Jönnek az oroszok! – Volkovskaya sörök tesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A sörforradalom már ott van mindenhol. Teljesen mindegy, hogy az unalomba vagy a silány alapanyagok szolgáltatta mellékízekbe fulladt kommersz pale lagereknél leragadókról, Coronával vagy Millerrel a kezükben pózoló sznobokról, vagy a valóban jó, és kulináris élvezeti értékkel rendelkező termékeket keresőkről van szó, mindenki hallott már a köznyelvbe „kéjzműves sörként” beégett termékekről. Véleménye, reakciója is mindenkinek van rájuk: alaptalan köpködés, naiv túlmisztifikálás, tévhitek és városi legendák egyaránt övezik a forradalom menetelését, amely – mindenféle negatív és pozitív hordalékával együtt – megállíthatatlanul terjed. Egymást érik a torzszülött nagyüzemi utánzatok, lassan idehaza minden hónapban feltehetjük a kérdés, hogy az aktuális kreálmány fogyasztható lett-e vagy nem és még minimális előrelépést sem jelent a szokásos hazai kommersz felhozatalhoz képest. A fiatal jelenség tehát meghódít mindent, beleértve az internetet is, ahol a veterán sörblogokon kívül már számos fórum és megkérdőjelezhető szakszerűséggel és alapossággal készített multimédiás tartalmak is hirdetik: itt a sörforradalom! Azonban a maga fizikai valójában sem állt le a terjeszkedésével, a gombamód szaporodó kisüzemek már Oroszországba is elértek, a szlovák Billa pedig onnan hozott el nekünk (szeretettel) egy IPA-t és egy witet.



//Volkovskaya IPA// 
Az újhullámos komlókkal főzött IPA a forradalom egyik jelképe, a kisüzemek jelentős hányada legalább egyet magáénak tudhat a szortimentjében. Nincs ez másként a Volkovskaya Pivovarna esetében sem, akik Jarrylo és Pekko – annyira nem a köztudatban lévő – amerikai aromakomlók felhasználásával szintén lefőzték a maguk IPA-ját.

  

Az orosz főzde termékének illata intenzíven citrusos, ahogy az a műfajban szokás, kitöltés után már egyből árad az erős amerikai komlós aroma a pohárból. Ugyanakkor valószínűnek tartom, hogy még azok sem vágnák rá se ebből se a kortyérzetből, hogy ebben most konkrétan Jarrylo meg Pekko komló van, akik – velem ellentétben – korábban találkoztak már ezekkel a fajtákkal. Mert hát arról van szó, hogy az illat nem annyira karakteres, sokkal inkább pozitív értelemben tipikus: vitathatatlanul közvetíti azt, amit elvárunk egy amerikai aromakomlókkal teletömött újhullámos IPA-tól, de nagy egyediséget nem mutat fel. Igazából ez az ízlelés során sem változik, azonban engem mégiscsak sikerült megfognia ennek a sörnek. Mégpedig azért, mert a kortykezdő citrusosság és a lezárásban megjelenő – amúgy elég határozott – komlókeserű közötti átmenetet annyira szépen oldották meg, hogy összességben emiatt a finom kis harmonikus áthidalásnak köszönhetően számomra az ízélmény mégiscsak átlagon felülivé emelkedett. Ezt leszámítva „csak” egy jól összerakott újhullámos IPA, de még ha valaki nem is találja meg benne azt a pici pluszt, amit én, de kedveli amúgy a stílust, akkor azt mondom, bátran emelje le a polcról és rakja bele a kosárba a négy decis üveget a Billában, mert egy euro hetven centért nagyon is rendben van… sőt!
Ár/érték arány: 9/10.



//Volkovskaya Blansh de Mazay// 
Wit, tehát egy belga típusú búzáról van szó, és hát ezzel kapcsolatban annak ellenére is voltak fenntartásaim, hogy úgy ajánlották, hogy ez mennyire jó… csak az a helyzet, hogy eddig azt tapasztaltam, hogy az újhullámos kisüzemek nem igazán tudják felvenni versenyt a hagyományos búzasör gyártókkal. És most teljesen mindegy, hogy a bajor vagy a belga vonalról beszélünk, a legtöbb esetben minőségileg sem tudják elérni ezek az új termékek a klasszikus nagy nevek színvonalát, de az ár/érték arányt kivétel nélkül mindig problémásnak találtam.

