Az ocsmányság mérhetetlen mélységei - Hazánk legolcsóbb söreinek csoporttesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Valami különlegeset akartam a századik blogbejegyzésnek. Hát… olcsó söröket kóstolgatni és rantelni róluk nem valami eredeti, de az első kilencvenkilenc cikket a sörös téma dominálta, ezért mindenképpen ehhez kapcsolódó posztot szerettem volna most hozni nektek. Viszont a radlereket és az alkoholmenteseket már kilőttem, szóval ha valami vicces őrültséget akartam, akkor nem maradt más, mint hazánk legolcsóbb sörei. Jó lett volna, ha itt is össze lehetett volna vetni őket a szlovákokkal, de sajna mostanában ez nem úgy működik, hogy az ember csak átugrik északi szomszédjainkhoz, de a jövőben talán kapnak egy külön bejegyzést. Ha más nem is, a Gazda Svetly Leziak mindenképpen már csak a poén kedvéért. ;)
A lényeg a lényeg roppant kreatív módon a századik bejegyzés alkalmából négy erősen budget kategóriás sört vettünk és ittunk meg a spanokkal, az első kettő, a Szent István és a Royal Helles a Coopból, a másik páros, a Kőbányai és a Königsbrau pedig a Pennyből származik, deee… inkább ne csináljátok utánunk ezt a tortúrát! ;)

//Royal Helles//

Meglepve fedeztem fel, hogy nincs feltüntetve az összetevők között a kukorica, valamiért azt gondoltam, hogy egy 180 forintos sörnek ez elengedhetetlen kelléke, de ezek szerint nem. Mondjuk nem kell aggódni, anélkül is sikerült kellően pocsékra főzni. A színe halvány, szalmasárga, habja alig van és az is hamar összeesik, a szaga állott pisire emlékeztetett, bár a spanok inkább a falusi kocsmákra asszociáltak róla. Az viszont jó benne, hogy annyira nem intenzív, tehát csak mérsékelten büdös, ami ebben a kategóriában már erény. Szomorú, de igaz. A korty felvezetése kifejezetten semleges, de reménykedni nem érdemes, az utóíz elég komoly gyomrost visz be a maró savanyújával, szóval a lecsengés hosszan tartó és kifejezetten bántó. Komoly kihívás volt emiatt legyűrni a kb. másfél decis adagomat, de ezt még azért sikerült valami csoda folytán… egyébként a Pécsiek csinálják, bár ez nincs rajta a dobozon. Mondjuk ezt én is letagadnám.

//Szent István//

Ez konkrétan a Coop sajátmárkás söre, a címke közepén virít is az igencsak ízléstelen logójuk, de egyébként ezt is a Pécsiek kotyvasztják, bár fel nem vállalják. Kukorica ebben sincs, és a megjelenése ugyanolyan, mint a Royal Hellesnek, ráadásul ez is 180 forint volt, mégsem ugyanaz a két sör csak más dobozban. Nagyon nem. A szagát nagy eséllyel vegyifegyverként lehetne használni. Egy dolog, hogy átható fingszag áramlik a pohárból, de mellette még van valami aroma, amit egyikünk se tudott beazonosítani, de abban mindenki egyetértett abban, hogy rettenetes. Olyan ez, mint ránézni Cthulura: annyira iszonyú, hogy fel sem fogod, mit látsz, csak azt, hogy leírhatatlanul borzalmas. A kortyban sincs kegyelem, itt már elmaradt a bevezető íztelenség, egyből szar: végig kicseszett savanyú, amit valamiféle epekeserű hányásíz támogat meg erőteljesen. Pár korty után feladtam és kiöntöttem, ennek még másfél decijével is vallatni lehetne!

//Kőbányai//

A Kőbányainak komoly rajongó tábora van az olcsó sörök fogyasztóinak körében, egész szép kis kultusz épült köré, és talán megtaláltam rá a magyarázatot: ez fáj a legkevésbé. Legalábbis a négy tesztalany közül a Dreher 220 forintos terméke volt a legelviselhetőbb. Jó a színe az nagggyon egészségtelen ezzel a zöldessárgával, és kukoricát is tartalmaz, de a szaga - bár nem kellemes, de - egészen visszafogott és kevésbé poshadt, mint a másik háromé. A korty malátás édességgel nyit, utána jön némi savanyú, amit valszeg a kukorica ad, aztán van egy kis semlegesség amolyan szünet gyanánt, és végén fémes keserűség az utóíz, de a lezárás nagyon rövid és hirtelen véget is ér. Ahogy a Royal Hellesből, ebből is sikerült elfogyasztani az adagomat(kicsit könnyebben is ment), és bár sose vennék ilyet még egyszer, ha pisztolyt szegeznének rám és választanom kéne a négy közül, akkor egyértelműen ezt gyűrném le újra.

