Starocesko Svijetlo Pivo teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Horvát nagyüzemi sörökhöz bőven volt már szerencsém és szerencsétlenségem is, de a Pivovara Daruvar terméke, a Starocesko Svijetlo Pivo eddig még nem került elém. Eddig azt sem tudtam, hogy ez a sör egyáltalán létezik, sőt őszintén szólva a főzdéről se hallottam még, de most megkaptam ezt is a Szlovéniából származó szeretetcsomag részeként a húgomtól. Ahogy néztem a Ratebeeren, a gyártónak vannak ennél jóval izgalmasabb cuccai is, 5th Element néven fut egy prémiumabb szériája, de ettől függetlenül a Starocesko Svijetlo Pivo is figyelemre érdemes, sőt bizonyos szempontból különleges is.

Persze, ha azt mondom, hogy a Starocesko Svijetlo Pivo egy 11,5 balling fokos világos lager, akkor nagy eséllyel ezt nem fogjátok elhinni nekem, sőt lehet, hogy lesznek olyanok - kevesen, de mégiscsak lesznek -, akik azt hiszik totálisan megőrültem, és talán, előfordul az is, hogy valaki itt azonnal megtorpan az olvasásban és vadul billentyűzetet ragadva nekem esik a kommentszekcióban. De nem érdekel, én kitartok az állítás mellett, mert ez itt az egyetlen olyan horvát nagyüzemi világos(!) lager, amire azt tudom mondani: ez jó volt. Nem kínvallatásokhoz készült, mint az Ozujsko, nem esik bele a furcsán rossz kategóriába, mint az Istarsko, és nem pusztán iható, nem csak „oké”, mint a sima Karlovacko, a Starocesko Svijetlo Pivo jó. Jó, mert friss és üde az illata, főleg malátás, de pici citrusosság is van benne, halványan, de azért ott van. Jó, mert van teste, és nagyüzemi sörhöz képest az íze is telt, amolyan pilsneresen édes-keserű párosítású, amiben a maláta és komló balance-a pont jó, harmónikus, és egy olyan kellemes, kenyeres-gabonás karaktert kölcsönöz a sörnek. Persze a Karlovacko Crno összességében jobb, érdekesebb, de talán, netalántán, nem kizárt, sőt egészen elképzelhető, hogy nem mindenki olyan elvetemült, mint én, hogy egy 14,5 balling fokos barna lagert inna a horvát tengerparton a nyári hőségben. Na, nekik ajánlom a Starocesko Svijetlo Pivot a mainstreamebb horvát márkák világos lagerei helyett. ;)

Gösser Stiftsbrau teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Gösser Marzen és a Gösser Naturweizen mellett még a Gösser Stiftsbrau tartozik a Gösser hétköznapibb, „alapabb” szériájába, mondhatnám azt is, hogy ők így együtt az alap trió, hiszen a csatos üveges zwickelek mind designban mind árban prémiumabb szintre lettek pozícionálva, a heller bockjuk meg eleve limitált cucc, csak a két nagy keresztény ünnepre, karácsonyra és húsvétra főzik.

A Gösser Stiftsbrau ennél fogva nem is túl különleges a típusát tekintve, egy egyszerű barna lagerről van szó, tehát olyasmi, amit a legtöbb nagyüzem azért szokott készíteni… legalábbis errefelé Közép-Európában. Igaz, pont a sógoréknál annyira nem elterjedt, hogy az alap marzenjüket egy tmavyval egészítsék ki, inkább elterjedtebb, hogy pincesört vagy weizent csapnak mellé. Viszont a Gösser szortimentjébe belefért egy barna lager, ami tök jó, legalábbis szerintem, mert én kedvelem ezt a típust… ha jól csinálják, és főleg ha az ízlésemnek megfelelően csinálják.

