Szlovéniából Szeretettel 1. Rész – Lasko sörök csoporttesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Megint kaptam szeretetcsomagot, és újfent a húgomat illeti köszönet a válogatásért, ami ezúttal még szélesebbre sikerült, mint a bolgár kiruccanásuk esetében. Éppen ezért most egy két részes mini sorozatban – aminek most még a címe is tök jól alliterál - fogom bemutatni nektek a szlovén söröket, az első cikk pedig a Lasko brandről fog szólni.

Őszintén szólva, én pöppet meglepődtem, mikor megtudtam, hogy Szlovéniában igazából csak két nagyüzem van, az egyik a Pivovarna Lasko, a másik meg a Pivovarna Union, és az a helyzet, hogy mindkettővel találkoztam már régebben. Még anno, olyan hat éve lehetett kapni mindkét gyártónak az alapsörét az itthoni Tescokban, akkor kóstoltam is őket, és olyan halvány emlékeim vannak róluk, hogy a Lasko Zlatorog kissé csiszolatlan, de végül is oké ivósör volt, a Union pedig nem ütötte meg az iható mércét. Aztán kicsit később még a Dunaszerdahelyi Tescoban belefutottam a Lasko Club nevezetű, kis, három decis üvegekbe palackozott szériájába. Volt belőle világos meg barna lager, és mindkettő nagyon király volt, meg sokkal kifinomultabb is, mint a Zlatorog, ráadásul a Dark egy nagyon testes(asszem 14 balling fokos) és nagyon kávés darab volt, tehát pont az a stílus, amit annyira szeretek. Viszont erről a két sörről NEM beszélek tovább és sajna NEM is tudom ajánlani nektek, mert senki NEM tudja már megvenni, mert már NEM gyártják, de igazából fogalmam sincs miért NEM…

Jó, befejeztem, meg amúgy valószínűleg a magasabb árazás(asszem a 0,33-as üveg volt 1,10 cent körül akkor) miatt nem fogyott annyira se külföldön se Szlovéniában, de én azért sajnálom, mert tök jó sörök voltak, viszont ahelyett, hogy átmennénk full szentimentális nosztalgiázásba meg ilyen megemlékezős halotti beszédbe, inkább mutatom nektek a mostani termék line upot. ;)

//Lasko Zlatorog//

Továbbra is a Lasko Zlatorog az alapsör a branden belül, a neve egyébként „aranyszarvat” jelent, ezt is lefordítottam kíváncsiságból, mikor checkoltam az összetevőket a kukoricát keresve benne, de azt szerencsére nem találtam benne, csak malátázatlan árpát. Illata édeskés, malátás, de unalmasan, hiszen a malátalap mind itt, mind az ízében egy mellékízektől mentes, de ugyanakkor nagyrészt semleges karaktert ad a sörnek. A lezárásban van némi enyhén fémes keserű, ettől valóban picit bárdolatlan, csiszolatlan az összhatás, de egyébként jobb, mint amire számítottam. A Lasko Zlatorog egy egyszerű, de legalább el nem rontott pale lager, egy okés ivósör, a teste is pont megfelelő erre a célra, hiszen a 11,3 ballingtól nem igazán sűrű, de nem is vizes, pont kellően könnyed darab. Ha kint jártok és akartok inni valami hideget és eldumálgatni mellette mondjuk a tengerparton vagy valahol a hegyekben egy kimerítő kirándulás után, akkor arra tökéletes választás szerintem, de sokat nem kell tőle várni.

//Lasko Golding//

A Lasko Golding is egy világos lager, valószínűleg most ez a kicsit „prémiumabb” cucca a Laskonak, ami felváltotta a két Club sört. Amennyire ki tudtam venni a szlovén leírásból ez valami 1958-as ultimate legenda feltámasztása, tehát olyasmi, mint amikor öt-hat éve a Soproni visszahozta a Kinizsit. És egyébként elvileg extrábban van komlózva, mint a Zlatorog, és az igaz, hogy az illatában van egy leginkább virágos komlósság, ami az ízében is folytatódik halványan kiegészülve némi mézességgel és egy nagyon masszív malátaalappal. Igen, a Golding sokkal testesebb, mint a Zlatorog, de a rövid utóízzel és a keserűség szinte teljes hiányával, meg úgy egyáltalán ezzel a koncepcióval inkább egy sűrű, édes massza, ami nem is kifejezetten érdekes, mert azok az ízjegyek, amik valamennyire izgalmasak lehetnének benne, elég visszafogottak. Long story short: képzeljetek el egy Borsodi Hoppyt és butítsátok le nem is kicsit. Talán valami ilyesmi. Legalábbis nekem ez jutott róla eszembe, de talán csak a komlózás miatt. A lényeg, hogy ez „prémiumabb” cuccnak elég gyenge, sőt valójában a Zlatorog sokkal jobb, mert az legalább elég jól betölti a szerepét.

//Lasko Zlatorog Temno//

És akkor elérkeztünk az utolsó tesztalanyhoz, amely egy barna lager, viszont a Club Darkhoz képest ezt jóval könnyedebbre lőtték be a Laskonál, mert ez csak 11,6 balling fokos, viszont azért így is kapott egy egészen korrekt testet. Az illatába pedig főleg csokisság került, de aztán ahogy melegedett kakaó és kávé is felütötte benne a fejét. Igen, az íze is elég sokat változott a hőmérsékletével együtt: hidegebben a korty elején csokis-karamelles édesség volt, de ez gyorsan átfordult egy áfonyás-szedres gyümölcsösségbe, ami le is uralta az egész kortyot. De aztán ahogy melegedett a sör ez teljesen eltűnt, később a kakaósság lett a legintenzívebb íz benne, amit a kávésság inkább csak megtámogatott a háttérből. Ez a koncepció szerintem egy elég egyedi karaktert ad a sörnek, kevés barna lager adta ki nekem ilyen tisztán és erőteljesen a kakaós ízt. Egyébként nekem mindkét hőmérsékleten mindkét verzió tetszett, igazából ez egy elég jól megcsinált tmavy, ami valamennyire egyedi is, bármikor nyugodtan újravenném, szívesen innám, és nektek is bátran ajánlom: ha szeretitek a barna lagereket, és Szlovéniában jártok, ezt ne hagyjátok ki. ;)

A söröket a húgomtól kaptam, köszönet értük. :))