//Königsbrau//

Ez akár lehetne egy echte német sör is, ha amúgy nem tudnánk, hogy nem az. A Löwenbrauról/Löwenweisseról lelopott címer még egészen igényes, csak könnyen rá lehet jönni, honnan nyúlták le, és hát már az elején ott díszeleg magyarul a „”világos sör” felirat, szóval… egyből feltűnik, hogy nem az. Ha pedig kicsit jobban körbenézünk a dobozon, akkor láthatjuk azt is, hogy a Borsodi kotyvasztja Bőcsön, ami nem alaptalan rémületre ad okot, ráadásul a 150 forintos árával ez volt a legolcsóbb a négy tesztalany közül. A színe ugyanúgy zöldessárga, mint a Kőbányainak, és érdemi habja ugyanúgy nincs, mint a másik háromnak. Meglepő, de a szaga egész moderált, bár azért mindenképpen büdös és állott, azonban az igazi sokkot az íz adja. A korty alapja némi malátás édesség, amire egy savanyú-keserű-hányásízű ocsmány mix épül, és ez fokozatosan erősödik, a végére pedig teljesen elnyomja a malátalapot és elviselhetetlen mértéket ölt. Az egésznek ráadásul van egy mű, vegyszeres vonulata is, szóval hamar feladtam ezt is, és őszintén szólva nem tudnám megmondani, hogy ez vagy a Szent István a borzasztóbb, de talán a szaga miatt az utóbbi.

Soproni 1895 teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Még mielőtt az Óvatos Duhaj széria megjelent, számomra ez volt az egyetlen sör a Heineken Hungáriától, ami bejött, és a Dreher Bakkal osztoztak nálam a hazai nagyüzemi sörök trónján. Az utóbbi pár évben viszont nem kevés próbálkozás látott napvilágot a négy nagy gyártó jóvoltából, amelyek alaposan átrendezték a 300 forint körüli árkategóriát. Éppen ezért úgy gondoltam, ideje újrakóstolni a Soproni 1895-öt, és megnézni, mennyire jó vétel lehet mostanság. ;)

A Soproni 1895 pilsnernek készült, méghozzá a cseh vonalon, legalábbis a tény, hogy a dobozon büszkén hirdetik, hogy Saazer komló került bele, erre enged következtetni. Ballingról és a maláta fajtájáról nem esik szó, de érzetre azt mondanám, hogy az extrakt az fixen nincs meg 12… de ne szaladjunk ennyire előre! A szín és a hab rendben van, bár utóbbi azért hamar összeesik, a problémák az illatnál kezdődnek, ugyanis az erősen alkoholos. Sajnos az ízében is bőven ott van az alkohol, meglepő módon már-már annyira kiütközik, mint egy strong pale lagerből, pedig az 1895 csak 5,3%-os. A jó hír viszont az, hogy ahogy melegszik a sör, úgy tűnik el ez a kellemetlen íz belőle egyre jobban, teret adva a malátának és a komlónak, és végül kialakul egy kissé bárdolatlan, egyértelműen malátahangsúlyos pilsnerszerűség, ami tulajdonképpen hazai nagyüzemi produktumként nézve nem rossz, de azért az ilyen stílusú cseh és szlovák sörökkel összevetve már egyértelműen alulmarad. Az ára 280 forint/fél liter, ami tök oké egy ivósörnek, viszont itt maga a konkrét tesztalany nem volt oké nekem. Inkább egy Óvatos Duhaj IPA-t választanék helyette, ha muszáj a Heineken Hungáriánál maradni, de leginkább azt mondom, hogy maradok a Krusovice, Urpiner, Zlaty Bazant… stb. jól bevált vonalon. ;)

Ez egy rossz vicc… - Soproni Óvatos Duhaj Búza teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Nem egészen értem, mit csinál a Heineken Hungária mostanában az Óvatos Duhaj szériával, csak azt tudom, hogy a Meggyes óta csak a Porter ízlett, amit most meg már ki is vonnak. Jó, gondolom nem volt rá igény, egyszerűen nem éri már meg gyártani, és azt is sejtem, hogy a hazai közízlésnek a Meggyes az nem túl édes, hanem pont jó, de azon már komolyan csodálkozom, hogy a Málnás, ami már nem csak szerintem gejl takony, a piacon tudott maradni, de azon meg még jobban elhűlnék, ha jelen cikkünk alanya pár hónapnál tovább húzná.

A Soproni Óvatos Duhaj Búza egy wit, vagyis fehér sör AKA belga típusú búza szeretne lenni. Mármint ezt csak azért mondom, mert van benne koriander meg narancshéj, és én ebből arra következtettem, hogy a Heineken Hungáriánál egy olcsó, de korrekt witet álmodtak meg háromszáz forint/fél literes áron. Ez amúgy egy tök jó elgondolás, az 1664 Blanc kaphatott volna egy méltó kihívót, még arra is lett volna esély, hogy a Soproni Óvatos Duhaj Búza le is gyűri a Kronenbourg fehér sörét, csak az a baj, hogy a nevetséges Trabant kék dobozban lapuló élelmiszeripari szörnyszülött nem csak belga típusú búzának, hanem úgy egyáltalán sörnek is pocsék. Elég vicces és egyedi módon, ez igaz, de ettől még pocsék.