Négy éve, mikor először kóstoltam a Stiftsbraut ezt pont nem éreztem, mert totál hiányzott belőle mindenféle olyan kesernyésebb ízjegy, amit pörköltmaláta adhat, sőt egyáltalán csak a tömény karamelles édességről szólt: tehát olyan volt, mint a Murauer barnája, ami szintén nem jött be. Ez az üveg viszont rám cáfolt, vagy inkább a régi kóstolási tapasztalatomra, mert az igaz ugyan, hogy az illata ennek is erőteljesen édes volt, amolyan malátasziruposan némi erdei gyümölcsös jegyekkel, viszont az ízében már ott volt egy markáns kávésság is. Az tette ki a korty nagyrészét, a zárásnál pedig ott volt az a bizonyos erdei gyümölcsösség, ami tök jó balance-ban volt a kávéssággal. A teste is pont megfelelő volt, papíron egyébként 11,8 ballingos, és ezt simán el is tudom hinni a tesztelés után. Az ára kb. a másik kettő alap Gösserhez igazodik, egy euro tíz cent volt az osztrák Intersparban, ami teljesen rendben van, ahogy maga a sör is, szóval ha a nyugati szomszédainknál egy jó barna lagert kerestek, akkor a Gösser Stiftsbrau szerintem egy jó választás lehet.

Sikaru Neagra teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A másik román sör, amit a spantomtól kaptam és a Silva Dark után instant le is teszteltem már nekem is totál újdonság volt. Azelőtt nem futottam össze a Neagrával, meg úgy egyáltalán a Sikaru nevű bukaresti kisüzem semmilyen termékével sem, viszont a 13,5 balling fokos craft stout már eleve jól hangzott, és az a szitu - így a kóstolás után már ezt is bátran kijelenthetem -, hogy egy nagyon király sörről van szó. Mondom is, hogy miért! ;)

Már az illata elég összetett, és pont olyan mixet alkot, ami nekem nagyon bejött, hiszen benne volt egy markáns pörköltesség, amit nem csak a stoutokban, hanem minden barna/fekete sörben imádok, és ehhez még tök jól passzoló áfonyásság is társult. A kortyérzet sűrű és telt, a 13,5 ballinggal nem vicceltek, a masszív malátalapra pedig intenzív áfonyásság és szedresség épül: mindkét gyümölcsíz nagyon tisztán és erőteljesen jön elő. A Sikaru Neagra lecsengése pedig tökéletesen ellensúlyozza ezt, száraz, pörköltes, és összességében az ízek balance-a szerintem tökéletes, úgy hogy nem csak izgalmas és intenzív karaktert kapott a sör, hanem kifinomultat, csiszoltat is… ha hozzájuttok valahogy, mindenképpen próbáljátok ki, kóstoljátok meg, ezt kajak nem érdemes kihagyni! ;)

Silva Dark teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Román sörökről nem volt még szó a blogon, azonban most egyik spanomnak köszönhetően ez gyorsan meg is változik, és a nagyüzemiek közül az egyik legjobb opciót, a Silva Darkot fogom bemutatni. Yep, én azért vágom valamennyire az ottani nagyüzemi söröket, anno, valamikor a sörgeekségem hajnalán egy masszívabb szállítmányt is kaptam onnan, szintén ettől a haveromtól. Főleg nagyüzemi világos lagerek voltak benne, de azért bekerült a válogatásba a Silva Dark is, ami akkor nagyon bejött, és igazából most sem okozott csalódást.

A Heineken Romaniánál készülő Silva Dark nem egy sima barna lager, egy baksörről van szó, aminek a paraméterei totál standardek (és egyébként természetesek is): 16 balling fok párosul 7% alkoholhoz. Az illata jó pörköltes, kávés, meg van benne egy kis ribizlisség is, viszont pöppet becsapósan clickbaitel, mert a korty már nem annyira kávés, inkább csak az utóízében jelenik meg ez az ízjegy. Amúgy meg egy kellemesen édes, de nem kifejezetten érdekes malátalapból áll a korty nagyrésze. De oké, nem vártam tőle sokat, és tulajdonképpen a „jó, de semmi extra” tökéletesen leírja, hogy milyen a Silva Dark: egy korrekt, viszont nem különleges nagyüzemi bock sör, amit ott kint szerintem érdemes megkóstolnotok, ha kedveletik ezt a stílust. Egyébként kis fun fact: ennek a dobozán is vannak olyan íz meg illatintenzitás skálák, mint az újabb magyar nagyüzemi sörökön, ami szerintem inkább vicces, mint hasznos, de lehet csak én örülnék jobban balling fokoknak meg IBU-knak a címkéken… :P

