Életem legnagyobb csalódása? – Tomislav Crno teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Na, jó nem, tutira nope. De azért nem kis kiábrándulás volt, mikor idén nyáron először jutottam hozzá a Tomislav Crnohoz. Már régebben kinéztem magamnak, igazából már úgy három-négy évvel ezelőtt, amikor megismertem és megszerettem a Karlovacko Crnot. A paraméterek alapján tök jónak tűnt, 17,75-es balling fok és szintén barna lager, vagyis bak/duplabak, gondoltam, de ratebeeren megláttam, hogy megkapta a fancy „baltic porter” címkét is, ami amúgy tök ugyanaz, mint mit az előbb írtam, csak az agyam az elnevezés miatt egyből a Pardubicky Porterrel meg a Zywiec Baltycki Porterrel kapcsolta össze. Hiba volt, mert jelen tesztalanyunk, a Zagrebacka Pivovara terméke 100%, hogy nem említhető egy lapon a fenti kettővel.

A Tomislav Crno legnagyobb baja, hogy papíron hiába van benne rengeteg anyag, ha amúgy se az illatában se az ízében nem érezzük ezt. Az illata az konkrétan csak és kizárólag alkoholosan édes, a korty meg majdnem csak és kizárólag alkoholosan édes. Utóízében felfedezhetünk némi pörköltmalátásságot, azt a fajtát, aminek amúgy a sör alapját kéne képeznie, de itt csak a lezáráshoz járul hozzá némi kávéssággal és étcsokissággal egy kis fémességgel karöltve. De egyébként magára az ízére is azt tudom csak mondani, hogy totál alkoholos, elképesztően karcos és kifejezetten rossz. Ne vegyétek, ne igyátok, ha jó barna lager kell a horvátoknál, akkor ott van a Karlovacko Crno, azt tudom ajánlani. ;)

Tetszik a content? Szeretnél értesítést kapni a frissekről? Akkor kövess be Instán, hogy ne maradj le egy posztról se! ;)

Warsteiner Premium Verum & Warsteiner Brewers Gold teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Még nyáron az Aldiban találtam rá erre a párosra, és bár a Premium Verumot már ismertem, ittam már évekkel ezelőtt, nem igazán rémlett, milyen volt, ezért itt volt az ideje az újrakóstolásnak. És persze a Brewers Goldra is kíváncsi voltam, így abból is került egy a kosárba. Meg aztán több is mindkettőből, mert a tesztet követő hetekben eléggé rájártam a helyi kis Aldi Warsteiner készletére, hiszen 350 és 400 forintos áron a fél literes doboz ezekből elég durván best buynak számít: a Warsteiner Brauerei Haus Cramer elegáns, csiszolt és nagyüzemi szinten nézve kifejezetten érdekes lagereket készített a fenti fantázianevek alatt.

//Warsteiner Premium Verum//

Igazából ez a márka alapsöre, már nagyon régen is lehetett kapni három decis üvegben, és a típusát tekintve pilsner, tehát az ember gondolatban már egyből be is sorolja a Krombacher, Radeberger, Bitburger, Wernesgrüner, Berliner Kindl vonulatba, ami valahol érthető, ugyanakkor a Warsteiner Premium Verum nálam egyértelműen kiemelkedik a kommersz német pilsnerek közül. Már az illatán érezni a feltehetően élesztőtől származó borsos, füstös-füstöltes jelleget az amúgy tök friss komlósság mellett. A korrekt testre és malátalapra építkező kortyban is az egyik fő ízjegy ez lesz: borsos, füstölt szalonnás, egészen konkrétan nekem megidézte a Chio baconös chipsét. És persze emellett ott van egy markáns, keserű komlósság is, amely egy hosszantartó utóízt is ad a Warsteiner Premium Verumnak.

//Warsteiner Brewers Gold//

A fekete doboz dacára a Warsteiner Brewers Gold is világos lager, de zwickl/kellerbier, vagyis magyarra fordítva pincesör, ami mindössze annyit jelent, hogy konkrétan szűretlen világos lager. Illata túlteng az élesztősségtől, de abszolút pozitív értelemben, intenzíven almás-körtés jellegű. Az őszi gyümölcsösség a korty első felét is uralja, és itt már kiegészül barackossággal is, a lezárás és utóíz pedig erdei gyümölcsösen fanyar. Testesebb, mint a Premium Verum és tök jó telt malátásság van a gyümölcsös ízjegyekkel tarkított édes-fanyar koncepció alatt, így – ahogy a Premium Verumnél, itt is - összességében egy nagyon harmonikus, csiszolt, de egyúttal érdekes, karakteres összképet kapunk.

Mennyire fáj egy doboz szerb népsör? – Zajecarsko Svetlo Pivo teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Ha fejbe dobnak vele, akkor valszeg eléggé. De most nem az ilyenfajta erőszakos cselekedetek fiziológiai hatásait fogjuk kielemezni, hanem azt, hogy mekkora tortúrán kell keresztül mennie az ízlelő bimbóinknak, ha Belgrádban néhány perccel éjfél előtt vagy után beugrunk egy éjjel-nappaliba egy Zajecarsko Svetlo Pivo-ért és egy szürke lakótelepek ölelésébe fogott parkban egy kellően korhadt deszkájú padon ülve megiszogatjuk. Csak hogy meglegyen a tipikus balkáni/közép-európai életérzés.

A Zajecarsko Svetlo Pivo egyébként valszeg az egyik legmainstreamebb szerb sör, ugyanis a Heineken Srbija pale lageréről van szó. Papíron 10,7 balling fokos, és ennyit még el is tudok hinni róla, mert nem volt nagyon vizes, sőt konkrétan korrekt volt a teste, deee… ne szaladjunk ennyire előre!

Ha azt mondom, hogy az illata visszafogott, akkor az több, mint enyhe eufémizmus, mert inkább nonexisztens, alig észrevehetően, egészen picikét édeskés, de ennyi. A korty eleje meg a közepe is olyan semleges, hogy gyakorlatilag olyan, mintha csapvizet innál, ezért fura, hogy az utóíze meg egy markáns és viszonylag hosszantartó, kissé fémes keserű. Az egész concept abból a szempontból érdekes, hogy az ilyen tök semmilyen pale lagereknek nem, vagy csak nagyon kevés utóízük szokott lenni, de amúgy nyilván nem egy izgalmas sör, viszont annyira azért nem is fájdalmas, mint amennyire sejtettem, hogy az lesz. Persze az egész amolyan tipikus balkáni bárdolatlansággal van összerakva és az a fémes keserű nem éppen kellemes a végén, és tuti, hogy nem venném meg még egyszer magamtól(főleg nem nyolcvankilenc centért, mert az osztrák Lidl-ben ennyiért adták) de ittam ennél sokkal borzasztóbb pale lagereket is, és nem is kell messzire mennem, mert itt most gondolhatok a „bőven rosszabb” alatt a Soproni Klasszikusra vagy a sima Borsodira. Sad but true.

