A sörös palackok, amikben nem sör van – Thatchers ciderek csoporttesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A sörök közé pakolja az árufeltöltő, pedig nem odavaló, üvegének száját nem egyszerű kupak fedi, hanem koronazár, szénsavas, de nem habzik, száraz vagy édes, de nem keserű, bor, de nem sör… mi az?

Nehéz dolga van az egyszeri, konzervatív, szűklátókörű sörfogyasztónak, nem elég, hogy az új évezred kotyvalék üdítői is kedvenc itala mellett színes-szagos designnal kárörvendően vigyorognak vissza rá, még valami furcsa, meghatározhatatlan, misztikus ital is beszivárgott közéjük. Úgy hírlik ez is valami édes takony, mint a „citromos sör”, csak több benne az alkohol, és drágább is, biztosan csak a tini lányoknak meg a homoszexuálisoknak csinálták, hogy legyen mivel bebaszniuk a bulikon, moroghatja savanyúan az egyszeri, konzervatív, szűklátókörű sörfogyasztó, és fejcsóválva leemeli a Kőbambit a polcról.

És komolyan mondom, egy icipicit már-már meg is sajnáltam, miközben a fenti bekezdést írtam. Talán. Mindenesetre tény, ami tény, amikor a ciderek megjelentek a hazai szupermarketek kínálatában, a legtöbben nem igazán tudták hova tenni őket, és mivel sörök között, sörnek kinéző csomagolásban tűntek fel, természetes, hogy a sörfogyasztókat érintette leginkább a dolog. A kommersz(!) ciderek jellegéből adódóan – melyek a hiperek kínálatának döntő többségét alkotják, és melyek áruk és milyenségük révén nyilvánvalóan betörtek a mainstream partykultúrába – pedig hamar elterjedt a fenti sztereotípia úgy egészében a ciderekről, ami elég szoros párhuzamot mutat a radlerek megítélésével. Ami nem csoda, hiszen a szar kommersz cider nagyjából olyan, mint a szar radler, de azért nyilván ez az egész nem ilyen egyszerű…

A cider a radlerrel ellentétben nem egy újkeletű ital, gyökerei a középkorba nyúlnak vissza, amikor is az olyan vidékeken főzték bor helyett, ahol a szőlőtermesztés az éghajlat miatt nem volt kivitelezhető(pl. Anglia, Skandináv térség). Alapvetően egészen konkrétan egy gyümölcsbor, még konkrétabban főként almabor, de léteznek körtéből készített ciderek is. A közhiedelemmel ellentétben ezek alapvetően nem „alkoholos üdítők” abban az értelemben, hogy hagyományosan nem adtak üdítőt/gyümölcslevet az almabor alaphoz. Persze, tudom, a mostani kommersz ciderek(pl.: Sommersby, Strongbow) többsége ilyen, tehát ízesített, és igen ezek szerkezetüket tekintve hasonlítanak a radlerekhez, és igen, ezek között sok gejl édes van. De ahogy a radler sem egészen sör, úgy az ilyen cider alapú készítmények sem a valódi ciderek. A valódi cider natúr alma vagy körtebor. Kész. Pont. Ennyi.

Vagyis azért mégsem csak ennyi, mert bár hagyományosan lehet cidert készíteni és így fogyasztani szénsav hozzáadása nélkül is, azért manapság leginkább a buborékosak terjedtek el. Ezenkívül a cider lehet szűrt vagy szűretlen is, utóbbit opálos kinézete miatt az angol „cloudy” jelzővel illetik. Az ízére vonatkozó besorolások pedig megegyeznek a boroknál használatosakkal abban az értelemben, hogy ciderekből is létezik édes, félédes, félszáraz és száraz.

Itt a blogon az ismerkedést most az echte brit Thatchers termékcsaláddal kezdjük meg. Idehaza nem annyira elterjedtek, de van hivatalos forgalmazójuk, egészen konkrétan a Liquid Gold, de amennyire tudom, szupermarketek polcain nem nagyon lelhetőek fel. Jómagam a Metroban vásároltam meg őket, ott egységesen 900 forintot kellett otthagyni a kasszánál a fél literes üvegek darabjáért. Viszont ha valaki nem szokott odajárni, meg úgy egyáltalán nincs metros kártyája, de szeretné megkóstolni őket, akkor én azt mondanám, hogy a British Store-ban érdemes még tenni egy próbát, mert róluk még el tudom képzelni, hogy esetleg tartják a Thatchers cidereket.

