Radgast Ratar & Ryze Horka teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Az Ostravar mellett egy másik új brand is feltűnt a szlovák Tescoban, ez pedig a Radegast, de gyorsan ki is javítom magam, mert ez odaát, az északi szomszédainknál csak amolyan régi-új márka, mert anno, talán olyan öt-hat éve a Ryze Horkát lehetett kapni, de aztán eltűnt a polcokról és most visszatért a kistesójával a Ratarral együtt. Sőt a Lidlben egy elég fasza kis pakkot is találtam, amire instant le is csaptam, ami amúgy totál megérte, mert a pohár benne tök designos, a sörök pedig jók voltak.

Konkrétan így „jók”, nem kiemelkedők, hanem jók, mert azért hanyatt nem dobtam magam egyiktől se, de ha hozzám hasonlóan szeretitek a jól összerakott cseh pilsnereket, akkor fixen nem fogtok csalódni egyikben sem. A kettő közül amúgy a Ryze Horkát éreztem a kicsit erősebb tételnek, bár azért nincsenek olyan nagy különbségek. Az illata, nem annyira meglepő módon, mindkettőnek hasonló, benne van a friss édes maláta meg a citrusos saazer komló is, de a Ryze Horkáé egyértelműen intenzívebb. A korty mindkettőnél komlóhangsúlyos, viszont a Ryze Horkánál kapunk alá egy kellemesen telt malátásságot is, míg a Ratarnál ez annyira nem valósul meg és pöppet vizesnek is érződik. A Ryze Horka papíron 12,25 ballingos, a Ratarnál mondjuk nem találtam ilyen adatot a neten, deee ha azt nézem, hogy vizesebbnek érződik és az alkoholfokja is kevesebb, akkor valszeg legit kevesebb anyag ment abba. De egyébként a Ratar se rossz, könnyed ivósörnek, frissítőitalnak tök oké, de mivel mindkét Radegast egy euro tíz cent a szlovák Tescoban, nem hiszem, hogy a Ratar túl jó option lenne, helyette viszont a Ryze Horkát ajánlom mindenképpen: ha szeretitek a classy cseh pilsnereket, fixen adjatok neki egy esély. ;)

Ostravar 12 teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Az Ostravar nevezetű 12 ballingos pilsner is újdonság, legalábbis a szlovák Tesco polcain az, így nekem is, de abszolút kellemes meglepetés volt, mert hát egy jó kis 12-s cseh pilsre nem szoktam nemet mondani. Ez a sör pedig eléggé cseh, hiszen a Staropramen csoporthoz tartozik, és a „jó” kritériumot is ki tudtam pipálni nála kóstolás után. :))

Az Ostravar 12 illata intenzív, fűszeres, komlós, tehát kifejezetten tetszetős, ééésss igazából ugyanezt tudom elmondani az ízéről is. A korty alapja ugyanis egy meglehetősen sűrűnek érződő, telt malátalap, amire némileg fűszeres, kicsit gyógynövényes komlózást építettek. Olyasmi, mint ami a Wernesgrünerben vagy a Svijany Rytirben van, csak talán kevésbé hangsúlyos itt, de fixen ad neki egy egyedibb karaktert. Amúgy az összkép is nagyon rendben van, szépen összerakott, jól elbalance-olt sör az Ostravar 12, innám újra bármikor, főleg ezen a 90 centes áron. ;)

Végre egy komlós Budweiser! - Budvar 33 teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Mint ivósöröket, szeretem a nagy mainstream cseh márkák 12-es pilsjeit, de persze egyiket-másikat jobban, mint a többit, és asszem a sort nálam, totál szubjektíven, de határozottan és egyetlen konkrét indok miatt a Budweiser Original zárja. Az előbb belengetett ok pedig nagyon egyszerű: a Budweiser Original a legkevésbé komlós a Pilsner Urquell, Krusovice Královská 12, Kozel 12, Staropramen Svetly Lezak négyesfogathoz képest. Mondjuk ebből a Kozel 12 már nem létezik, mert a Mistrúv van helyette, ami meg nem igazán pils típusú sör… anyway a mainstream cseh márkák 12-es pilsnerjeihez közül a Budweiser Original a legkevésbé komlós, és ezért számomra a legkevésbé bejövős, de a Budvar 33 pont ezt a hibát javítja ki.

Mondjuk az illatán ez még nem érződik, mert az érdekes módon eléggé visszafogott és édeskés, az íze viszont már elég komlós és kifejezetten egyedi is: fenyőgyantás és gyógynövényes is egyszerre. A gyártó honlapján a kis summaryben ésper marketingszövegben azt írják, hogy Agnus komló van benne, amit én eddig nem ismertem, de ők azt állítják róla, hogy ale-ekbe szokták pakolni általában. Lehet, mindenesetre ők most egy világos lagerbe tették, nem is spóroltak vele és kajak letettek az asztalra egy komlóhangsúlyos és nagyüzemi szinten érdekesnek mondható sört. Nekem bejött, kóstolásra fixen ajánlom, bár talán az egy euro harmincöt centes ár pöppet túlzás érte, az Ostravar 12 kerek egy euroért szerintem például jobb vétel, de az is igaz, hogy Krusovice Královská 12-et is Pilsner Urquellt is nagyjából ennyiért kapható manapság akció nélkül.

Holsten Pilsner & Holsten Edel teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Holsten nem ismeretlen brand előttem, az itthon kapható aranydobozos változatnak az emléke rémálmaiban még mindig kísért. De az is rémlik róla, hogy azt a Carslberg Srbija kotyvasztja, akik a Tuborg Green-t meg a Carslberg nem túl jól sikerült, cserébe kifejezetten ocsmány verzióját is elkövették, szóval a valódi Holstenről nem sokat tudok. Vagyis nem sokat tudtam idáig, mert a húgomtól nemrég megérkezett hozzám két totálisan original darab, a Pilsner és az Edel, úgy hogy neki itt is köszönöm a söröket és lehetőséget, hogy tesztelhettem őket. :))

//Holsten Pilsner//

A neve elég konkrét, ez egy pilsner lesz, ígéri a szigorú, szabályos címke, és végül is valóban egy nagyüzemi német pilsner, és most a németet nem csak úgy értem, hogy ez kajak ott készül, hanem hogy illat és íz alapján ez bizony telibe a német és nem a cseh vonal. De persze ebben nincs semmi meglepő, sőt a sörben sincs semmi meglepő, meg úgy extra se: egy korrekt édes-keserű párosítású ivósört kapunk nem túl intenzív, de kellemesen komlós illattal. A balance jó, a maláta édes és lágy, a korty második fele markánsan keserű, az utóíz pedig hosszantartó. Faék egyszerű, de működik, ivósörként simán el tudom képzelni, így nézve nálam betalált, de az tény, hogy vannak ennél sokkal kifinomultabb, csiszoltabb ésper érdekesebb német makro pilsek, mint mondjuk a Warsteiner, a Wernesgrüner vagy a Radeberger. De ha osztrák is ér, akkor még mondhatom a Hirter Privat Pilst is. ;)

//Holsten Edel//

A Holsten Edel viszont nem volt túl konkrét, forgattam, nézegettem az üveget, kerestem rajta az infokat, de sokat nem találtam. Valamiféle világos lager, aminek a neve „nemes”, és a Ratebeer ezt is a pilsek közé sorolta. Hát… kóstolás után ez a kategorizálás nálam eléggé sántít, én erre simán rávágnám a pale lager címkét, mert illata még kevesebb van, mint a Holsten Pilsnernek, és amúgy meg az ízéről is azt tudom elmondani, hogy alig van valami. Oké, ami van, az a pici kis malátás édeskésség az nem kellemetlen, de nagyrészt semmilyen, vizes, annyira, hogy a lecsengés az már konkértan olyan, mintha csapvizet innék. Nálam ez sima egyszerű ivósörnek is gyenge és unalmas, és nem igazán értem, mire fel a „nemes” jelző…

A titkos best buy a sógoréknál – Hirter sörök csopottesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Szeretem azokat a független főzdéket, akik hagyományos típusokat főznek a nagyoknál jobb minőségben és ezzel ápolják a környékük, régiójuk tradícionális sörkulturáját. Ez most elég magasztosan hangzik, és igazából kajak túl is toltam picit, de tényleg szeretem az ilyen gyártókat, de leginkább egyszerűen csak azért, mert alapból sokféle hagyományos típust kedvelek, és ezek a főzdék egy csomószor kajak jobban és alig drágábban csinálják az ilyen söröket. És a Hirter pont ebbe a kategóriába esik bele, sőt konkrétan az egyik legjobb példa, mert nálam minden kis képzeletbeli pontot teljesít. A maximumon. És ez nem vicc, mert kicsit egy euro felett bármelyik osztrák hiper vagy szupermarketben elérhetőek a söreik, amik szerintem a nagyok szintje felett vannak bőven, közben pedig meg a fent említett árukkal alig drágábbak.

