A szlovák Tesco is beújított – Svijany sörök csoporttesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Ugyan mostanában a Billa jár leginkább élen a sörkínálat bővítését illetően, hiszen három szlovák kisüzemi gyártótól(Kaltenecker, Karpat, Ikkona) is szép szortimenttel rendelkezik, ráadásul nemrégiben elkezdte árulni az Ayinger söröket is, azért a Tesco is lépett válaszul egyet: behozta a szlovák piacra a Svijani söröket. Oké, nyilván nem mindet, a nagymegyeri üzletükben egészen konkrétan háromra akadtam rá, név szerint a Desítka, a Máz és a Rytír kerültek a kosárba.

A Svijanyról egyébként annyit érdemes tudni, hogy amolyan Bernard és Primator kategória, tehát egy úgynevezett független sörgyárról van szó, amelyből Csehországban rengeteget találni. Ez tulajdonképpen egy közepes méretű, egyik multi cégtől sem függő, általában hagyományos típusokat főző üzemet jelent. Persze van már egy ilyen gyártó, amelynek a legtöbb termékét árulja pont a Tesco, mégpedig a fent már említett Bernard, ráadásul az ő söreik árazása is elég hasonló, szóval a kérdés leginkább az, hogy a Svijany termékei fel tudják-e venni a versenyt velük?



//Svijany Desítka//
A Desítka a leglightosabb darab a trióból, lévén egy 10 ballingos pilsnerről van szó. Őszinte leszek, ezért a stílusért én nem igazán vagyok oda, nagyon kevés ízlik csak, és még kevesebbet ismerek, aminek igazán jó is az ár/érték aránya, de még ha mindkét előbbi feltétel teljesül is, akkor is csak könnyed, nagy mennyiségben is fogyasztható szomjoltóként tudom értelmezni őket. Éppen ezért nem is vártam sokat a Desítkától, sőt arra számítottam, hogy ez fog a legkevésbé ízleni a három közül, ennél fogva pedig kellemesen csalódtam benne.

A Desítka pohárba kitöltve gyönyörű, nagy és tartós, hófehér habot produkált. A másik három Svijany megkóstolása után mondjuk már levontam a következtetést, hogy ez nem egyedi karakterisztika, sokkal inkább általános jellemzője a gyártó söreinek. Illata üde és friss, ami szintén elmondható mindhárom produktumról, mondjuk ehhez valószínűleg nagyban hozzájárul, hogy mindegyik pasztőrözetlen. Egyébiránt az aroma inkább malátásan édes, semmint komlós, azonban a kortyérzet már szépen ki van egyensúlyozva a két összetevő között. Az összkép elképesztően harmonikus és lágy, és a 10 balling sem fájó vizességben, hanem sokkal inkább kellemes könnyedségben nyilvánul meg. Ez egy jól sikerült 10-es pilsner, finom, tényleg tetszik még nekem is, azonban az árával egyáltalán nem vagyok kibékülve, ugyanis ez számomra nem ér egy eurót, de igazából a nyolcvan centes akciós árat sem fizetném ki még egyszer érte. Akkor már inkább a Bernard 10-ese hatvan centért vagy akár egy Urpiner Classic…
Ár/érték arány: 5/10.

//Svijany Máz//
A Máz már kicsit komolyabb ligában játszik, olyanban, amiből azért több általam kedvelt ivósör(Kozel 11, Staropramen Jedenectka, Rychtar 11… stb.) került ki, tehát ez a gyártó 11 balling fokos pilsnere. A megjelenése ennek is impozáns, színe tán kicsit sötétebb, mint a Desítkáé, de egyébként teljesen ugyanaz igaz rá. Illata is nagyon hasonló, bár már itt édesebbnek érződik, mint a 10-es testvéréé.

