A Brauerei Murau egy-két cuccával összefutottam már, a sógoréknál nagyjából mindenhol kapható alapsörüket, a Marzent fixen kóstoltam, de csak annyi maradt meg belőle, hogy nem volt valami jó. Meg ott van a barna lagerük, a Dunkel, ami már nem volt rossz, hasonlított a Gösser Stiftsbraura az egyértelműen édes karakterével, de pont ezért nem kifejezetten az én ízlésem. De a főzdének van egy csomó söre, ezeknél jóval érdekesebb és ígéretes darabok is, így amikor szembe jött velem az osztrák Intersparban a weizenjük, kíváncsi lettem, hogy mit sikerült letenniük az asztalra ebben a műfajban egy olyan piacon, ami amúgy tele van jobbnál jobb búzasörökkel.
A megjelenése a szokásos szép, búzás jelleg, tetszetős volt, ahogy az illata is: intenzív banánosság áradt a korsóból némi citrusossággal megtámogatva. A korty elején még visszakapjuk ezeket, csak kár, hogy nem tartanak ki sokáig. Elég hamar konkrétan totál eltűnik mindenféle íz a Murauer Weissbierből, úgyhogy hiába a jó kis intro, a sör nagyrészt tök semleges, mint egy alap Erdinger. Egyébként a teste is nagyon vékony még weizenekhez képest is, szóval összességében elég gyenge darab, igaz bántó mellékíz nincs benne, szóval nagy melegben, jól behűtve akár oké lehet… vagyis inkább lehetne. Ha nem lennének hasonló áron vagy akár kicsit olcsóbban is ott a polcon olyan nagy nevek ebben a stílusban, mint a Löwenweisse, vagy akár a Weihenstephaner.