//Hirter Pivat Pils//

Plusz az már önmagában nagyon király, hogy főznek pilst, mert hát az osztrák nagyüzemek gyakorlatilag totálisan átsiklottak efelett a típus felett, és cseh vagy szlovák importoktól sem hemzsegnek a boltok. Az egyetlen, amire most gondolni tudok az a Samson, ami egy okés ivósör, de kanyarban sincs a Hirter Privat Pils-szel. Ez egy igazi, jól megkomlózott, keserűen frissítő, de azért ezen a célon és koncepción túlmutató, a maga módján, típusán belül egyedi pilsner. Már az illatában ott van a friss komló, már itt megcsap az erőteljes keserűje, ami a kortyban is markánsan jelen van. De persze pakoltak mellé édes, telt malátásságot is balance-nak, pont eleget ehhez a concept-hez egyébként, és a lecsengése pedig wernesgrüneresen gyógynövényes, ami tökéletesen passzol az erőteljes kesernyésséghez. A teste is pont megfelelő, 12,3 balling fokos amúgy papíron. Nagyon szépen összerakott, hagyományos pilsner, ami mégsem csak egy tucat darab, hanem kapott egy egyéniséget is.

//Hirter Morchl//

A Hirter Morchl egy barna lager, egy tmavy, amiből az osztrák piacon szintén nincs olyan nagy választék. Persze ott van a Gösser Stiftsbrau, vágom én, a legnépszerűbb brandhez tartozik meg pont én írtam róla, hogy tök jó, de az csak egy opció – igen, a Murauer barnája nem igazán opció nálam – és a Hirter Morchl szerintem jobb is. Az illata kakaós és kávés, ami nálam már elég jó jel, és azt meg még inkább szerettem, hogy a kávé az ízében is bőven ott van. Az összképet tökéletessé pedig az áfonyás-szedres vonal teszi, ami szép balance-ot ad a kortynak. Egyébként utóízében össze is forr a két fő íz, de tény, hogy a kávé keserűje tovább kitart, de nekem tetszett, hogy ez adott neki egy hosszantartó lecsengést. 12,8 balling fokos, tehát a Privat Pilsnél még kicsit testesebb is, ez érződik is a kortyokban és jól is áll a Hirter Morchlnak. Ahogy a Privat Pils, úgy ez is egy kifejezetten csiszolt, harmonikus és úgy egyáltalán nagyon jól eltalált sör.

//Hirter Kellermeister//

És ezt fogom ismételni a szűretlen világos lagerüknél, a zwickljüknél is, és oké, vágom én, hogy így picit unalmas ez a cikk, hogy csak agyondicsérem a főzde minden cuccát, és mindegyiket úgy, hogy nagyon jól csinálják meg azt az adott hagyományos típust, de hát mindegyiknél ez a helyzet… oké, a Kellermeisternél tudok írni egy negatívumot: ezt valamiért 0,33-as üvegbe rakják, szóval ez, ha úgy nézzük, picit drágább. De ennyi, mert az illatából árad a gyümölcsös zamat, és a szinte már-már harapható kenyeres, gabonás, telt, sűrű kortyérzetet helleses őszigyümölcsösség és némi búzamalátásság(igen, került bele az is), és abból fakadó banánossá díszíti. Jól hangzik ez az összkép, igaz? Szerintem fixen, és jól is működik, ahogy mondtam, ismétlem majd itt is magamat: a Hirter Kellermeister, csakúgy, mint a Privat Pils meg a Morchl is, egy nagyon jól eltalált, karakteres sör a típusán belül, és a másik kettővel együtt kajak titkos best buy a sógoréknál. ;)

Starocesko Svijetlo Pivo teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Horvát nagyüzemi sörökhöz bőven volt már szerencsém és szerencsétlenségem is, de a Pivovara Daruvar terméke, a Starocesko Svijetlo Pivo eddig még nem került elém. Eddig azt sem tudtam, hogy ez a sör egyáltalán létezik, sőt őszintén szólva a főzdéről se hallottam még, de most megkaptam ezt is a Szlovéniából származó szeretetcsomag részeként a húgomtól. Ahogy néztem a Ratebeeren, a gyártónak vannak ennél jóval izgalmasabb cuccai is, 5th Element néven fut egy prémiumabb szériája, de ettől függetlenül a Starocesko Svijetlo Pivo is figyelemre érdemes, sőt bizonyos szempontból különleges is.

Persze, ha azt mondom, hogy a Starocesko Svijetlo Pivo egy 11,5 balling fokos világos lager, akkor nagy eséllyel ezt nem fogjátok elhinni nekem, sőt lehet, hogy lesznek olyanok - kevesen, de mégiscsak lesznek -, akik azt hiszik totálisan megőrültem, és talán, előfordul az is, hogy valaki itt azonnal megtorpan az olvasásban és vadul billentyűzetet ragadva nekem esik a kommentszekcióban. De nem érdekel, én kitartok az állítás mellett, mert ez itt az egyetlen olyan horvát nagyüzemi világos(!) lager, amire azt tudom mondani: ez jó volt. Nem kínvallatásokhoz készült, mint az Ozujsko, nem esik bele a furcsán rossz kategóriába, mint az Istarsko, és nem pusztán iható, nem csak „oké”, mint a sima Karlovacko, a Starocesko Svijetlo Pivo jó. Jó, mert friss és üde az illata, főleg malátás, de pici citrusosság is van benne, halványan, de azért ott van. Jó, mert van teste, és nagyüzemi sörhöz képest az íze is telt, amolyan pilsneresen édes-keserű párosítású, amiben a maláta és komló balance-a pont jó, harmónikus, és egy olyan kellemes, kenyeres-gabonás karaktert kölcsönöz a sörnek. Persze a Karlovacko Crno összességében jobb, érdekesebb, de talán, netalántán, nem kizárt, sőt egészen elképzelhető, hogy nem mindenki olyan elvetemült, mint én, hogy egy 14,5 balling fokos barna lagert inna a horvát tengerparton a nyári hőségben. Na, nekik ajánlom a Starocesko Svijetlo Pivot a mainstreamebb horvát márkák világos lagerei helyett. ;)

Okocim Jasne Okocimskie & Okocim O.K. Beer teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Lassan körbejárjuk itt a lengyel nagyüzemeket, hiszen a Heineken és az Asahi helyi termékeire, brandjei vetettük már egy-két pillantást, most pedig a Carlsberg Polska alá tartozó Okocim márka két sörét vesszük górcső alá. ;)

//Okocim Jasne Okocimskie//

Az Okocim Jasne Okocimskie egy világos lager, azonban kellemesen meglepett, lévén nem igazán illeszkedik a lengyel nagyüzemi átlagba, sokkal inkább pozitív értelemben emelkedik ki belőle. Illatában visszafogott malátásság és friss komlósság vegyül. A korty egyértelműen komlósabb, mint a legtöbb kommersz lengyel pale lager, ráadásul a komlózás amolyan wernesgrünerszerűen gyógynövényes, és tök harmónikusan is összepasszol a kellemes malátalappal. Sőt élesztős, hellesesen őszi gyümölcsös(almás-körtés) ízjegyeket is sikerült felfedeznem benne(és ahogy melegedett a sör, úgy lettek ezek egyre hangsúlyosabbak). A teste teljesen rendben van, 11,3 balling, és összességében is tök jó világos lagerről van szó, amit érdemes megkóstolnotok, ha Lengyelországban jártok.

//Okocim O.K. Beer//

Ez is az átlag kommersz lengyel világos lagernél komlósabb darab volt, számomra a Zywiec Premiumhoz hasonlított. Mind az illata, mind az íze keserűbb komlózást ad át, ami már-már pilsneres, bár nem egészen olyan intenzitású, és ahogy a Zywiec Premium, úgy az Okocim O.K. Beer sem illeszthető be egyértelműen se a német se a cseh vonalba, de… hát, valami olyasmi. Pilsnerszerű. A malátalap is friss, akár a komlózás, és a kettő aránya itt totál harmonikus: abszolút nem szétesős a sör, teljesen csiszoltnak érződik. Erről nem sikerült kiderítenem, hány balling fokos, de a teste ennek is tök rendben volt. Ahogy az Okocim Jasne Okocimskie-t, ezt is ajánlani tudom kipróbálásra egy lengyelországi látogatás során.

Warsteiner Premium Verum & Warsteiner Brewers Gold teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Még nyáron az Aldiban találtam rá erre a párosra, és bár a Premium Verumot már ismertem, ittam már évekkel ezelőtt, nem igazán rémlett, milyen volt, ezért itt volt az ideje az újrakóstolásnak. És persze a Brewers Goldra is kíváncsi voltam, így abból is került egy a kosárba. Meg aztán több is mindkettőből, mert a tesztet követő hetekben eléggé rájártam a helyi kis Aldi Warsteiner készletére, hiszen 350 és 400 forintos áron a fél literes doboz ezekből elég durván best buynak számít: a Warsteiner Brauerei Haus Cramer elegáns, csiszolt és nagyüzemi szinten nézve kifejezetten érdekes lagereket készített a fenti fantázianevek alatt.