Gösser Naturweizen teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A sógoroknél a Gösser természetesen nem csak egyetlenegy sört jelent, ellentétben az itthon licencelt Gösser Speziallal, ami mellé idehaza csak mindenféle radlereket sorakoztat a Heineken Hungária. Az osztrák Intersparban például fellelhető a Stiftsbrau, ami egy hagyományos barna lager, de ott vannak a csatos üveges zwicklök is és jelen tesztünk alanya, a Naturweizen is.

Egy hagyományos német típusú búzasör nem szokatlan és egyáltalán nem rí ki egy osztrák gyártó kínálatából, viszont a kérdés természetesen az, hogy az ottani kínálatban mennyire állja meg a helyét? 1,12 euro volt az osztrák Intersparban, ami azt jelenti, hogy kb. a Franziskanerrel van egy árban és a Löwenweisse picit olcsóbb is nála, szóval hasonlóan a Pittinger Hefeweissbierhez, a Gösser Naturweizennél is voltak bőven elvárásaim.

A Brau Union búzasöre külsőre hozza szokásosat, illata leginkább frissítő citrusos, és a korty elején is ez fedezhető fel, azonban a Gösser Naturweizen hamar karaktert vált valami egészen másra, és erről másról fogok emlékezni leginkább rá. A korty többi részéről elsőre leginkább az jutott eszembe, hogy rendkívül selymes és krémes. Ez nem tudom, hogy a tönkölybúza malátától van-e, ami ugyan csak 10%-át teszi ki a malátalapnak, de ott van benne, mint egyedüli különlegesebb összetevő. Szóval talán igen. De igazából nem is számít, nem érdekel, mitől van, a lényeg, hogy nagyon bejött ez a fajta karaktere a Gösser Naturweizennek, a banánturmixos, banános yoghurtos markáns utóízt pedig egyenesen imádtam! Összességében bejött a Gösser búzasöre, árát szerintem éri még akkor is ha vannak az osztrák Intersparban hasonló áru tök jó weizenek. Van egyedi karaktere, ami nekem tetszett, úgy hogy a szokásos nagynevű német termékek mellet fixen kerül még ebből is majd a kosárba, és nektek is mindenképpen ajánlom kipróbálásra! ;)

Namyslow Pils teszt

A Namyslow Pils gyártója a Browar Namyslow a Grupa Zywiechez tartozik, akik meg a Heineken csoport tagjai, amit kicsit nehéz már követni, de ezzel csak annyit akartam mondani, hogy a Namyslow, úgy mint a Zywiec, a Heineken egyik brandje. Viszont amíg a Zywiecről elég hamar levágtam, hogy prémiumabb, a Namyslowról inkább az lett benyomásom, hogy egy olcsóbb, közönségesebb márka. Na, nem a dobozdesignról jött ez le nyilván, mert az szép és igényes, bár tény, hogy nem olyan informatív, mint a Zywiec különleges söreinek címkéi. Csak hát megittam magát a sört, és…

Oké, egy dolog, hogy köze sincs a pils/pilsner típushoz hiába ez a neve, de ettől még lehetne jó önmagában(lásd: Zywiec Belgijskie Ale), de sajna nem az. Iható, ezt rá lehet fogni, és az a vicc, egy strong pale lagernél ez már-már dicséretnek számít. De most őszintén: konkrétan ritkaság számba megy ebben a stílusban, ha valami nem egy testetlen, csak a durva, karcos alkoholosságról szóló borzadály. Hazai piacon talán az inkább heller bocknak hívott Egger Bock az Aldiból(már ha még árulják… ) ami oké nálam ebben a kategóriában, északi szomszédainknál pedig az Urpiner Exclusive-ot tudom mondani, amit a stíluson belül konkrétan jónak is tartok. És így ennyi, a Barths 8,3-as meg társai inkább kínvallatás kellékei semmint olyan italok, amiket magamtól, saját szabad akaratomból puszta élvezetből fogyasztanék… mert ilyesmikre nem alkalmasak. Meg úgy egyáltalán lehet, hogy emberi fogyasztásra sem.

A Namyslow Pils valahol a kettő között helyezkedik el: nem konkrétan szar, de nem is annyira jó, mint az Egger Bock vagy az Urpiner Exclusive. Az illata malátásság és alkoholosság édes keveréke és az ízéről is nagyjából ezt lehet elmondani, bár ott azért a korty végefelé megjelenik némi komlókeserű. Gejlnek nem gejl, és az alkohol jelenléte sem nagyon agresszív, bár valszeg ezen sokat segít, hogy csak 6%-os. Megittam, ki nem öntöttem, de nincs benne semmi, ami miatt újra beszerezném, főleg hogy ott ahonnan ez jött vannak bőven jobb sörök is.

Pittinger Hefeweissbier teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Pittinger az osztrák Spar/Interspar sajátmárkás cucca, tehát olyan mint a… vagyis nem, mert itthon nincs nekik semmilyen sajátmárkás sörük. Legalábbis én így tudom. Lényeg a lényeg, hogy Pittingerből létezik marzen, ami amolyan tipikus osztrákos átlag „marzen”, egy úgynevezett „schankbier”, ami a „marzenhez” hasonlóan egy sima világos lager, csak vizesebb és még visszafogottabb ízű. Meg persze pár centtel olcsóbb, de alapvetően kb. semmi értelme. És hát ott van a búzájuk, és erről lesz most igazából szó, hogy mit tud ez nyolcvan centért?

Érdekes szitu ez, mert itthon örülünk az olcsó, de korrekt weizeneknek, ezért jó a Valentins meg az Oettinger Hefeweissbier, de mikor megtudtam az árát, egyből az ugrott be, hogy na, a kinti piacon ennek sokat kell tudnia ennyiért. Igen, nyolcvan cent az aprópénz kb., én is tudom, de ott ahol a Löwenweisse kilencvenkilenc cent, a Pittingernek nem kevésre van szüksége, hogy meggyőzzön: érdemes megvennem és nem még pár centet hozzádobni és venni egy jól bevált weizent.