A megjelenés még tök rendben van, világos opálos ital, rajta szép nagy fehér hab, csak az a baj, hogy az illatáról leginkább a citromos WC spray jut eszembe, és nyilván az íze sem menti meg. A korty elejére a legtöbben a rágógumis jelzőt használják, mikor kóstoltuk, a spanok is ezt vágták rá, de nekem inkább a fogkrémes jelleg jutott róla eszembe, persze a lényeg, hogy mesterkélt, műanyag édes kotyvalék a bevezetés, meg úgy egyáltalán a korty nagyrésze is. A lezárásban felsejlik egy kis kellemes búzás íz, és akár lehet, hogy ez alatt a borzadály alatt van valami értékelhető búzasör alap, de sikerült elfedni majdnem teljesen, gondolom az összetevők közt is feltüntetett természetes aromák felelősek ezért a kegyetlenül mesterséges ízért. Szal… a Soproni Óvatos Duhaj Búza egy rossz vicc: egyszer meg lehet kóstolni, ha nagyon kíváncsi vagy rá, és szeretnél kínodban röhögni rajta, de egyébként meg felejtős.

Békésszentandrási 1993 teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Az 1993, hasonlóan az Ogréhoz, szintén fél literes üvegben került forgalomba, viszont ez egy százassal olcsóbb, azaz négyszáz forint. Ugyanúgy ivósör kategória, hiszen egy hellesről beszélünk, viszont azért ebben a bajor típusban nem dúskálnak még a nagyobb üzletek sem, hirtelen a Paulaner Münchner Hell és a Hacker-Pschorr Münchener Gold ugrik be, kettő közül is csak az előbbivel van egy árkategóriában a Szent András Sörfőzde terméke. Szóval az 1993-mal szemben bizakodóbb voltam, mint az Ogréval, de mégis az utóbbi jött be jobban.

Persze nincs nagy gond a sörrel, a 12 ballingnak köszönhetően korrekt teste van, illata malátásan édes, zamatos és picikét őszi gyümölcsös. A korty nagyjából követi ezt, ami nem is meglepő, hiszen a stílusnak megfelelően teljes egészében a telt malátásságról szól, amiben némi almásság és őszibarackosság fedezhető fel. Csak az a baj, hogy a gyümölcsösség és a zamatosság nekem túl kevés volt benne a Paulaner helleséhez képest, amaz érezhetően egy ízgazdagabb és jobban összerakott sör, és mivel kb. egy árban vannak, inkább azt venném meg újra és újra, amikor hellesre szomjazom.

Békésszentandrási Ogre teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Általában nem vagyok oda a craft főzdék pilsnereiért, amire meg is van az okom, mert túlárazottak, stílusidegenek és sokszor… hát nem jók. Az igazság az, hogy nem is nagyon szoktam már pilst venni újhullámos kisüzemtől, ezen a vonalon megvannak a jól bejáratott cseh, szlovák és német tételeim, amik tökéletesen reprezentálják a típust és bármikor bátran leemelhetem őket a polcról, ha ilyen fajta sörre vágyom. A Szent András Sörfőzde terméke, az Ogre sem kivétel, de ettől független el kell ismernem, hogy ez egy egész jó próbálkozás, kár hogy amúgy értelmetlen is.

És nem, nem azért értelmetlen, mert mixeli a német és a cseh vonal jegyeit, ezt inkább pozitív érdekességképpen fogtam fel. Tetszett a friss komlós illat, ami picit citrusos és picit keserű-fűszeres is egyben, és az, ahogyan a maláták és a komlók harmonikusan fonódnak össze és tök jól kiegyensúlyozott édes-keserű elegyet alkotnak, na meg a 13,5 balling adta szokásosnál nagyobb test is király, komolyabb lesz tőle az egész összkép. Szal az Ogre tett érte, hogy többnek lássam, mint egy átlag ipari cseh, szlovák vagy német pilsnert, és igen, egyedi darab, méghozzá pozitív értelemben, nem pedig valami fura stílusidegen cumó, amit képtelen lennék pilsként értelmezni. Viszont ettől még ez nálam az ivósör kategória, nem egy különlegesség, és azért annyira nem is más, nem olyan sokkal több, mint a már megszokott és megszeretett 12 ballingos pilseim, és ezért ötszáz forint/fél literes áron én nem igazán látom értelmét, hogy bármikor a jövőben újra megvásároljam, egyszerűen ennyi túl sok ivósörért.