//Warsteiner Premium Verum//

Igazából ez a márka alapsöre, már nagyon régen is lehetett kapni három decis üvegben, és a típusát tekintve pilsner, tehát az ember gondolatban már egyből be is sorolja a Krombacher, Radeberger, Bitburger, Wernesgrüner, Berliner Kindl vonulatba, ami valahol érthető, ugyanakkor a Warsteiner Premium Verum nálam egyértelműen kiemelkedik a kommersz német pilsnerek közül. Már az illatán érezni a feltehetően élesztőtől származó borsos, füstös-füstöltes jelleget az amúgy tök friss komlósság mellett. A korrekt testre és malátalapra építkező kortyban is az egyik fő ízjegy ez lesz: borsos, füstölt szalonnás, egészen konkrétan nekem megidézte a Chio baconös chipsét. És persze emellett ott van egy markáns, keserű komlósság is, amely egy hosszantartó utóízt is ad a Warsteiner Premium Verumnak.

//Warsteiner Brewers Gold//

A fekete doboz dacára a Warsteiner Brewers Gold is világos lager, de zwickl/kellerbier, vagyis magyarra fordítva pincesör, ami mindössze annyit jelent, hogy konkrétan szűretlen világos lager. Illata túlteng az élesztősségtől, de abszolút pozitív értelemben, intenzíven almás-körtés jellegű. Az őszi gyümölcsösség a korty első felét is uralja, és itt már kiegészül barackossággal is, a lezárás és utóíz pedig erdei gyümölcsösen fanyar. Testesebb, mint a Premium Verum és tök jó telt malátásság van a gyümölcsös ízjegyekkel tarkított édes-fanyar koncepció alatt, így – ahogy a Premium Verumnél, itt is - összességében egy nagyon harmonikus, csiszolt, de egyúttal érdekes, karakteres összképet kapunk.

Egy igazi széles és sokszínű szortiment! - Zywiec sörök csoporttesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Grupa Zywiec a Heinekenhez tartozik, és bár nagyüzemről van szó, ez az a márka a Ksiazece mellett, amiből elég sok különlegesebb típus is létezik a belga ale-től kezdve a balti porterig szinte minden. Szal ja, a szortiment elég széles, és jópár ezek közül hozzám is eljutott, nemrég pedig végig is kóstoltam őket, úgy hogy nem is szaporítom tovább a szót, nézzük meg a tesztalanyokat! ;)

//Zywiec Premium//

Az alapsörük nem meglepő módon egy hagyományos világos lager, viszont ellentétben a Tyskie Grronie-val, ez nem maláta hangsúlyos, hanem egy kifejezetten komlósabb, pilsneres karakterrel rendelkezik. Már az illatában erőteljesek a komlós jegyek, a kortyban pedig határozottan jelen van a keserűje, amit jól kiegészít a korrekt malátalap édessége, de itt egyértelműen az előbbi íze a hangsúlyosabb. Ezáltal Zywiec Premium frissítőbbnek hat, mint a Tyskie Gronie, és az én ízlésemhez is közelebb áll, ráadásul testesebbnek is éreztem, erről simán elhiszem, hogy megvan 12 balling fok, bár erre vonatkozó infót sehol se találtam.

//Zywiec Baltycki Porter//

Az első különlegesebb darab, amit a Zywiectől megkóstoltam, a balti porter volt, ami egy elég fura elnevezés, mert általában a balti porterek – ellentétben a „sima” porterekkel – lager élesztővel készülnek és inkább amolyan duplabakszerűségek. Az alsóerjesztésen kívül még a nagy test és az azzal járó magas alkoholtartalom miatt is inkább a fent említett stílushoz hasonlítanak rendszerint a balti porter névvel illetett sörök. Nincs ez másként a Zywiec Balticky Porternél sem: a címkén bizony ott figyel a 9,5% alkoholtartalom meg a 21 ballingos extrakt. Ennek megfelelően nagyon durván sűrű a kortyérzet, de persze nagyon pici alkoholos jegyek is felütik a fejüket, de egyáltalán nem zavaróan, hanem kis kellemesen melengető, kiegészítő jelleggel. A sör karaktere alapvetően száraz, kávés némi szedres jelleggel, és az utóíze olyan markáns és hosszantartó keserű, mint mondjuk az Ayinger Celebratoré vagy a Black Wyché. Egyértelműen ez tetszett a legjobban az összes Zywiec közül: nagyon szépen összerakott, érdekes sör és totál az én ízlésem. :)

//Zywiec APA//

A trendeket követve a Zywiecnél is lefőztek egy craft főzdék körében elég népszerű, sőt konkrétan alapnak számító típust: az american pale ale-t. Stílusát nem meghazudtolóan mangós, papajás, ananászos intenzív illat jellemzi, ami egy az egyben vissza is köszön a korty elején ahogy arra számítana lehetett. Sőt az üde, telt trópusi gyümölcsös kavalkád van túlsúlyban, az ale-es komlókeserűség visszafogott, inkább enged teret az édes gyümölcsösségnek, de úgy hogy nálam még nem ment át az egész totál gejlbe, szóval részemről egész jól ki van egyensúlyozva a Zywiec APA. Ha belegondolok hasonlít a Soproni Óvatos Duhaj APA-ra, csak ez annál gazdagabb és intenzívebb ízvilággal rendelkezik. A teste egyébként pont megfelelő(12,5 balling fokos), és úgy egyáltalán az egész sörre azt tudom mondani, hogy az: korrekt volt, sőt jó volt, bár nem igazán kiemelkedő.

//Zywiec Pszeniczne IPA//

Ha lefordítjuk a következő tesztalany nevét, akkor a „búza IPA” címkét kapjuk, amivel eléggé szkeptikus szoktam lenni, mert általában az ilyenfajta próbálkozások félre szoktak sikerülni, mint mondjuk a Karpat Belgian Wheat IPA. A Zywiec Pszeniczne IPA azért annál pöppet jobban sikerült, de még egy sem tudott meggyőzni. Leginkább citrusos komlós illata van, a korty eleje is komlókkal kezd, amibe kis búzásság is vegyül, utána kis malátásság, de aztán ki is fogy a szufla és konkrétan minden íz eltűnik a sörből. Olyan lesz, mintha csapvizet innál és így persze utóíze sincs egyáltalán, ráadásul elég vizesnek is érződik. Oké, papíron is ez a legkisebb szárazanyagtartalmú különleges Zywiec, hiszen 11,4 balling fokos, de még ehhez képest is kimondottan vékonynak éreztem a testét. Elég gyenge próbálkozás, semmiképpen se venném meg újra.

//Zywiec Belgijskie Ale//

Elvileg belga ale lenne az utolsó darab, de szerintem köze nincs hozzá az elnevezésen kívül. Ettől függetlenül egy kellemes kis sört raktak le az asztalra ezzel a Zywiecnél. Az illatában megjelenő gyümölcsösségben még lehet némi belga élesztősséget felfedezni, de a kortyban számomra már semmi „belgás” nem volt. Amolyan édes-fanyar párosítású az íze, mint mondjuk a Warsteiner Brewers Goldnak, konkrétan barackossággal kezd és szedrességgel zár a Zywiec a Belgijskie Ale. Igazából önmagában tök jó volt, csak a nevéhez kajak sok köze nincs, de miután elvonatkoztattam tőle, jó kis sörélményt kaptam.

A söröket szintén a húgomtól kaptam, ezúton is köszönet értük! :)

Király Lager teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Kb. egy éve hallottam erről a sörről, amit az a balatonszentgyörgyi Sörművek készít, akik a Lidl sajátmárkás budget kisüzemi cuccait is csinálják. Meg a saját brandjük alatt forgalmazott söreikkel is gyakran lehet találkozni egy gyűjteményes pakk formájában, most is hozta a Lidl a tavasz végi sörvásárja keretében. Magát a Király Lagert is ennek az akciónak köszönhetően szereztem be mindössze kétszázötven forintért, és ha ehhez hozzáadjuk azt, hogy anno én konkrétan azt hallottam róla, hogy kifejezetten jó ivósör, akkor ez akár lehet egy titkos best buy is… és végül is kajak az. xD

A Király Lager egy érdekesen stílusidegen sör, illata kimondottan malátás, méghozzá a német lagerekre jellemző zamatos, kicsit őszi gyümölcsös fajta. A korty is ezzel a fajta malátával nyit, amiről nekem leginkább a hellesek meg zwicklök, tehát mindenféle totál malátahangsúlyos típusok jutottak eszembe. Azonban a Király Lager lezárását határozott komlókeserű uralja, és összességében a maláta édességének és a komló keserűségének egész szépen kibalance-olt kettőssége meg inkább a pilsnerekre emlékeztetett. Elég unorthodox koncepció, de nekem végül is bejött, ráadásul 12 balling fokos, és ez érződik is rajta, pont megfelelően testes. Kétszázötven forintért ivósörnek ez nagyon is rendben van, sőt ilyen célra talán az egyik legjobb vétel lehet, én bátran ajánlom. :)

Soproni 1895 teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Még mielőtt az Óvatos Duhaj széria megjelent, számomra ez volt az egyetlen sör a Heineken Hungáriától, ami bejött, és a Dreher Bakkal osztoztak nálam a hazai nagyüzemi sörök trónján. Az utóbbi pár évben viszont nem kevés próbálkozás látott napvilágot a négy nagy gyártó jóvoltából, amelyek alaposan átrendezték a 300 forint körüli árkategóriát. Éppen ezért úgy gondoltam, ideje újrakóstolni a Soproni 1895-öt, és megnézni, mennyire jó vétel lehet mostanság. ;)