Lelövöm a poént előre: nem hogy nem ezt nem sikerült elérnie, de az itthoni olcsó, de „normális” búzasörökhöz, tehát a fent említett Valentins és Oettinger szintjét sem sikerült hoznia. A megjelenés persze nem ad még okot gyanúra, az illat is rendben van, banános, picit citrusos is, tehát amolyan classic búzás. A korty eleje, visszafogottan ugyan, de tartalmazza is ezeket az ízeket, viszont az a baj, hogy ezek, sőt konkrétan minden íz már a korty közepén(!) konkrétan elfogy, elveszik, elszublimál… megszűnik létezni. És igen, a korty másik fele már olyan, mintha csapvizet innál. Hatalmas csalódás, és persze rá lehet sütni, hogy hehe legalább szar íze nincs és tök fájdalommentesen meg lehet inni, de… mégis minek? Vegyetek pár centtel drágábban Löwenweisse-t, ezt meg nyugodtan hagyjátok ki! ;)

Karlovacko Crno teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A horvát nagyüzemek termékivel nem újkeletű a kapcsolatom, és szerintem bátran kijelenthetem, hogy nem igazán győztek meg. A legmainstreamebb sörükről, a „sima” Karlovackoról el tudom hinni, hogy a legtöbb turistának a kánikulában a strandon vagy a fülledt mediterrán estéken a kis halászfalu krimójában pont megfelelő, de nekem inkább a no go kategória. Az Ozujsko borzasztó, konkrétan és literálisan a helyi Borsodi, a Tomislav Crno egy karcos, töményen alkoholos rettenet, az Istarsko meg elég érdekes, de nem éppen pozitív értelemben, viszont a Karlovacko Crno a maga árkategóriában egy teljesen jó barna lager.

Van benne kraft bőven, vagyis az átlag tmavynál mindenképpen több, hiszen 14,5 balling fokos, de ez jól is áll neki, hiszen emiatt a hat százalék alkohol egyáltalán nem lóg ki a test alól, ami pedig semmiképpen se érződik vékonynak. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ha kitöltjük pohárba először a sötét italon képződő krémes habbal és az intenzív pörkölt malátás illattal fogunk találkozni. Az aroma előrevetíti az ízt is, ami egy kávés, étcsokis kesernyés és száraz vonalat képvisel, ugyanakkor ahogy melegedett a Karlovacko Crno, úgy húzódott visszább a kávésság és lágyabbá vált, karamellesség és némi visszafogott erdei gyümölcsösség jelent meg benne. Azt hiszem a Heineken Hrvatska barna lagere egy bátran ajánlható, még ha nem is annyira passzentos a tengerparti nyaralásokhoz, hiszen nem a classy frissítő ital kategória, de mindenképpen egy tök jó tmavy, amit Horvátországban járva érdemes megkóstolni.

Egy titkos kedvenc – Löwenweisse teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Weizen? A Weihenstephaner itt a koronázatlan király és uralja a stílust, tudja betéve minden sörkedvelő, így volt ez régen is és mindig is így lesz, hiszen a kraft főzdék ebben a tradícionális bajor típusban labdába se rúghatnak. True, de azért én gondolatban hozzá szoktam még toldani pár weizent, amelyek nekem nagyon bejöttek, ezek közé tartozik a Löwenweisse is.

A bölcs és sokat kóstolt öregektől még hallhatjátok a regét, miszerint sok-sok évvel ezelőtt idehaza is kapni lehetett, és bezzeg az milyen jó volt, és tudjátok mit? Most igazuk is van, a Löwenbrau München búzasörét nagyon is szívesen látnám a hazai boltok polcain! Persze nem hatszáz-hétszáz forintért, mint az itt-ott feltűnő Franziskanert… tudom, javíthatatlan álmodozó vagyok és örüljek neki, hogy hozzájutottam. xD

Örülök is igazából, hogy most épp van, aki ellát az osztrák Intersparból sörrel, ahol ez konkrétan igazi best buy. Mindössze egy euro az ára(egészen konkrétan kilencvenkilenc cent, de az mindegy) és függetlenül attól, ki mit gondol vagy a Ratebeer hova pontozza, nálam ez egy top tier búza.

Mind illatában és ízében is nagyon erős a banános vonal, intenzíven hozza az édes zamatát, és egyértelműen ez a leghangsúlyosabb illat illetve ízjegy. Viszont azért frissítő citrusos, fanyar jegyek is felütik a fejüket benne és szépen egészítik ki, támogatják meg a fő ízt, az édes banánosságot. Az egész sör nagyon szépen kiegyensúlyozott és csiszolt, az íz telt és a test is pont jó a 11,8 balling foknak köszönhetően. Persze nincs benne semmi meglepő azok számára, akik ittak már jó weizent, nincs itt semmi újhullámos csavar vagy bűvésztrükk, de ebben pont az az igazi mágia, hogy ilyen egyszerűen hagyományos módon ennyire ott van a szeren ez a sör. :)

Ksiazece sörök csoporttesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Zywiecek után eléggé bizakodó voltam a Ksiazece sörökkel szemben, lévén a fancy címkék itt is „prémiumabb”, „különlegesebb” benyomást keltettek, és ha a típusokat(tmavy, IPA, és így ránézésre valami búzás cucc) nézem, akkor azok sem olyan szokványosak. Legalábbis nagyüzemeknél. Jó persze barna lagert azért sokan csinálnak, de azért itt Közép-Európában a búzasör a nagyok kínálatában már ritkább, az IPA-val meg egyértelműen az újhullámos trendeket próbálja meglovagolni az Asahi alá tarrtozó Kompania Piwowarska. Csak az a baj, hogy a designos külső mögött itt sokkal kisebb arányban található meg az a minőség, ami azért elég megbízhatóan ott volt a Zywieceknél…

//Ksiazece Pszeniczne Zloté//

Kezdem azzal, hogy ez valójában nem is búzasör. Mármint se nem weizen se nem wit, de még csak nem is berliner weisse(szerencsére!), hanem egy búzás lager. Igen, egy szűretlen lager sör, csak adtak hozzá búzamalátát. Elég fura koncepció, a búzasöröket általában felső vagy hybrid erjesztéssel készítik, és a címkét nézegetve nem is értettem, miért jó alsóerjesztéssel ilyesmit csinálni. Ami önmagában nem baj, max annyit jelent, hogy kicsit (nagyon) előítéletes vagyok, az viszont már gond, hogy a Ksiazece Pszeniczne Zloté elfogyasztása után is azt gondolom, hogy ezt így kár volt.
A tesztalany illata nem túl intenzív, amolyan mézes-virágos kissé, de összességében elég semleges. A korty is kifejezetten visszafogott ízélményt nyújt, kis mézes-barackos édességgel kezd, a második felében felsejlik némi halvány kenyeres búzásság. Utóíze rövid, és cseppet sem markáns. A testével nem volt igazán gond, papíron egyébként 12 ballingos. Simán meg lehet inni, konkrétan elrontva nincsen, csak annyira semmilyen, hogy igazából nem értem, ezt így miért kellett… ?

