Hagyományos belga ale-ek a Metroból

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A hagyományos belga ale-ek bevallottan a kedvenc söreim közé tartoznak úgy általában, persze ebben a nagy és átfogó kategóriában is akadtam már gyengébb vagy akár kimondottan pocsék darabokra, de… melyikben nem? Másrészről meg elég jó aránnyal találok benne a saját ízlésemnek megfelelő tételeket, melyek többsége ráadásul könnyen el is érhető. A tradícionális flamand sörök ott vannak általában a legtöbb nagyáruház polcain, de a legátfogóbb szortimentet mindenképpen a Metro tartja, ahol a nagy multik(Heineken, Inbev, Carslberg… stb.) termékeitől kezdve egészen a stílus csúcsát jelentő trappistákig számos ilyen kategóriájú sört meg lehet találni. A műfaj csúcsának itt is fellelhető képviselőiről már volt szó a Chimay csoporttesztben és a Trappistes Rochefort 10-esről szóló bejegyzésben. Most éppen ezért erre a tesztre mindenféle olyan belga ale-t válogattam össze a Metro polcairól – úgy nagyjából 600-700 forintos ártartományban – amelyek nem sorolhatóak a trappisták közé

//Affligem Blonde//

Kezdjük mindjárt egy belépő szintű darabbal, a Heineken forgalmazásában polcokra kerülő Affligem Blonde-dal, amely hasonlóan a Leffékhez egy, a saját kategóriája átlagánál olcsóbb, de egyúttal egyszerűbb, és e két jellemzőből egyértelműen következően a nagyobb tömegeknek szánt belga ale. Ennek megfelelően magán viseli a szokásos stílusjegyeket, mind ízében mind illatában ott van a tipikus belga maláta és élesztő, de amúgy elég visszafogott az íze, viszont a trópusi gyümölcsös, picit keserű komló, amely a kortyot zárja, egészen tetszik. Kellemes, ámde nem egy komoly vagy bonyolult darab, és kifejezetten karakteresnek sem mondanám, max talán a komlójáról lehet felismerni. Ha még nem kóstoltad, de kedveled a belga ale-eket egy próbát megérhet, de sokat nem érdemes várni tőle, és valszeg akkor jársz a legjobban, ha valami leárazás során szerzed be.

//Delirium Tremens//

Ez az egyik kedvencem ebben a stílusban, és bár se nem apátsági, se nem trappista, és utóbbiakhoz nyilván objektíven nem érhet fel, szubjektíven mégis majdnem annyira szeretem a Brouwerij Huyghe termékét is, mint amazokat. Illata kellemesen gyümölcsös, hozza a szokásos belgás élesztős-malátás jegyeket, emellett trópusi gyümölcsösséget is előrevetít, amely valóban az ízében is bőven ott van, de ezt az édességet a kortyban fanyar lezárással ellensúlyozták, és így összességében egy egészen egyedi karaktert adtak a sörnek. Részemről mindenképpen erősen ajánlott darab.

//Duvel//

A Duvel Moortgat híres-neves söre majdnem annyira előkelő helyen szerepel nálam, mint a Delirium Tremens, ha belga ale-ekről van szó, tehát megint csak egy kimondottan minőségi és erősen ajánlott tételről van szó. A stílusának tipikusan kellemes, édes, gyümölcsös illata jellemzi, leginkább szőlőre szoktam asszociálni róla. És a korty sem hazudtol meg, egy szépen összerakott hamisítatlan erős flamand ale-t kapunk, mely természetesen a szokásos élesztős-malátás alapú, amiben ugyanúgy ott van a gyümölcsösség, itt is leginkább szőlősség képében, amely összességében már-már egy borszerű karaktert kölcsönöz a sörnek.

//Kwak//

A soron következő tesztalany volt az első komolyabb belga ale, amit jó pár évvel ezelőtt megkóstoltam, és instant kapudrogként rántott be a tradícionális flamand sörök népes világába. Mindenképpen a kedvenceim között van tehát a Brouwerij Bosteels terméke, azonban azt el kell ismernem, hogy nincs markáns íze. Mármint nincs igazán egy vagy akár több erőteljes ízjegy, ami alapján azonosítani lehetne, és ez az állítás az illatára is ugyanúgy igaz. De a Kwak lényege nem is az intenzíven támadó kortyérzet, hanem sokkal inkább a selymes harmónia, amelyben tökéletes egyensúlyban és elegáns visszafogottságban forr össze a karamellesség a szolid erdei gyümölcsösséggel a félreismerhetetlen, stílusra jellemző telt malátás-élesztős alapon.

//Tempelier//

A Tempelier a Corsendonk terméke, nekik pedig egészen jó cuccaik szoktak lenni, azonban sajnos a Tempelier nem éri el a saját néven futó söreik színvonalát, de azért nem is olyan rossz, ha önmagában nézzük. Illata és íze a stílusra jellemző édeskésséget hozza, a kortyérzet kimondottan krémes, viszont konkrét ízjegyként majdhogynem csak az egyeduralkodó karamellásságot tudnám említeni. Ugyan ott van mögötte valamiféle gyümölcsösség is, de annyira visszafogott, hogy képtelen voltam konkrét fajtákat(pl. trópusi gyümölcsök, erdei gyümölcsök… stb.) kivenni belőle. Ahogy mondtam, nem rossz, sőt egész kellemes a kortyérzete, de kicsit üres azért, én leginkább más belga ale-eket választanék helyette ebben az árkategóriában.