A Soproni 1895 pilsnernek készült, méghozzá a cseh vonalon, legalábbis a tény, hogy a dobozon büszkén hirdetik, hogy Saazer komló került bele, erre enged következtetni. Ballingról és a maláta fajtájáról nem esik szó, de érzetre azt mondanám, hogy az extrakt az fixen nincs meg 12… de ne szaladjunk ennyire előre! A szín és a hab rendben van, bár utóbbi azért hamar összeesik, a problémák az illatnál kezdődnek, ugyanis az erősen alkoholos. Sajnos az ízében is bőven ott van az alkohol, meglepő módon már-már annyira kiütközik, mint egy strong pale lagerből, pedig az 1895 csak 5,3%-os. A jó hír viszont az, hogy ahogy melegszik a sör, úgy tűnik el ez a kellemetlen íz belőle egyre jobban, teret adva a malátának és a komlónak, és végül kialakul egy kissé bárdolatlan, egyértelműen malátahangsúlyos pilsnerszerűség, ami tulajdonképpen hazai nagyüzemi produktumként nézve nem rossz, de azért az ilyen stílusú cseh és szlovák sörökkel összevetve már egyértelműen alulmarad. Az ára 280 forint/fél liter, ami tök oké egy ivósörnek, viszont itt maga a konkrét tesztalany nem volt oké nekem. Inkább egy Óvatos Duhaj IPA-t választanék helyette, ha muszáj a Heineken Hungáriánál maradni, de leginkább azt mondom, hogy maradok a Krusovice, Urpiner, Zlaty Bazant… stb. jól bevált vonalon. ;)

Békésszentandrási Ogre teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Általában nem vagyok oda a craft főzdék pilsnereiért, amire meg is van az okom, mert túlárazottak, stílusidegenek és sokszor… hát nem jók. Az igazság az, hogy nem is nagyon szoktam már pilst venni újhullámos kisüzemtől, ezen a vonalon megvannak a jól bejáratott cseh, szlovák és német tételeim, amik tökéletesen reprezentálják a típust és bármikor bátran leemelhetem őket a polcról, ha ilyen fajta sörre vágyom. A Szent András Sörfőzde terméke, az Ogre sem kivétel, de ettől független el kell ismernem, hogy ez egy egész jó próbálkozás, kár hogy amúgy értelmetlen is.

És nem, nem azért értelmetlen, mert mixeli a német és a cseh vonal jegyeit, ezt inkább pozitív érdekességképpen fogtam fel. Tetszett a friss komlós illat, ami picit citrusos és picit keserű-fűszeres is egyben, és az, ahogyan a maláták és a komlók harmonikusan fonódnak össze és tök jól kiegyensúlyozott édes-keserű elegyet alkotnak, na meg a 13,5 balling adta szokásosnál nagyobb test is király, komolyabb lesz tőle az egész összkép. Szal az Ogre tett érte, hogy többnek lássam, mint egy átlag ipari cseh, szlovák vagy német pilsnert, és igen, egyedi darab, méghozzá pozitív értelemben, nem pedig valami fura stílusidegen cumó, amit képtelen lennék pilsként értelmezni. Viszont ettől még ez nálam az ivósör kategória, nem egy különlegesség, és azért annyira nem is más, nem olyan sokkal több, mint a már megszokott és megszeretett 12 ballingos pilseim, és ezért ötszáz forint/fél literes áron én nem igazán látom értelmét, hogy bármikor a jövőben újra megvásároljam, egyszerűen ennyi túl sok ivósörért.

Kajak ezt isszák a német csövesek? - Oettinger csoportteszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Egyszer régen valakitől azt hallottam, Németországban a csövesek isznak Oettingert, és hogy ezért fixen szar lehet. Tény, hogy odakint a márka cuccai a legolcsóbb sörök közt vannak, de azt persze nem tudom, hogy ez a városi legenda igaz-e, viszont ha igen, akkor a német csövesek jobb sört isznak, mint itthon a legtöbb átlagfogyasztó…

Nálunk az Oettingerek nem igazán elterjedtek, Auchban és Metroban lehet csak őket kapni, illetve idén az Oktoberfest alkalmából Aldiban is feltűntek limitált ideig. (A Festbier csak ott volt megvásárolható.) Az áruk olyan 220 és 250 forint között mozog, és ehhez képest én azt tapasztaltam, hogy elég korrektek, amolyan német minőség és ízvilág, csak „budget” kiadásban. De ez itt most nem szitokszó, valójában az Oettinger bármelyik terméke tök jó választás lehet azoknak, akik szeretik a tradícionális német ízvilágot és kedvező áron keresnek ivósört.

//Oettinger Pils, Festbier és Export//

Együtt beszélek a háromról, igen, mert az Oettinger világos lagerei elég hasonlóak, és ha valaki mondjuk haverokkal dumálgat és közben gurít le mindegyikből egy-egy korsóval, akkor simán lehet, hogy úgy áll fel az asztaltól, hogy ez a három igazából tök ugyanaz a sör volt. Persze ez azért nem így van, mert bár az illata mindháromnak malátás és mindhárom kortyérzetére rá lehet fogni, hogy malátahangsúlyos, azért vannak különbségek. A Pilsbe – hogy nevéhez azért próbáljon hű lenni - azért több komlókeserű jutott, viszont a malátalap annak ellenére, hogy kellemes, itt a legüresebb, és egy hajszállal vizesebbnek is éreztem, mint a másik kettőt. A Festbier illatában viszont intenzív almásság fedezhető fel, és ez a korty során is visszaköszön, ugyanakkor komlókeserű gyakorlatilag nincs is benne. Tulajdonképpen a Festbier egy helles, de persze azért nincs azon szinten, mint mondjuk a Paulaner Münchner Hell, de árához képest rendben van. Az Export is helleses jellegű, illatában és ízében is jelen van némi őszigyümölcsösség, bár nem olyan határozottan, mint a Festbier esetében. Összességében mindegyik oké volt, részemről ivósörnek ilyen áron bármelyik jöhet simán, de a három közül az intenzíven almás Festbier lett a kedvencem.

//Oettinger Schwarzbier//

Érdekes, mert ezt ittam már évekkel ezelőtt is, és úgy emlékeztem, hogy kifejezetten kávés és száraz karakterű. Ehhez képest ez a mostani tesztalany mind illatában mind ízében inkább a karamelles édesség felé hajlott, alig volt pörköltes. A teste természetesen relatíve vékony, de ez így szokott lenni a schwarzbiereknél. Nem igazán az én ízlésem, nekem inkább a jóóó pörkölt malátás fajták jönnek be, mint mondjuk a Köstritzer Schwarzbier, de ettől függetlenül rendben van ez is, az édesebb barna lagerek kedvelőinek simán ajánlható.

//Oettinger Hefeweizen//

Egy hagyományos német gyártó kínálatából nem hiányozhat a weizen, és nincs ez másképp az Oettingernél sem. Általában itthon a komolyabb búzák négyszáz, vagy még inkább ötszáz környékén kezdődnek, ilyen olcsón igazából csak a diszkontüzletek sajátmárkás termékei vannak meg a Valentins… utóbbi egyébként korrekt. Ahogy az Oettinger is, nagyjából ugyanaz a szint a kettő: elfogadható darabja a stílusnak, annak szokásos jegyeivel. Mert hát kitöltöd, és ott van az opálos italon a szép nagy, tartós, hófehér hab, illata és íze picit citrusos, picit banános meg a korty vége fanyar is, de az egész nem kelt olyan friss és üde érzetet, nem olyan kifinomult és csiszolt koncepció, mint a drágább társaik. Viszont ennyi pénzért rendben van, árkategóriájában majdnem egyeduralkodó is, ahogy említettem, a Valentins az egyetlen érdemi kihívója.

Sörök Fertőrákosról - Krois Brewery csoportteszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Egyszer régen, majd’ egy éve egy spanom Sopronban járta a kocsmákat, amikor váratlanul belebotlott egy számára addig ismeretlen hazai kisüzem cuccaiba. Amiben persze nincs semmi különös, hiszen manapság már minden második falura jut egy feltörekvő craft főzde vagy egy lelkes amatőr házi sörfőző, szóval elég nehéz is lenne követni ezt a hazai mikro színteret, még akkor is, ha a blog teljes egészében erre fókuszálna. Ahogy abban sincs semmi extra, hogy amikor rám írt, kéne-e négy ad hoc tesztalany, gondolkodás nélkül válaszoltam: kéne!