Először belekortyolva a sörbe még csak annyi tűnt fel, hogy ez a Desítka csak kicsit testesebb kiadásban. Ugyanaz a malátásság, ugyanaz a komlókeserű a végén, és elsőre harmonikusnak is tűnik. Azonban ahogy iszogattam, egyre inkább azt kezdtem érezni, hogy valami nem stimmel vele. Aztán rájöttem, hogy még ha elsőre annyira nem szembetűnően is, de ez a sör már kellemetlenül édes, sőt a maláta mellett valami más nem éppen természetes módon szolgáltatja ezt a plusz, hosszútávon émelyítő mellékízt. Gyorsan megnéztem hát a doboz hátulján feltüntetett összetevőket, és hamar ráakadtam a probléma forrására: a Máz hozzáadott cukrot tartalmaz. Teljesen egyértelmű, hogy ez rontja el, és érthetetlen számomra, hogy minek raktak bele és miért pont ebbe, hiszen a másik kettőben nincsen! A végére pedig kimondottan kellemetlennek éreztem a fent leírtak miatt a kortyérzetet, egyszerűen nem esett jól, és többet nem akarok ilyet inni, pláne úgy hogy ez még tíz centtel drágább alapáron, mint a Desítka.
Ár/érték arány: 3/10.



//Svijany Rytír//
Nah, végre elérkeztünk igazán ahhoz a paraméterhez, amelyet én leginkább preferálok, ha pilsnerekről van szó: mily meglepő, ez pedig a 12 ballingosok kategóriája. Tulajdonképpen emiatt ennek a tesztnek a kimenetelére voltam leginkább kíváncsi és természetesen egyúttal ettől a sörtől vártam a legtöbbet a három közül. Szerencsére a Rytír be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, és sikerült vele teljes egészében leöblítenem a Máz kellemetlen emlékét.

A Svijany 12-esének a megjelenése ugyanúgy impozáns, mint a gyengébb testvéreié, ám az illata amellett, hogy megszokott módon friss és üde, már nem malátásságot hordoz, hanem sokkal inkább a saazer komló virágos, citrusos és kissé gyógynövényes jellege ütközik ki benne. Ezek a jegyek egyébként az egész kortyot végigkísérik a természetesen malátás édességtől egészen a markánsan keserű lezárásig. Mindenképpen karakteres sörről van szó, amely egyértelműen megkülönböztethető az átlag, simán csak jó vagy korrekt szintet hozó cseh nagyüzemi pilsnerektől, és az összkép nem csak egyedi, hanem kimondottan kellemesen és a stíluson belül akár még izgalmasnak, érdekesnek is mondható. Habár egy euró húsz centes ára kissé húzós, a szintén ugyanennyiért kínált Pilsner Urquellel szemben biztosan ezt választanám inkább. A Bernard Svatecni Lezakkal való összevetés már más kérdés, én amondó vagyok, hogy eléggé különböző a két sör, hiába vannak hasonló árban, így szerintem megfér a kettő egymás mellett.
Ár/érték arány: 8/10.

Az új idők üdítői - Szlovák és magyar radlerek csoporttesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Valószínűleg az utóbbi idők egyik legsikeresebb élelmiszeripari termékei a radlerek. Úgy tűnik, amerre csak megjelennek, hamar nagy port kavarnak, pedig a világ egyik legegyszerűbb koktéljáról van szó: sör és valamiféle szénsavas limonádé keveréke a radler. Illetve más országokban lehet panaché vagy shandy is… utóbbit egyébként a Wiki egészen a 19. századig datálja vissza, azonban itt Közép-Európában ez egy igencsak újkeletű dolog, egészen konkrétan a 21. század frissítő itala. Nagyjából a semmiből robbant be, elsöprő népszerűségre és talán még nagyobb, de biztosan hangosabb utálatra tett szert, nevét városi legendák, rosszindulatú pletykák és naiv tévhitek övezik.

Persze igen, német eredetű, és esélyes, hogy biciklistáknak fejlesztették ki, hiszen nekik a melegben igazán jól jön valami sörnél kevésbé alkoholos, de frissítő hatású ital. Azonban még ha ők is voltak ez eredeti célcsoport, azóta a radlerek fogyasztói köre jóval nagyobbra duzzadt és sokszínűbbé vált. Általánosságban azt lehet mondani, hogy szinte már bárki issza őket könnyed nyári frissítőként, ráadásul a mentes sör alapú termékek értelmes alternatívát nyújtanak azoknak is, akik csak egy rövid időre ugrottak le a strandra kocsival, ami ugyebár az ízesítetlen mentesekről nem mondható el… legalábbis a múltkori csoportteszt alatt egyetlenegyet sem sikerült találnom, amely betölthetné ezt a szerepet. :D

