Nem a méret a lényeg! – Kaiserdom sörök tesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Metro sörös polca előtt állva éppen elvesztem a bőségzavarban, amikor hirtelen a szemem sarkából észrevettem egy méretes literes dobozon a Kaiserdom feliratot. Még halványan rémlett, hogy többen is ajánlották nekem talán a búzájukat, úgy hogy kissé bizonytalanul leemeltem a polcról. Őszintén szólva igencsak fenntartással szoktam kezelni ezeket az eléggé magasra árazott literes dobozos söröket, mert általában kiderül, hogy legjobb esetben valami hétköznapi nagyüzemi lager lapul meg bennük, rosszabb esetben pedig a csatornapatkányok rúghatnak be a szokottnál jóval nagyobb mennyiségű sörtől, amit ilyenkor a lefolyóba öntök. Most teljesen mindegy, hogy retro grafikájú orosz kommerszekről beszélünk vagy a design-os Horalról, engem literes kiszerelés még nem győzött meg, azonban a homályosan derengő ajánlás miatt úgy döntöttem, kapnak most egy esélyt a Kaiserdom Privatbrauei termékei.

//Kaiserdom Pils//

Elsőként az igencsak alapnak, hétköznapinak mondható pilsnert bontottam fel. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ebben a műfajban is lehet azért a szokottól kicsit eltérőt, különlegeset alkotni, például ha nem megyünk messzire, akkor ott van a németeknél a szintén kommersz, de gyógynövényesen érdekes komlózású Wernesgrüner, ami nálam kedvenc a kategóriában, de cseh vonalról nyugodtan mondhatnám a Bernard Svatecni Lezakot vagy a Svijani Rytirt. Viszont a Kaiserdom Pilstől nem vártam ilyesmit, és így nem is ért meglepetés.

A Kaiserdom Pils valóban egy teljesen átlagos kommersz német lager, a szokásos színnel és nagy, ám hamar összeeső habbal. Illata kellemes, természetes hatást kelt, de egyértelműen édes, malátás, komlót nem igazán találni benne, ami mondjuk azért egy pilsnernél engem egy pöppet zavar. A korty nem hazudtolja meg az illatot, az íze is inkább édes, legfőképp a malátáról szól, csak némi moderált keserűt fedezhetünk fel a lezárásban. Nem egy nagy szám, de a maga módján azért tulajdonképpen rendben van, ha nem egy ezresért adnék a literes dobozt (hanem jóóóval olcsóbban!), akkor ivósörnek akár még ajánlható is lenne, de így nem igazán érdemes megvenni.

//Kaiserdom Dark//

Kíváncsi voltam, hogy a barna lagerükkel megtörik-e a literes kiszerelés átka, de lelövöm a poént előre: nem. A Kaiserdom Dark az a fajta képviselője ugyanis a stílusnak, amely egyértelműen az édesebb, karamellesebb vonalat képviseli, és kb. nagyítóval kell benne keresgélni a kávés ízjegyeket, ez pedig borítékolta tulajdonképpen, hogy az összképet túl gejlnek találtam. Ráadásul teszi mindezt unalmas és egysíkú módon, semmiféle egyedi karaktert vagy egyéniséget nem fogunk felfedezni benne. Oké, nyilván meg lehet inni, nem annyira csömör, hogy a lefolyóban végezze, de mivel ugyanolyan drágán mérik, mint a pilsnert, ezt sem látnám be, miért választaná valaki egy Bernard Cerny Lezak, Urpiner Dark vagy Topvar Marína ellenében.

//Kaiserdom Weizen//

A homályosan derengő ajánlás ellenére is szkeptikus maradtam ezek után már a búzájukkal kapcsolatban. Ha valaki látott volna, utólag valszeg azt mondta volna, hogy már-már komikusan kétkedő arckifejezéssel töltöttem ki a Kaiserdom Weizent a korsóba, a sör viszont válaszul egyből megpróbált rám cáfolni tökéletes megjelenésével. Az opálos italon ülő hab nagynak és tartósnak bizonyult, édes, banános illata pedig kóstolásra csábított. Félig-meddig már elvetve minden előítéletemet belekortyoltam a sörbe, és akkor rögtön tudtam, hogy az ajánlóknak igaza volt. Persze nem kell semmi különlegesre gondolni, mint mondjuk az orosz craft búza vagy a bolgár termék esetében, egyszerűen arról van szó, hogy a Kaiserdom Weizen nagyon szépen hozza a tipikus német búzák stílusjegyeit, mondjuk azok közül inkább az édesebb, banánosabb, és kevésbé citrusos vonalat, de az összkép kellemes volt, és ez a lényeg tulajdonképpen. Őszintén szólva ilyet szívesen innék újra, de az a helyzet, hogy az árával annyira nem vagyok kibékülve, még akkor sem, ha a hazai piacon többé-kevésbé általános, hogy ötszáz-hatszáz forintért adnak fél liter német típusú búzát. Nálam inkább az egy euro körüli ár az ideális ebből a szempontból, viszont… az a helyzet, hogy maga a sör nagyon is rendben van, szóval igazából senkit nem szeretnék elrettenteni tőle, mert ha valaki kedveli a hagyományos német búzasöröket, nem fog csalódni ebben sem.