Jönnek az oroszok! – Volkovskaya sörök tesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A sörforradalom már ott van mindenhol. Teljesen mindegy, hogy az unalomba vagy a silány alapanyagok szolgáltatta mellékízekbe fulladt kommersz pale lagereknél leragadókról, Coronával vagy Millerrel a kezükben pózoló sznobokról, vagy a valóban jó, és kulináris élvezeti értékkel rendelkező termékeket keresőkről van szó, mindenki hallott már a köznyelvbe „kéjzműves sörként” beégett termékekről. Véleménye, reakciója is mindenkinek van rájuk: alaptalan köpködés, naiv túlmisztifikálás, tévhitek és városi legendák egyaránt övezik a forradalom menetelését, amely – mindenféle negatív és pozitív hordalékával együtt – megállíthatatlanul terjed. Egymást érik a torzszülött nagyüzemi utánzatok, lassan idehaza minden hónapban feltehetjük a kérdés, hogy az aktuális kreálmány fogyasztható lett-e vagy nem és még minimális előrelépést sem jelent a szokásos hazai kommersz felhozatalhoz képest. A fiatal jelenség tehát meghódít mindent, beleértve az internetet is, ahol a veterán sörblogokon kívül már számos fórum és megkérdőjelezhető szakszerűséggel és alapossággal készített multimédiás tartalmak is hirdetik: itt a sörforradalom! Azonban a maga fizikai valójában sem állt le a terjeszkedésével, a gombamód szaporodó kisüzemek már Oroszországba is elértek, a szlovák Billa pedig onnan hozott el nekünk (szeretettel) egy IPA-t és egy witet.



//Volkovskaya IPA// 
Az újhullámos komlókkal főzött IPA a forradalom egyik jelképe, a kisüzemek jelentős hányada legalább egyet magáénak tudhat a szortimentjében. Nincs ez másként a Volkovskaya Pivovarna esetében sem, akik Jarrylo és Pekko – annyira nem a köztudatban lévő – amerikai aromakomlók felhasználásával szintén lefőzték a maguk IPA-ját.

  

Az orosz főzde termékének illata intenzíven citrusos, ahogy az a műfajban szokás, kitöltés után már egyből árad az erős amerikai komlós aroma a pohárból. Ugyanakkor valószínűnek tartom, hogy még azok sem vágnák rá se ebből se a kortyérzetből, hogy ebben most konkrétan Jarrylo meg Pekko komló van, akik – velem ellentétben – korábban találkoztak már ezekkel a fajtákkal. Mert hát arról van szó, hogy az illat nem annyira karakteres, sokkal inkább pozitív értelemben tipikus: vitathatatlanul közvetíti azt, amit elvárunk egy amerikai aromakomlókkal teletömött újhullámos IPA-tól, de nagy egyediséget nem mutat fel. Igazából ez az ízlelés során sem változik, azonban engem mégiscsak sikerült megfognia ennek a sörnek. Mégpedig azért, mert a kortykezdő citrusosság és a lezárásban megjelenő – amúgy elég határozott – komlókeserű közötti átmenetet annyira szépen oldották meg, hogy összességben emiatt a finom kis harmonikus áthidalásnak köszönhetően számomra az ízélmény mégiscsak átlagon felülivé emelkedett. Ezt leszámítva „csak” egy jól összerakott újhullámos IPA, de még ha valaki nem is találja meg benne azt a pici pluszt, amit én, de kedveli amúgy a stílust, akkor azt mondom, bátran emelje le a polcról és rakja bele a kosárba a négy decis üveget a Billában, mert egy euro hetven centért nagyon is rendben van… sőt!
Ár/érték arány: 9/10.



//Volkovskaya Blansh de Mazay// 
Wit, tehát egy belga típusú búzáról van szó, és hát ezzel kapcsolatban annak ellenére is voltak fenntartásaim, hogy úgy ajánlották, hogy ez mennyire jó… csak az a helyzet, hogy eddig azt tapasztaltam, hogy az újhullámos kisüzemek nem igazán tudják felvenni versenyt a hagyományos búzasör gyártókkal. És most teljesen mindegy, hogy a bajor vagy a belga vonalról beszélünk, a legtöbb esetben minőségileg sem tudják elérni ezek az új termékek a klasszikus nagy nevek színvonalát, de az ár/érték arányt kivétel nélkül mindig problémásnak találtam.

  

Most viszont ez megdőlt, mert a Volkovskaya Pivovarna witje nálam nagyon betalált. A koncepció kimondottan egyedi, és igazából az elején az összetevőket böngészve még szintén tartottam tőle, hogy nem biztos, hogy ez működni fog számomra witként, de akár sörként sem, viszont az a helyzet, hogy… dehogynem, nagyon is működik! A Volkovskaya Pivovarna termékéből ugyanis hiányoznak a fűszerek(pl. koriander curaqao), amelyek szerintem szinte elengedhetetlen kellékei a műfajnak, ugyanakkor itt van helyette Mosaic amerikai aromakomló, amely újhullámos ale-kből szerintem biztosan sokaknak ismerős. Illatában már keverednek a búzás jegyek a Mosaic adta citrusossággal, de ez nem egy disszonáns kavalkád, sokkal inkább egy érdekes, izgalmas és abszolút kellemes összkép. Az íze is ezt a vonalat követi, kapunk egy jó kis telt, édes búzalapot, amely azért mondjuk fűszerek hiányában így ebben a formában kevés és üres lenne, de erre építkezik az újhullámos ale-kből ismerős trópusi gyümölcsösség, a kortyot pedig a Mosaic szolgáltatta moderált komlókeserű zárja. Testesebbnek is éreztem jóval, mint az átlag witeket, igaz a címke tanúsága szerint ez is 14 balling fokos, csak úgy, mint az IPA-juk. Alapjáraton azt mondanám, hogy egy wit legyen könnyedebb, de ennek az érdekesebb és egyedibb megközelítésnek jól állt ez. Sőt ez egész sör így ahogy van jó, de ha valaki szigorúan hagyományos witet keres, akkor továbbra is csak a Hoegaardent tudom ajánlani, sőt ha olyanhoz lesz kedvem, én is maradok annál természetesen… viszont nálam működött ez a kísérleti koncepció, szerintem jól sikerült és biztosan fogok még venni belőle(árra és kiszerelésre megegyezik az IPA-val), így azt mondom, ha valaki nyitott az ilyesmire, akkor mindenképpen tegyen vele egy próbát! ;)
Ár/érték arány: 9/10.