//Ksiazece Ciemna Lagodne//

A következő tesztalany a sorban egy 11,9 extraktos barna lager, amit én tökre vártam, mert nagyon szeretem a jó kávés, pörkölt malátás tmavykat, és valamiért ezzel kapcsolatban az volt az előérzetem, hogy ilyen lesz. Az igencsak sötét szín is ezt a fajta karaktert vetítette előre, azonban az illatában hiába volt ott a tömény kávésság, nem kevés cukros, mesterséges édesség is keveredett mellé. Igen, a címke szerint a Ksiazece Ciemna Lagodne konkrétan tartalmaz hozzáadott cukrot, és az fix, hogy nem egy csipetnyit kapott, hogy egy esetleges palackos erjesztést beindítsanak vele, ahogy azt a belga ale-knél szokás…
Nem, itt az történt, hogy volt egy király, intenzíven pörköltes, kávés barna lager, amiről valszeg a Kompania Piwowarskánál úgy gondolták, hogy túlontúl kesernyés és semmi esetre sem elég gejl a lengyel közízlésnek, ezért jól megcukrozták. Azt nem tudom, hogy üzleti szempontból ez bevált-e vagy sem, én csak azt mondhatom, hogy nekem ez így nagyon nem jött be. Ráadásul az, hogy érzem, hogy a mesterséges édesítés vaskos rétege alatt van egy jó kis barna lager(később, ahogy melegedett, a kávésság mellett szedresség is előbukkant benne, ráadásul ennek a lecsengése is hosszantartó és markáns) csak még csalódottabbá tesz. Ha a Pszeniczne Zlotét kár volt lefőzni(márpedig az volt!), akkor ezt meg még inkább kár volt így elrontani.

//Ksiazece IPA//

És elérkeztünk az utolsó Ksiazecéhez, ami végre jó volt! Nem kiemelkedő, de jó. Igazából annyi a sztori, hogy nagyüzemi szinten nézve csináltak egy normális IPA-t, amit – főleg az előző kettő után – kellemesen elkortyolgattam.
Illatában ott van a jól ismert és elvárt trópusi gyümölcsös kavalkád, leginkább az édes vonalat képviselve(mangó, papaja… stb.), a kortyban pedig megérkezik a frissítő citrusosság is, sőt itt hangsúlyosabbá is válik, a végén pedig kapunk egy mérsékelt, de a többi ízzel abszolút harmóniában álló ale-es komlókeserűt is. Talán amúgy ez a legjobb szó rá, hogy harmonikus, hogy tök jól el van balance-olva. A teste is rendben van, 13 balling fokos, ha a konkrét adatot nézzük, de mondom érzetre is oké volt. Ha kint jártok a lengyeleknél és mindenképpen szeretnétek Ksiazece sört kóstolni, én ezt ajánlom, a fenti kettőt meg szerintem felejtsétek el…

A söröket a húgomtól kaptam, ezúton is köszönet értük! :)

Egy igazi széles és sokszínű szortiment! - Zywiec sörök csoporttesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Grupa Zywiec a Heinekenhez tartozik, és bár nagyüzemről van szó, ez az a márka a Ksiazece mellett, amiből elég sok különlegesebb típus is létezik a belga ale-től kezdve a balti porterig szinte minden. Szal ja, a szortiment elég széles, és jópár ezek közül hozzám is eljutott, nemrég pedig végig is kóstoltam őket, úgy hogy nem is szaporítom tovább a szót, nézzük meg a tesztalanyokat! ;)

//Zywiec Premium//

Az alapsörük nem meglepő módon egy hagyományos világos lager, viszont ellentétben a Tyskie Grronie-val, ez nem maláta hangsúlyos, hanem egy kifejezetten komlósabb, pilsneres karakterrel rendelkezik. Már az illatában erőteljesek a komlós jegyek, a kortyban pedig határozottan jelen van a keserűje, amit jól kiegészít a korrekt malátalap édessége, de itt egyértelműen az előbbi íze a hangsúlyosabb. Ezáltal Zywiec Premium frissítőbbnek hat, mint a Tyskie Gronie, és az én ízlésemhez is közelebb áll, ráadásul testesebbnek is éreztem, erről simán elhiszem, hogy megvan 12 balling fok, bár erre vonatkozó infót sehol se találtam.

//Zywiec Baltycki Porter//

Az első különlegesebb darab, amit a Zywiectől megkóstoltam, a balti porter volt, ami egy elég fura elnevezés, mert általában a balti porterek – ellentétben a „sima” porterekkel – lager élesztővel készülnek és inkább amolyan duplabakszerűségek. Az alsóerjesztésen kívül még a nagy test és az azzal járó magas alkoholtartalom miatt is inkább a fent említett stílushoz hasonlítanak rendszerint a balti porter névvel illetett sörök. Nincs ez másként a Zywiec Balticky Porternél sem: a címkén bizony ott figyel a 9,5% alkoholtartalom meg a 21 ballingos extrakt. Ennek megfelelően nagyon durván sűrű a kortyérzet, de persze nagyon pici alkoholos jegyek is felütik a fejüket, de egyáltalán nem zavaróan, hanem kis kellemesen melengető, kiegészítő jelleggel. A sör karaktere alapvetően száraz, kávés némi szedres jelleggel, és az utóíze olyan markáns és hosszantartó keserű, mint mondjuk az Ayinger Celebratoré vagy a Black Wyché. Egyértelműen ez tetszett a legjobban az összes Zywiec közül: nagyon szépen összerakott, érdekes sör és totál az én ízlésem. :)

//Zywiec APA//

A trendeket követve a Zywiecnél is lefőztek egy craft főzdék körében elég népszerű, sőt konkrétan alapnak számító típust: az american pale ale-t. Stílusát nem meghazudtolóan mangós, papajás, ananászos intenzív illat jellemzi, ami egy az egyben vissza is köszön a korty elején ahogy arra számítana lehetett. Sőt az üde, telt trópusi gyümölcsös kavalkád van túlsúlyban, az ale-es komlókeserűség visszafogott, inkább enged teret az édes gyümölcsösségnek, de úgy hogy nálam még nem ment át az egész totál gejlbe, szóval részemről egész jól ki van egyensúlyozva a Zywiec APA. Ha belegondolok hasonlít a Soproni Óvatos Duhaj APA-ra, csak ez annál gazdagabb és intenzívebb ízvilággal rendelkezik. A teste egyébként pont megfelelő(12,5 balling fokos), és úgy egyáltalán az egész sörre azt tudom mondani, hogy az: korrekt volt, sőt jó volt, bár nem igazán kiemelkedő.

//Zywiec Pszeniczne IPA//

Ha lefordítjuk a következő tesztalany nevét, akkor a „búza IPA” címkét kapjuk, amivel eléggé szkeptikus szoktam lenni, mert általában az ilyenfajta próbálkozások félre szoktak sikerülni, mint mondjuk a Karpat Belgian Wheat IPA. A Zywiec Pszeniczne IPA azért annál pöppet jobban sikerült, de még egy sem tudott meggyőzni. Leginkább citrusos komlós illata van, a korty eleje is komlókkal kezd, amibe kis búzásság is vegyül, utána kis malátásság, de aztán ki is fogy a szufla és konkrétan minden íz eltűnik a sörből. Olyan lesz, mintha csapvizet innál és így persze utóíze sincs egyáltalán, ráadásul elég vizesnek is érződik. Oké, papíron is ez a legkisebb szárazanyagtartalmú különleges Zywiec, hiszen 11,4 balling fokos, de még ehhez képest is kimondottan vékonynak éreztem a testét. Elég gyenge próbálkozás, semmiképpen se venném meg újra.

//Zywiec Belgijskie Ale//

Elvileg belga ale lenne az utolsó darab, de szerintem köze nincs hozzá az elnevezésen kívül. Ettől függetlenül egy kellemes kis sört raktak le az asztalra ezzel a Zywiecnél. Az illatában megjelenő gyümölcsösségben még lehet némi belga élesztősséget felfedezni, de a kortyban számomra már semmi „belgás” nem volt. Amolyan édes-fanyar párosítású az íze, mint mondjuk a Warsteiner Brewers Goldnak, konkrétan barackossággal kezd és szedrességgel zár a Zywiec a Belgijskie Ale. Igazából önmagában tök jó volt, csak a nevéhez kajak sok köze nincs, de miután elvonatkoztattam tőle, jó kis sörélményt kaptam.

A söröket szintén a húgomtól kaptam, ezúton is köszönet értük! :)

A lengyel fácán - Tyskie Gronie teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A lengyel sörkínálat itthon nem túl ismert, mivel a Van Pur olcsó szutykain kívül nem nagyon exportálnak se ide se a hozzánk közeli országokba(Szlovákia, Ausztria, Horvátország… stb.). Ezt csak alátámasztja, hogy elnézve a húgomtól kapott(ezúton is hatalmas köszönet értük!) több, mint tucatnyi lengyel serital üvegét/dobozát, nem igazán találtam rajtuk idegen nyelvű feliratot, szóval valszeg eredendően nem igazán szánták őket exportra. Mindenesetre mi most megkezdjük a barangolásunkat az ottani szupermarketek kínálatában, mégpedig rögtön a legmainstreamebbnek tartott pale lagerrel, a Tyskie Gronie-vel(AKA Tyskie Golddal).

A dobozon ugyan nem találtam meg, de a ratebeer.com-on mellékelt leírásban fellelhető, hogy 11,7 balling fokos, ami picit azért meglepett, mert érzetre nekem inkább simán 11-esnek tűnt. Tehát ha iszod, olyan közepesen, korrekten testesnek fog tűnni, és semmiképpen sem olyan sűrűnek, mint egy 12-es pils. További technikai információ, hogy csak a szokásos összetevőket tartalmazza, tehát semmiféle hozzáadott, főleg oda nem illő(pl. kukoricadara) anyag nincs benne, ami tök jó, de erre speciel számítottam, mivel egy olyan ország esetében, amit csehek, szlovákok és németek vesznek körül, el is vártam egy fejlettebb tradícionális sörkultúrát. Viszont arról szó sincs, hogy a Tyskie Gronie telibe másolná valamelyik szomszéd stílusát, inkább próbál egy saját vonalat képviselni. Ez a vonal röviden és tömören a „malátahangsúlyos” jelzővel írható le, hiszen az illata egyértelműen malátásan édeskés, ugyanakkor nagyon tetszik, hogy frissnek, üdének hat már itt a sör. A korty nagyrésze is egy kellemesen édeskés, de nem túl érdekes malátásságról szól, a végén felfedezhetünk némi komlókeserűt is. Úgy képzelem náluk ez valami olyasmi, mint a szlovákoknál a Zlaty Bazant, bár abból azért mind a 12-es, mind a 10-es változat nekem szubjektíven jobban bejött, az ízlésemhez inkább közel állt, de ettől függetlenül a Tyskie Gronie-t is szívesen kortyolgattam el, és őszintén szólva nem mondanék nemet rá, ha ezzel kínálnának. Korrekt ivósör, mainstream alapsör, és igencsak örülnék neki, ha nálunk tudnának a nagy gyártók ilyen alapsöröket csinálni, de sajna ez nem így van. Jó mondjuk pont a Tyskie-t főző cég az Asahi tulajdonában van, akik itthon a Dreher Sörgyárakat birtokolják, és a Dreher Gold végülis iható, de azért a Tyskie Gronie-nál édesebb és kevésbé csiszolt, ez egyértelmű. Szóval a Tyskie Gronie rendben van, tök jó kis ivósör, de persze sokat azért nem érdemes tőle várni, mert nem kifejezetten izgalmas darab, ugyanakkor nem is kell annak lennie, mert nem is annak szánták.

Soproni Óvatos Duhaj Hoplager teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Nem vártam sokat a Heineken Hungária soron következő Óvatos Duhajától, de annak ellenére, hogy miket dobtak piacra az utóbbi időben nem is tartottam attól, hogy valami hasonló borzalom lesz, mint mondjuk a búzájuk vagy a málnás, esetleg hogy egy rossz döntéssel elrontják, mint a túl édesre sikeredett meggyest. Sejtettem, hogy egy fájdalommentes és nagyrészt semmilyen biztonságijáték lesz a Soproni Óvatos Duhaj Hoplagerből, és lelövöm a poént előre: az is lett.

