Saris IPA teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Kicsit késve és jóval kevesebb újdonsággal, de a szlovák nagyüzemek is próbálják meglovagolni a kisüzemi/kraft trendeket, a Heineken Slovensko pár éve be is nyomta a boltok a polcaira a Hurban Legend szériáját, de attól én nem dobtam hátast to say the least, és úgy néz ki, másoknak se jött nagyon be, mert mostanra már totál el is tűntek a hiperekből, szal valszeg nem nagyon fogyhattak. Óh meg persze ott van az Urpiner 14 ballingos hoplagerje, ami amúgy tök jó, sőt most likely a legjobb nagyüzemi hidegkomlós lager, amit valaha ittam, de… azon kívül? Ja majdnem elfelejtettem, volt még a Saris Ejl, ami tök jó lehetett volna, de inkább spórolósan semmilyen lett, nem csoda, hogy majdnem kifelejtettem. xD

Na de most pont a Saris beújított az IPA-val, és amúúúgy ez fixen egy upgrade lett, határozott szintlépés az Ejl-hez képest. Az illata ugyanis intenzíven mangós és maracujás, az íze pedig szépen elbalance-olt, jó az egyensúly az édes trópusi gyümölcsösség és a komlókeserű között. Maláta mondjuk nincs sok benne így érzetre, a teste se valami nagy, de azért vizesnek nem mondanám, inkább csak könnyednek, light-osnak. Emellé még tegyük azt hozzá, hogy egészen kellemes, lágy, selymes a kortyérzet, amolyan easy-to-drink ivóIPA, pont az, amit a nagyüzemektől én egy euroért elvárok. :))

Saris Ejl teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Amíg itthon egymást érik az új trendekhez igazodni kívánó nagyüzemi próbálkozások, addig Szlovákiában a kommersz sörök kínálata leginkább megmaradt a hagyományos pilsner-barna lager vonalon. Persze ha éppenséggel a nagyáruházak kínálatából bőven válogathatunk magunknak korrekt vagy kimondottan jó ivósöröket, akkor valószínűleg nincs is akkora igény a fogyasztók részéről a nagy gyárak szortimentjének megújulására. Északi szomszédainknál pedig pontosan ez a helyzet, elég csak olyan tételekre gondolni, mint a Krusovice Imperial Královská 12 vagy a 11 ballingos, „zöld dobozos” Kozel meg persze ott van az összes Urpiner és Bernard is…

Az Asahi ottani divíziója - amely Plezensky Prazrdoj Slovensko néven fut - azonban úgy döntött mégis bepróbálkozik egy, a térség hagyományaitól eltérő, új termékkel. Viszont érdekes módon nem az újhullámos típusok felé kacsintottak ki, hanem egy tradícionális brit műfajban próbálták ki magukat, azaz egy bittert főztek le. Érdekes próbálkozás, ugyanakkor ha azt nézzük, hogy egy euróért fogják ezt árulni, amikor majd a nyolcvan centes bevezető áras időszaknak vége, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy ebben a termékben megvan a potenciál, hogy nagyot szóljon és közönségkedvenccé váljon, ha legalább korrektre sikeredik. A kérdés tehát adott: beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket a Saris Ejl?

 
Ha kitöltjük pohárba, akkor könnyedén megállapíthatjuk, hogy ha mást nem is, a külsőségeket sikerült elég jól imitálniuk, hiszen mind a szín, mind a visszafogottan képződő majd gyorsan el is illanó hab tipikus a „valódi”, brit gyártású bittereknél is. Az illat kecsegtető, hívogatóan citrusos és trópusi gyümölcsös, és… hát azt kell, hogy mondjam, hamis reményekbe ringató, ugyanis többet ígér, mint amit ez a sör ízélmény terén nyújtani tud. Ugyanakkor nem arról van szó, hogy a Saris Ejl rossz lenne, csak éppenséggel maga a kortyélmény az aromákhoz képest jóval visszafogottabb. A maláta az élesztővel együtt egy kellemes alapot ad, a kortyot pedig enyhe, de ale-es, a fajtára jellemző keserű zárja. És egyébként az összkép imitálja is azt, amilyen egy angol bitter, viszont nagyon moderáltan teszi ezt, és igazából túl sok konkrét ízjegyet nem igazán lehet felfedezni benne.

A sok alsóerjesztésű nagyüzemi sör közül tehát ugyan kitűnik, és konkrét hibája sincsen, tagadhatatlanul kellemes, harmonikus, de az elfogyasztása valószínűleg senkinek sem jelent majd túlságosan maradandó élményt, és feltehetően a legtöbben – hozzám hasonlóan – egy euróért továbbra is inkább valamelyik Bernardot emelik majd le a polcról és nem a Plezensky Prazdroj Slovensko legújabb termékét.
Ár/érték arány: 6/10.

Saris körkép

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

„Saris, annál jobb a szar is!” – tartja állítólag a mondás a Felvidéken, és bár nyilvánvalóan nem egy szakmailag meglapozott értékítélet ez, azért az ember mégiscsak elgondolkozik azon, van-e vajon valamiféle alapja?

