Schloss Eggenberg Samichlaus teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Nyakunkon vannak már az ünnepek, köztük Szent Miklós napja is, ezért úgy gondoltam, ideális lenne feldobni egy tesztet erről a sörről, melynek neve a svájci dialektusban Mikulást/Télapót jelent, ami egyébként nem véletlen, hiszen a Schloss Eggenberg osztrák főzde svájci gyökerekkel rendelkezik, és hát ezt a terméket minden évben csak egyszer, december hatodikán főzik. Ezt követően tíz hónapig érlelik, és csak utána kerül a palackba, de ott is jobb, ha legalább egy évet áll… az én példányom esetében egyébként teljesült ez a feltétel, szóval egy igazán „érett” darab került tesztelésre.

A Samichlaus hivatalosan egy duplabak, de a címkén igazából triplabaknak hívják, ami bár nem szakszerű kategória, azonban egyáltalán nem túlzó, hiszen ez a sör igencsak komoly paraméterekkel rendelkezik, lévén 32 balling fokos és 14% alkohol van benne.

Kitöltve pohárba – ahogy vártam - nincs habja, illetve egy pici azért van, de az pár másodperc alatt el is tűnik. Színe természetesen sötét, de van egy kis vörös beütése, kicsit úgy nézett ki a pohárban az ital, mint egy vörös bor. Illata intenzív, alkoholos és gyümölcsös egyszerre. Belekortyolva…  nos, elsőre az tűnik fel mennyire sűrű, pedig engem a 24,5 ballingos Trappistes Rochefort 10-es már megedzett, de hiába: a 32 balling fok az 32 balling fok. Amint ezen a sokkon túlestem, kibontakoztak az ízek. A korty természetesen eléggé alkoholos, de nem durva, zavaró és proli érzetű, mint az olcsó strong pale lagereknél, hanem inkább egy kellemes, melegítő karaktert ad a sörnek, amely igazán télivé varázsolja. Nem is karcos, mint a Piraat, és nem is dominálja az alkoholíz a kortyot, emellé épülnek fel a további ízek. Egyfelől van a töménytelen malátának egy szirupos édeskéssége, amit a karamellesség tesz kellemessé, amúgy meg aszalt erdei gyümölcsösség érződik még, bár azért nem olyan intenzíven kell elképzelni, mint egyes belga ale-ek esetében. Ahogy kortyolgattam ezt a komplex italt és elméláztam a gyümölcsösségén, arra jöttem rá, hogy még simán lehet asszociálni róla alkoholos gyümölcsös desszertre, mint mondjuk a konyakos meggy vagy valami erdei gyümölcsös sütire, amiben mondjuk sok a rum(aroma).

Idehaza nem igazán lehet kapni, időnként feltűnik pesti szakboltokban horror áron(általában jóval ezer forint felett), de leginkább egyetlen biztos beszerzési helyről tudok, ez pedig az osztrák Interspar, ahol a minőségéhez képest egészen olcsón lehet hozzájutni, 2,25 eurót kell érte konkrétan a kasszánál hagyni. Szóval én mindenkinek azt ajánlanám, hogy aki arra jár, ne hagyja ki a Samichlaust, mert egy igazán különleges italról van szó, amit legalább egyszer mindenképpen érdemes megkóstolni. :)

Ár/érték arány: 8,5/10.