Puntigamer sörök csoporttesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Heineken tulajdonába tartozó Brau Unionhoz nem kevés brand tartozik, és ezek között van a kifejezetten ismert, egészen mainstream és a Gösser mellett általában közkedvelt Puntigamer. A „Das Bierige Bier”, vagyis Google fordító szerint „sörös sör”, szerintem meg csak jól hangzik, de semmit se jelent, úgy hogy elhatároztam, hogy inkább felcímkézem a saját jelzőimmel meg szószerkezeteimmel egy teszt keretében. És amikor kiderült, hogy egészen sokféle Puntigamer is fellelhető az osztrák Intersparban, akkor már úgy voltam vele, hogy legyen belőle csoportteszt, amiben nem csak az alapsört, hanem a Panthert, a Zwickl-t és a Winterköniget is megnézzük és kielemezzük. ;)

//Puntigamer//

Az alap sörüket nem most kóstoltam először, természetesen összefutottam vele már korábban is, sőt kifejezetten régi ismerős nekem: akkor találkoztam vele először, amikor egyik spanom hét évvel ezelőtt hozott egy dobozzal belőle. Aztán később meg még több eljutott hozzám a sógoréktól és felkerült a rendszeresen vételezett ivósöreim listájára. Ez amúgy nem véletlen, hiszen a Gösser Marzen mellett az osztrák basic világos lagerek között ez az, ami ízesebb, karakteresebb a többinél, és ami ezek miatt, ha nem is nagyon, de azért kiemelkedik a tömegből. Illatában komlós és malátás jegyeket is találhatunk, és ez az ízére is igaz: sok osztrák világos lagerrel ellentétben a Puntigamer egészen komlós, az utóíze határozottan kesernyés, és a komlókeserű kellemes kis balance-al épül a lágy, gabonás, kenyeres, telt malátalapra. Nem egy bonyolult sör, és mondom, csak a legtöbb osztrák makro pale lagerhez képest ízintenzív, de a 11,8 ballingjával és a korrekt kortyélménnyel pont jó kis ivósör haveri dumálgatásokhoz vagy bármilyen más sessionhöz laza kísérőként, amihez a spanokkal összeverődtök. Az ára a legtöbb helyen pedig konkrétan egy euro, ami szerintem nagyon is jó… persze a Gösser Marzen se sokkal drágább, és az is van ilyen jó, csak az másképp jó a helleses jellege miatt: nálam egy szinten van a kettő, mindkettőt ajánlom a fenti célra. ;)

//Puntigamer Panther//

A Panther vagyis Párduc lehetett volna Fekete Párduc és rejthetett volna az egy euro öt centért kínált fél literes üveg egy barna lagert, de úgy néz ki a Brau Unionnál skippelték ezt a lehetőséget, és lefőztek még egy pale lagert a Puntigamer márkanév alatt, amivel az öt centes felárért kapunk egy totálisan elhanyagolható és semmit sem számító plusz anyagtartalmat, hiszen ez 12,1 balling fokos, míg az alapsör extraktja „csak” 11,8. Persze ha más az íze, más a karaktere, akkor természetesen érthető, hogy ez egy külön sör, akkor volt értelme ezt másképp felcímkézni, de az a szitu, hogy ez nagyon nincs így. Szagolgattam meg kóstolgattam a Panthert, kerestem a különbségeket, és arra jutottam, hogy ez talán picit komlósabb, mint az alapsör. Mást amúgy nem igazán tudok erről elmondani: szinte mindegy, hogy a Panthert vagy az alapsört veszitek, majdnem ugyanaz a kettő és az áruk is szinte egyezik, csak nem vágom, hogy… szóval ennek így mi értelme van? Főztek volna inkább egy jó kis barna lagert ehelyett. :P