Akkor régen, majd’ egy éve át is vettem tőle a négyes fogatot, megnéztem a címkéken feltüntetett gyártót, és arra jöttem rá, hogy nekem sem mond az égvilágon semmit a Krois Brewery. De akkor nem is foglalkoztam vele igazán, egyszerűen csak egymás után felpattintottam a három decis üvegeket, és a szokásos jegyzetelgetés közepette megiszogattam őket. Aztán szépen el is feledkeztem róluk, pár napja akadtam rá a tapasztalataimat megörökítő txt-re a kiszolgált három terrás winyóm egyik legmélyebbre temetett, rég elfeledett almappájában. Ekkor hirtelen elhatározásból rákerestem a gyártóra és közben igazából már meg is született bennem az elhatározás, hogy megírom a cikket a Krois Brewery söreiről. Kivéve persze, ha azóta a gyártó a teljes portfólióját lecserélte már, és az általam kóstolt darabokat már nem is gyártanák, mert akkor ugye túl sok értelme nem lenne az egésznek…

Viszont mikor rátaláltam az egyben egyfajta webshopként is funkcionáló honlapjukra, könnyedén meggyőződhettem róla, hogy mindegyik tesztalany a jelenlegi szortiment részét is képezi. Egyébként maga a honlap egész pofás, főképp, ha azt vesszük, hogy nem egy nagyon a köztudatban lévő fővárosi craft főzdéről van szó, hanem egy kb. a teljes ismeretlenség homályába vesző vidéki – egészen konkrétan fertőrákosi - gyártóról. A webshopos árak egyébként első blikkre nem tűnnek rossznak egy palackra leosztva, sőt 550 forint három deci jóféle kisüzemi stoutért elég jó idehaza, viszont erre – a kosárba helyezett mennyiségtől függetlenül egységesen - rájön még elvileg 900 forint szállítási költség is, ami azért rögtön kicsit más megvilágításba helyezi az egészet. Illetve csak nagy tételben lehet rendelni, tehát vagy hatos csomagot kell venned vagy egy teljes tálcányit. Más opció nincs, kivéve ha nem online vásárolsz, amihez a honlapon segítségképpen mellékeltek egy „sörtérképet”, amin be vannak jelölve az országban azok a pontok, ahol elérhetőek a termékeik. De, mert hogy azért itt is van egy de, ezek nagyrésze pár fővárosi sörszaküzlet kivételével vendéglátóhely, és nem kiskereskedelmi egység, tehát éttermek, kocsmák, kávézók szerepelnek zömmel rajta meg Cili vitaminháza. Ami talán egy bolt. Asszem. Öhm… szerintem lépjünk túl rajta, egyébként is úgy tudom a sörben van B vitamin, szóval akár miért ne… ?

Oké, mindezektől függetlenül én 700 forintos darabáron vettem át a haveromtól a söröket, ami itthoni trendeket figyelembe véve átlagosnak mondható három deci kisüzemi sörért, szóval mondjuk, hogy az ár itt most oké, se nem pozitívum, se nem negatívum, ezért inkább ugorjunk is a valódi értékelési szempontokra: az egyes sörök ízére.

//Krois Klassik//

A Klassik nevezetű sörük egy pilsner, a gyártó szerint egészen konkrétan a német vonalhoz tartozó. Az igazság viszont az, hogy a kisüzemek pilsei sosem tartoznak semelyik hagyományos vonalhoz, maximum – jó távolról – közelíthetik azokat, de leginkább egy külön csoportot képviselnek. Ennek a csoportnak a személyes megítélése részemről nem túl jó, lévén az általam eddig újhullámos főzdéktől kóstolt pilsnerek nem igazán voltak önmagukban se jók, de ha meg igen, akkor sem vehették fel ár/érték arányban a versenyt egyes nagyobb gyártók termékeivel… és itt leginkább a Csehszlovák térség bizonyos főzdéire gondolok. Röviden tömören a craft főzdéknek semmi esélye az olyanok ellen pilsnerek terén, mint mondjuk egy Bernard vagy Urpiner, és szerintem a nagy többség nem is ilyen típusú söröket vár az újhullámos főzdéktől, hanem APA-kat, IPA-kat, stoutokat… stb.

Nem kis fordulat lenne, ha ezután azt mondanám, hogy a Krois Klassik kivétel a fentiek alól, de nem is fogom. Ugyan a fűszeres illata biztató, és magában a kortyban is tök jó a komlózás, de a malátalap egyáltalán nincs vele harmóniában, ráadásul önmagában is elég fura, amolyan szájpadlásra tapadós érzete van. Nem kimondottan kellemetlen a Krois Klassik, és nincs is konkrét bántó mellékíz benne, de fura és az összhang teljesen hiányzik belőle, pedig pont a pilsner típusnak kéne a kesernyés komló és az édes maláta közti tökéletes harmóniájáról szólnia elviekben, szóval… nem, nem hiszem, hogy ilyet még egyszer szívesen innék, ezúttal is maradnék inkább a jól bevált pilseimnél.

//Krois La Grisette//

És itt is van a másik típus, amelynek terén a jól bevált import termékek szintén az esetek többségében lenyomják az újhullámos főzdék cuccait, és ez pedig a búzasör, mint tág kategória, de leginkább a német eredetű weizenekre igaz a fenti állítás, ugyanakkor a flamand gyökerű witek sincsenek sokkal jobb helyzetben, bár itt azért az oroszoknak már sikerült abszolút pozitívan meglepniük. A Krois Brewery – talán hogy pont a fenti csapdát elkerülje – csavart egyet az egész búzasör témán, és egy olyan altípust főzött le, amiről én még a büdös életben nem hallottam. Ez pedig a grisette, amiről némi netes kutakodás után nekem azt sikerült kiderítenem, hogy valamiféle ősi belga sörtípusról van szó. De ez igazából nem is olyan fontos, a lényeg, hogy milyen is valójában ez a grisette? Na, az már nagyon is ismerős volt!

Az illata savanykás. Csak és kizárólag, nincs mellette más, merő savanyúság az egész, és ez már megkongatta vészharangot nálam. De bizonyosságot csak akkor nyerhettem, amikor megkóstoltam, és kiderült, hogy maga a korty se tartalmaz nagyon más ízt, csak savanyút. Oké, nyíltan kimondom, az egész egy felvizezett berliner weisse-ra emlékeztett, ami azért rossz, mert a túltolt savanyúsága miatt a berliner weisse-kat utálom, viszont azért icipicit jó, mert ha vizesebb hatású, akkor azért könnyebb leküzdeni. Utóbbi miatt ki nem öntöttem végül, de azért elég közel jártam hozzá, mert így is túlságosan visszaadta azt a traumatikos élményt, amit nekem a berliner weisse-k nyújtottak. Részemről soha többet, de ha netán valaki szereti a durván savanyú cuccokat, akkor esetleg tegyen vele egy próbát. Talán.

//Krois Aviso//

Az Aviso végre valami tipikusan olyan, amiért biztosan a craft főzdékhez mennék, vagyis egy American Pale Ale, vagy röviden csak APA. Háromféle aromakomlóval(Simcoe, Citra, Amarillo) készül, és ezeknek már a sör illatában egyértelműen érezhető a hatásuk, hiszen amint kitöltjük a sört, a pohárból máris árad az intenzív citrusosság, trópusi gyümölcsösség. A korty a komlók erőteljes citrusosságával kezd majd egy mangóssággal köti át harmónikusan a lágy és friss érzetet adó malátaalapot. Összességében nem egy világmegváltó APA, de nagyon szépen összerakták, abszolút kellemes a kortyérzet meg minden… szóval ezt szívesen újrainnám, ha egy jó kis APA-ra vágynék.

//Krois Black Unicorn//

A végére pedig egy stout maradt, ebben a típusban szintén szoktak elég ütős darabok születni az újhullámos főzdéknél, és a Black Unicorn olyannyira jól sikerült, hogy egyértelműen ez lett a kedvencem ebből a négyes fogatból. Az illata erőteljesen pörkölt malátás, ízében a feketekávé dominál, kortyérzete száraz és sűrű, egyszóval pont az a fajta stout, ami leginkább az én ízlésem. De egyébként is, ha valaki úgy általában szereti a stoutokat, szerintem nyugodtan tegyen egy próbát a Black Unicornnal, ha sikerül hozzájutnia, mert egy igencsak jól sikerült darabról van szó, amit a stílus kedvelőinek kár lenne kihagynia.

A zöld dobozos fácán – Zlaty Bazant 10 teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Ha valaki nem rutinosan folyékony kenyérért ruccan át északi szomszédjainkhoz, hanem más egyéb okokból, de azért csak úgy mellékesen megkóstol egy-két kinti sört, akkor általában hazatérve a „zöld dobozos fácánt” emeli képzeletbeli pódiumának legfelső fokára. Bár sose végeztem kifejezetten kutatást a témában, de ha nem beergeek ismerőssel szóba jöttek a szlovák sörök, a legtöbben fixen a „zöld dobozos fácánra” emlékeztek vissza kellemesen, és saját bevallásuk szerint egyértelműen ebből hoznának haza nem kis mennyiséget, ha újra kint járnának.

Őszintén szólva elég sokáig nem tudtam ezt megérteni. Ha már a márkától kell tömeges fogyasztásra szánt ivósört választani, akkor az én választásom az esetek többségében a 12 ballingos világos lagerükre esett. De amúgy meg a Heineken Slovensko legnépszerűbb márkájától elvonatkoztatva a legjobb válaszom erre kb. az egész Urpiner szortiment, ami hiába van nagyjából ugyanebben az árkategóriában, ízélményben mindenképpen veri a Zlaty Bazant állandó kínálatában megjelenő termékeket. De ettől függetlenül a Zlaty Bazant 12-t is korrekt ivósörnek tartom, a 10-esüktől viszont az – évekkel ezelőtti – első kóstolás óta az esetek többségében távoltartottam magam. Nem mintha olyan traumatikus élményként élt volna az emlékeimben, egyszerűen csak a saját preferenciáim és a külső körülmények miatt úgy alakult, hogy végül a legtöbb esetben nem nyúltam utána polcon.