  

Most viszont ez megdőlt, mert a Volkovskaya Pivovarna witje nálam nagyon betalált. A koncepció kimondottan egyedi, és igazából az elején az összetevőket böngészve még szintén tartottam tőle, hogy nem biztos, hogy ez működni fog számomra witként, de akár sörként sem, viszont az a helyzet, hogy… dehogynem, nagyon is működik! A Volkovskaya Pivovarna termékéből ugyanis hiányoznak a fűszerek(pl. koriander curaqao), amelyek szerintem szinte elengedhetetlen kellékei a műfajnak, ugyanakkor itt van helyette Mosaic amerikai aromakomló, amely újhullámos ale-kből szerintem biztosan sokaknak ismerős. Illatában már keverednek a búzás jegyek a Mosaic adta citrusossággal, de ez nem egy disszonáns kavalkád, sokkal inkább egy érdekes, izgalmas és abszolút kellemes összkép. Az íze is ezt a vonalat követi, kapunk egy jó kis telt, édes búzalapot, amely azért mondjuk fűszerek hiányában így ebben a formában kevés és üres lenne, de erre építkezik az újhullámos ale-kből ismerős trópusi gyümölcsösség, a kortyot pedig a Mosaic szolgáltatta moderált komlókeserű zárja. Testesebbnek is éreztem jóval, mint az átlag witeket, igaz a címke tanúsága szerint ez is 14 balling fokos, csak úgy, mint az IPA-juk. Alapjáraton azt mondanám, hogy egy wit legyen könnyedebb, de ennek az érdekesebb és egyedibb megközelítésnek jól állt ez. Sőt ez egész sör így ahogy van jó, de ha valaki szigorúan hagyományos witet keres, akkor továbbra is csak a Hoegaardent tudom ajánlani, sőt ha olyanhoz lesz kedvem, én is maradok annál természetesen… viszont nálam működött ez a kísérleti koncepció, szerintem jól sikerült és biztosan fogok még venni belőle(árra és kiszerelésre megegyezik az IPA-val), így azt mondom, ha valaki nyitott az ilyesmire, akkor mindenképpen tegyen vele egy próbát! ;)
Ár/érték arány: 9/10.

Karpat True American Summer Boys teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A legutóbbi Billában tett látogatásom alatt találtam rá a Pivovar Karpat True American sorozatára, amelyből akkor bekerült a kosárba mind a porter mind az IPA. Most pedig sikerült felfedeznem egy újabb tagját is, a Summer Boyst, ami pedig nem meglepő módon egy könnyed, nyári frissítő italnak szánt APA. Kimondottan kedvelem az ilyen stílusú söröket, és a True American szériával sem voltak eddig rossz tapasztalataim, így izgatottan és abszolút pozitív várakozásokkal álltam neki a tesztelésnek.

Pohárba töltve narancsos beütésű félbarna ital kerül elénk, melynek tetején alig valamicske hab keletkezett, majd az is hamar eltűnt. Illata hozza az újhullámos APA-k amerikai aromakomlóinak szokásos jegyeit, így alapvetően trópusi gyümölcsösséget érezhetünk itt, ezek közül én leginkább a narancsra és a mangóra asszociáltam. Ugyanakkor ennél többről van szó, határozottan éreztem valami „belgásat” is a Summer Boys illatában, de így hirtelen nem sikerült konkrétan beazonosítanom, miért is juttatja eszembe ez az aroma a tradicionális flamand söröket. Aztán közben elkezdtem böngészni a hátsó címkét, és a Google fordítós magyar szöveg egyből felvilágosított: az összetevők között ugyanis szerepelt a koriander is. És valóban! A szokásos újhullámos komlók aromáját itt ez a leginkább witekből ismerős fűszer egészítette ki, hogy az összkép egyszerre legyen kicsit újszerű és kellemesen frissítő.