//Puntigamer Zwickl//

A Zwicklről legalább fixen tudtam, hogy valami mást fogok kapni, és nem is tévedtem, ráadásul amit kaptam, az egy jó kis pincesör. Mivel szűretlen világos lagerről van szó, nem volt meglepő az élesztős, kis gyümölcsös zamattal megspékelt illat, és igazából az íze is elég tipikusan zwicklös, de hozzáteszem: jó zwicklös. A telt, kenyeres, gabonás malátalap ebben még jobban kijön, mint az alapsörben, az élesztősséggel és kis kiegészítő barackos jegyekkel együtt nekem a Hirter Kellermeistert idézte, de persze az azért egy csiszoltabb, kifinomultabb darab. A Puntigamer Zwicklre inkább azt mondanám, hogy korrekt, finom, az egy euro tizenhét centes árát éri, de azért vannak jobb zwicklök is ennél az osztrák hiperekben, a Hirter mellett például még a Gösser Stiftszwickl Dunkel is ilyen. Viszont a Puntigamer Zwickl-t is simán újravenném, újrainnám és ajánlom nektek is.

//Puntigamer Winterkönig//

Az osztrák nagyüzemeknél a heller bock a szokásos ünnepi sör, nincs ez másképp a Puntigamernél sem, bár az tény, hogy a Winterkönig azért egy elég szolid bock lett, annyira, hogy a 6% alkohol és 13,8 balling alapján én nem is mondanám ezt baksörnek, hanem simán csak egy erősebb világos lagernek, de a Ratebeer a heller bockok közé rakta, szóval legyen. Legyen az, amúgy sem az a lényeg, hogy minek hívjuk, hanem, hogy milyen maga a sör, és a Winterkönig végül is nem rossz, de azért annyira nem is extra. Az illata édes, kicsit mézes, és a korty is ezzel kezd: édes, sűrű malátássággal, amiben ott van egy kis mézes vonulat. Ez amúgy még valamennyire érdekes is, és azt mondom, a karácsonyhoz is passzol, a lezárás és utóíz viszont nem valami különleges: átlagos komlókeserűt kapunk, amibe pici alkoholmeleg vegyül. Rendben van, eliszogattam és nem volt úgy különösebb hibája, de különlegesebb, ünnepi sörként és egy euro negyven centért ez nálam csak az oké kategóriára volt elég.

Rózsaszín elefántok karácsonya – Delirium Noel teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Rózsaszín elefántok korcsolyáznak befagyott tavakon, szánkóznak le hófedte hegyoldalakról és még a kaporszakállú Sánta Klausz szánját is ők húzzák… a palackok szokásosan őrült címkéjén meg a metrós pakkhoz járó kehely mintáján. De ha szenteste vágod be mind a négy üveget, hidd el, fixen megelevenednek előtted a komikus grafikák és az egyikőjük melletted fogja kanalazni a halászlevet a karácsonyi vacsorán, miközben becsiccsentett társaik ünnepi éneke visszhangzik a füledben. Mert hát a 10% alkohol az nem vicc, ahogy az sem, mennyire szépen, kellemesen melengetve simul bele az összképbe… de ne szaladjunk ennyire előre!