Valószínűleg nincs. Első és legfontosabb ellenérv: a Gazda Svetly Leziaknál ocsmányabb sör a szlovák piacon nem létezhet, még akkor sem, ha van néhány erőteljes kihívója, mint mondjuk a Steiger vagy a Corgon. Másrészről pedig ez inkább hangzik egyszerű, laikusok közötti - leginkább sehová sem vezető -„márka hitvitának”, amely természetesen itthon sem ismeretlen jelenség, hiszen ki ne hallotta volna, amint egy kocsmában átlag sörfogyasztók érzelmileg túlfűtött állapotban állítják csatasorba érveiket a Borsodi mellett és a Soproni ellen vagy éppenséggel fordítva. Esetleg teljesen más kombinációban, mindenki tetszőlegesen helyettesítsen be hazai kommersz márkákat az egyenletbe! ;)

Ugyanakkor pusztán feltételezésekre alapozva se nem cáfolhatjuk, se nem igazolhatjuk a poszt nyitóállítását, így hát megragadtam az alkalmat, és pusztán kutatói szenvedélyből megvizsgáltam, mi is a helyzet itt valójában!

A Saris egyébként a Pivovar Topvar márkája, és ha nagyon akarom, akkor a népi és olcsóbb brandje, de igazából árban nem nagyon van eltérés a Saris és Topvar sörök között, kb. olyan tíz cent különbség szokott lenni a gyakorlatban.

//Saris Premium//

A zászlóshajó természetesen itt is egy 12 balling fokos világos lager, tulajdonképpen egy pilsner. A színe okoz nem meglepetést, a habja viszont már egy kicsit csalódást keltő, lévén nincs olyan sok neki, illata vállalható, de érezni, hogy azért ez nem a friss saazer komló itt. És valóban, a sörbe valószínűleg nem túl érdekes ízű(konkrétan unalmas) ipari keserű komló került egy korrekt malátalapra. Ez egy iható, a hazai kommerszeknél jobb, de teljességgel unalmas és érdektelen összképet ad, amely egyáltalán nem csábít újabb vásárlásra, maximum jó sörökben nagyon szegényes szortimentből választanám, vagy ha ingyen a kezembe nyomják, akkor nyilván elfogadnám, meginnám. De ennyi. Egyébként nem meglepő módon a Topvar 12-ese is tulajdonképpen tök ugyanilyen.

//Saris Tmavy//

A második alanyunk egy 11 balling fokos barna lager, amelyhez azért fűztem elég komoly reményeket, lévén házon belül a Topvar Marína képében már csináltak egy igazán kellemes, krémes, édes és pörkölt malátától keserű ízeket harmonikusan kiegyensúlyozó tmavyt. Sajnos a Saris esetében ez a harmonia nem sikerült, hiába néz ki ugyanolyan szépen, mint a Marína, már az illata sejteti, hogy itt bizony az édesség felé tolódott el a mérleg nyelve. Ha pedig belekortyolunk, akkor egyből szembesülünk vele, hogy ez bizony nem kicsit édesebb, mint az átlag, és ez az édesség nem igazán természetes… mert ez itt a gond, hiszen vannak nagyon jó édes sörök, például sok belga ale, de a barna lagerek közt is bőven találni olyanokat, amiben a karamellmaláta kerül előtérbe, de ezek teljesen rendben vannak. Ugyanakkor – nem kertelek, kimondom – ez a Saris Tmavy olyan, mint a Topvar Marína megcukrozva. Szóval ha ragaszkodunk a gyártóhoz, akkor inkább vegyük a kicsit drágább Marínát, de egyébként meg annyi jó barna lager van ott kint, mint az Urpiner Dark vagy a Bernard Cerny Lezak… szóval hagyjuk inkább ott a polcon a Sarís Tmavyt.

//Saris Rubín//

Az utolsó sör pedig a márkától egy vöröses beütésű, 12 balling fokos polotmavy, amit csak a karácsonyi időszakra főznek, és csak négyes pakkban(díszdobozban) lehet megvásárolni. Vagyis lehetett tavaly, mert idén már nincs, helyette a Tmavy került ugyanilyen csomagolásba. Ez pedig jelentős visszalépés, ugyanis a Rubín egy jó sör. A vöröses italon keletkezett hab jólesően krémes, igaz nem tart sokáig, de eltűnésért az íz kárpótol. Malátahangsúlyos, édes sört kapunk, amelyben a fő vonulatot a karamellmaláta viszi, de ha kicsit is odafigyelünk, könnyedén felfedezhetjük kortyolgatás közben az ezt kiegészítő meggyes, piros gyümölcsös ízjegyeket is. Nem utolsó szempont az sem, hogy ez a legolcsóbb mind közül, hiszen egy üveg 67,5 centre jött ki, míg a másik kettő ára inkább 80 cent körül mozog… csak kár, hogy nincs egész évben.

Összességében a mondás nyilván nem állja meg a helyét, a cikk bevezetőjében említett triász bőven alulmúlja a Saris söröket, de az is igaz, hogy a Rubín kivételével igazán egyik sem ajánlott vétel.

Saris Premium ár/érték arány: 5/10.

Saris Tmavy ár/érték arány: 4/10.

Saris Rubín ár/érték arány: 8/10.