Természetesen ha valami bekerül a köztudatba – függetlenül attól, hogy az adott tárgyiasult dolog vagy elvont jelenség megérdemli-e vagy sem – valahonnan biztosan elkezdik gyűlölködve köpködni. A radlerek esetében elterjedt sztereotípia, hogy ez nem igazi sör, és ilyet csak nők és homoszexuálisok isznak. Nos, ezek a termékek valóban nem sörök, hanem – ha mindenképpen ezt a szót bele akarjuk rakni – akkor sörkoktélok, de leginkább egyszerűen azt mondanám rájuk, hogy szénsavas üdítők. Mert attól függetlenül, hogy mi az alapjuk, ezek ugyanolyan célból készülnek, mint egy kóla vagy egy Cappy vagy TopJoy vagy… szóval bármi más üdítő. Mert azok. És biztos vagyok benne, hogy senki nem sörként issza vagy ahelyett, hiszen mind az íze mind a hatása olyan, mint amilyennek egy szénsavas üdítőitalnak lennie kell. Az utálkozók állításának másik fele természetesen nonszensz, kirekesztő, és amúgy sem értettem sose, miért jó sztereotípiák alapján nemi identitásokhoz meg szexuális orientációkhoz kötni ételek vagy italokat, de a legnagyobb vicc az egészben az, hogy ráadásul az állítást magabiztosan hangoztató lehet, hogy már pár perccel később lehúz egy pohár kólát, Cappyt vagy TopJoyt…

Végezetül még egy tévhitet el kell oszlatnom: a radlerek nem egyenlőek a valódi gyümölcsös sörökkel(pl.: kriek), hiszen azok esetében vagy a koncentrátum vagy ritkábban maga a gyümölcs együtt érlelődik a sörrel, a folyamat során kerül bele, és nem utólagosan. De egy nagyon erős párhuzamot mégiscsak lehet vonni a radlerek és a sörök között: mindegyik között vannak jók és szarok is. E poszt célja pedig az, hogy valamiféle támpontot adjon, mit érdemes idehaza és északi szomszédjainknál venni, ha ilyen kategóriájú termék után kutatunk, ezért jómagam összeszedtem minden radlert, amit csak a nagymegyeri Tescoban találtam, míg egyik haverom az említett áruházlánc hazai egységében vásárolt be. Árakban egyébként túl nagy diverzitás nincsen, odakint a Steigerek hetvenöt centes áron, a Zlaty Bazantok pedig kilencvenkét centes áron mennek akció nélkül, azonban utóbbit igencsak gyakran lehet hetven centre leértékelve találni több helyen is. A hazaiakról annyit tudok mondani, hogy általában kétszázvalamennyiért lehet ilyesmikhez hozzájutni, de… én azt mondom kezdjük már bele, mert rohadt messze van még a vége! ;)

//Szlovák radlerek//

//Steiger Citrón//

"Ha a kutyám pisijét összegyűjteném, így nézne ki pohárba töltve." VirtualShadow

Kezdjük tehát a kintiekkel, és azon belül is az olcsóbb és negatívabb reputációval rendelkező márkával. Utóbbi egyébként egyáltalán nem alaptalan, lévén a Steigerek „rendes”, ízesítetlen söreihez volt már szerencsétlenségem korábban… persze ettől még a radlereknek meg kell adni az esélyt, hiszen ez azért egy teljesen más műfaj. Hát most megtettem. Összességében kár volt.

Először a citromos ízűt pattintottuk fel, mely pohárba töltve kb. nulla szinten produkált habot, színe leginkább kutya pisire emlékeztetett, illata pedig a Strepsilst idézte, amit én egyébként kimondottan kellemesnek találok a gyógyszerek között… csak egy radlertől vagy úgy általában egy üdítőtől ennél többet várok el. Ízvilágát leginkább egy túlságosan gejl és mű ízű citromos cukorkához lehetne hasonlítani, élvezeti értéke valahol a gyártó ízesítetlen termékeinek szintjén mozog, de a végén annyira megcsömörlöttem tőle, hogy utólag belegondolva inkább bevertem volna egyet a 10 ballingos sörükből, az lehet, hogy vizessége okán visszafogottabban szar és semmiképpen sem gejl, szóval talán nem fáj ennyire. Talán…

//Steiger Brusnica//

"Jah angolul is rajt van? :O Én csak azt néztem, hogy brusnica... " VirtualShadow

Hiába a klasszikus radler a citromos, manapság már boldog-boldogtalan kísérletezget mindenféle ízesítéssel, és bár odakint ebben a Heineken Slovensko jár élen a Zlaty Bazant márkán belül létrehozott szériájával, egyértelmű, hogy a Steiger sem maradhatott ki belőle. Következő termékük ennek megfelelően vörös áfonyás, amit a doboz mind angol és szlovák felirattal plusz elképesztően ronda és érdekes színvilágú rajzzal is hirdet.

