Kajak ezt isszák a német csövesek? - Oettinger csoportteszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Egyszer régen valakitől azt hallottam, Németországban a csövesek isznak Oettingert, és hogy ezért fixen szar lehet. Tény, hogy odakint a márka cuccai a legolcsóbb sörök közt vannak, de azt persze nem tudom, hogy ez a városi legenda igaz-e, viszont ha igen, akkor a német csövesek jobb sört isznak, mint itthon a legtöbb átlagfogyasztó…

Nálunk az Oettingerek nem igazán elterjedtek, Auchban és Metroban lehet csak őket kapni, illetve idén az Oktoberfest alkalmából Aldiban is feltűntek limitált ideig. (A Festbier csak ott volt megvásárolható.) Az áruk olyan 220 és 250 forint között mozog, és ehhez képest én azt tapasztaltam, hogy elég korrektek, amolyan német minőség és ízvilág, csak „budget” kiadásban. De ez itt most nem szitokszó, valójában az Oettinger bármelyik terméke tök jó választás lehet azoknak, akik szeretik a tradícionális német ízvilágot és kedvező áron keresnek ivósört.

//Oettinger Pils, Festbier és Export//

Együtt beszélek a háromról, igen, mert az Oettinger világos lagerei elég hasonlóak, és ha valaki mondjuk haverokkal dumálgat és közben gurít le mindegyikből egy-egy korsóval, akkor simán lehet, hogy úgy áll fel az asztaltól, hogy ez a három igazából tök ugyanaz a sör volt. Persze ez azért nem így van, mert bár az illata mindháromnak malátás és mindhárom kortyérzetére rá lehet fogni, hogy malátahangsúlyos, azért vannak különbségek. A Pilsbe – hogy nevéhez azért próbáljon hű lenni - azért több komlókeserű jutott, viszont a malátalap annak ellenére, hogy kellemes, itt a legüresebb, és egy hajszállal vizesebbnek is éreztem, mint a másik kettőt. A Festbier illatában viszont intenzív almásság fedezhető fel, és ez a korty során is visszaköszön, ugyanakkor komlókeserű gyakorlatilag nincs is benne. Tulajdonképpen a Festbier egy helles, de persze azért nincs azon szinten, mint mondjuk a Paulaner Münchner Hell, de árához képest rendben van. Az Export is helleses jellegű, illatában és ízében is jelen van némi őszigyümölcsösség, bár nem olyan határozottan, mint a Festbier esetében. Összességében mindegyik oké volt, részemről ivósörnek ilyen áron bármelyik jöhet simán, de a három közül az intenzíven almás Festbier lett a kedvencem.

//Oettinger Schwarzbier//

Érdekes, mert ezt ittam már évekkel ezelőtt is, és úgy emlékeztem, hogy kifejezetten kávés és száraz karakterű. Ehhez képest ez a mostani tesztalany mind illatában mind ízében inkább a karamelles édesség felé hajlott, alig volt pörköltes. A teste természetesen relatíve vékony, de ez így szokott lenni a schwarzbiereknél. Nem igazán az én ízlésem, nekem inkább a jóóó pörkölt malátás fajták jönnek be, mint mondjuk a Köstritzer Schwarzbier, de ettől függetlenül rendben van ez is, az édesebb barna lagerek kedvelőinek simán ajánlható.

//Oettinger Hefeweizen//

Egy hagyományos német gyártó kínálatából nem hiányozhat a weizen, és nincs ez másképp az Oettingernél sem. Általában itthon a komolyabb búzák négyszáz, vagy még inkább ötszáz környékén kezdődnek, ilyen olcsón igazából csak a diszkontüzletek sajátmárkás termékei vannak meg a Valentins… utóbbi egyébként korrekt. Ahogy az Oettinger is, nagyjából ugyanaz a szint a kettő: elfogadható darabja a stílusnak, annak szokásos jegyeivel. Mert hát kitöltöd, és ott van az opálos italon a szép nagy, tartós, hófehér hab, illata és íze picit citrusos, picit banános meg a korty vége fanyar is, de az egész nem kelt olyan friss és üde érzetet, nem olyan kifinomult és csiszolt koncepció, mint a drágább társaik. Viszont ennyi pénzért rendben van, árkategóriájában majdnem egyeduralkodó is, ahogy említettem, a Valentins az egyetlen érdemi kihívója.