Kezdjük az illatánál, ami nem túl intenzív ugyan, de cserébe kellemes, hívogató, amolyan karamelles, mogyorós, diós keverék. A fő attrakció természetesen az íz, amelynek az alapját az illatában felelhető hármas adja, de kapunk hozzá egy határozott szilvás vonulatot is, és persze, ahogy említettem már, az alkohol íze is ott van, de abszolút nem bántó módon: a Delirium Noel tekintélyes teste jól elfedi, egyáltalán nem karcos eme ünnepi belga erős ale, akármennyire is hangsúlyos itt az „erős” jelző. Ez alapján egyébként joggal mondhatnátok, hogy hát ez a leírás ráillik egy „sima” ilyen típusú sörre is, mi ebben a karácsonyi? Nem egy konkrét összetevő vagy ízjegy, de az egész kortyérzet, az összkép olyan, mint egy jóféle folyékony karácsonyi sütemény, úgyhogy ennek a Delirumnak a speciális mivolta elvitathatatlan, és… amúgy meg egy király sör, csakúgy, mint az alap, a Tremens, szóval mindenképpen erősen ajánlott. A pakk mondjuk csak Metróban kapható tudtommal, és 3500 forintot kellett érte a kasszánál hagyni, ami 875-ös darabárat ad ki, ha úgy nézem, hogy a kehely ajándék, és ez metrós mércével nézve picit drága. Viszont általában azért a pakkokhoz nem így kell hozzáállni, az a marketingmaszlag csak a szórólapban, hogy „ajándék pohárral/korsóval”, mert ha ezt veszed alapul, akkor mindig irreális lesz a darabár, de ha… azt mondom hasraütésre, hogy öccázé számították valójában a kelyhet, akkor már mindjárt barátibb(750 ft) lesz a darabár, ami meg szerintem tök jó ilyen király sörért, szal… erősen ajánlott a sör, a pakk, az egész, ennyi a lényeg! ;D

Schloss Eggenberg Samichlaus teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Nyakunkon vannak már az ünnepek, köztük Szent Miklós napja is, ezért úgy gondoltam, ideális lenne feldobni egy tesztet erről a sörről, melynek neve a svájci dialektusban Mikulást/Télapót jelent, ami egyébként nem véletlen, hiszen a Schloss Eggenberg osztrák főzde svájci gyökerekkel rendelkezik, és hát ezt a terméket minden évben csak egyszer, december hatodikán főzik. Ezt követően tíz hónapig érlelik, és csak utána kerül a palackba, de ott is jobb, ha legalább egy évet áll… az én példányom esetében egyébként teljesült ez a feltétel, szóval egy igazán „érett” darab került tesztelésre.

A Samichlaus hivatalosan egy duplabak, de a címkén igazából triplabaknak hívják, ami bár nem szakszerű kategória, azonban egyáltalán nem túlzó, hiszen ez a sör igencsak komoly paraméterekkel rendelkezik, lévén 32 balling fokos és 14% alkohol van benne.

Kitöltve pohárba – ahogy vártam - nincs habja, illetve egy pici azért van, de az pár másodperc alatt el is tűnik. Színe természetesen sötét, de van egy kis vörös beütése, kicsit úgy nézett ki a pohárban az ital, mint egy vörös bor. Illata intenzív, alkoholos és gyümölcsös egyszerre. Belekortyolva…  nos, elsőre az tűnik fel mennyire sűrű, pedig engem a 24,5 ballingos Trappistes Rochefort 10-es már megedzett, de hiába: a 32 balling fok az 32 balling fok. Amint ezen a sokkon túlestem, kibontakoztak az ízek. A korty természetesen eléggé alkoholos, de nem durva, zavaró és proli érzetű, mint az olcsó strong pale lagereknél, hanem inkább egy kellemes, melegítő karaktert ad a sörnek, amely igazán télivé varázsolja. Nem is karcos, mint a Piraat, és nem is dominálja az alkoholíz a kortyot, emellé épülnek fel a további ízek. Egyfelől van a töménytelen malátának egy szirupos édeskéssége, amit a karamellesség tesz kellemessé, amúgy meg aszalt erdei gyümölcsösség érződik még, bár azért nem olyan intenzíven kell elképzelni, mint egyes belga ale-ek esetében. Ahogy kortyolgattam ezt a komplex italt és elméláztam a gyümölcsösségén, arra jöttem rá, hogy még simán lehet asszociálni róla alkoholos gyümölcsös desszertre, mint mondjuk a konyakos meggy vagy valami erdei gyümölcsös sütire, amiben mondjuk sok a rum(aroma).