Mikor kitöltöttem, már messziről megcsapott az intenzív illata, és szinte úgy terítette be a szobát, mint egy jófajta kriek vagy akár egy Kasteel Rouge. Aromája némileg természetesebbnek is hat, gyümölcsösebb és kevésbé mű, mint a Steiger Citróné volt. Azonban hiába alakul ki bárkiben is ez alapján bármiféle pozitív várakozás, a kortyérzet egyből le fogja azt rombolni. A Steiger Brusnica ugyanis egy nyúlós ragacs, olyasféle gejl massza, mintha alig felhígított vörös áfonyaszörpöt dobozoltak volna be a gyárban. Ebből következően még csömörebb, mint a citromos változat, úgy vélem, meginni egy teljes dobozzal komoly kihívást jelenthet.

//Steiger Citrón Tmavy//

Északi szomszédjainknál kezd gyökeret verni egy érdekes koncepció, mégpedig az, hogy alkoholmentes barna alapra készítik a radlereket. Alapvetően nem tartom ezt hülyeségnek, hiszen ha az alapból nem a mentes sörösséggel járó műggyümölcsösséget, hanem a karamell vagy a pörkölt malátára jellemző ízjegyeket sikerül felszínre hozni, akkor az teszem azt meggyes vagy szilvás üdítőhöz passzolhat. Érdekes módon először mégis a citrommal párosított verziók jelentek meg a piacon, igazából csak mostanában kezdtek bejönni más ízűek. Ugyanakkor most a kérdés az, hogy ebből a koncepcióból a Steiger össze tudott-e hozni valami értékelhetőt?

Nos, a válasz az, hogy nem igazán, de azért némileg jobbra sikerült, mint a világos alapra készített testvérei. Kinézete egy kissé habzó kóla, bár tény, hogy a habja eléggé sörös, illata citromos, ami a barna alappal egy fura kavalkáddá olvad össze. Íze is a disszonáns vonalon halad tovább, a kissé mesterkélt citromosságot egy – az alkoholmentes sörökből ismert – műribizlisség követi, majd jön a barna alap, ami leginkább édeskésségként, valamiféle karamellmalátásságként értelmezhető, aztán a kortynak hirtelen vége szakad, igazából teljes üresség marad csak utána. Nem igazán kellemes az összkép, de azét némileg jobb, ihatóbb, mint az előző két Steigert, viszont összességében ezt sem ajánlom.

//Zlaty Bazant Citrón//

"Ezt már úgy el tudnám képzelni, hogy a Balatonparton iszogatom." Shinobi
"Öhm, jah, én már művelem ezt egy-két éve... " VirtualShadow

A Heineken Slovensko legismertebb márkája – ahogy említettem – széles portfólióval rendelkezik radlerek terén, rengeteg kísérleti terméket is láthattunk már tőlük az idők során, melyek közül többet már nem is lehet kapni, kezdve a remek karácsonyi szilvás-fahéjastól egészen az őrült és borzasztó barackos bazsalikomosig. Azonban tőlük sem hiányozhat a klasszikus koncepció, nézzük is meg, ők mit tudnak felmutatni e téren! ;)

Oké, oké… lelövöm a poént előre, ittam már ilyet rengetegszer, tulajdonképpen kedvenc alkoholmentes nyári frissítőm már jó ideje. Opálos, witszerű kinézete valahogy tetszetős számomra, illatát üde citromosság jellemzi, íze is megmarad a frissítő vonalon, egyáltalán nem túl édes, sokkal inkább a citrusosság fanyar vonalát hangsúlyozzák ki, illetőleg természetesnek hat, távolról nem olyan mesterkélt, mint a Steigerek. Bár egyértelműen a citromosság dominál, azért érezni, hogy valamiféle malátás alap, tehát úgyszólván sör van mögötte, és ezzel a gabonás jelleggel szépen, harmonikusan olvad össze a termék limonádé része. Mindenképpen az egyik legjobb darab a csoporttesztből, erősen ajánlott, ha valaki kellemes és alkoholmentes nyári frissítőt keresne.