Az a helyzet, hogy egyrészt nem vagyok oda a 10 ballingos pilsekért, olyannyira, hogy ivósörnek is inkább a 12-est vagy a 11-est szoktam választani úgy általában minden gyártótól. A Zlaty Bazant 12-t pedig ráadásul a szlovák Tesco gyakorlatilag minden második héten leárazza olyan hatvan-hetven cent közé, és ennyiért nekem a célnak mindig is megfelelt. Ugyanakkor az igazság az, hogy van néhány 10 ballingos pils, amit kedvelek, például a Bernard vagy az Urpiner cucca, úgyhogy gondoltam, ideje újra innom egy ilyet is, elvégre olyan rossz emlékeim nincsenek róla, és így hátha sikerül akárcsak részben is megértenem a hype-ot, amit az egyszeri átutazók építettek köré… szóval akkor nézzük is, miféle fácánt rejt a zöld doboz! ;)

 
A megjelenésre nem lehet panasz, egész pofásan néz ki, a habja rövid ideig meglehetősen hitelesen imitálja a 12-es nagy, fehér koronáját, csak kár, hogy tényleg jóval hamarabb kezd el összeesni, de az a helyzet, hogy engem pont az összes főbb jellemző közül a hab érdekel a legkevésbé, szóval gyorsan túl is léptem ezen. Inkább elkezdtem az illatát vizslatni, ami határozottan édes, de nem bántóan vagy túlzóan, tehát egy kellemes malátahangsúlyos lagert vetített számomra előre, nem pedig valami gejl cuccot. A korty pedig be is váltja ezt az ígéretet, valóban – hasonlóan a 12 ballingos variánshoz – az édes malátásság és a komlókeserű aránya egyértelműen az előbbi felé tolódott el, de az egész koncepció működik ugyanúgy, mint a nagytesónál, értve ezalatt, hogy összességében nem túlozták el az édességet. És egyébként is tök ugyanolyan a malátalap, mint az 12 ballingos verzióé, amit már ott is szerettem, annyi hátulütője van a dolognak, hogy a zöld dobozos Zlaty nyilvánvalóan nem adja testesség terén azt az érzetet, ami a nagyobb szárazanyagtartalmú variánsában megvan. Viszont számomra nem is volt olyan bántóan vizes, mint amilyennek általában a többi 10 ballingos pilsnert szoktam érezni, sokkal inkább a pozitívabb felhangú könnyed és lágy jelzőkkel illetném.

Tehát a zöld pléhdobozban semmiképpen sem balfácán lakozik: a Zlaty Bazant 10 egy jó sör, azon kevés 10 ballingos pilsnerek egyike, amikre azt tudom mondani, hogy ivósörként nálam is megállják a helyüket. Persze a 12-es variánsa a márkának továbbra is jobban megfelel nálam erre a célra, és amíg jó áron hozzá tudok jutni, egyértelműen arra fog esni a választásom ehelyett. De a teszt eredményét tekintve igazából… tökre megértem, miért került ez a sör az átutazók, egyszeri kiruccanók, turisták körében abba a státuszba, amibe. Nincs olyan szupermarket, ahol ne lenne ott jóóó feltűnően szem előtt a polcon, hetven cent pedig pont az az ár, amit az átlagfogyasztó is tökéletesen ideálisnak tart fél liter sörért, ráadásul azért ezt is szokták viszonylag gyakran akciózni, szóval könnyen ki lehet fogni olcsóbban is. A lényeg, a lényeg, nehéz nem megvenni turistáskodás alatt, és ha már megvette az illető, nagy eséllyel ízleni fog neki, hiszen bár bőven nem jellegtelen a sör, azért egy egyszerű, de kellemes, összességében könnyen kedvelhető karaktere van, míg nyilvánvalóan mondjuk az Urpinertől a 12 ballingos pilsner vagy a barna lager egy jóval markánsabb, és így egyedibb ízvilággal rendelkeznek, ezért sokkal megosztóbbak lehetnek, ráadásul annyira nem is ismert márkához tartoznak. Szóval összességében a Zlaty Bazant 10 egy egészen okés ivósör, és bár árkategóriájában vannak nála jobbak is, azért sikerült azt hiszem valamelyest megértenem a hype-ot körülötte, és azt kell, hogy mondjam, a 10 ballingos pilsek közt nálam egész jó helyre került a képzeletbeli ranglétrán. :)

Nem a méret a lényeg! – Kaiserdom sörök tesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Metro sörös polca előtt állva éppen elvesztem a bőségzavarban, amikor hirtelen a szemem sarkából észrevettem egy méretes literes dobozon a Kaiserdom feliratot. Még halványan rémlett, hogy többen is ajánlották nekem talán a búzájukat, úgy hogy kissé bizonytalanul leemeltem a polcról. Őszintén szólva igencsak fenntartással szoktam kezelni ezeket az eléggé magasra árazott literes dobozos söröket, mert általában kiderül, hogy legjobb esetben valami hétköznapi nagyüzemi lager lapul meg bennük, rosszabb esetben pedig a csatornapatkányok rúghatnak be a szokottnál jóval nagyobb mennyiségű sörtől, amit ilyenkor a lefolyóba öntök. Most teljesen mindegy, hogy retro grafikájú orosz kommerszekről beszélünk vagy a design-os Horalról, engem literes kiszerelés még nem győzött meg, azonban a homályosan derengő ajánlás miatt úgy döntöttem, kapnak most egy esélyt a Kaiserdom Privatbrauei termékei.

//Kaiserdom Pils//

Elsőként az igencsak alapnak, hétköznapinak mondható pilsnert bontottam fel. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ebben a műfajban is lehet azért a szokottól kicsit eltérőt, különlegeset alkotni, például ha nem megyünk messzire, akkor ott van a németeknél a szintén kommersz, de gyógynövényesen érdekes komlózású Wernesgrüner, ami nálam kedvenc a kategóriában, de cseh vonalról nyugodtan mondhatnám a Bernard Svatecni Lezakot vagy a Svijani Rytirt. Viszont a Kaiserdom Pilstől nem vártam ilyesmit, és így nem is ért meglepetés.

A Kaiserdom Pils valóban egy teljesen átlagos kommersz német lager, a szokásos színnel és nagy, ám hamar összeeső habbal. Illata kellemes, természetes hatást kelt, de egyértelműen édes, malátás, komlót nem igazán találni benne, ami mondjuk azért egy pilsnernél engem egy pöppet zavar. A korty nem hazudtolja meg az illatot, az íze is inkább édes, legfőképp a malátáról szól, csak némi moderált keserűt fedezhetünk fel a lezárásban. Nem egy nagy szám, de a maga módján azért tulajdonképpen rendben van, ha nem egy ezresért adnék a literes dobozt (hanem jóóóval olcsóbban!), akkor ivósörnek akár még ajánlható is lenne, de így nem igazán érdemes megvenni.

//Kaiserdom Dark//

Kíváncsi voltam, hogy a barna lagerükkel megtörik-e a literes kiszerelés átka, de lelövöm a poént előre: nem. A Kaiserdom Dark az a fajta képviselője ugyanis a stílusnak, amely egyértelműen az édesebb, karamellesebb vonalat képviseli, és kb. nagyítóval kell benne keresgélni a kávés ízjegyeket, ez pedig borítékolta tulajdonképpen, hogy az összképet túl gejlnek találtam. Ráadásul teszi mindezt unalmas és egysíkú módon, semmiféle egyedi karaktert vagy egyéniséget nem fogunk felfedezni benne. Oké, nyilván meg lehet inni, nem annyira csömör, hogy a lefolyóban végezze, de mivel ugyanolyan drágán mérik, mint a pilsnert, ezt sem látnám be, miért választaná valaki egy Bernard Cerny Lezak, Urpiner Dark vagy Topvar Marína ellenében.

//Kaiserdom Weizen//

A homályosan derengő ajánlás ellenére is szkeptikus maradtam ezek után már a búzájukkal kapcsolatban. Ha valaki látott volna, utólag valszeg azt mondta volna, hogy már-már komikusan kétkedő arckifejezéssel töltöttem ki a Kaiserdom Weizent a korsóba, a sör viszont válaszul egyből megpróbált rám cáfolni tökéletes megjelenésével. Az opálos italon ülő hab nagynak és tartósnak bizonyult, édes, banános illata pedig kóstolásra csábított. Félig-meddig már elvetve minden előítéletemet belekortyoltam a sörbe, és akkor rögtön tudtam, hogy az ajánlóknak igaza volt. Persze nem kell semmi különlegesre gondolni, mint mondjuk az orosz craft búza vagy a bolgár termék esetében, egyszerűen arról van szó, hogy a Kaiserdom Weizen nagyon szépen hozza a tipikus német búzák stílusjegyeit, mondjuk azok közül inkább az édesebb, banánosabb, és kevésbé citrusos vonalat, de az összkép kellemes volt, és ez a lényeg tulajdonképpen. Őszintén szólva ilyet szívesen innék újra, de az a helyzet, hogy az árával annyira nem vagyok kibékülve, még akkor sem, ha a hazai piacon többé-kevésbé általános, hogy ötszáz-hatszáz forintért adnak fél liter német típusú búzát. Nálam inkább az egy euro körüli ár az ideális ebből a szempontból, viszont… az a helyzet, hogy maga a sör nagyon is rendben van, szóval igazából senkit nem szeretnék elrettenteni tőle, mert ha valaki kedveli a hagyományos német búzasöröket, nem fog csalódni ebben sem.