Idehaza nem igazán lehet kapni, időnként feltűnik pesti szakboltokban horror áron(általában jóval ezer forint felett), de leginkább egyetlen biztos beszerzési helyről tudok, ez pedig az osztrák Interspar, ahol a minőségéhez képest egészen olcsón lehet hozzájutni, 2,25 eurót kell érte konkrétan a kasszánál hagyni. Szóval én mindenkinek azt ajánlanám, hogy aki arra jár, ne hagyja ki a Samichlaust, mert egy igazán különleges italról van szó, amit legalább egyszer mindenképpen érdemes megkóstolni. :)

Ár/érték arány: 8,5/10.

Zlaty Bazant Medovy Porter teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

2013 óta minden karácsonyi időszakban a Heineken Slovensko a legismertebb márkájából piacra dob egy időszakos sört, a Zlaty Bazant Medovy Portert. Itt rögtön bele is lehet zavarodni a dologba, hiszen ebben a térségben, azaz mondjuk Közép-Kelet-Európában a duplabakokat hívják balti portereknek is, ami egy elég durva képzavar, hiszen előbbiek alsóerjesztésű sörök, míg ugye a portereket a felsőerjesztéshez kötjük alapvetően. Tehát a lényeg, hogy én először azt hittem, ez egy baltic porter lesz, azaz egy duplabak, csak ugye errefelé így nevezik. Azonban mind a Ratebeer mind a gyártó honlapja eloszlatta a tévhitet, ez bizony egy valódi, „rendes” porter, amely ténylegesen felsőerjesztéssel készül.

Kitöltve pedig meg is csodálhatjuk, ahogy magán viseli a porterek szokásos külsőségeit, mint például az éjfekete színt vagy a barnásra színezett krémes habot, bár utóbbi igencsak hamar eltűnt, a fotón is alig látszik. Illatában kávésság, alkoholosság és szedresség vegyül, együtt egy igencsak kellemes aromát alkotnak, amely már előrevetíti az ízélményt. Ugyanakkor mikor először belekortyolunk a Zlaty Bazant karácsonyi sörébe nem a konkrét ízjegyek fognak elsőként feltűnni, hanem maga a sör testessége. Persze, ott díszeleg az üvegen a 19 balling fok, de papíron kb. ennyi egy Paulaner Salvator is a maga 18,3-es extraktjával, ugyanakkor ezt a sört sokkal sűrűbbnek érezni. Legelőször haverokkal pattintottunk fel egy üveget, és egyikőjük, aki annyira nem ért a sörökhöz, megkérdezte, mi t jelent az a 19% az üvegen? Erre én nevetve azt feleltem, hogy annyit, hogy durván belerakták az anyagot, majd poénból hozzátettem, hogy ez olyan sűrű lesz, mint egy joghurt. Nos, azt kell mondanom, hogy bár nyilván túlzás ez a kijelentés, annyira talán nem is áll messze a valóságtól… persze a sűrűség meg az anyagtartalom egy dolog, ezt meg is kell tölteni ízekkel, és azt kell mondanom, hogy ez is tökéletesen sikerült. A pörköltes ízek, mint a kávé és az étcsoki tökéletes harmóniában egészülnek ki az olyan gyümölcsökkel, mint az illatában már érzett szeder, de itt már a kortyok során szilvásságot is felfedezhetünk. Az alkohol egyáltalán nem üt ki, ilyen test mögött az íze igazából szinte teljesen eltűnik, csak kellemesen átmelegít, de úgy gondolom, ez hozzátartozik a hideg, téli estékre szánt karácsonyi sörökhöz.

Igazából nem is tudom, mit mondhatnék még… nálam egyértelműen a Zlaty Bazant termékek közül a legjobb, tulajdonképpen sajnálom, hogy csak időszakos cucc, én ezt innám egész évben, főleg ilyen áron, hiszen a Billában négy euroért vettem egy pakkot, amiben négy három decis üveg van, illetőleg most a szlovák Tescoban akciósan 3,5 euroért is hozzá lehet jutni ugyanehhez a csomaghoz.

Ár/érték arány: 9/10.