Szlovéniából Szeretettel 2. Rész - Union sörök csoporttesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Ahogy ígértem, már hozom is a tök jól alliteráló Szlovéniából Szeretettel minisorozat második részét, amiben megnézzük a Lasko vetélytársának, a Unionnak a szortimentjét. Ez a brand sem totál ismeretlen nekem, szintén olyan hat éve a hazai Tescokban lehetett kapni, én meg akkor lelkes kezdőként le is kaptam a polcról egyet az alapsörükből meg az alkoholmentesből is. Igen, a mentest is behozták, nem tudom, miért, de lehet benne valami furcsa és megmagyarázhatatlan vonzerő, mert a húgom jóvoltából most is eljutott egy hozzám belőle. A lényeg, a lényeg: most az is szerepelni fog a tesztben, kezdjük is a Union Bezalkoholnoval. ;)

//Union Bezalkoholno//

Anno az alkoholmentes csoporttesztben végigszenvedtem pár ilyen jellegű terméket, long story short: mindegyik ugyanolyan volt szinte, egészen pontosan ugyanúgy volt szar. A Union Bezalkoholno sem kivétel, az illatában már egyből ott van a durván gejl és mű gyümölcsösségféle. A korty is nagyon édes, ragacsos érzete van, és sajna elég határozottan van jelen benne mind a műkörtésség mind a műribizlisség. Mert ugyebár az a helyzet a mentes sörökkel, hogy mivel gyakorlatilag az egész korty kellemetlen mellékízből áll, tehát semmi pozitívum nincs benne, az a legjobb ha minél visszafogottabb, semlegesebb karaktert kap. Szóval a Union Bezalkoholno nem teljesít túl jól, az egyetlen pozitívuma, hogy utóíze legalább nincs, a vége legalább kajak teljesen semleges.

//Union Svetlo Pivo//

A Union Svetlo Pivo a márka alapsöre, nem meglepő módon egy sima világos lagerről van szó, amiről annyi emlékem volt hat évvel ezelőttről, hogy nem volt olyan jó, mint a Lasko Zlatorog, és igazából most is ezt tudom mondani róla. Persze, a Zlatorog se egy különlegesség, és nem is sokkal jobb, de határozottan kifinomultabb darab. A Union nagyon szétesős, már az illatában nagyon furán keveredik a malátás édesség és a komlókeserű, az íze nem túl intenzív és szintén eléggé darabos hatást keltett. Malátás édeskésséggel indít, ami hamar vizes ürességbe fullad, a végén pedig hirtelen bedurran valami bárdolatlan komlókeserű. A teste is vékonyabb, mint a Zlatorognál, úgy hogy ellentétben azzal, ezt még egy korrekt ivósörnek se tudnám mondani.

//Union Nefiltrirano Pivo//

A Unionnak is van egy prémiumabbnak szánt világos lagere, ők egy szűretlen darabbal próbálkoztak, vagyis mondhatnám, hogy officially ez egy zwickl/kellerbier lenne, amit ha magyarra fordítanék, akkor pincesörnek hívnám. Az osztrák piacon nem ritka ez a típus, ott belefutottam igencsak kiemelkedő tételekbe meg… uhm… kevésbé jókba is, szóval volt összehasonlítási alapom bőven. Meg egyébként is szeretem ezt a típust. Ha jól van elkészítve, persze. Csak az a baj, hogy a Union Nefiltrirano nincs jól elkészítve. Egy eléggé megúszós darabról van szó, amelynek az illata a barackos zamatával még elsőre bíztató, de ez a barackosság mindössze a korty elején érződik picit. Utána gyorsan elillan, és a korty nagyrésze vizes és semleges lesz, amíg itt is meg nem érkezik a durva komlókeserű a végén. Ami itt azért is fura, mert szerintem egy zwicklnek inkább kéne a malátásságról meg az élesztősségről szólni, mint a komlóról, vagy pláne a komlókeserűről, a Union Nefiltriranoban mégis az utóbbi a legerőteljesebb ízjegy. Szóval Zwicklnek elég gyenge, igazából szerintem az alapsörnél is alig jobb, és oké, el lehet iszogatni, ha nagyon nincs más, de amúgy ezt se ajánlom nektek.