A Královská 12 az új Imperial? - Krusovice Královská 12 teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Krusovice Imperial már nagyon régóta a kedvenc söreim közé tartozik, egészen konkrétan a „kedvenc mainstream nagyüzemi cseh pilsner” titulust kaphatná meg, de ez rohadt hosszú, szóval általában csak azt szoktam mondani, hogy nagyon szeretem. Még azokban az időkben kedveltem meg, amikor a Liquid Gold amolyan „prémium” sörként forgalmazta idehaza, és ha jól emlékszem Tescokban és talán Intersparokban lehetett kapni olyan négyszáz forint körül. Természetesen kint Szlovákiában is ugyanúgy meg lehetett vásárolni a nagyobb üzletekben némileg olcsóbban, úgy kilencven cent körül.

Ha régen minden nem is, de a Krusovice doboz desingja mindenképpen jobb volt. ;)

Nemrégiben azonban történt egy forgalmazóváltás a Krusovicék esetében: elkezdte őket a Heineken teríteni mindenütt. Ez pedig az előnytelen designváltáson kívül más, súlyosabb következményeket is magával hozott. Itthonról kivonták a 12 ballingos változatot, és a helyére a 10-es Svetlyt hozták be a régóta elérhető Cerny mellé. Északi szomszédjainknál megmaradt a teljes trió, azonban a designváltást névcsere is követte, így lett az Imperialból Královská 12. Kicsit aggódtam, hogy ezzel együtt a recepten is változtattak, és lerontották régi kedvencemet, azonban szerencsére erről szó sincs, a Krusovice 12 ballingos pilsnere rondább dobozban ugyan, de belül mégiscsak régi fényében ragyog.

Birodalmi helyett már "csak" királyi, de a beltartalom szerencsére a régi. :)

Hófehér habja ugyanolyan szép nagy és egybefüggő, színe is az az arany, amit egy egészséges cseh pilsnertől elvárunk. Illata már a mainstream cseh nagyüzemiek között kiemelkedőnek mondható, lévén frissebbnek, üdébbnek érezni benne a komlót. Az egész kortyérzet remekül van kiegyensúlyozva az édes maláta és keserű, kissé citrusos komló között: mindkét összetevő határozottan érződik, de egyik sem nyomja el a másikat, nagyon szép az átkötés és a harmónia közöttük. Egyértelműen a határozottan keserű pilsnerek közé tartozik, érezni, hogy rendesen beletették a kellő mennyiségű komlót, azonban az előbb felsoroltak miatt nem önmagában ettől, hanem a teljes összhatástól annyira jó a Krusovice Královská 12, vagy régi nevén Imperial. Jelenlegi kinti ára akció nélkül nyolcvankilenc cent, ami megszokott a maga kategóriájában, ugyanakkor tény és való, hogy a forgalmazóváltásnak van egy pozitív hozadéka is, mégpedig, hogy azóta gyakrabban árazzak le, ilyenkor hatvan-hetven centért is megvásárolható, ami kifejezetten jó ár érte.
Ár/érték arány: 8/10.

Budweiser Original teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Budweiser az egyik legmainstreamebb cseh sörmárka, tulajdonképpen ugyanaz a kategória, mint a Krusovice, a Kozel, a Staropramen vagy akár maga a Pilsner Urquell. Azonban alapvetően ez még nem késztetne menekvésre, lévén felhype-olt brandek ide vagy oda, a közismert cseh nagyüzemi 12-es pilsnerek legtöbbje tökéletesen megfelel az ivósör szerepre. Igazából a Královská 12-t tartom legjobbnak ebből a szempontból mind az árt és ízt is figyelembe véve, de azért bátran nyúlok a velkopopovicei „kecskés sör” vagy az „öreg prágai” 12 ballingos verziói után is északi szomszédjainknál a hiperek polcain, és persze a kint vásárolt PU is tök jó, csak drágállom.

A Budweiser Originallal – ami ezen márka 12-es pilse – viszont egészen másképp vagyok: nem igazán jön be, de még pilsnerként is elég nehéz rá tekintenem. Hogy miért is? Hát az a helyzet, hogy egy tradícionális cseh pilsner alapvetően az édes maláta és keserű, kissé frissítően citrusos – általában saazer – komló kettősére épül. Éppen ezért érdekes kérdés, hogy mennyiben tekinthető valódi pilsnek egy olyan produktum, amelyből az egyik összetevő szinte teljes egészében hiányzik.

Mert bizony hiába a márkanév és megtévesztően szép fehér hab meg a tipikus aranyszín, már visszafogott illatában is hiába keresgéljük a friss saazer aromáját. A kortyérzet pedig tulajdonképpen sokkal inkább hasonlít egy sima pale lagererére, hiszen nagyrészt unalmasan, egysíkúan malátás, komlósságot tényleg csak annyit lehet benne érezni, mint egy bármely más országban készült sima ipari világos lagerben. A különbség talán csak annyi, hogy a Budweiser Original a 12 balling fok miatt testesebb a legtöbb ilyen kategóriába tartozó sörnél.  Persze igazán kirívó ízhibája nincsen, simán fogyasztható, viszont még ivósörnek is túlságosan unalmas és jellegtelen, cseh pilsnernek meg egyenesen kevés.

Ára ráadásul a Pilsner Urquelléhez hasonlóan alapból egy euro felett van – egészen konkrétan huszonöt centtel – akciósan mondjuk találkoztam vele már akár hatvan centért is, de igazából ennyiért sem az igazi. Ha hagyományos pilst innék akkor inkább a fentiek közül valamelyik, plusz ott van még a 12-es Urpiner, ha meg valami egyszerűbb, kevésbé komlós világos lagert, akkor arra tökéletes a leárazott 12-es Zlaty Bazant.
Ár/érték arány: 4/10.

A szlovák Tesco is beújított – Svijany sörök csoporttesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Ugyan mostanában a Billa jár leginkább élen a sörkínálat bővítését illetően, hiszen három szlovák kisüzemi gyártótól(Kaltenecker, Karpat, Ikkona) is szép szortimenttel rendelkezik, ráadásul nemrégiben elkezdte árulni az Ayinger söröket is, azért a Tesco is lépett válaszul egyet: behozta a szlovák piacra a Svijani söröket. Oké, nyilván nem mindet, a nagymegyeri üzletükben egészen konkrétan háromra akadtam rá, név szerint a Desítka, a Máz és a Rytír kerültek a kosárba.

A Svijanyról egyébként annyit érdemes tudni, hogy amolyan Bernard és Primator kategória, tehát egy úgynevezett független sörgyárról van szó, amelyből Csehországban rengeteget találni. Ez tulajdonképpen egy közepes méretű, egyik multi cégtől sem függő, általában hagyományos típusokat főző üzemet jelent. Persze van már egy ilyen gyártó, amelynek a legtöbb termékét árulja pont a Tesco, mégpedig a fent már említett Bernard, ráadásul az ő söreik árazása is elég hasonló, szóval a kérdés leginkább az, hogy a Svijany termékei fel tudják-e venni a versenyt velük?



//Svijany Desítka//
A Desítka a leglightosabb darab a trióból, lévén egy 10 ballingos pilsnerről van szó. Őszinte leszek, ezért a stílusért én nem igazán vagyok oda, nagyon kevés ízlik csak, és még kevesebbet ismerek, aminek igazán jó is az ár/érték aránya, de még ha mindkét előbbi feltétel teljesül is, akkor is csak könnyed, nagy mennyiségben is fogyasztható szomjoltóként tudom értelmezni őket. Éppen ezért nem is vártam sokat a Desítkától, sőt arra számítottam, hogy ez fog a legkevésbé ízleni a három közül, ennél fogva pedig kellemesen csalódtam benne.

A Desítka pohárba kitöltve gyönyörű, nagy és tartós, hófehér habot produkált. A másik három Svijany megkóstolása után mondjuk már levontam a következtetést, hogy ez nem egyedi karakterisztika, sokkal inkább általános jellemzője a gyártó söreinek. Illata üde és friss, ami szintén elmondható mindhárom produktumról, mondjuk ehhez valószínűleg nagyban hozzájárul, hogy mindegyik pasztőrözetlen. Egyébiránt az aroma inkább malátásan édes, semmint komlós, azonban a kortyérzet már szépen ki van egyensúlyozva a két összetevő között. Az összkép elképesztően harmonikus és lágy, és a 10 balling sem fájó vizességben, hanem sokkal inkább kellemes könnyedségben nyilvánul meg. Ez egy jól sikerült 10-es pilsner, finom, tényleg tetszik még nekem is, azonban az árával egyáltalán nem vagyok kibékülve, ugyanis ez számomra nem ér egy eurót, de igazából a nyolcvan centes akciós árat sem fizetném ki még egyszer érte. Akkor már inkább a Bernard 10-ese hatvan centért vagy akár egy Urpiner Classic…
Ár/érték arány: 5/10.

