2019. április 15., hétfő

Saris Ejl teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)


Amíg itthon egymást érik az új trendekhez igazodni kívánó nagyüzemi próbálkozások, addig Szlovákiában a kommersz sörök kínálata leginkább megmaradt a hagyományos pilsner-barna lager vonalon. Persze ha éppenséggel a nagyáruházak kínálatából bőven válogathatunk magunknak korrekt vagy kimondottan jó ivósöröket, akkor valószínűleg nincs is akkora igény a fogyasztók részéről a nagy gyárak szortimentjének megújulására. Északi szomszédainknál pedig pontosan ez a helyzet, elég csak olyan tételekre gondolni, mint a Krusovice Imperial Královská 12 vagy a 11 ballingos, „zöld dobozos” Kozel meg persze ott van az összes Urpiner és Bernard is…

Az Asahi ottani divíziója - amely Plezensky Prazrdoj Slovensko néven fut - azonban úgy döntött mégis bepróbálkozik egy, a térség hagyományaitól eltérő, új termékkel. Viszont érdekes módon nem az újhullámos típusok felé kacsintottak ki, hanem egy tradícionális brit műfajban próbálták ki magukat, azaz egy bittert főztek le. Érdekes próbálkozás, ugyanakkor ha azt nézzük, hogy egy euróért fogják ezt árulni, amikor majd a nyolcvan centes bevezető áras időszaknak vége, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy ebben a termékben megvan a potenciál, hogy nagyot szóljon és közönségkedvenccé váljon, ha legalább korrektre sikeredik. A kérdés tehát adott: beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket a Saris Ejl?

 
Ha kitöltjük pohárba, akkor könnyedén megállapíthatjuk, hogy ha mást nem is, a külsőségeket sikerült elég jól imitálniuk, hiszen mind a szín, mind a visszafogottan képződő majd gyorsan el is illanó hab tipikus a „valódi”, brit gyártású bittereknél is. Az illat kecsegtető, hívogatóan citrusos és trópusi gyümölcsös, és… hát azt kell, hogy mondjam, hamis reményekbe ringató, ugyanis többet ígér, mint amit ez a sör ízélmény terén nyújtani tud. Ugyanakkor nem arról van szó, hogy a Saris Ejl rossz lenne, csak éppenséggel maga a kortyélmény az aromákhoz képest jóval visszafogottabb. A maláta az élesztővel együtt egy kellemes alapot ad, a kortyot pedig enyhe, de ale-es, a fajtára jellemző keserű zárja. És egyébként az összkép imitálja is azt, amilyen egy angol bitter, viszont nagyon moderáltan teszi ezt, és igazából túl sok konkrét ízjegyet nem igazán lehet felfedezni benne.

A sok alsóerjesztésű nagyüzemi sör közül tehát ugyan kitűnik, és konkrét hibája sincsen, tagadhatatlanul kellemes, harmonikus, de az elfogyasztása valószínűleg senkinek sem jelent majd túlságosan maradandó élményt, és feltehetően a legtöbben – hozzám hasonlóan – egy euróért továbbra is inkább valamelyik Bernardot emelik majd le a polcról és nem a Plezensky Prazdroj Slovensko legújabb termékét.
Ár/érték arány: 6/10.

1 megjegyzés:

  1. igen, vannak ennél jobb sörök ugyanennyiért vagy olcsóbban is

    VálaszTörlés