//Zlaty Bazant Jahoda Rebarbora//

A következő tagja a népes családnak már egy nem szokványos koncepció radlerek terén, viszont szerintem remek ízpárosítás, hiszen egy epres rebarbarás termékről van szó. A citromosukkal ellentétben ebben már – ahogy az gyakran lenni szokott – semmi sörös, gabonás jelleg nincs, mind kinézetében mind ízében teljesen üdítőjellegű. Azonban ez nem probléma, annak ellenére is, hogy alapvetően édes karakterrel rendelkezik, ez egy jól sikerült próbálkozás. Illata intenzív, mindkét összetevőt jól visszaadja, a kortyérzetben is tökéletesen harmonizál egymással az eper és a rebarbara, nekem az ilyen ízű lekvárokat juttatta az eszembe. Tetszett, és ha valaki szereti az édes, de nem gejl üdítőket, szerintem mindenképpen tegyen ezzel egy próbát! :)

//Zlaty Bazant Citrón Baza Mata//

A bodzás radler már egy szokványosabb koncepció, azonban itt mentával és citrommal is kiegészül, ami szerintem megint csak egy jó ötlet. Nekem maga a megvalósítás is tetszett, kinézetre tulajdonképpen bodzaszörp, illata intenzíven mentolos, és ezt a vonalat az íze is tovább viszi, azonban csatlakozik hozzá a bodza édessége és kicsit a citrom frissessége és fanyarsága is. Esélyes, hogy sokaknak nem fog ízleni a túlzott mentolossága miatt, akár fogkrém jellegűnek is találhatják majd, mint egyik haverom, nekik ebben az esetben valószínűleg jobb választás a visszafogottabb Soproni márkacsaládba tartozó termék, amelyről majd a hazai felhozatalnál lesz szó.

//Zlaty Bazant Grapefruit Rozmarín//

Ez egy egészen új darab, a régi, csak grapefruitot tartalmazó helyett vezették be. Jómagam kedveltem a régit, elég jól visszaadta a grapefruit kesernyés ízét, ami ritka a radlerek között, azonban ehhez is fűztem azért bőven reményeket, ugyanis tetszett az alapkoncepció. Most, hogy megkóstoltam, azt kell, hogy mondjam, nem lett rossz, de azért… kérem vissza a régit! :D Oké, oké, jó lett ez is, viszont se illata se az íze nem igazán intenzív, olyan visszafogott az egész, ami egyébként nagyon nem jellemző az ízesített Zlaty Bazantokra, és ezért még inkább fura volt. Plusz édesebb, mint a régi grapefruitos, bár tény, hogy szerencsére bőven nem gejl, viszont amaz jobban visszaadta a grapefruit kesernyés karakterét. És hát tény, hogy a két összetevő passzol egymáshoz, szóval nyári frissítőnek ez is alkalmas, de e célból én inkább a citromosukat innám.

//Zlaty Bazant Levendula Cierna Ríbezla//

"Valószínűleg teljesen szakszerűtlen ilyet mondani, de ennek valami eszement íze van." Shinobi

El is érkeztünk az utolsó világos alapra készített Zlaty Bazanthoz, amit én utálok. Nah, jó, ha kell, megiszom, és több komponense tetszik is, csak az a baj, hogy levendulás. Azt viszont tényleg utálom. Teljesen mindegy, hogy mibe rakják, számomra mindent elcsesz, még ezt az italt is. A kinézetét egyébként kimondottan viccesnek találtam a maga ciklámen színével és a rózsaszínes habjával. Az illatából pedig dől a gyűlöletes levendula, ami már előre tönkrevágja számomra az élményt. Holott a ribizlis alap tök jó, és ebben is van némi mentolos jelleg is, intenzív és érdekes a kortyérzet, csak hát levendulás… azonban akinek nincsenek fenntartásai az előbb említett virággal kapcsolatban, nyugodtan próbálja ki, mert technikailag egy jól összerakott ital, ráadásul mindkét kóstolótársam közt osztatlan sikert aratott.