//Svijany Máz//
A Máz már kicsit komolyabb ligában játszik, olyanban, amiből azért több általam kedvelt ivósör(Kozel 11, Staropramen Jedenectka, Rychtar 11… stb.) került ki, tehát ez a gyártó 11 balling fokos pilsnere. A megjelenése ennek is impozáns, színe tán kicsit sötétebb, mint a Desítkáé, de egyébként teljesen ugyanaz igaz rá. Illata is nagyon hasonló, bár már itt édesebbnek érződik, mint a 10-es testvéréé.

Először belekortyolva a sörbe még csak annyi tűnt fel, hogy ez a Desítka csak kicsit testesebb kiadásban. Ugyanaz a malátásság, ugyanaz a komlókeserű a végén, és elsőre harmonikusnak is tűnik. Azonban ahogy iszogattam, egyre inkább azt kezdtem érezni, hogy valami nem stimmel vele. Aztán rájöttem, hogy még ha elsőre annyira nem szembetűnően is, de ez a sör már kellemetlenül édes, sőt a maláta mellett valami más nem éppen természetes módon szolgáltatja ezt a plusz, hosszútávon émelyítő mellékízt. Gyorsan megnéztem hát a doboz hátulján feltüntetett összetevőket, és hamar ráakadtam a probléma forrására: a Máz hozzáadott cukrot tartalmaz. Teljesen egyértelmű, hogy ez rontja el, és érthetetlen számomra, hogy minek raktak bele és miért pont ebbe, hiszen a másik kettőben nincsen! A végére pedig kimondottan kellemetlennek éreztem a fent leírtak miatt a kortyérzetet, egyszerűen nem esett jól, és többet nem akarok ilyet inni, pláne úgy hogy ez még tíz centtel drágább alapáron, mint a Desítka.
Ár/érték arány: 3/10.



//Svijany Rytír//
Nah, végre elérkeztünk igazán ahhoz a paraméterhez, amelyet én leginkább preferálok, ha pilsnerekről van szó: mily meglepő, ez pedig a 12 ballingosok kategóriája. Tulajdonképpen emiatt ennek a tesztnek a kimenetelére voltam leginkább kíváncsi és természetesen egyúttal ettől a sörtől vártam a legtöbbet a három közül. Szerencsére a Rytír be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, és sikerült vele teljes egészében leöblítenem a Máz kellemetlen emlékét.

A Svijany 12-esének a megjelenése ugyanúgy impozáns, mint a gyengébb testvéreié, ám az illata amellett, hogy megszokott módon friss és üde, már nem malátásságot hordoz, hanem sokkal inkább a saazer komló virágos, citrusos és kissé gyógynövényes jellege ütközik ki benne. Ezek a jegyek egyébként az egész kortyot végigkísérik a természetesen malátás édességtől egészen a markánsan keserű lezárásig. Mindenképpen karakteres sörről van szó, amely egyértelműen megkülönböztethető az átlag, simán csak jó vagy korrekt szintet hozó cseh nagyüzemi pilsnerektől, és az összkép nem csak egyedi, hanem kimondottan kellemesen és a stíluson belül akár még izgalmasnak, érdekesnek is mondható. Habár egy euró húsz centes ára kissé húzós, a szintén ugyanennyiért kínált Pilsner Urquellel szemben biztosan ezt választanám inkább. A Bernard Svatecni Lezakkal való összevetés már más kérdés, én amondó vagyok, hogy eléggé különböző a két sör, hiába vannak hasonló árban, így szerintem megfér a kettő egymás mellett.
Ár/érték arány: 8/10.

Saris körkép

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

„Saris, annál jobb a szar is!” – tartja állítólag a mondás a Felvidéken, és bár nyilvánvalóan nem egy szakmailag meglapozott értékítélet ez, azért az ember mégiscsak elgondolkozik azon, van-e vajon valamiféle alapja?

Valószínűleg nincs. Első és legfontosabb ellenérv: a Gazda Svetly Leziaknál ocsmányabb sör a szlovák piacon nem létezhet, még akkor sem, ha van néhány erőteljes kihívója, mint mondjuk a Steiger vagy a Corgon. Másrészről pedig ez inkább hangzik egyszerű, laikusok közötti - leginkább sehová sem vezető -„márka hitvitának”, amely természetesen itthon sem ismeretlen jelenség, hiszen ki ne hallotta volna, amint egy kocsmában átlag sörfogyasztók érzelmileg túlfűtött állapotban állítják csatasorba érveiket a Borsodi mellett és a Soproni ellen vagy éppenséggel fordítva. Esetleg teljesen más kombinációban, mindenki tetszőlegesen helyettesítsen be hazai kommersz márkákat az egyenletbe! ;)

Ugyanakkor pusztán feltételezésekre alapozva se nem cáfolhatjuk, se nem igazolhatjuk a poszt nyitóállítását, így hát megragadtam az alkalmat, és pusztán kutatói szenvedélyből megvizsgáltam, mi is a helyzet itt valójában!

A Saris egyébként a Pivovar Topvar márkája, és ha nagyon akarom, akkor a népi és olcsóbb brandje, de igazából árban nem nagyon van eltérés a Saris és Topvar sörök között, kb. olyan tíz cent különbség szokott lenni a gyakorlatban.

//Saris Premium//

A zászlóshajó természetesen itt is egy 12 balling fokos világos lager, tulajdonképpen egy pilsner. A színe okoz nem meglepetést, a habja viszont már egy kicsit csalódást keltő, lévén nincs olyan sok neki, illata vállalható, de érezni, hogy azért ez nem a friss saazer komló itt. És valóban, a sörbe valószínűleg nem túl érdekes ízű(konkrétan unalmas) ipari keserű komló került egy korrekt malátalapra. Ez egy iható, a hazai kommerszeknél jobb, de teljességgel unalmas és érdektelen összképet ad, amely egyáltalán nem csábít újabb vásárlásra, maximum jó sörökben nagyon szegényes szortimentből választanám, vagy ha ingyen a kezembe nyomják, akkor nyilván elfogadnám, meginnám. De ennyi. Egyébként nem meglepő módon a Topvar 12-ese is tulajdonképpen tök ugyanilyen.

//Saris Tmavy//

A második alanyunk egy 11 balling fokos barna lager, amelyhez azért fűztem elég komoly reményeket, lévén házon belül a Topvar Marína képében már csináltak egy igazán kellemes, krémes, édes és pörkölt malátától keserű ízeket harmonikusan kiegyensúlyozó tmavyt. Sajnos a Saris esetében ez a harmonia nem sikerült, hiába néz ki ugyanolyan szépen, mint a Marína, már az illata sejteti, hogy itt bizony az édesség felé tolódott el a mérleg nyelve. Ha pedig belekortyolunk, akkor egyből szembesülünk vele, hogy ez bizony nem kicsit édesebb, mint az átlag, és ez az édesség nem igazán természetes… mert ez itt a gond, hiszen vannak nagyon jó édes sörök, például sok belga ale, de a barna lagerek közt is bőven találni olyanokat, amiben a karamellmaláta kerül előtérbe, de ezek teljesen rendben vannak. Ugyanakkor – nem kertelek, kimondom – ez a Saris Tmavy olyan, mint a Topvar Marína megcukrozva. Szóval ha ragaszkodunk a gyártóhoz, akkor inkább vegyük a kicsit drágább Marínát, de egyébként meg annyi jó barna lager van ott kint, mint az Urpiner Dark vagy a Bernard Cerny Lezak… szóval hagyjuk inkább ott a polcon a Sarís Tmavyt.

//Saris Rubín//

Az utolsó sör pedig a márkától egy vöröses beütésű, 12 balling fokos polotmavy, amit csak a karácsonyi időszakra főznek, és csak négyes pakkban(díszdobozban) lehet megvásárolni. Vagyis lehetett tavaly, mert idén már nincs, helyette a Tmavy került ugyanilyen csomagolásba. Ez pedig jelentős visszalépés, ugyanis a Rubín egy jó sör. A vöröses italon keletkezett hab jólesően krémes, igaz nem tart sokáig, de eltűnésért az íz kárpótol. Malátahangsúlyos, édes sört kapunk, amelyben a fő vonulatot a karamellmaláta viszi, de ha kicsit is odafigyelünk, könnyedén felfedezhetjük kortyolgatás közben az ezt kiegészítő meggyes, piros gyümölcsös ízjegyeket is. Nem utolsó szempont az sem, hogy ez a legolcsóbb mind közül, hiszen egy üveg 67,5 centre jött ki, míg a másik kettő ára inkább 80 cent körül mozog… csak kár, hogy nincs egész évben.

Összességében a mondás nyilván nem állja meg a helyét, a cikk bevezetőjében említett triász bőven alulmúlja a Saris söröket, de az is igaz, hogy a Rubín kivételével igazán egyik sem ajánlott vétel.

Saris Premium ár/érték arány: 5/10.

Saris Tmavy ár/érték arány: 4/10.

Saris Rubín ár/érték arány: 8/10.