Az ízélmény pedig alapvetően tükrözi azt, amit a sör illata nyújtott. Egy édes malátalapra építkeznek az amerikai komlók, de azoknak keserűsége alig jelenik meg, egyértelműen a üde citrusosság, trópusi gyümölcsösség került a középpontba továbbra is leginkább narancsosságként és mangósságként testet öltve, amelyet a hozzáadott koriander támogat meg.

Számomra a Summer Boys tökéletesen hozta azt, amit egy ilyen stílusú APA-tól várok, és tette ezt úgy, hogy egy kicsit sikerült újat is mutatnia nekem a koriander hozzáadásával, amely mind illatában mind ízében egy kis „belgás” felhangot kölcsönzött neki, ezért igazán rosszat nem is tudnék róla mondani. Az ára pedig kimondottan kedvező, hiszen mindösszesen egy euró és harminckilenc centet kellett otthagyni érte a kasszánál.
Ár/érték arány: 9/10.

Saris Ejl teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Amíg itthon egymást érik az új trendekhez igazodni kívánó nagyüzemi próbálkozások, addig Szlovákiában a kommersz sörök kínálata leginkább megmaradt a hagyományos pilsner-barna lager vonalon. Persze ha éppenséggel a nagyáruházak kínálatából bőven válogathatunk magunknak korrekt vagy kimondottan jó ivósöröket, akkor valószínűleg nincs is akkora igény a fogyasztók részéről a nagy gyárak szortimentjének megújulására. Északi szomszédainknál pedig pontosan ez a helyzet, elég csak olyan tételekre gondolni, mint a Krusovice Imperial Královská 12 vagy a 11 ballingos, „zöld dobozos” Kozel meg persze ott van az összes Urpiner és Bernard is…

Az Asahi ottani divíziója - amely Plezensky Prazrdoj Slovensko néven fut - azonban úgy döntött mégis bepróbálkozik egy, a térség hagyományaitól eltérő, új termékkel. Viszont érdekes módon nem az újhullámos típusok felé kacsintottak ki, hanem egy tradícionális brit műfajban próbálták ki magukat, azaz egy bittert főztek le. Érdekes próbálkozás, ugyanakkor ha azt nézzük, hogy egy euróért fogják ezt árulni, amikor majd a nyolcvan centes bevezető áras időszaknak vége, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy ebben a termékben megvan a potenciál, hogy nagyot szóljon és közönségkedvenccé váljon, ha legalább korrektre sikeredik. A kérdés tehát adott: beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket a Saris Ejl?

 
Ha kitöltjük pohárba, akkor könnyedén megállapíthatjuk, hogy ha mást nem is, a külsőségeket sikerült elég jól imitálniuk, hiszen mind a szín, mind a visszafogottan képződő majd gyorsan el is illanó hab tipikus a „valódi”, brit gyártású bittereknél is. Az illat kecsegtető, hívogatóan citrusos és trópusi gyümölcsös, és… hát azt kell, hogy mondjam, hamis reményekbe ringató, ugyanis többet ígér, mint amit ez a sör ízélmény terén nyújtani tud. Ugyanakkor nem arról van szó, hogy a Saris Ejl rossz lenne, csak éppenséggel maga a kortyélmény az aromákhoz képest jóval visszafogottabb. A maláta az élesztővel együtt egy kellemes alapot ad, a kortyot pedig enyhe, de ale-es, a fajtára jellemző keserű zárja. És egyébként az összkép imitálja is azt, amilyen egy angol bitter, viszont nagyon moderáltan teszi ezt, és igazából túl sok konkrét ízjegyet nem igazán lehet felfedezni benne.

A sok alsóerjesztésű nagyüzemi sör közül tehát ugyan kitűnik, és konkrét hibája sincsen, tagadhatatlanul kellemes, harmonikus, de az elfogyasztása valószínűleg senkinek sem jelent majd túlságosan maradandó élményt, és feltehetően a legtöbben – hozzám hasonlóan – egy euróért továbbra is inkább valamelyik Bernardot emelik majd le a polcról és nem a Plezensky Prazdroj Slovensko legújabb termékét.
Ár/érték arány: 6/10.