A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)
A
Banskobstricky Pivovar termékei látszólag nem igazán tűnnek ki az átlag szlovák
nagyüzemi sörök közül, és az igazat megvallva nagyon sokáig a legkevésbé
ismertek közé tartoztak. És igazából hiába a sok gyakori akciózás és a tény,
hogy az összes szlovák nagyáruház polcain ott figyelnek, a legtöbben nem is
igazán hallottak róluk, és megszokásból nyúlnak a széles körben ismert 12
ballingos Zlaty Bazantok után még akkor is, ha az Urpinerek halomban állnak
mellettük olcsóbban. Félreértés ne essék, a magyar nagyüzemi rögvalósághoz
képest egy 57 centre akciózott valódi „Arany Fácán” akár még egészen magas
szintűnek is tűnhet, azonban mégiscsak egy semlegesebb ízű, kompromisszumos
népsör.
Ezzel
szemben az Urpiner a maga tradicionális és egyszerű módján, de valóban jól
összerakott, karakteresebb termékeket kínál. Persze az ízvilág, amit kapunk nem
jelent senkinek meglepetést, aki ivott már legalább korrekt cseh lagereket, de
az tény, hogy a csehes érzetet a szlovák nagyüzemiek közül leginkább az
Urpinerek tudják átadni. A szortiment egyébként egy tétel kivételével a
hagyományos cseh (és szlovák) lager vonalon mozog, találunk itt könnyed 10
ballingos ivósört, a zászlóshajónak tekinthető 12-es pilsner természetesen nem
maradhatott ki, az erősebb sörök kedvelői kaptak egy komolyabb, 16-os
szárazanyagtartalmú világos lagert, és természetesen a kötelező tmavy sem
maradhatott el, a sort pedig az újhullámos trendeket meglovagoló termék zárja.
De nézzük meg őket ennél részletesebben! ;)
Urpiner
Classic: A szortiment leggyengébb és ezáltal legolcsóbb darabja. Őszintén
szólva be kell vallanom, hogy nem igazán rajongok a 10 ballingos pilsekért.
Nagyon kevés van, ami igazán bejön, így ha tehetem, ivósörnek is inkább a
sűrűbb 11-eseket és 12-eseket vásárolom, de az a helyzet, hogy van azért pár
kivétel. Az egyik ilyen pedig az Urpiner Classic, amely persze vizesnek
érződik, mint az összes többi fajtársa, de a komlózást szépen odatették benne,
az ugyanolyan markáns, mint a 12-esük esetében, és tulajdonképpen ez elviszi a
hátán az egészet, így azt mondom, hogy nagy melegben a vizes könnyedsége és a
keserűbb karaktere miatt egészen jó szomjoltó lehet. Egyébként megjelenésre is
egészen impozáns, habár nyilván világosabb színű, mint az Urpiner Premium, a
habja ugyanolyan szép összefüggő és tartós, az illata pedig nem meglepő módon
szintén nagyon hasonló módon friss, komlós.
Urpiner
Dark: Ha szárazanyagtartalom szerint megyünk sorba – és akkor már
csináljuk így – akkor a következő alany a Banskobstricky Pivovar barna lagere,
amely 11 balling fokos.
Ahogy
az sok cseh tmavynál(amiket éppen ezért a címkén sokszor cernyként tüntetnek
fel) előfordul, úgy itt is pohárba kitöltve rögtön konstatálhatjuk, hogy tök
fekete színe van, akár egy stoutnak. Az éjfekete italon nagylyukú, barnás hab
keletkezett… most nagyon szép lenne, ha azt írhatnám, hogy minden egyes
alkalommal, de az a helyzet, hogy két éve iszom ezt a sört viszonylag
rendszeresen, és azért előfordult, hogy az egyik szériának alig volt habja. És
nem, nem járt le, az ízével sem volt semmi, egyszerűen csak akármit csináltam,
akárhogy öntöttem, nem igazán sikerült kikényszeríteni belőle azt a szép
habképződményt, amit fent említettem. De azóta nem volt ilyen probléma, szóval
gondolom csak az az erésztés volt ilyen. Illata étcsokis és kávés, nem meglepő
módon ez köszön vissza az ízében is, a pörkölt maláta szokásos jegyeit nagyon
szépen kidomborították egy száraz kortyérzetben, ami a sok édes – és esetenként
émelyítő… khm… khm Steiger Dark és Saris Tamavy - szlovák barna lager között
felüdülés jelent, főképp számomra, mert tmavyk esetében sokkal inkább ez az
ízlésem. Ha valaki szintén így van vele, akkor nyugodtan szerezzen be egyet,
mert a maga stílusában az Urpiner Dark egy igazán jól sikerült darab.
