2020. május 21., csütörtök

Sörök Fertőrákosról - Krois Brewery csoportteszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)


Egyszer régen, majd’ egy éve egy spanom Sopronban járta a kocsmákat, amikor váratlanul belebotlott egy számára addig ismeretlen hazai kisüzem cuccaiba. Amiben persze nincs semmi különös, hiszen manapság már minden második falura jut egy feltörekvő craft főzde vagy egy lelkes amatőr házi sörfőző, szóval elég nehéz is lenne követni ezt a hazai mikro színteret, még akkor is, ha a blog teljes egészében erre fókuszálna. Ahogy abban sincs semmi extra, hogy amikor rám írt, kéne-e négy ad hoc tesztalany, gondolkodás nélkül válaszoltam: kéne!

Akkor régen, majd’ egy éve át is vettem tőle a négyes fogatot, megnéztem a címkéken feltüntetett gyártót, és arra jöttem rá, hogy nekem sem mond az égvilágon semmit a Krois Brewery. De akkor nem is foglalkoztam vele igazán, egyszerűen csak egymás után felpattintottam a három decis üvegeket, és a szokásos jegyzetelgetés közepette megiszogattam őket. Aztán szépen el is feledkeztem róluk, pár napja akadtam rá a tapasztalataimat megörökítő txt-re a kiszolgált három terrás winyóm egyik legmélyebbre temetett, rég elfeledett almappájában. Ekkor hirtelen elhatározásból rákerestem a gyártóra és közben igazából már meg is született bennem az elhatározás, hogy megírom a cikket a Krois Brewery söreiről. Kivéve persze, ha azóta a gyártó a teljes portfólióját lecserélte már, és az általam kóstolt darabokat már nem is gyártanák, mert akkor ugye túl sok értelme nem lenne az egésznek…

Viszont mikor rátaláltam az egyben egyfajta webshopként is funkcionáló honlapjukra, könnyedén meggyőződhettem róla, hogy mindegyik tesztalany a jelenlegi szortiment részét is képezi. Egyébként maga a honlap egész pofás, főképp, ha azt vesszük, hogy nem egy nagyon a köztudatban lévő fővárosi craft főzdéről van szó, hanem egy kb. a teljes ismeretlenség homályába vesző vidéki – egészen konkrétan fertőrákosi - gyártóról. A webshopos árak egyébként első blikkre nem tűnnek rossznak egy palackra leosztva, sőt 550 forint három deci jóféle kisüzemi stoutért elég jó idehaza, viszont erre – a kosárba helyezett mennyiségtől függetlenül egységesen - rájön még elvileg 900 forint szállítási költség is, ami azért rögtön kicsit más megvilágításba helyezi az egészet. Illetve csak nagy tételben lehet rendelni, tehát vagy hatos csomagot kell venned vagy egy teljes tálcányit. Más opció nincs, kivéve ha nem online vásárolsz, amihez a honlapon segítségképpen mellékeltek egy „sörtérképet”, amin be vannak jelölve az országban azok a pontok, ahol elérhetőek a termékeik. De, mert hogy azért itt is van egy de, ezek nagyrésze pár fővárosi sörszaküzlet kivételével vendéglátóhely, és nem kiskereskedelmi egység, tehát éttermek, kocsmák, kávézók szerepelnek zömmel rajta meg Cili vitaminháza. Ami talán egy bolt. Asszem. Öhm… szerintem lépjünk túl rajta, egyébként is úgy tudom a sörben van B vitamin, szóval akár miért ne… ?

Oké, mindezektől függetlenül én 700 forintos darabáron vettem át a haveromtól a söröket, ami itthoni trendeket figyelembe véve átlagosnak mondható három deci kisüzemi sörért, szóval mondjuk, hogy az ár itt most oké, se nem pozitívum, se nem negatívum, ezért inkább ugorjunk is a valódi értékelési szempontokra: az egyes sörök ízére.

//Krois Klassik//


A Klassik nevezetű sörük egy pilsner, a gyártó szerint egészen konkrétan a német vonalhoz tartozó. Az igazság viszont az, hogy a kisüzemek pilsei sosem tartoznak semelyik hagyományos vonalhoz, maximum – jó távolról – közelíthetik azokat, de leginkább egy külön csoportot képviselnek. Ennek a csoportnak a személyes megítélése részemről nem túl jó, lévén az általam eddig újhullámos főzdéktől kóstolt pilsnerek nem igazán voltak önmagukban se jók, de ha meg igen, akkor sem vehették fel ár/érték arányban a versenyt egyes nagyobb gyártók termékeivel… és itt leginkább a Csehszlovák térség bizonyos főzdéire gondolok. Röviden tömören a craft főzdéknek semmi esélye az olyanok ellen pilsnerek terén, mint mondjuk egy Bernard vagy Urpiner, és szerintem a nagy többség nem is ilyen típusú söröket vár az újhullámos főzdéktől, hanem APA-kat, IPA-kat, stoutokat… stb.