Kisdobozos majomkodás AKA Az Eichbaum legújabb söreinek csoporttesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Na jó igazából nem az, csak azért ez a címe, mert jól hangzik. Valójában az Eichbaum új, majmos 0,33-asai nagyon is komoly ajánlatok most, sőt szerintem a legjobbak, ha valaki nem hagyományos típusú(pilsner, barna lager… stb.), hanem újhullámosabb ivósört keres magának. Sparban, Intersparban lelhetőek fel alapvetően háromszáz forintért, de ideiglenesen felbukkantak a Penny polcain is, ott ráadásul kétszázért adták őket, ami kb. ajándék volt, de – ahogy említettem is – ez sajna csak egyszeri alkalom volt. Ettől független úgy gondolom, háromszázat is simán megérnek. Oké, persze ott vannak a hazai nagyüzemek mindenféle próbálkozásai, az Óvatos Duhajok, a szépen alliteráló Pécsi Prémiumok meg a Dreher komlósai meg ale-jei és lám léteznek még csodák: még a Borsodi is képes volt lefőzni egy elfogadható sört. És igen ezekből fél litert kapunk háromszázért, viszont az Eichbaum új cuccai hiába drágábbak, többet is tudnak, mint a fent említett vetélytársaik…

//Eichbaum Session IPA//

Az Eichbaum Session IPA az a fajta IPA, aminek már a megjelenése is vidám és frissítő, a korty burjánzik a gyümölcsösségtől és az utóíz is alig vagy semennyire sem keserű. Én szeretem az ilyen IPA-kat (is), és a tesztalanyunk árához mérten szerintem egy kifejezetten jól sikerült darab. Színe opálos, narancslére emlékeztető, illata intenzíven gyümölcsös, én leginkább mandarint és barackot leltem fel benne. A korty megfelelően testes és itt sincs hiány gyümölcsösségben, az illatában előrevetítettek mellé még elég határozottan belép a mangó is, a lezárás pedig grapefruite-osan keserű és moderáltan száraz is.

//Eichbaum Wheat Pale Ale//

Érdekes név, ami érdekes koncepciót sejtet, gondolom egy APA és valamiféle búzasör fúziója szeretne lenni. De legyen akármi is, valszeg a legjobb darab a sorozatból, mert mind illatában mind ízében megvan benne az a trópusi gyümölcsös vidám kavalkád, ami a Session IPA-ban is ott volt, ugyanakkor a korty második felében és a lezárásban ott van a búzás fanyarság is, ami királyul ellensúlyozza az édes gyümölcsösséget. Ráadásul a két jelleg egy harmonikus egészet is alkot, nem esik szét a sör, és amikor isszuk, igazából nem azon filózunk, mi a fene lehet ez, hanem adja magát, hogy ez a Wheat Pale Ale, egy koherens egész, és ami még fontosabb egy, egészen érdekes koherens egész, ami még piszkosul finom is.

//Eichbaum Beastly Red//

A Beastly Red nálam a sorozat leggyengébb darabja, de még ez is egy korrekt sört jelent, viszont ez engem nem tudott úgy megfogni, mint az előző kettő. Kezdjük azzal, hogy alig van valami illata, és ez engem már kapásból eléggé zavart, plusz ami még egyből feltűnt, hogy ellentétben a Session IPA-val és a Wheat Pale Ale-lel ez nem elég testes. Sőt kifejezetten vékonynak érződik, holott papíron 13,3 balling, szóval elvileg nem kéne ilyennek lennie. Az íze ettől függetlenül nem rossz, sőt a szilvás és meggyes jegyek tökre tetszettek benne, a komlókeserű a végén viszont szerintem nem annyira szerves része a koncepciónak, eléggé kilóg belőle és olyan egyszerű, unalmas és bárdolatlan is az egész komlózás, szóval ez abszolút nem tetszett a sörben. Ettől függetlenül iható, konkrét ízhibája, mellékíze nincs, sőt mondom a gyümölcsössége még be is jött, deee… ezt nem venném meg még egyszer, a sorozat másik két tagját sokkal jobbnak éreztem.