A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)
//Ksiazece Pszeniczne Zloté//
Kezdem azzal, hogy ez valójában nem is búzasör. Mármint se nem weizen se nem wit, de még csak nem is berliner weisse(szerencsére!), hanem egy búzás lager. Igen, egy szűretlen lager sör, csak adtak hozzá búzamalátát. Elég fura koncepció, a búzasöröket általában felső vagy hybrid erjesztéssel készítik, és a címkét nézegetve nem is értettem, miért jó alsóerjesztéssel ilyesmit csinálni. Ami önmagában nem baj, max annyit jelent, hogy kicsit (nagyon) előítéletes vagyok, az viszont már gond, hogy a Ksiazece Pszeniczne Zloté elfogyasztása után is azt gondolom, hogy ezt így kár volt.
A tesztalany illata nem túl intenzív, amolyan mézes-virágos kissé, de összességében elég semleges. A korty is kifejezetten visszafogott ízélményt nyújt, kis mézes-barackos édességgel kezd, a második felében felsejlik némi halvány kenyeres búzásság. Utóíze rövid, és cseppet sem markáns. A testével nem volt igazán gond, papíron egyébként 12 ballingos. Simán meg lehet inni, konkrétan elrontva nincsen, csak annyira semmilyen, hogy igazából nem értem, ezt így miért kellett… ?
//Ksiazece Ciemna Lagodne//
A következő tesztalany a sorban egy 11,9 extraktos barna lager, amit én tökre vártam, mert nagyon szeretem a jó kávés, pörkölt malátás tmavykat, és valamiért ezzel kapcsolatban az volt az előérzetem, hogy ilyen lesz. Az igencsak sötét szín is ezt a fajta karaktert vetítette előre, azonban az illatában hiába volt ott a tömény kávésság, nem kevés cukros, mesterséges édesség is keveredett mellé. Igen, a címke szerint a Ksiazece Ciemna Lagodne konkrétan tartalmaz hozzáadott cukrot, és az fix, hogy nem egy csipetnyit kapott, hogy egy esetleges palackos erjesztést beindítsanak vele, ahogy azt a belga ale-knél szokás…
Nem, itt az történt, hogy volt egy király, intenzíven pörköltes, kávés barna lager, amiről valszeg a Kompania Piwowarskánál úgy gondolták, hogy túlontúl kesernyés és semmi esetre sem elég gejl a lengyel közízlésnek, ezért jól megcukrozták. Azt nem tudom, hogy üzleti szempontból ez bevált-e vagy sem, én csak azt mondhatom, hogy nekem ez így nagyon nem jött be. Ráadásul az, hogy érzem, hogy a mesterséges édesítés vaskos rétege alatt van egy jó kis barna lager(később, ahogy melegedett, a kávésság mellett szedresség is előbukkant benne, ráadásul ennek a lecsengése is hosszantartó és markáns) csak még csalódottabbá tesz. Ha a Pszeniczne Zlotét kár volt lefőzni(márpedig az volt!), akkor ezt meg még inkább kár volt így elrontani.
//Ksiazece IPA//
És elérkeztünk az utolsó Ksiazecéhez, ami végre jó volt! Nem kiemelkedő, de jó. Igazából annyi a sztori, hogy nagyüzemi szinten nézve csináltak egy normális IPA-t, amit – főleg az előző kettő után – kellemesen elkortyolgattam.
Illatában ott van a jól ismert és elvárt trópusi gyümölcsös kavalkád, leginkább az édes vonalat képviselve(mangó, papaja… stb.), a kortyban pedig megérkezik a frissítő citrusosság is, sőt itt hangsúlyosabbá is válik, a végén pedig kapunk egy mérsékelt, de a többi ízzel abszolút harmóniában álló ale-es komlókeserűt is. Talán amúgy ez a legjobb szó rá, hogy harmonikus, hogy tök jól el van balance-olva. A teste is rendben van, 13 balling fokos, ha a konkrét adatot nézzük, de mondom érzetre is oké volt. Ha kint jártok a lengyeleknél és mindenképpen szeretnétek Ksiazece sört kóstolni, én ezt ajánlom, a fenti kettőt meg szerintem felejtsétek el…
A söröket a húgomtól kaptam, ezúton is köszönet értük! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése