Gösser Naturweizen teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A sógoroknél a Gösser természetesen nem csak egyetlenegy sört jelent, ellentétben az itthon licencelt Gösser Speziallal, ami mellé idehaza csak mindenféle radlereket sorakoztat a Heineken Hungária. Az osztrák Intersparban például fellelhető a Stiftsbrau, ami egy hagyományos barna lager, de ott vannak a csatos üveges zwicklök is és jelen tesztünk alanya, a Naturweizen is.

Egy hagyományos német típusú búzasör nem szokatlan és egyáltalán nem rí ki egy osztrák gyártó kínálatából, viszont a kérdés természetesen az, hogy az ottani kínálatban mennyire állja meg a helyét? 1,12 euro volt az osztrák Intersparban, ami azt jelenti, hogy kb. a Franziskanerrel van egy árban és a Löwenweisse picit olcsóbb is nála, szóval hasonlóan a Pittinger Hefeweissbierhez, a Gösser Naturweizennél is voltak bőven elvárásaim.

A Brau Union búzasöre külsőre hozza szokásosat, illata leginkább frissítő citrusos, és a korty elején is ez fedezhető fel, azonban a Gösser Naturweizen hamar karaktert vált valami egészen másra, és erről másról fogok emlékezni leginkább rá. A korty többi részéről elsőre leginkább az jutott eszembe, hogy rendkívül selymes és krémes. Ez nem tudom, hogy a tönkölybúza malátától van-e, ami ugyan csak 10%-át teszi ki a malátalapnak, de ott van benne, mint egyedüli különlegesebb összetevő. Szóval talán igen. De igazából nem is számít, nem érdekel, mitől van, a lényeg, hogy nagyon bejött ez a fajta karaktere a Gösser Naturweizennek, a banánturmixos, banános yoghurtos markáns utóízt pedig egyenesen imádtam! Összességében bejött a Gösser búzasöre, árát szerintem éri még akkor is ha vannak az osztrák Intersparban hasonló áru tök jó weizenek. Van egyedi karaktere, ami nekem tetszett, úgy hogy a szokásos nagynevű német termékek mellet fixen kerül még ebből is majd a kosárba, és nektek is mindenképpen ajánlom kipróbálásra! ;)

Namyslow Pils teszt

A Namyslow Pils gyártója a Browar Namyslow a Grupa Zywiechez tartozik, akik meg a Heineken csoport tagjai, amit kicsit nehéz már követni, de ezzel csak annyit akartam mondani, hogy a Namyslow, úgy mint a Zywiec, a Heineken egyik brandje. Viszont amíg a Zywiecről elég hamar levágtam, hogy prémiumabb, a Namyslowról inkább az lett benyomásom, hogy egy olcsóbb, közönségesebb márka. Na, nem a dobozdesignról jött ez le nyilván, mert az szép és igényes, bár tény, hogy nem olyan informatív, mint a Zywiec különleges söreinek címkéi. Csak hát megittam magát a sört, és…

Oké, egy dolog, hogy köze sincs a pils/pilsner típushoz hiába ez a neve, de ettől még lehetne jó önmagában(lásd: Zywiec Belgijskie Ale), de sajna nem az. Iható, ezt rá lehet fogni, és az a vicc, egy strong pale lagernél ez már-már dicséretnek számít. De most őszintén: konkrétan ritkaság számba megy ebben a stílusban, ha valami nem egy testetlen, csak a durva, karcos alkoholosságról szóló borzadály. Hazai piacon talán az inkább heller bocknak hívott Egger Bock az Aldiból(már ha még árulják… ) ami oké nálam ebben a kategóriában, északi szomszédainknál pedig az Urpiner Exclusive-ot tudom mondani, amit a stíluson belül konkrétan jónak is tartok. És így ennyi, a Barths 8,3-as meg társai inkább kínvallatás kellékei semmint olyan italok, amiket magamtól, saját szabad akaratomból puszta élvezetből fogyasztanék… mert ilyesmikre nem alkalmasak. Meg úgy egyáltalán lehet, hogy emberi fogyasztásra sem.

A Namyslow Pils valahol a kettő között helyezkedik el: nem konkrétan szar, de nem is annyira jó, mint az Egger Bock vagy az Urpiner Exclusive. Az illata malátásság és alkoholosság édes keveréke és az ízéről is nagyjából ezt lehet elmondani, bár ott azért a korty végefelé megjelenik némi komlókeserű. Gejlnek nem gejl, és az alkohol jelenléte sem nagyon agresszív, bár valszeg ezen sokat segít, hogy csak 6%-os. Megittam, ki nem öntöttem, de nincs benne semmi, ami miatt újra beszerezném, főleg hogy ott ahonnan ez jött vannak bőven jobb sörök is.

Pittinger Hefeweissbier teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Pittinger az osztrák Spar/Interspar sajátmárkás cucca, tehát olyan mint a… vagyis nem, mert itthon nincs nekik semmilyen sajátmárkás sörük. Legalábbis én így tudom. Lényeg a lényeg, hogy Pittingerből létezik marzen, ami amolyan tipikus osztrákos átlag „marzen”, egy úgynevezett „schankbier”, ami a „marzenhez” hasonlóan egy sima világos lager, csak vizesebb és még visszafogottabb ízű. Meg persze pár centtel olcsóbb, de alapvetően kb. semmi értelme. És hát ott van a búzájuk, és erről lesz most igazából szó, hogy mit tud ez nyolcvan centért?