//Union Nefiltrirano Temno//

Amit viszont már inkább ajánlok az a Union barna lagere, ami amúgy szintén szűretlen, de ez már egy igencsak jól sikerült sör. Az illata jó pörköltmalátás, kávés és étcsokis intenzíven, és ez a két jegy az ízében is erőteljesen, és ami még fontosabb, szépen kijön. Yep, ez a legkifinomultabb az összes Union közül, ez nem is kérdés, mondjuk az tény, hogy azért nem hibátlan, és nem, nem arra gondolok, hogy vizes lenne, mert oké, hogy könnyedebb, „vizesebb”, mint a Lasko Temno, de nekem inkább azzal volt bajom, hogy az utóíze nem túl markáns. De azt leszámítva tök jó kis tmavy-t raktak össze a Pivovarna Unionnál, ami ráadásul pont az a fajta, amit annyira szeretek, úgy hogy ezt szívesen újrainnám bármikor. :))

A söröket a húgomtól kaptam, köszönet értük. :))

Szlovéniából Szeretettel 1. Rész – Lasko sörök csoporttesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Megint kaptam szeretetcsomagot, és újfent a húgomat illeti köszönet a válogatásért, ami ezúttal még szélesebbre sikerült, mint a bolgár kiruccanásuk esetében. Éppen ezért most egy két részes mini sorozatban – aminek most még a címe is tök jól alliterál - fogom bemutatni nektek a szlovén söröket, az első cikk pedig a Lasko brandről fog szólni.

Őszintén szólva, én pöppet meglepődtem, mikor megtudtam, hogy Szlovéniában igazából csak két nagyüzem van, az egyik a Pivovarna Lasko, a másik meg a Pivovarna Union, és az a helyzet, hogy mindkettővel találkoztam már régebben. Még anno, olyan hat éve lehetett kapni mindkét gyártónak az alapsörét az itthoni Tescokban, akkor kóstoltam is őket, és olyan halvány emlékeim vannak róluk, hogy a Lasko Zlatorog kissé csiszolatlan, de végül is oké ivósör volt, a Union pedig nem ütötte meg az iható mércét. Aztán kicsit később még a Dunaszerdahelyi Tescoban belefutottam a Lasko Club nevezetű, kis, három decis üvegekbe palackozott szériájába. Volt belőle világos meg barna lager, és mindkettő nagyon király volt, meg sokkal kifinomultabb is, mint a Zlatorog, ráadásul a Dark egy nagyon testes(asszem 14 balling fokos) és nagyon kávés darab volt, tehát pont az a stílus, amit annyira szeretek. Viszont erről a két sörről NEM beszélek tovább és sajna NEM is tudom ajánlani nektek, mert senki NEM tudja már megvenni, mert már NEM gyártják, de igazából fogalmam sincs miért NEM…

Jó, befejeztem, meg amúgy valószínűleg a magasabb árazás(asszem a 0,33-as üveg volt 1,10 cent körül akkor) miatt nem fogyott annyira se külföldön se Szlovéniában, de én azért sajnálom, mert tök jó sörök voltak, viszont ahelyett, hogy átmennénk full szentimentális nosztalgiázásba meg ilyen megemlékezős halotti beszédbe, inkább mutatom nektek a mostani termék line upot. ;)