Nem kis fordulat lenne, ha ezután azt mondanám, hogy a Krois Klassik kivétel a fentiek alól, de nem is fogom. Ugyan a fűszeres illata biztató, és magában a kortyban is tök jó a komlózás, de a malátalap egyáltalán nincs vele harmóniában, ráadásul önmagában is elég fura, amolyan szájpadlásra tapadós érzete van. Nem kimondottan kellemetlen a Krois Klassik, és nincs is konkrét bántó mellékíz benne, de fura és az összhang teljesen hiányzik belőle, pedig pont a pilsner típusnak kéne a kesernyés komló és az édes maláta közti tökéletes harmóniájáról szólnia elviekben, szóval… nem, nem hiszem, hogy ilyet még egyszer szívesen innék, ezúttal is maradnék inkább a jól bevált pilseimnél.

//Krois La Grisette//


És itt is van a másik típus, amelynek terén a jól bevált import termékek szintén az esetek többségében lenyomják az újhullámos főzdék cuccait, és ez pedig a búzasör, mint tág kategória, de leginkább a német eredetű weizenekre igaz a fenti állítás, ugyanakkor a flamand gyökerű witek sincsenek sokkal jobb helyzetben, bár itt azért az oroszoknak már sikerült abszolút pozitívan meglepniük. A Krois Brewery – talán hogy pont a fenti csapdát elkerülje – csavart egyet az egész búzasör témán, és egy olyan altípust főzött le, amiről én még a büdös életben nem hallottam. Ez pedig a grisette, amiről némi netes kutakodás után nekem azt sikerült kiderítenem, hogy valamiféle ősi belga sörtípusról van szó. De ez igazából nem is olyan fontos, a lényeg, hogy milyen is valójában ez a grisette? Na, az már nagyon is ismerős volt!

Az illata savanykás. Csak és kizárólag, nincs mellette más, merő savanyúság az egész, és ez már megkongatta vészharangot nálam. De bizonyosságot csak akkor nyerhettem, amikor megkóstoltam, és kiderült, hogy maga a korty se tartalmaz nagyon más ízt, csak savanyút. Oké, nyíltan kimondom, az egész egy felvizezett berliner weisse-ra emlékeztett, ami azért rossz, mert a túltolt savanyúsága miatt a berliner weisse-kat utálom, viszont azért icipicit jó, mert ha vizesebb hatású, akkor azért könnyebb leküzdeni. Utóbbi miatt ki nem öntöttem végül, de azért elég közel jártam hozzá, mert így is túlságosan visszaadta azt a traumatikos élményt, amit nekem a berliner weisse-k nyújtottak. Részemről soha többet, de ha netán valaki szereti a durván savanyú cuccokat, akkor esetleg tegyen vele egy próbát. Talán.

//Krois Aviso//


Az Aviso végre valami tipikusan olyan, amiért biztosan a craft főzdékhez mennék, vagyis egy American Pale Ale, vagy röviden csak APA. Háromféle aromakomlóval(Simcoe, Citra, Amarillo) készül, és ezeknek már a sör illatában egyértelműen érezhető a hatásuk, hiszen amint kitöltjük a sört, a pohárból máris árad az intenzív citrusosság, trópusi gyümölcsösség. A korty a komlók erőteljes citrusosságával kezd majd egy mangóssággal köti át harmónikusan a lágy és friss érzetet adó malátaalapot. Összességében nem egy világmegváltó APA, de nagyon szépen összerakták, abszolút kellemes a kortyérzet meg minden… szóval ezt szívesen újrainnám, ha egy jó kis APA-ra vágynék.

//Krois Black Unicorn//


A végére pedig egy stout maradt, ebben a típusban szintén szoktak elég ütős darabok születni az újhullámos főzdéknél, és a Black Unicorn olyannyira jól sikerült, hogy egyértelműen ez lett a kedvencem ebből a négyes fogatból. Az illata erőteljesen pörkölt malátás, ízében a feketekávé dominál, kortyérzete száraz és sűrű, egyszóval pont az a fajta stout, ami leginkább az én ízlésem. De egyébként is, ha valaki úgy általában szereti a stoutokat, szerintem nyugodtan tegyen egy próbát a Black Unicornnal, ha sikerül hozzájutnia, mert egy igencsak jól sikerült darabról van szó, amit a stílus kedvelőinek kár lenne kihagynia.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése