2018. november 18., vasárnap

Saris körkép


A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)


„Saris, annál jobb a szar is!” – tartja állítólag a mondás a Felvidéken, és bár nyilvánvalóan nem egy szakmailag meglapozott értékítélet ez, azért az ember mégiscsak elgondolkozik azon, van-e vajon valamiféle alapja?
Valószínűleg nincs. Első és legfontosabb ellenérv: a Gazda Svetly Leziaknál ocsmányabb sör a szlovák piacon nem létezhet, még akkor sem, ha van néhány erőteljes kihívója, mint mondjuk a Steiger vagy a Corgon. Másrészről pedig ez inkább hangzik egyszerű, laikusok közötti - leginkább sehová sem vezető -„márka hitvitának”, amely természetesen itthon sem ismeretlen jelenség, hiszen ki ne hallotta volna, amint egy kocsmában átlag sörfogyasztók érzelmileg túlfűtött állapotban állítják csatasorba érveiket a Borsodi mellett és a Soproni ellen vagy éppenséggel fordítva. Esetleg teljesen más kombinációban, mindenki tetszőlegesen helyettesítsen be hazai kommersz márkákat az egyenletbe! ;)
Ugyanakkor pusztán feltételezésekre alapozva se nem cáfolhatjuk, se nem igazolhatjuk a poszt nyitóállítását, így hát megragadtam az alkalmat, és pusztán kutatói szenvedélyből megvizsgáltam, mi is a helyzet itt valójában!
A Saris egyébként a Pivovar Topvar márkája, és ha nagyon akarom, akkor a népi és olcsóbb brandje, de igazából árban nem nagyon van eltérés a Saris és Topvar sörök között, kb. olyan tíz cent különbség szokott lenni a gyakorlatban.

//Saris Premium//
A zászlóshajó természetesen itt is egy 12 balling fokos világos lager, tulajdonképpen egy pilsner. A színe okoz nem meglepetést, a habja viszont már egy kicsit csalódást keltő, lévén nincs olyan sok neki, illata vállalható, de érezni, hogy azért ez nem a friss saazer komló itt. És valóban, a sörbe valószínűleg nem túl érdekes ízű(konkrétan unalmas) ipari keserű komló került egy korrekt malátalapra. Ez egy iható, a hazai kommerszeknél jobb, de teljességgel unalmas és érdektelen összképet ad, amely egyáltalán nem csábít újabb vásárlásra, maximum jó sörökben nagyon szegényes szortimentből választanám, vagy ha ingyen a kezembe nyomják, akkor nyilván elfogadnám, meginnám. De ennyi. Egyébként nem meglepő módon a Topvar 12-ese is tulajdonképpen tök ugyanilyen.



//Saris Tmavy//
A második alanyunk egy 11 balling fokos barna lager, amelyhez azért fűztem elég komoly reményeket, lévén házon belül a Topvar Marína képében már csináltak egy igazán kellemes, krémes, édes és pörkölt malátától keserű ízeket harmonikusan kiegyensúlyozó tmavyt. Sajnos a Saris esetében ez a harmonia nem sikerült, hiába néz ki ugyanolyan szépen, mint a Marína, már az illata sejteti, hogy itt bizony az édesség felé tolódott el a mérleg nyelve. Ha pedig belekortyolunk, akkor egyből szembesülünk vele, hogy ez bizony nem kicsit édesebb, mint az átlag, és ez az édesség nem igazán természetes… mert ez itt a gond, hiszen vannak nagyon jó édes sörök, például sok belga ale, de a barna lagerek közt is bőven találni olyanokat, amiben a karamellmaláta kerül előtérbe, de ezek teljesen rendben vannak. Ugyanakkor – nem kertelek, kimondom – ez a Saris Tmavy olyan, mint a Topvar Marína megcukrozva. Szóval ha ragaszkodunk a gyártóhoz, akkor inkább vegyük a kicsit drágább Marínát, de egyébként meg annyi jó barna lager van ott kint, mint az Urpiner Dark vagy a Bernard Cerny Lezak… szóval hagyjuk inkább ott a polcon a Sarís Tmavyt.



//Saris Rubín//
Az utolsó sör pedig a márkától egy vöröses beütésű, 12 balling fokos polotmavy, amit csak a karácsonyi időszakra főznek, és csak négyes pakkban(díszdobozban) lehet megvásárolni. Vagyis lehetett tavaly, mert idén már nincs, helyette a Tmavy került ugyanilyen csomagolásba. Ez pedig jelentős visszalépés, ugyanis a Rubín egy jó sör. A vöröses italon keletkezett hab jólesően krémes, igaz nem tart sokáig, de eltűnésért az íz kárpótol. Malátahangsúlyos, édes sört kapunk, amelyben a fő vonulatot a karamellmaláta viszi, de ha kicsit is odafigyelünk, könnyedén felfedezhetjük kortyolgatás közben az ezt kiegészítő meggyes, piros gyümölcsös ízjegyeket is. Nem utolsó szempont az sem, hogy ez a legolcsóbb mind közül, hiszen egy üveg 67,5 centre jött ki, míg a másik kettő ára inkább 80 cent körül mozog… csak kár, hogy nincs egész évben.



Összességében a mondás nyilván nem állja meg a helyét, a cikk bevezetőjében említett triász bőven alulmúlja a Saris söröket, de az is igaz, hogy a Rubín kivételével igazán egyik sem ajánlott vétel.
Saris Premium ár/érték arány: 5/10.
Saris Tmavy ár/érték arány: 4/10.
Saris Rubín ár/érték arány: 8/10.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése