Az igazi csoda! – Borsodi Hoppy & Borsodi IPA teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Csoda történt, a lóhugyszerű mosogatólé sörré változott… vagy valami ilyesmi. xD Mindenesetre eddig még Borsodinak felcímkézett dobozból vagy üvegből nem töltöttem ki olyan italt, aminek volt is íze, és ami még fontosabb, az nem volt okadék. Viszont ez most megtört, ahogy tesztelésre kerültek a legújabb, igencsak minimalista címke desginú termékeik(melyekért egységesen 290 forintot kellett a kasszánál hagyni)…

//Borsodi Hoppy//

„Karakteres komlósság borsodis csavarral.” – riogat a marketing szöveg a Hoppy dobozán, amely elviekben egy hidegkomlós lager, tehát rosszabb esetben valami olyasmi, mint a Dreher Hidegkomlós, jobb esetben meg valami olyasmi, mint az Urpiner Extra Chmeleny. Az igazság az, hogy még az előbbit se néztem ki a Hoppyból, és nagyon tartottam attól a bizonyos „borsodis csavartól”, de már elszántam magam a tesztre, szóval nem volt visszaút! Mindenre készen felpattintottam a dobozt, és kitöltöttem az egyértelműen szűrt, világos színű italt a pohárba. Ahhoz képest, hogy hidegkomlózott, nem olyan intenzív az illata, de legalább nem is kellemetlen, egész okésan édeskés. Az íze ehhez hű, az is totál édes, amolyan mézesen, virágosan, ami végül is felfogható egy csavarnak, mert erre egyáltalán nem számítottam. A probléma az, hogy emellé a karakter mellé vizesség párosul, és így, ilyen csupa édes ízzel egy vékony hidegkomlós lagert én nem igazán tudok értelmezni. Mármint ne értsétek félre, nem rossz a sör, még akár azt mondom, hogy fél litert is meg tudnék belőle inni, csak nem igazán látom az értelmét. Itt megint csak az a baj, mint a Pécsi Szalonnál, hogy ilyen sört leginkább szomjoltónak vennék, arra meg ezzel az eléggé mézesen, virágosan édes karakterrel nem jó nekem. Viszont egyik spanom és egyben kóstolótáram, a csapat nagy édesszájúja, Shinobi ezzel a lelkes felkiáltással fejezte be a saját adagját: „Engem ez a sör boldoggá tett!” Szóval ez inkább egy ilyen szubjektív dolog, valszeg akik hasonlóan édesszájúak, mint Shinobi, szintén szeretni fogják ezt, mert amúgy meg objektívan nézve olyan nagy hibája nincs a Hoppynak, és a nagygyárak újhullámos trendeket meglovagolni kívánó próbálkozásai között ez még akár egész érdekesnek is mondható.

//Borsodi IPA//

Ismerős, de új, Borsodi, de IPA, ez maga a csoda. Igen, valójában ez a legnagyobb csoda, mert ez a Borsodi végül is konkrétan ízlett is. Opálos kinézetű, szűretlen IPA-ról van szó, ami ha nem is feltétlenül jobb a Soproni Óvatos Duhaj IPA-nál, de a Dreher ilyen típusú sörénél azért igen, és úgy összességében elég kompetens termékről van szó a fent említett mezőnyben. Illata intenzívebb, mint a Hoppyé, ráadásul kellemesen citrusos is. Teste egész korrektnek érződik, a maláta alap jól harmonizál a komlók gyümölcsösségével, viszont komlókeserűt ne keressünk benne, sőt konkrétan utóíze sincs, de ezt leszámítva ez – a helyén kezelve nyilván – egy egész jó próbálkozás.