Duff teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Ha valaki elolvasta a korábbi sörtesztjeimet, akkor könnyedén levonhatta a következtetést, hogy nemrégiben megejtettem a szokásos év végi szlovákiai kiruccanásomat. Eddig leginkább a Billában beszerzett újdonságokról volt szó, de a Lidl is tele volt szezonális termékekkel, lesz természetesen hamarosan Reichenberger pakk és Konrad Bizon Ale teszt, de előtte nézzük meg, hogy mi is ez a Duff? Az amerikai hetek termékei közt volt kitéve, és bár sajnos volt szerencsétlenségem már az USA nagyüzemi „sörkultúráját” megtapasztalni, ezt a terméket még konkrétan nem láttam sehol, és mivel csak nyolcvan cent volt, úgy gondoltam, hogy poénból veszek egyet tesztre, ahogy azt tettem közel egy éve az osztrák Lidl-ben az Efes Pilsen esetében.

Az USA nagyüzemi söreiről azt kell leginkább tudni, hogy érdemes kerülni őket. Ha Top 10-es listát kellene felállítani arról, hogy melyek azok az országok, ahol a nagy gyártók a legsilányabb sörökkel sújtják a fogyasztókat, akkor az Egyesült Államok biztosan előkelő helyen szerepelne rajta. Nem véletlen, hogy itt elégelték meg ezt legelőbb a sörkedvelők és konkrétan kirobbantották a sörforradalmat, azaz innen indult ki a kisüzemi sörfőzés terjedése, és ennek a mozgalomnak a keretében jöttek létre az olyan újhullámos típusok, mint mondjuk az APA. De ez azon a tényen nem változtat, hogy a nagyüzemi söreik a mai napig kegyetlen szarok. És hogy ez pontosan mit jelent?

„American beer is like having sex in a canoe: fucking close to water.” Mondta vala Monthy Python, és tökéletesen igaza volt, ezek azok a pale lagerek, amelyekből annyira kispórolták az anyagot, hogy se testük nincs se igazán ízük. Legtöbbször semlegesek, de ha valamit fel is fedezhetünk bennük, abban nem lesz semmi köszönet… ha valaki esetleg nagyon kíváncsi, milyen ez a gyakorlatban, akkor vegyen meg egy Millert… bár talán ebben az esetben jobb boldog tudatlannak lenni…

Viszont most hogy ilyen hosszasan felvezettem az amerikai nagyüzemi söröket, elárulom, hogy a Duff nem az. Bár a dobozon csak EU van feltüntetve származási helynek, a ratebeerről már kideríthető, hogy németek csinálták, de ez nem egy hagyományos értelemben vett német sör. Egészen konkrétan az történhetett, hogy a németek megpróbáltak elkészíteni egy tipikus amerikai pale lagert. Tudom, tudom, ennek semmi értelme, de a végeredmény alapján ez a legelképzelhetőbb opció. A Duff ugyanis valóban egy pale lager a tipikus színnel, kevés habbal, és nem éppen kifinomult ízekkel kecsegtető illatával. Az íze egyébként bizonyos szempontból nem olyan fájdalmas elsőre, mint gondolnánk. Legelőször ahogy belekortyolunk édes malátát fogunk érezni, de ez gyorsan eltűnik, és utána nem lesz semmi. A sör nagyrészt semleges ízű, tulajdonképpen olyan, mintha egy pohár csapvízbe – ha létezne ilyen - valamiféle malátaszörpöt öntöttek volna, de abból is csak kevés került volna bele. Tehát a sör ugyan kegyes valamelyest, mert nem durvul intenzív mellékízek hadával, ugyanakkor unalmas a semlegesség miatt, és bizony alattomos is, mert idővel a fogyasztója számára egyértelművé teszi, hogy ez a malátalap nem kimondottan jó minőségű, nem a bajor hellesek gyümölcsös és zamatos karakterét hozza, sokkal inkább az olcsó ipari malátásságról van itt szó, ami számomra – ahogy egyre többet kortyoltam a sörből – egyre poshadtabbá vált, így végül félúton feladtam, megállítottam a filmet, kiosontam a konyhába, a pohár tartalmát a lefolyóba öntöttem, a hűtőből pedig gyorsan kerítettem egy Krusovice Imperialt, hogy leöblítsem ezt a borzalmat…

A végszó legyen az, hogy a németek ne majmolják az amerikai nagyüzemeket, hiszen annyi jó hagyományos típusuk van, főzzenek helleseket, marzeneket, weizeneket, dunkeleket és bockokat, vagy ha új utakat keresnek, akkor mozduljanak az újhullámos típusok felé.

Ár/érték arány: 2/10.