Urpiner
Premium: A gyár zászlóshajója pedig mi más lehetne, mint egy igazi 12 balling
fokos pilsner. És abból tulajdonképpen egy tipikus, de mindenképpen profin
elkészített példány az aranysárga színével, a szép egybefüggő fehér habjával, a
friss komlós illatával. Íze természetesen a szokásos édes-keserű párosításra
épül, de egyértelműen a keserűbb, komlósabb irányba tolták el, amitől ezt egy
igazi, tradicionális pilsnernek érezzük, amely annyira jól hozza a csehes
jellegeket, hogy simán odatehető egy Pilsner Urquell vagy Krusovice Imperial
mellé.
Urpiner
Extra Chmeleny: A gyár legújabb termékében, a 14 balling fokos Urpinerben
egy hidegkomlózott lagert üdvözölhetünk, mely hasonlatosan a Dreher
Hidegkomlóshoz nagyüzem kezéből került ki a piacra annak ellenére, hogy
tipikusan kisüzemi típus. Persze érthető módon a gyártó szeretne lépést tartani
a trendekkel a Dreherrel egyetemben, ami nem gond, de a Dreher esetében ez a
kísérlet nem sült el túl jól… és most még finoman fogalmaztam. Szerencsére az
Urpiner Extra Chmeleny esetében más a helyzet. Ha tömören kéne megfogalmazni,
akkor azt mondanám, egy ideális világban ilyen lenne a Dreher Hidegkomlós is.
Ahogy felszisszentettem a dobozt, máris megcsapott az intenzív aromakomlós
illat. Oké, persze itt még a Dreher termékénél sem volt akkora gond, a fő
különbség az ízlelésnél bukik ki. A korty az Urpiner esetében végig a
kimondottan citrusos komlóról szól, nem fárad el a sör, és a lecsengés nem is
lesz sose csapvíz jellegűen unalmas vagy bántó. A 14 balling foknak
köszönhetően van teste is rendesen, nem olyan fájdalmasan híg, mint a Dreher
Hidegkomlós, és a 6% alkoholt sikerült elég jól elrejteni benne, csak némi
halovány alkoholmeleg olvad bele diszkréten az összképbe. Persze nem egy bonyolult
darab, és nyilván nem ér fel a jobb kisüzemi sörökhöz, de egy nagyüzemtől szép
teljesítmény.
Urpiner
Exclusive: Az Exclusive elnevezés egy erős világos lagert takar, azonban
korántsem arról van szó, mint sok itthon kapható strong pale lager esetén, hogy
a vékony testhez magas alkoholfok társul, így pedig az alkohol íze kiüt és
karcossá teszi a kortyérzetet, sőt uralja is azt… na, itt van megfelelő test is
a 7% mögött, méghozzá 16 balling fok. De kezdjük az elején! Mikor kitöltöttem
pohárba, először merő hab volt az egész, pedig döntve öntöttem. Végül sikerült
korrigálni ezt a képen látható állapotra, de a szép, összefüggő hab – ami már
megszokott a márkától - szinte végig megmaradt. Illata fura egyveleg, alkohol
és komló keveredik. A korty eleje malátásan édeskés, hozzá még barna lagerekből
ismerős karamelles ízjegyek társulnak, és habár azért összességében inkább
malátás karakterű, viszont a lezárás már száraz, és hoz magával
komlókeserűt. Az alkoholmeleget is érezni kissé, ott van az benne, de nem
zavaróan, inkább a kortyérzet szerves részeként, habár ahogy a sör melegszik
úgy azért egyre jobban kiütközik… de engem alapvetően nem zavart. Nyilván
tudom, hogy sokaknál a teste meg az alkoholtartalma miatt ivósörként nem
játszik, de ahogy említettem a sörös kiemelt posztban, nálam ez nem akadály…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése