Szlovák hiperből felsőkategóriás német sört? – Ayinger csoportteszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A határ túloldalán hiába tobzódnak a szupermarketek átlagban sokkal jobb nagyüzemi sörökben, és hiába hoz általában a Lidl izgalmasabb szezonális cuccokat, és hiába a Kaltenecker sörök terjedése meg a Pivovar Karpat fejlődése… egy valami igenis hiányzik a szlovák sörpiacról. Ezek pedig a német sörök. Míg idehaza a túlárazott kommerszektől egészen a Maisel & Friends szintű különlegességekig elég sok mindenből válogathatunk, eddig a kinti kínálat kimerült az Erdingerekben. Persze nincs azokkal semmi bajom, de tény, hogy ez nem vall túl nagy kínálatra. Azonban a már emlegetett búzasöröket tartó Billa nemrégiben lépett egyet előre, és behozott az igencsak elismert Ayinger sörök közül hármat, egészen konkrétan fel is vette őket az állandó kínálatába.

//Ayinger Altbairisch Dunkel//

Az első közülük egy sima barna lager, amelyeket én igencsak kedvelek, így eléggé megörültem, hogy ez a legalapabb sör a kínálatban a szokásos helles helyett. Azonban később kiderült, hogy nem feltétlen jártam ezzel olyan jól… de ne szaladjunk annyira előre! :D

Az Ayinger Óbajor(?) Barnája a fényképet megcáfolva korrekt, barnás és krémes habbal rendelkezik, csak túl sokat tököltem a fotózással, de… ez tulajdonképpen mindegy is, még ha nem is lenne semmi habja, az sem lenne akkora tragédia. A tisztesség kedvéért megemlítem, hogy ennek valóban barna a színe, szemben sok cseh és szlovák barna lagerrel, amelyek színe sokkal inkább teljesen fekete, mint egy stoutnak vagy porternek, így sokszor a címkén cernyként, azaz feketeként vannak feltüntetve. A lényeg persze az íze, és ez az, ahol valójában bukik a dolog, mert 1,8 euroért egy sima barna lagert venni nem túl jó ötlet. Nem ajánlom senkinek, hogy utánam csinálja. De tényleg! A vége úgyis az lesz, hogy értetlenül meredünk majd a blokkra, és feltesszük magunknak az ilyenkor legfontosabb kérdést: miért nem a búzájukból vagy a duplabakjukból vettem plusz egyet ehelyett? Én szóltam előre! ;)

Merthogy ez a helyzet az Ayinger dunkeljével, hiszen bár konkrét gond nincs vele, nem mutat semmi különlegeset, amiért érdemes lenne kifizetni annyit, amennyiért valóban izgalmas és egyedi söröket is lehet venni. Egyébiránt milyen akkor az íze? Hát azt tudom mondani, hogy könnyed, krémes a kortyérzet, a karamellmalátát szépen odatették benne, és úgy egyáltalán a barna lagerek szokásos édes ízeit jól hozza, csokit is lehet egyébként benne felfedezni, és nem a keserű étcsokisságra gondolok, hanem itt is az édesebb, tejcsokiba hajló vonalra. Viszont azt tudni kell, hogy a kávés íz például teljes egészében hiányzik belőle, ami igazából nem hiba, van több ilyen barna lager is, csak ez nem íz én zsánerem, így szubjektíven nálam még lejjebb csúszott az Altbairisch Dunkel. Így sajnos nekem annyira nem érte meg az árát, persze egyszer megkóstolni még elment, megittam, kellemes is volt, de legközelebb biztos nem veszek ilyet, sokkal inkább egy Bernard Cerny Lezak vagy Urpiner Dark. ;) Ár/érték arány: 6/10.