Illata üde és citrusos virágos jegyekkel megtámogatva, lerí róla, hogy hidegkomlózták. Az íze, ahogy az várható volt, már nem olyan intenzív, de abban is benne van az a fajta frissítő komlósság, amit az illatában érezni lehet. A komlózás egyébként nagyon hasonló az IPA-jukéhoz, ha tippelnem kéne, azt mondanám szolid Cascade kezelésben részesítették ezt a sört. A komlózás egyébként egészen harmonikusan forr össze a korrekt malátalappal, de a korty azért mindenképpen kifejezetten visszafogott ízélményt nyújt, és a sör teste is elég vékony. Szóval a végeredmény amolyan elmegy kategória. Jól behűtve akár korrekt ivósör is lehet(ára a szokásosan átlagosan 300 forint/fél liter), de egyébként totál felejthető tétel, ha jó hidegkomlós lagert akartok inni nagyüzemtől kedvező áron, akkor még mindig az Urpiner Extra Chmelenyt tudom ajánlani. ;)

Király Lager teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Kb. egy éve hallottam erről a sörről, amit az a balatonszentgyörgyi Sörművek készít, akik a Lidl sajátmárkás budget kisüzemi cuccait is csinálják. Meg a saját brandjük alatt forgalmazott söreikkel is gyakran lehet találkozni egy gyűjteményes pakk formájában, most is hozta a Lidl a tavasz végi sörvásárja keretében. Magát a Király Lagert is ennek az akciónak köszönhetően szereztem be mindössze kétszázötven forintért, és ha ehhez hozzáadjuk azt, hogy anno én konkrétan azt hallottam róla, hogy kifejezetten jó ivósör, akkor ez akár lehet egy titkos best buy is… és végül is kajak az. xD

A Király Lager egy érdekesen stílusidegen sör, illata kimondottan malátás, méghozzá a német lagerekre jellemző zamatos, kicsit őszi gyümölcsös fajta. A korty is ezzel a fajta malátával nyit, amiről nekem leginkább a hellesek meg zwicklök, tehát mindenféle totál malátahangsúlyos típusok jutottak eszembe. Azonban a Király Lager lezárását határozott komlókeserű uralja, és összességében a maláta édességének és a komló keserűségének egész szépen kibalance-olt kettőssége meg inkább a pilsnerekre emlékeztetett. Elég unorthodox koncepció, de nekem végül is bejött, ráadásul 12 balling fokos, és ez érződik is rajta, pont megfelelően testes. Kétszázötven forintért ivósörnek ez nagyon is rendben van, sőt ilyen célra talán az egyik legjobb vétel lehet, én bátran ajánlom. :)

Pyynikin Pacific Pale Ale teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Kétszer van egy évben a Lidlben sörvásár: tavasz végén és karácsony előtt. Az előbbit pedig nemrég tartották, én pedig gondoltam, az akció nyitónapján beszerzek pár tételt, amikről írhatok nektek. Végül persze, ahogy az általában lenni szokott, nem figyelt ott minden meghirdetett cucc a mi kis vidéki üzletünk polcán, egészen konkrétan az Elixbeer pIPA hiányzott nekem. Ha valaki előző nap zárás előtt öt perccel, mikor az árufeltöltők már előre kirakták az akciós dolgokat, befutott és felvásárolta az összeset, akkor elmehet a… na, jó, nem, csak hülyülük, akkor leleményes volt, ennyi. Ha meg eleve nem hoztak, akkor gratulálok a Lidlnek, hogy nem voltak képesek az országos szintű szórólapban megjelenő termékeket valóban országos szinten biztosítani a promóció ideje alatt… De nem kell aggódni, nézegetve az Elixbeer honlapját támadt egy jó kis cikkötletem, szal hamarosan nem a Brown & White lesz az egyetlen sör tőlük, amiről bejegyzést találhattok a blogon. ;)

És most magáról a tesztalanyról: finn kisüzemi APA-ról van szó, melyet a Pyynikin Brewing Company főz. Fél literes dobozban jutott el hozzánk és a Lidl nyolcszáz forintot kért el ért a kasszánál, ami végül is nem rossz ár craft sörért, főleg importért. Persze csak akkor, ha jó is! De szerintem a Pyynikin Pacific Pale Ale jó kis APA, nyilván a világot nem fogja megváltani és nem valami nagy különlegesség, de nekem tetszett és az intenzív gyümölcsös, édesebb karakter ale-eket kedvelők nagy eséllyel szintén szeretni fogják. Illata elképesztően erős - aroma komló bőven mehetett bele - és leginkább mangós. Ízében a trópusi gyümölcsösség is szintén a mangó és az ananász édessége körül forog, de némi grapefruitosságot is fel lehet fedezni benne kis ellensúlyként, de csak nagyon halványan. A korty lezárása bőven moderáltan keserű, de ezzel együtt sem gejl a sör, a könnyed testtel egy üde és vidám, főként édes karakterű trópusi gyümölcsös kavalkád, melynek megvásárlását ennyiért egyáltalán nem bántam meg. Kellemes kis APA volt a Pyynikin Pacific Pale Ale, de persze azért nagy egyediséget és összességében túl sokat nem érdemes várni tőle.

Az ocsmányság mérhetetlen mélységei - Hazánk legolcsóbb söreinek csoporttesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Valami különlegeset akartam a századik blogbejegyzésnek. Hát… olcsó söröket kóstolgatni és rantelni róluk nem valami eredeti, de az első kilencvenkilenc cikket a sörös téma dominálta, ezért mindenképpen ehhez kapcsolódó posztot szerettem volna most hozni nektek. Viszont a radlereket és az alkoholmenteseket már kilőttem, szóval ha valami vicces őrültséget akartam, akkor nem maradt más, mint hazánk legolcsóbb sörei. Jó lett volna, ha itt is össze lehetett volna vetni őket a szlovákokkal, de sajna mostanában ez nem úgy működik, hogy az ember csak átugrik északi szomszédjainkhoz, de a jövőben talán kapnak egy külön bejegyzést. Ha más nem is, a Gazda Svetly Leziak mindenképpen már csak a poén kedvéért. ;)
A lényeg a lényeg roppant kreatív módon a századik bejegyzés alkalmából négy erősen budget kategóriás sört vettünk és ittunk meg a spanokkal, az első kettő, a Szent István és a Royal Helles a Coopból, a másik páros, a Kőbányai és a Königsbrau pedig a Pennyből származik, deee… inkább ne csináljátok utánunk ezt a tortúrát! ;)

