Kajak ezt isszák a német csövesek? - Oettinger csoportteszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Egyszer régen valakitől azt hallottam, Németországban a csövesek isznak Oettingert, és hogy ezért fixen szar lehet. Tény, hogy odakint a márka cuccai a legolcsóbb sörök közt vannak, de azt persze nem tudom, hogy ez a városi legenda igaz-e, viszont ha igen, akkor a német csövesek jobb sört isznak, mint itthon a legtöbb átlagfogyasztó…

Nálunk az Oettingerek nem igazán elterjedtek, Auchban és Metroban lehet csak őket kapni, illetve idén az Oktoberfest alkalmából Aldiban is feltűntek limitált ideig. (A Festbier csak ott volt megvásárolható.) Az áruk olyan 220 és 250 forint között mozog, és ehhez képest én azt tapasztaltam, hogy elég korrektek, amolyan német minőség és ízvilág, csak „budget” kiadásban. De ez itt most nem szitokszó, valójában az Oettinger bármelyik terméke tök jó választás lehet azoknak, akik szeretik a tradícionális német ízvilágot és kedvező áron keresnek ivósört.

//Oettinger Pils, Festbier és Export//

Együtt beszélek a háromról, igen, mert az Oettinger világos lagerei elég hasonlóak, és ha valaki mondjuk haverokkal dumálgat és közben gurít le mindegyikből egy-egy korsóval, akkor simán lehet, hogy úgy áll fel az asztaltól, hogy ez a három igazából tök ugyanaz a sör volt. Persze ez azért nem így van, mert bár az illata mindháromnak malátás és mindhárom kortyérzetére rá lehet fogni, hogy malátahangsúlyos, azért vannak különbségek. A Pilsbe – hogy nevéhez azért próbáljon hű lenni - azért több komlókeserű jutott, viszont a malátalap annak ellenére, hogy kellemes, itt a legüresebb, és egy hajszállal vizesebbnek is éreztem, mint a másik kettőt. A Festbier illatában viszont intenzív almásság fedezhető fel, és ez a korty során is visszaköszön, ugyanakkor komlókeserű gyakorlatilag nincs is benne. Tulajdonképpen a Festbier egy helles, de persze azért nincs azon szinten, mint mondjuk a Paulaner Münchner Hell, de árához képest rendben van. Az Export is helleses jellegű, illatában és ízében is jelen van némi őszigyümölcsösség, bár nem olyan határozottan, mint a Festbier esetében. Összességében mindegyik oké volt, részemről ivósörnek ilyen áron bármelyik jöhet simán, de a három közül az intenzíven almás Festbier lett a kedvencem.

//Oettinger Schwarzbier//

Érdekes, mert ezt ittam már évekkel ezelőtt is, és úgy emlékeztem, hogy kifejezetten kávés és száraz karakterű. Ehhez képest ez a mostani tesztalany mind illatában mind ízében inkább a karamelles édesség felé hajlott, alig volt pörköltes. A teste természetesen relatíve vékony, de ez így szokott lenni a schwarzbiereknél. Nem igazán az én ízlésem, nekem inkább a jóóó pörkölt malátás fajták jönnek be, mint mondjuk a Köstritzer Schwarzbier, de ettől függetlenül rendben van ez is, az édesebb barna lagerek kedvelőinek simán ajánlható.

//Oettinger Hefeweizen//

Egy hagyományos német gyártó kínálatából nem hiányozhat a weizen, és nincs ez másképp az Oettingernél sem. Általában itthon a komolyabb búzák négyszáz, vagy még inkább ötszáz környékén kezdődnek, ilyen olcsón igazából csak a diszkontüzletek sajátmárkás termékei vannak meg a Valentins… utóbbi egyébként korrekt. Ahogy az Oettinger is, nagyjából ugyanaz a szint a kettő: elfogadható darabja a stílusnak, annak szokásos jegyeivel. Mert hát kitöltöd, és ott van az opálos italon a szép nagy, tartós, hófehér hab, illata és íze picit citrusos, picit banános meg a korty vége fanyar is, de az egész nem kelt olyan friss és üde érzetet, nem olyan kifinomult és csiszolt koncepció, mint a drágább társaik. Viszont ennyi pénzért rendben van, árkategóriájában majdnem egyeduralkodó is, ahogy említettem, a Valentins az egyetlen érdemi kihívója.