// Ayinger Brauweisse//

Alaposan megtévesztett a címke. A boltban átsiklottam felette, el sem olvastam, a színkód alapján tettem be a kocsiba úgy, mint ez a búza. És kész. Itthon viszont mikor elővettem tesztelésre, láttam, hogy ezt Brauweissenek hívják… és hát nem igazán tudok németül, de erről nekem valamiért az ugrott be, hogy baszki, akkor ez most akkor dunkelweizen lesz? Mindegy, akármi is ez, gondoltam, most már kitöltöm, és letesztelem! Nos, amikor bekerült az erdingeres korsóba, akkor már láttam, hogy nem, ez sima, világos színű, hagyományos bajor típusú búzasör lesz, bár azért az opálosságát kicsit furcsálltam… mármint, opálosabbra számítottam, mint amilyen volt. De megnyugtatok mindenkit, szűretlen azért a cucc, rá is van írva palackra, szóval fellélegeztem, hogy nem kell olyat innom, mint amilyen az Erdinger Kristallweizen volt. Az illata viszont már helyre tett mindent, üveget szagolva nagyon banános, a korsót szagolva pedig egészen banános. Az íze is ezen a vonalon mozog, nem az a nagyon citrusos búza, sokkal inkább a telt édes búzás ízekre megy rá és persze a banánosságra, de ettől még benne van a bajor búzák olyannyira szerethető üde frissessége, csak éppen… nem annyira citrusos, mint pár társa. De ez nem gond, egyáltalán, ez egy nagyon jól összerakott búza, saját karakterrel, és ellentétben a barna lagerükkel ez tulajdonképpen igenis éri az árát. Nagyrészt. Az élmény miatt mindenképpen. Oké, nem fogok hazudni, azért a rendszeres és nagytételben történő vásárlását nem fogom bevezetni, mert ugyanott azért 1,2 euro az Erdinger Urweisse, de azért ebben számomra van annyi plusz, hogy időnként egyet-egyet azért vegyek az Erdingerek mellé, és hiába volt drága, ennek nem bántam meg a megvételét, mert… egyszerűen az íz úgyis kárpótol, hiába van objektíven jobb vétel, ha egyszerűen a kortyok közepette az embernek az jut eszébe, hiába a sok ilyen-olyan újhullámos típus, trappista sör meg díszdobozos angol ale-ek… igazán jó hagyományos német búzasört inni még mindig az egyik legjobb sörélmény. Ár/érték arány: 7,5/10.

//Ayinger Celebrator//

Utolsó tesztalanyunk egy duplabak, amely tulajdonképpen elég ritka holló a szupermarketek polcain, általában mindehol egy-egy fajtát lehet találni amolyan különlegességként. Idehaza ugye a Paulaner Salvatort nyomatják, az osztrákoknál a nagyon durva és nagyon komplex Samichlaus és ugyanattól a gyártótól a kissé egyszerűbb és gyengébb Urbock található meg, a szlovákoknál pedig most meg ez a Celebrator jelent meg. Az extraktja egyébként 18,5 balling fok és 6,7%-os, szóval tulajdonképpen duplabakok közt ez még nem is olyan nagyon durva, viszont a száraz adatok valójában nem érdekesek, hiszen amikor belekortyolunk az éjfekete italba, igenis érezzük, hogy ez egy testes és komoly sör. Az alkohol meg nem baj, hogy nem olyan sok, legalább könnyedén elrejtették a test mögött, egyáltalán nem karcos a Celebrator. Az íze pedig egészen különleges, mert bár nyilvánvalóan duplabak lévén a malátáról szól nem az a kimondottan édes karakter. Egyfelől markánsan kávés, étcsokis is, másrészt meg a korty lezárása egy gyógynövényes komlókeserű… az első korty egyébként annyira meglepett, hogy az jutott róla először eszembe, hogy ez fekete kávé és Unicum keveréke. :D Egyébiránt egy igazán egyedi, de egyúttal finom ízvilágot elénk táró ital a Celebrator, és bár ez már 1,9 euro és csak 3 deci, az a helyzet, hogy az igazán jó duplabakok sosem voltak olcsók, ezért ez tulajdonképpen árban van, így itt ebbe se lehet belekötni. Mindenképpen ajánlott darab, ár/érték arány 9/10. :)