//Royal Helles//

Meglepve fedeztem fel, hogy nincs feltüntetve az összetevők között a kukorica, valamiért azt gondoltam, hogy egy 180 forintos sörnek ez elengedhetetlen kelléke, de ezek szerint nem. Mondjuk nem kell aggódni, anélkül is sikerült kellően pocsékra főzni. A színe halvány, szalmasárga, habja alig van és az is hamar összeesik, a szaga állott pisire emlékeztetett, bár a spanok inkább a falusi kocsmákra asszociáltak róla. Az viszont jó benne, hogy annyira nem intenzív, tehát csak mérsékelten büdös, ami ebben a kategóriában már erény. Szomorú, de igaz. A korty felvezetése kifejezetten semleges, de reménykedni nem érdemes, az utóíz elég komoly gyomrost visz be a maró savanyújával, szóval a lecsengés hosszan tartó és kifejezetten bántó. Komoly kihívás volt emiatt legyűrni a kb. másfél decis adagomat, de ezt még azért sikerült valami csoda folytán… egyébként a Pécsiek csinálják, bár ez nincs rajta a dobozon. Mondjuk ezt én is letagadnám.

//Szent István//

Ez konkrétan a Coop sajátmárkás söre, a címke közepén virít is az igencsak ízléstelen logójuk, de egyébként ezt is a Pécsiek kotyvasztják, bár fel nem vállalják. Kukorica ebben sincs, és a megjelenése ugyanolyan, mint a Royal Hellesnek, ráadásul ez is 180 forint volt, mégsem ugyanaz a két sör csak más dobozban. Nagyon nem. A szagát nagy eséllyel vegyifegyverként lehetne használni. Egy dolog, hogy átható fingszag áramlik a pohárból, de mellette még van valami aroma, amit egyikünk se tudott beazonosítani, de abban mindenki egyetértett abban, hogy rettenetes. Olyan ez, mint ránézni Cthulura: annyira iszonyú, hogy fel sem fogod, mit látsz, csak azt, hogy leírhatatlanul borzalmas. A kortyban sincs kegyelem, itt már elmaradt a bevezető íztelenség, egyből szar: végig kicseszett savanyú, amit valamiféle epekeserű hányásíz támogat meg erőteljesen. Pár korty után feladtam és kiöntöttem, ennek még másfél decijével is vallatni lehetne!

//Kőbányai//

A Kőbányainak komoly rajongó tábora van az olcsó sörök fogyasztóinak körében, egész szép kis kultusz épült köré, és talán megtaláltam rá a magyarázatot: ez fáj a legkevésbé. Legalábbis a négy tesztalany közül a Dreher 220 forintos terméke volt a legelviselhetőbb. Jó a színe az nagggyon egészségtelen ezzel a zöldessárgával, és kukoricát is tartalmaz, de a szaga - bár nem kellemes, de - egészen visszafogott és kevésbé poshadt, mint a másik háromé. A korty malátás édességgel nyit, utána jön némi savanyú, amit valszeg a kukorica ad, aztán van egy kis semlegesség amolyan szünet gyanánt, és végén fémes keserűség az utóíz, de a lezárás nagyon rövid és hirtelen véget is ér. Ahogy a Royal Hellesből, ebből is sikerült elfogyasztani az adagomat(kicsit könnyebben is ment), és bár sose vennék ilyet még egyszer, ha pisztolyt szegeznének rám és választanom kéne a négy közül, akkor egyértelműen ezt gyűrném le újra.

//Königsbrau//

Ez akár lehetne egy echte német sör is, ha amúgy nem tudnánk, hogy nem az. A Löwenbrauról/Löwenweisseról lelopott címer még egészen igényes, csak könnyen rá lehet jönni, honnan nyúlták le, és hát már az elején ott díszeleg magyarul a „”világos sör” felirat, szóval… egyből feltűnik, hogy nem az. Ha pedig kicsit jobban körbenézünk a dobozon, akkor láthatjuk azt is, hogy a Borsodi kotyvasztja Bőcsön, ami nem alaptalan rémületre ad okot, ráadásul a 150 forintos árával ez volt a legolcsóbb a négy tesztalany közül. A színe ugyanúgy zöldessárga, mint a Kőbányainak, és érdemi habja ugyanúgy nincs, mint a másik háromnak. Meglepő, de a szaga egész moderált, bár azért mindenképpen büdös és állott, azonban az igazi sokkot az íz adja. A korty alapja némi malátás édesség, amire egy savanyú-keserű-hányásízű ocsmány mix épül, és ez fokozatosan erősödik, a végére pedig teljesen elnyomja a malátalapot és elviselhetetlen mértéket ölt. Az egésznek ráadásul van egy mű, vegyszeres vonulata is, szóval hamar feladtam ezt is, és őszintén szólva nem tudnám megmondani, hogy ez vagy a Szent István a borzasztóbb, de talán a szaga miatt az utóbbi.

Soproni 1895 teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Még mielőtt az Óvatos Duhaj széria megjelent, számomra ez volt az egyetlen sör a Heineken Hungáriától, ami bejött, és a Dreher Bakkal osztoztak nálam a hazai nagyüzemi sörök trónján. Az utóbbi pár évben viszont nem kevés próbálkozás látott napvilágot a négy nagy gyártó jóvoltából, amelyek alaposan átrendezték a 300 forint körüli árkategóriát. Éppen ezért úgy gondoltam, ideje újrakóstolni a Soproni 1895-öt, és megnézni, mennyire jó vétel lehet mostanság. ;)

A Soproni 1895 pilsnernek készült, méghozzá a cseh vonalon, legalábbis a tény, hogy a dobozon büszkén hirdetik, hogy Saazer komló került bele, erre enged következtetni. Ballingról és a maláta fajtájáról nem esik szó, de érzetre azt mondanám, hogy az extrakt az fixen nincs meg 12… de ne szaladjunk ennyire előre! A szín és a hab rendben van, bár utóbbi azért hamar összeesik, a problémák az illatnál kezdődnek, ugyanis az erősen alkoholos. Sajnos az ízében is bőven ott van az alkohol, meglepő módon már-már annyira kiütközik, mint egy strong pale lagerből, pedig az 1895 csak 5,3%-os. A jó hír viszont az, hogy ahogy melegszik a sör, úgy tűnik el ez a kellemetlen íz belőle egyre jobban, teret adva a malátának és a komlónak, és végül kialakul egy kissé bárdolatlan, egyértelműen malátahangsúlyos pilsnerszerűség, ami tulajdonképpen hazai nagyüzemi produktumként nézve nem rossz, de azért az ilyen stílusú cseh és szlovák sörökkel összevetve már egyértelműen alulmarad. Az ára 280 forint/fél liter, ami tök oké egy ivósörnek, viszont itt maga a konkrét tesztalany nem volt oké nekem. Inkább egy Óvatos Duhaj IPA-t választanék helyette, ha muszáj a Heineken Hungáriánál maradni, de leginkább azt mondom, hogy maradok a Krusovice, Urpiner, Zlaty Bazant… stb. jól bevált vonalon. ;)

