Életem legnagyobb csalódása? – Tomislav Crno teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Na, jó nem, tutira nope. De azért nem kis kiábrándulás volt, mikor idén nyáron először jutottam hozzá a Tomislav Crnohoz. Már régebben kinéztem magamnak, igazából már úgy három-négy évvel ezelőtt, amikor megismertem és megszerettem a Karlovacko Crnot. A paraméterek alapján tök jónak tűnt, 17,75-es balling fok és szintén barna lager, vagyis bak/duplabak, gondoltam, de ratebeeren megláttam, hogy megkapta a fancy „baltic porter” címkét is, ami amúgy tök ugyanaz, mint mit az előbb írtam, csak az agyam az elnevezés miatt egyből a Pardubicky Porterrel meg a Zywiec Baltycki Porterrel kapcsolta össze. Hiba volt, mert jelen tesztalanyunk, a Zagrebacka Pivovara terméke 100%, hogy nem említhető egy lapon a fenti kettővel.

A Tomislav Crno legnagyobb baja, hogy papíron hiába van benne rengeteg anyag, ha amúgy se az illatában se az ízében nem érezzük ezt. Az illata az konkrétan csak és kizárólag alkoholosan édes, a korty meg majdnem csak és kizárólag alkoholosan édes. Utóízében felfedezhetünk némi pörköltmalátásságot, azt a fajtát, aminek amúgy a sör alapját kéne képeznie, de itt csak a lezáráshoz járul hozzá némi kávéssággal és étcsokissággal egy kis fémességgel karöltve. De egyébként magára az ízére is azt tudom csak mondani, hogy totál alkoholos, elképesztően karcos és kifejezetten rossz. Ne vegyétek, ne igyátok, ha jó barna lager kell a horvátoknál, akkor ott van a Karlovacko Crno, azt tudom ajánlani. ;)

Tetszik a content? Szeretnél értesítést kapni a frissekről? Akkor kövess be Instán, hogy ne maradj le egy posztról se! ;)

Warsteiner Premium Verum & Warsteiner Brewers Gold teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Még nyáron az Aldiban találtam rá erre a párosra, és bár a Premium Verumot már ismertem, ittam már évekkel ezelőtt, nem igazán rémlett, milyen volt, ezért itt volt az ideje az újrakóstolásnak. És persze a Brewers Goldra is kíváncsi voltam, így abból is került egy a kosárba. Meg aztán több is mindkettőből, mert a tesztet követő hetekben eléggé rájártam a helyi kis Aldi Warsteiner készletére, hiszen 350 és 400 forintos áron a fél literes doboz ezekből elég durván best buynak számít: a Warsteiner Brauerei Haus Cramer elegáns, csiszolt és nagyüzemi szinten nézve kifejezetten érdekes lagereket készített a fenti fantázianevek alatt.

//Warsteiner Premium Verum//

Igazából ez a márka alapsöre, már nagyon régen is lehetett kapni három decis üvegben, és a típusát tekintve pilsner, tehát az ember gondolatban már egyből be is sorolja a Krombacher, Radeberger, Bitburger, Wernesgrüner, Berliner Kindl vonulatba, ami valahol érthető, ugyanakkor a Warsteiner Premium Verum nálam egyértelműen kiemelkedik a kommersz német pilsnerek közül. Már az illatán érezni a feltehetően élesztőtől származó borsos, füstös-füstöltes jelleget az amúgy tök friss komlósság mellett. A korrekt testre és malátalapra építkező kortyban is az egyik fő ízjegy ez lesz: borsos, füstölt szalonnás, egészen konkrétan nekem megidézte a Chio baconös chipsét. És persze emellett ott van egy markáns, keserű komlósság is, amely egy hosszantartó utóízt is ad a Warsteiner Premium Verumnak.

//Warsteiner Brewers Gold//

A fekete doboz dacára a Warsteiner Brewers Gold is világos lager, de zwickl/kellerbier, vagyis magyarra fordítva pincesör, ami mindössze annyit jelent, hogy konkrétan szűretlen világos lager. Illata túlteng az élesztősségtől, de abszolút pozitív értelemben, intenzíven almás-körtés jellegű. Az őszi gyümölcsösség a korty első felét is uralja, és itt már kiegészül barackossággal is, a lezárás és utóíz pedig erdei gyümölcsösen fanyar. Testesebb, mint a Premium Verum és tök jó telt malátásság van a gyümölcsös ízjegyekkel tarkított édes-fanyar koncepció alatt, így – ahogy a Premium Verumnél, itt is - összességében egy nagyon harmonikus, csiszolt, de egyúttal érdekes, karakteres összképet kapunk.

Mennyire fáj egy doboz szerb népsör? – Zajecarsko Svetlo Pivo teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Ha fejbe dobnak vele, akkor valszeg eléggé. De most nem az ilyenfajta erőszakos cselekedetek fiziológiai hatásait fogjuk kielemezni, hanem azt, hogy mekkora tortúrán kell keresztül mennie az ízlelő bimbóinknak, ha Belgrádban néhány perccel éjfél előtt vagy után beugrunk egy éjjel-nappaliba egy Zajecarsko Svetlo Pivo-ért és egy szürke lakótelepek ölelésébe fogott parkban egy kellően korhadt deszkájú padon ülve megiszogatjuk. Csak hogy meglegyen a tipikus balkáni/közép-európai életérzés.

A Zajecarsko Svetlo Pivo egyébként valszeg az egyik legmainstreamebb szerb sör, ugyanis a Heineken Srbija pale lageréről van szó. Papíron 10,7 balling fokos, és ennyit még el is tudok hinni róla, mert nem volt nagyon vizes, sőt konkrétan korrekt volt a teste, deee… ne szaladjunk ennyire előre!

Ha azt mondom, hogy az illata visszafogott, akkor az több, mint enyhe eufémizmus, mert inkább nonexisztens, alig észrevehetően, egészen picikét édeskés, de ennyi. A korty eleje meg a közepe is olyan semleges, hogy gyakorlatilag olyan, mintha csapvizet innál, ezért fura, hogy az utóíze meg egy markáns és viszonylag hosszantartó, kissé fémes keserű. Az egész concept abból a szempontból érdekes, hogy az ilyen tök semmilyen pale lagereknek nem, vagy csak nagyon kevés utóízük szokott lenni, de amúgy nyilván nem egy izgalmas sör, viszont annyira azért nem is fájdalmas, mint amennyire sejtettem, hogy az lesz. Persze az egész amolyan tipikus balkáni bárdolatlansággal van összerakva és az a fémes keserű nem éppen kellemes a végén, és tuti, hogy nem venném meg még egyszer magamtól(főleg nem nyolcvankilenc centért, mert az osztrák Lidl-ben ennyiért adták) de ittam ennél sokkal borzasztóbb pale lagereket is, és nem is kell messzire mennem, mert itt most gondolhatok a „bőven rosszabb” alatt a Soproni Klasszikusra vagy a sima Borsodira. Sad but true.