//Thatchers Gold//

Amennyire tudom, a briteknél ez a legelterjedtebb terméke a gyártónak, a pubokban, éttermekben ezt csapolják, és úgy egyébként a legtöbben ezt veszik a Thatcherstől. Amolyan alap cidernek is tekinthető tehát a portfólióban, és a kortyérzet csak ráerősít a fentiekre. Mert bár szép, tiszta, természetes almaíze van, de enyhén édes, könnyed, némileg vizes hatású, fröccsszerű ital a Thatchers Gold. Ez az a cider, ami szerintem baráti beszélgetések tökéletes kísérője lehet, mert kellemes, de nincs túlságosan erőteljes íze vagy markáns karaktere, hogy elterelje a figyelmet magáról a társalgásról, és ugyanebből az okból kifolyólag önmagában, magáért az ízélményért sem igazán érdemes fogyasztani.

//Thatchers Haze//

Na, a Haze pont egy tipikus, szűretlen, „cloudy” cider a maga opálos, körtelére hajazó kinézetével. Ezen felül a Haze tekinthető a Gold magasabb szintű verziójának, lévén ez is az édes – de azért semmiképpen sem gejl – vonalat képviseli, viszont mind az illata mind az íze jóval erőteljesebb és intenzívebb, és összességében is sűrűbb, testesebb, mint a gyártó alap cidere. Nekem bejött, talán az egyik legjobb nálam a csoporttesztből, ezt bármikor szívesen kortyolgatnám magáért az ízéért.

//Thatchers Green Goblin//

Ha valaki kicsit is ismeri az angol ale-eket, akkor elég egy pillantást vetnie a Green Goblin címkéjére, és máris beugranak neki a Wychwood sörök. Ez nem véletlen, hiszen eredetileg pont a Wychwoodnak főzték ezt a cidert, de 2010-től már saját márkanevük alatt, a Thatchers termékcsalád tagjaként került a polcokra. És hogy milyen maga a Green Goblin? Egyértelműen száraz, konkrétan a csoporttesztből a legszárazabb darab, de emellett megvan benne a márkára jellemző gazdag, természetes almásság is. Érdekessége, hogy annyira rövid az utóíze, hogy gyakorlatilag nincs is neki, főleg ahhoz képest, hogy milyen markáns és karakteres maga a cider. Nagyon furcsán, hirtelen ér véget a korty, és csak üres vizesség marad utána. Ezt leszámítva egy kimondottan jó ciderről van szó szerintem, de ezt a lezárást én nem igazán tudtam hova tenni, és nem is tudtam megbarátkozni vele.

//Thatchers Katy Cider// 

Következő tesztalanyunk nevét onnan kapta, hogy egyetlenegy fajta almából, a „Katy” nevezetűből készült. Lelövöm előre a poént, a leggyengébb tagja a csoporttesztnek, lévén a Goldnál is némileg vizesebb, elég durván savanyú a korty vége, és sajnos emellett nincs igazán semmi más íz, ami ellensúlyozhatná. Elképzelhető, hogy ezt a jelleget frissítő fanyarságnak szánta a gyártó, csak az a baj, hogy így, önmagában és ebben a formában nekem ez szimplán bántóan és kellemetlenül savanyú volt csak.

//Thatchers Vintage Cider//

A csoportteszt utolsó alanya egy szépen kiegyensúlyozott, leginkább a kellemes harmóniára építő darab. Megvan benne a Green Goblin szárazsága, de mindenképpen moderáltabban, ráadásul ezt szépen ellensúlyozza egy telt édesség is. Összességében egy igencsak szépen összerakott ciderről van szó, amely ugyan nem ad olyan intenzív kortyérzetet, mint a Green Goblin, és ha valaki igazán száraz cidert keresne, akkor inkább válassza azt, de az összkép sokkal jobban összeáll a Vintage esetében, hiszen nem tapasztaltam semmi olyan furcsaságot, mint amilyen mondjuk a Green Goblinnál a hiányzó utóíz volt, itt a kortyérzet az elejétől a végéig kellemes.