//Lasko Zlatorog//

Továbbra is a Lasko Zlatorog az alapsör a branden belül, a neve egyébként „aranyszarvat” jelent, ezt is lefordítottam kíváncsiságból, mikor checkoltam az összetevőket a kukoricát keresve benne, de azt szerencsére nem találtam benne, csak malátázatlan árpát. Illata édeskés, malátás, de unalmasan, hiszen a malátalap mind itt, mind az ízében egy mellékízektől mentes, de ugyanakkor nagyrészt semleges karaktert ad a sörnek. A lezárásban van némi enyhén fémes keserű, ettől valóban picit bárdolatlan, csiszolatlan az összhatás, de egyébként jobb, mint amire számítottam. A Lasko Zlatorog egy egyszerű, de legalább el nem rontott pale lager, egy okés ivósör, a teste is pont megfelelő erre a célra, hiszen a 11,3 ballingtól nem igazán sűrű, de nem is vizes, pont kellően könnyed darab. Ha kint jártok és akartok inni valami hideget és eldumálgatni mellette mondjuk a tengerparton vagy valahol a hegyekben egy kimerítő kirándulás után, akkor arra tökéletes választás szerintem, de sokat nem kell tőle várni.

//Lasko Golding//

A Lasko Golding is egy világos lager, valószínűleg most ez a kicsit „prémiumabb” cucca a Laskonak, ami felváltotta a két Club sört. Amennyire ki tudtam venni a szlovén leírásból ez valami 1958-as ultimate legenda feltámasztása, tehát olyasmi, mint amikor öt-hat éve a Soproni visszahozta a Kinizsit. És egyébként elvileg extrábban van komlózva, mint a Zlatorog, és az igaz, hogy az illatában van egy leginkább virágos komlósság, ami az ízében is folytatódik halványan kiegészülve némi mézességgel és egy nagyon masszív malátaalappal. Igen, a Golding sokkal testesebb, mint a Zlatorog, de a rövid utóízzel és a keserűség szinte teljes hiányával, meg úgy egyáltalán ezzel a koncepcióval inkább egy sűrű, édes massza, ami nem is kifejezetten érdekes, mert azok az ízjegyek, amik valamennyire izgalmasak lehetnének benne, elég visszafogottak. Long story short: képzeljetek el egy Borsodi Hoppyt és butítsátok le nem is kicsit. Talán valami ilyesmi. Legalábbis nekem ez jutott róla eszembe, de talán csak a komlózás miatt. A lényeg, hogy ez „prémiumabb” cuccnak elég gyenge, sőt valójában a Zlatorog sokkal jobb, mert az legalább elég jól betölti a szerepét.

//Lasko Zlatorog Temno//

És akkor elérkeztünk az utolsó tesztalanyhoz, amely egy barna lager, viszont a Club Darkhoz képest ezt jóval könnyedebbre lőtték be a Laskonál, mert ez csak 11,6 balling fokos, viszont azért így is kapott egy egészen korrekt testet. Az illatába pedig főleg csokisság került, de aztán ahogy melegedett kakaó és kávé is felütötte benne a fejét. Igen, az íze is elég sokat változott a hőmérsékletével együtt: hidegebben a korty elején csokis-karamelles édesség volt, de ez gyorsan átfordult egy áfonyás-szedres gyümölcsösségbe, ami le is uralta az egész kortyot. De aztán ahogy melegedett a sör ez teljesen eltűnt, később a kakaósság lett a legintenzívebb íz benne, amit a kávésság inkább csak megtámogatott a háttérből. Ez a koncepció szerintem egy elég egyedi karaktert ad a sörnek, kevés barna lager adta ki nekem ilyen tisztán és erőteljesen a kakaós ízt. Egyébként nekem mindkét hőmérsékleten mindkét verzió tetszett, igazából ez egy elég jól megcsinált tmavy, ami valamennyire egyedi is, bármikor nyugodtan újravenném, szívesen innám, és nektek is bátran ajánlom: ha szeretitek a barna lagereket, és Szlovéniában jártok, ezt ne hagyjátok ki. ;)

A söröket a húgomtól kaptam, köszönet értük. :))