Ez egy rossz vicc… - Soproni Óvatos Duhaj Búza teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Nem egészen értem, mit csinál a Heineken Hungária mostanában az Óvatos Duhaj szériával, csak azt tudom, hogy a Meggyes óta csak a Porter ízlett, amit most meg már ki is vonnak. Jó, gondolom nem volt rá igény, egyszerűen nem éri már meg gyártani, és azt is sejtem, hogy a hazai közízlésnek a Meggyes az nem túl édes, hanem pont jó, de azon már komolyan csodálkozom, hogy a Málnás, ami már nem csak szerintem gejl takony, a piacon tudott maradni, de azon meg még jobban elhűlnék, ha jelen cikkünk alanya pár hónapnál tovább húzná.

A Soproni Óvatos Duhaj Búza egy wit, vagyis fehér sör AKA belga típusú búza szeretne lenni. Mármint ezt csak azért mondom, mert van benne koriander meg narancshéj, és én ebből arra következtettem, hogy a Heineken Hungáriánál egy olcsó, de korrekt witet álmodtak meg háromszáz forint/fél literes áron. Ez amúgy egy tök jó elgondolás, az 1664 Blanc kaphatott volna egy méltó kihívót, még arra is lett volna esély, hogy a Soproni Óvatos Duhaj Búza le is gyűri a Kronenbourg fehér sörét, csak az a baj, hogy a nevetséges Trabant kék dobozban lapuló élelmiszeripari szörnyszülött nem csak belga típusú búzának, hanem úgy egyáltalán sörnek is pocsék. Elég vicces és egyedi módon, ez igaz, de ettől még pocsék.

A megjelenés még tök rendben van, világos opálos ital, rajta szép nagy fehér hab, csak az a baj, hogy az illatáról leginkább a citromos WC spray jut eszembe, és nyilván az íze sem menti meg. A korty elejére a legtöbben a rágógumis jelzőt használják, mikor kóstoltuk, a spanok is ezt vágták rá, de nekem inkább a fogkrémes jelleg jutott róla eszembe, persze a lényeg, hogy mesterkélt, műanyag édes kotyvalék a bevezetés, meg úgy egyáltalán a korty nagyrésze is. A lezárásban felsejlik egy kis kellemes búzás íz, és akár lehet, hogy ez alatt a borzadály alatt van valami értékelhető búzasör alap, de sikerült elfedni majdnem teljesen, gondolom az összetevők közt is feltüntetett természetes aromák felelősek ezért a kegyetlenül mesterséges ízért. Szal… a Soproni Óvatos Duhaj Búza egy rossz vicc: egyszer meg lehet kóstolni, ha nagyon kíváncsi vagy rá, és szeretnél kínodban röhögni rajta, de egyébként meg felejtős.

Békésszentandrási 1993 teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Az 1993, hasonlóan az Ogréhoz, szintén fél literes üvegben került forgalomba, viszont ez egy százassal olcsóbb, azaz négyszáz forint. Ugyanúgy ivósör kategória, hiszen egy hellesről beszélünk, viszont azért ebben a bajor típusban nem dúskálnak még a nagyobb üzletek sem, hirtelen a Paulaner Münchner Hell és a Hacker-Pschorr Münchener Gold ugrik be, kettő közül is csak az előbbivel van egy árkategóriában a Szent András Sörfőzde terméke. Szóval az 1993-mal szemben bizakodóbb voltam, mint az Ogréval, de mégis az utóbbi jött be jobban.

Persze nincs nagy gond a sörrel, a 12 ballingnak köszönhetően korrekt teste van, illata malátásan édes, zamatos és picikét őszi gyümölcsös. A korty nagyjából követi ezt, ami nem is meglepő, hiszen a stílusnak megfelelően teljes egészében a telt malátásságról szól, amiben némi almásság és őszibarackosság fedezhető fel. Csak az a baj, hogy a gyümölcsösség és a zamatosság nekem túl kevés volt benne a Paulaner helleséhez képest, amaz érezhetően egy ízgazdagabb és jobban összerakott sör, és mivel kb. egy árban vannak, inkább azt venném meg újra és újra, amikor hellesre szomjazom.

Békésszentandrási Ogre teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Általában nem vagyok oda a craft főzdék pilsnereiért, amire meg is van az okom, mert túlárazottak, stílusidegenek és sokszor… hát nem jók. Az igazság az, hogy nem is nagyon szoktam már pilst venni újhullámos kisüzemtől, ezen a vonalon megvannak a jól bejáratott cseh, szlovák és német tételeim, amik tökéletesen reprezentálják a típust és bármikor bátran leemelhetem őket a polcról, ha ilyen fajta sörre vágyom. A Szent András Sörfőzde terméke, az Ogre sem kivétel, de ettől független el kell ismernem, hogy ez egy egész jó próbálkozás, kár hogy amúgy értelmetlen is.

És nem, nem azért értelmetlen, mert mixeli a német és a cseh vonal jegyeit, ezt inkább pozitív érdekességképpen fogtam fel. Tetszett a friss komlós illat, ami picit citrusos és picit keserű-fűszeres is egyben, és az, ahogyan a maláták és a komlók harmonikusan fonódnak össze és tök jól kiegyensúlyozott édes-keserű elegyet alkotnak, na meg a 13,5 balling adta szokásosnál nagyobb test is király, komolyabb lesz tőle az egész összkép. Szal az Ogre tett érte, hogy többnek lássam, mint egy átlag ipari cseh, szlovák vagy német pilsnert, és igen, egyedi darab, méghozzá pozitív értelemben, nem pedig valami fura stílusidegen cumó, amit képtelen lennék pilsként értelmezni. Viszont ettől még ez nálam az ivósör kategória, nem egy különlegesség, és azért annyira nem is más, nem olyan sokkal több, mint a már megszokott és megszeretett 12 ballingos pilseim, és ezért ötszáz forint/fél literes áron én nem igazán látom értelmét, hogy bármikor a jövőben újra megvásároljam, egyszerűen ennyi túl sok ivósörért.