Érdekes szitu ez, mert itthon örülünk az olcsó, de korrekt weizeneknek, ezért jó a Valentins meg az Oettinger Hefeweissbier, de mikor megtudtam az árát, egyből az ugrott be, hogy na, a kinti piacon ennek sokat kell tudnia ennyiért. Igen, nyolcvan cent az aprópénz kb., én is tudom, de ott ahol a Löwenweisse kilencvenkilenc cent, a Pittingernek nem kevésre van szüksége, hogy meggyőzzön: érdemes megvennem és nem még pár centet hozzádobni és venni egy jól bevált weizent.

Lelövöm a poént előre: nem hogy nem ezt nem sikerült elérnie, de az itthoni olcsó, de „normális” búzasörökhöz, tehát a fent említett Valentins és Oettinger szintjét sem sikerült hoznia. A megjelenés persze nem ad még okot gyanúra, az illat is rendben van, banános, picit citrusos is, tehát amolyan classic búzás. A korty eleje, visszafogottan ugyan, de tartalmazza is ezeket az ízeket, viszont az a baj, hogy ezek, sőt konkrétan minden íz már a korty közepén(!) konkrétan elfogy, elveszik, elszublimál… megszűnik létezni. És igen, a korty másik fele már olyan, mintha csapvizet innál. Hatalmas csalódás, és persze rá lehet sütni, hogy hehe legalább szar íze nincs és tök fájdalommentesen meg lehet inni, de… mégis minek? Vegyetek pár centtel drágábban Löwenweisse-t, ezt meg nyugodtan hagyjátok ki! ;)

Karlovacko Crno teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A horvát nagyüzemek termékivel nem újkeletű a kapcsolatom, és szerintem bátran kijelenthetem, hogy nem igazán győztek meg. A legmainstreamebb sörükről, a „sima” Karlovackoról el tudom hinni, hogy a legtöbb turistának a kánikulában a strandon vagy a fülledt mediterrán estéken a kis halászfalu krimójában pont megfelelő, de nekem inkább a no go kategória. Az Ozujsko borzasztó, konkrétan és literálisan a helyi Borsodi, a Tomislav Crno egy karcos, töményen alkoholos rettenet, az Istarsko meg elég érdekes, de nem éppen pozitív értelemben, viszont a Karlovacko Crno a maga árkategóriában egy teljesen jó barna lager.

Van benne kraft bőven, vagyis az átlag tmavynál mindenképpen több, hiszen 14,5 balling fokos, de ez jól is áll neki, hiszen emiatt a hat százalék alkohol egyáltalán nem lóg ki a test alól, ami pedig semmiképpen se érződik vékonynak. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ha kitöltjük pohárba először a sötét italon képződő krémes habbal és az intenzív pörkölt malátás illattal fogunk találkozni. Az aroma előrevetíti az ízt is, ami egy kávés, étcsokis kesernyés és száraz vonalat képvisel, ugyanakkor ahogy melegedett a Karlovacko Crno, úgy húzódott visszább a kávésság és lágyabbá vált, karamellesség és némi visszafogott erdei gyümölcsösség jelent meg benne. Azt hiszem a Heineken Hrvatska barna lagere egy bátran ajánlható, még ha nem is annyira passzentos a tengerparti nyaralásokhoz, hiszen nem a classy frissítő ital kategória, de mindenképpen egy tök jó tmavy, amit Horvátországban járva érdemes megkóstolni.

Egy titkos kedvenc – Löwenweisse teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Weizen? A Weihenstephaner itt a koronázatlan király és uralja a stílust, tudja betéve minden sörkedvelő, így volt ez régen is és mindig is így lesz, hiszen a kraft főzdék ebben a tradícionális bajor típusban labdába se rúghatnak. True, de azért én gondolatban hozzá szoktam még toldani pár weizent, amelyek nekem nagyon bejöttek, ezek közé tartozik a Löwenweisse is.

A bölcs és sokat kóstolt öregektől még hallhatjátok a regét, miszerint sok-sok évvel ezelőtt idehaza is kapni lehetett, és bezzeg az milyen jó volt, és tudjátok mit? Most igazuk is van, a Löwenbrau München búzasörét nagyon is szívesen látnám a hazai boltok polcain! Persze nem hatszáz-hétszáz forintért, mint az itt-ott feltűnő Franziskanert… tudom, javíthatatlan álmodozó vagyok és örüljek neki, hogy hozzájutottam. xD

Örülök is igazából, hogy most épp van, aki ellát az osztrák Intersparból sörrel, ahol ez konkrétan igazi best buy. Mindössze egy euro az ára(egészen konkrétan kilencvenkilenc cent, de az mindegy) és függetlenül attól, ki mit gondol vagy a Ratebeer hova pontozza, nálam ez egy top tier búza.

Mind illatában és ízében is nagyon erős a banános vonal, intenzíven hozza az édes zamatát, és egyértelműen ez a leghangsúlyosabb illat illetve ízjegy. Viszont azért frissítő citrusos, fanyar jegyek is felütik a fejüket benne és szépen egészítik ki, támogatják meg a fő ízt, az édes banánosságot. Az egész sör nagyon szépen kiegyensúlyozott és csiszolt, az íz telt és a test is pont jó a 11,8 balling foknak köszönhetően. Persze nincs benne semmi meglepő azok számára, akik ittak már jó weizent, nincs itt semmi újhullámos csavar vagy bűvésztrükk, de ebben pont az az igazi mágia, hogy ilyen egyszerűen hagyományos módon ennyire ott van a szeren ez a sör. :)