//Zlaty Bazant Citrón Tmavy//

Természetesen a Heineken Slovenskonak is megvan a maga „barna citromosa”, ami bár még mindig furán hangzik, az a helyzet, hogy mégis működik. Legalábbis nekem ízlett. Viszont ismerősök reakciói alapján én inkább ezt az italt az „erősen megosztó” kategóriába tenném. Mondjuk nem csoda, hiszen elég egyedi darab, kivéve a megjelenését, hiszen a színe tök fekete, rajta pedig tipikus fehér sörhab keletkezett. Illatában érdekes módon nem jelentkezik még a csavar, tulajdonképpen egy az egyben azt a citromosságot hozzá, amit a Zlaty Bazant Citrón. A kortyérzetet viszont már úgy lehetne leginkább leírni, mintha egy folyékony citromos, kakaós, étcsokis keksz lenne. Igen, itt a barna alap nem édességet, hanem az előbb említett módon kis kesernyésséget visz bele, és ezt foglalja keretbe a kekszes jelleg. Érdekes és egyedi radler, de úgy vélem túlságosan is az, hogy sokaknak bejöjjön, ugyanakkor egy próbát azért szerintem mindenképpen érdemes tenni vele.

//Zlaty Bazant Visna Tmavy//

A grapefruitos-rozmaringos mellett ez a másik újdonság, ami nemrég jött ki, és igazából nálam első kóstolás után instant bekerült a kedvencek közé ebben a kategóriában. Az előző termékükhöz hasonlóan itt is alkoholmentes barna sör az alap, viszont ehhez most meggyet párosítottak. Színe ennek megfelelően mély és sötétvörös, amiből még a habjára is kijutott valamennyi. Illata intezíven meggyes, bár tény, hogy annyira nem erőteljes, mint a komolyabb meggysörök(pl.: kriekek). Íze tulajdonképpen a Zlaty Bazant Citrón Tmavyéhoz hasonlóan egy folyékony desszertet idéz, itt azonban egy meggyes étcsokis bonbonról van inkább szó. A korty három teljesen jól elkülöníthető fázisból áll: először jön a kimondottan természetesnek ható meggyíz, utána a barna alap szolgáltat kakaós és kicsit étcsokis jegyeket, a végén pedig ezek mind összeforrnak, és ekkor jön ki igazán a folyékony desszert jelleg. Igazán jól sikerült újítás, bár persze nincsen igazán egy szinten a valódi meggysörök többségével, viszont a radlerek közül meg messze kiemelkedik. Így ha egyetlen győztest kéne hirdetni ebből a csoporttesztből, akkor én habozás nélkül ezt választanám.

//Hazai gyártású radlerek//

//Borsodi Friss Citrom//

"Ha Borsodi Vilmoskörte lenne ráírva, akkor, esküszöm, nem is lenne rossz... " Shinobi

A Borsodi a kedvenc hazai gyártóm… lehetne. Akár. Csak egyetlen aprócska probléma van vele: egyik sörüket sem tudom meginni. Ettől függetlenül a radlereknek most megadtam az esélyt. Nah, nem azért, mert még hiszek a csodákban, hanem mert ezt hozta a haver teszthez, szóval kénytelen voltam megkóstolni őket. Nyilvánvalóan sejtettem, hogy nem lesz jó, sőt! De arra nem gondoltam volna, hogy ennyire identitászavaros termékkel lesz dolgom. Eddig ugyanis mindegyik radler legalább hasonlított arra a gyümölcsízre, amit feltüntettek a dobozon, és egyáltalán nem próbált meg más lenni. A Borsodi Friss Citromos azonban szakított ezzel a hagyománnyal: pohárba kitöltve rostos körtelének álcázza magát, illatában a citrom szolidan meghúzza magát az almás-körtés kakofón kavalkád mögött, és ízében sem tud igazán magabiztosan előretörni, az előbb említett duó ugyanis a kortyban is mindvégig agresszívan helyet követel magának. Ez az egész pedig egy kellően műanyag tálalást kapott ahhoz, hogy ha esetleg valakinek még be is jönne ez a fura egyveleg, annak is fájjon már legalább egy kicsit egy teljes doboz elfogyasztása.

