro helyett hetven cent környéki áron kínálják, így úgy döntöttem, hogy a pontszáma meg kell, hogy egyezzen a Gösserével. :)

Ár/érték arány: 7/10.

//Steffl Marzen//

És kérem szépen, utolsó tesztalanyunk is ismerős lehet sokaknak, hiszen Stefflt is lehet kapni itthon, csak éppen azt egyszerűen Steffl Biernek hívják és a Heineken Hungária készíti… vagyis szerintem a helyesebb kifejezés, hogy kotyvasztja. Igazából borzalmas alsópolcos sör itthon, nem is érdemes fecsérelni rá a szót. A tapasztalat általában az, hogy az eredeti mindig jobb, mint az itthon licence alapján gyártott, és ez itt sincs másként. Csak éppen ettől a Steffl Marzen még nem lesz igazán jó sör.

Színe halovány, inkább a Zipfer Marzenre hasonlít, habja ennek is hamar eltűnt, illata elég semleges, kicsit talán malátás, de ennyi. Ez tulajdonképpen tökéletesen leírja azt is, hogy milyen a kortyérzet: semmilyen. Egy nagyon picit malátás tán, de egyébként annyira fájóan jellegtelen, hogy igazából nem is lehet róla mást írni. Persze ez még mindig jobb, mint a mellékízekkel teli itthoni Steffl, de így is csak a „max ingyen kéne” kategóriába esik bele nálam a Steffl Marzen.

Ár/érték arány: 3/10.

Összességében bár egyik osztrák „márciusi” sör sem a tipikus bajor marzen, de azért vannak köztük kellemes ivósörök, így ha valaki Ausztriában valami egyszerű kommerszre vágyna, akkor bátran ajánlom neki a fentiek közül a Gössert vagy az Eggert, illetőleg ha Steffl-lel kínálnak, az sem tragédia, mert ez itt nem az a borzalom, amit itthon árulnak, csak éppen fel kell készülni rá, hogy az ízek hiányoznak belőle, de az elfogyasztása garantáltan fájdalommentes lesz. A Zipfer alapsörét meg érdemes kerülni, a kóstolásnak úgyis csak szitkozódás meg lefolyóba öntés lesz a vége… én szóltam! ;)