//Borsodi Friss Grapefruit//

Szerencsétlenségemre volt még egy Borsodi termék a haverom válogatásában, amely – mily meglepő – szintén nem mentette meg a gyártót, bár tény és való, hogy azért nagyobb erőfeszítéseket tett arra, hogy megpróbálja visszaadni azt az ízt, amit a dobozon lévő felirat ígér. Ennek megfelelően mind illata mind íze grapefruitos és emellé semmilyen más gyümölcs nem férkőzött be. Azonban aromájában megjelenik az a mesterkéltség is, amelyik a citromos radlerükben is megvolt, az íze meg gejl, tulajdonképpen a cukrozott grapefruitlé jellege miatt nem hogy a gyümölcs valódi karakterét sem tudja semmilyen szinten sem visszaadni, hanem mindenféle frissítő jellegét is elveszíti. Csömör az egész, és nagy melegben ezt meginni kínszenvedés, ráadásul a tortúra végén nagy eséllyel csak még inkább szomjazol majd… valami valódi frissítő italra.

//Soproni Citromos//

"Úgy néz ki, mint egy búzasör... " Shinobi
"... csak rusnyább" VirtualShadow

A Heineken Hungáriának a Soproni márkanév alatt vannak azért vállalható sörei, és mivel eddig a radlerek minősége követte az adott gyártó ízesítetlen termékeiét ebben azért valamelyest bíztam. Utólag visszagondolva kár volt.
Legalábbis ez a citromos nem sikerült igazán jól, hasonló gondokkal küzd, mint a Borsodi ugyanilyen ízesítésű terméke. Színe mint egy elcsúfított búzasör, illata és íze pedig hasonlóan eklektikus. Leginkább egy elcseszett multi vitaminos üdítőként lehetne definiálni az élményt, ugyanis a citromosságot a körtés jelleg mellett répa egészíti ki. Egészen konkrétan keretbe foglalja, ugyanis leginkább a korty elején és végén tűnik fel. Nem olyan fájdalmas és nem annyira mű, mint a Borsodi citromosa, de semmiképpen sem mondanám kellemesnek vagy frissítőnek, talán a „nevetséges” a legtalálóbb jelző az összképre.

//Soproni Bodzás//

"Volt habja, egy körömhegynyi és egy másodpercig tartott, de volt!" VirtualShadow

Viszont a Heineken Hungáriát azért valamelyest megmentette a második terméke. A bodzás ízű radlerüknek pohárba kitöltve még volt némi habja is, színe mondjuk nagyon hasonló, mint a citromosé, csak éppen kicsit zöldebb. Illata mentás, és ízében is először ezt lehet érezni, később jön a bodza, ami édességet ad neki. Azonban nem gejl, igaz összességében nem is igazán intenzív az íze ellentétben a Zlaty Bazant Citrón Baza Mata megközelítésével, ami nekem jobban bejött. Ettől függetlenül ez is kellemes, el lehet iszogatni, de azért sokat nem érdemes tőle várni.

//Gösser Natur Zitrone//

És hát végezetül itt van a „citromos Gösser”, amely annak idején az első Magyarországon készített radler volt. Manapság a Heineken Hungária licence alapján gyártott terméke jelentős konkurenciát tudhat magáénak, azonban még két éve is úgy vélekedtem, hogy ebben a kategóriában, itthon ez a legjobb. Igazából a hazai gyártásúak közül most is ezt hirdetném győztesnek, és nagyjából olyannak éreztem most is, mint ahogyan az emlékeimben élt.

Mind az illata mind az íze elég természetes citromosságot hoz, megvan a maga üde karaktere, amitől jó kis frissítő ital lehet. Hasonlóan a Zlaty Bazant Citrónhoz itt is érezni kicsit a gabonás alapot, amivel a limonádé rész a Gösser Natur Zitrone esetében is jól harmonizál. Összességében nincs olyan jó szerintem, mint az előbb említett szlovák darab, és kicsit édesebbnek is éreztem annál, de ettől függetlenül idehaza vitán felül ez a legértelmesebb választás radlerek terén.

//Végszó//
Huh, a végére is értünk ennek a marathoni csoporttesztnek, amely kissé aszimmetrikus lett ugyan, hiszen a haverom valóban válogatást rakott össze, én meg túlzó módon az összes fajta radlert elhoztam a kinti Tescoból. Ugyanakkor azért ebből a merítésből is több elég egyértelmű következtetést lehet levonni, mégpedig, hogy kint a Zlaty Bazantok képében jóval nagyobb választék van különböző ízű és biztosan jó radlerekből, hogy a Heineken termékei mindkét országban a jobbak közé tartoznak(kivéve a Soproni Citromost… ), és hogy mind a Pivovar Steiger mind a Borsodi Sörgyárak nem csak normális sört, de normális radlert sem tud csinálni. ;D