Tényleg gáz a ’mentes sör? – Végigittam(/tuk): Alkoholmentes sörök megatesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Az alkoholmentes sörök társadalmi megítélése nem éppen pozitív, az utálatfaktora körülbelül a radlerek és ciderek szintjén mozog, és e kettőhöz hasonlóan a konzervítív és sokszor egyúttal nem éppen minőségi söröket fogyasztó egyének különféle negatív prekoncepciókat és tévképzeteket társítanak hozzájuk. Hogy konkretizáljuk kicsit a dolgokat, a magyar átlag sörfogyasztók jelentős hányada szerint a radlereket csak nők és melegek isszák, a ciderek agyoncukrozott szarok, amikkel a tini lányokat szoktatják rá a gyártók az alkoholra, az alkoholmentes sör pedig már egyenes út a guminő felé… nos, az első két magyar városi legendáról történetesen tudom már, hogy hülyeség. Csak az állít ilyeneket, akik nem tudják, hogy a radlerek az üdítők és limonádék piacán játszanak, ezért nem a sörökkel kéne hasonlítgatni őket, és nem ittak még rendes, ízesítetlen cidert, pláne nem szárazat… most azonban azt fogjuk megvizsgálni, mi a helyzet az alkoholmentes sörökkel? Csak újabb tévképzet, amely az átlag magyar kocsmák törzsközönségének tudatlanságából és tájékozatlanságból fakad? Esetleg a sarki kocsmában, az Arany Ászok mellett hőbörgő alkoholistának mégis igaza van, és ez esetben ezek a termékek még az ő korsójába csapolt borzadálynál is rosszabbak? A folytatásból kiderül! ;)

//Lökd ide a (’mentes) sört! //

Az a helyzet, hogy a teszt nem lenne igazságos, ha csak az itthoni kínálatból merítettünk volna, lévén… legyünk őszinték… a legtöbb olyan sör idehaza, amelynek kapható alkoholmentes variánsa alkoholosan sem tartozik azok a termékek közé, amelyekért pénzt adnék. Így hát újfent elzarándokoltam az olcsón korrekt sört keresők Mekkájába, azaz Szlovákiába. Itt már a világ alkoholmentes sörök esetén is kinyílik, a 22 centes sajátmárkás cucctól kezdve a korrekt ivósörökön át a prémium darabokig van minden. Így végül egy 5-5-ös felállásban terveztük egyik haverommal megmérkőztetni a két ország kínálatát a ’mentes szegmensben…

//Romlott Paradicsom //

Kezdjük a nagyobb diverzitással rendelkező és reménykeltőbb kollekcióval: a Szlovákiából származóval. A legelső tesztalanyunk az ottani népsör, és egyben alkoholos változatban egy nem annyira erőteljes vagy jellegzetes ízű, de korrekt anyagtartalmú ivósör, a világos Zlaty Bazant alkoholmentes verziója. Kitöltve meglepően jól néz ki, és normális hab is fejlődött rajta… azonban lelövöm előre a poént: az összes ’mentes sör szépen nézett ki, de ez önmagában nem jelent semmit. Illata már kimondottan érdekes, nyoma sincs a cseh/szlovák lagerekre jellemző jegyeknek, ez konkrétan körtés, de nem igazán természetesen, hanem sokkal inkább valami fura mesterkélt módon. A korty elején pedig vissza is köszön ez a műkörtésség, azonban itt még ez hamar elillan, hogy tátongó ürességnek adja át a helyét, majd végül megérkezik a zárás némi erőtlen komlókeserű képében. Ez elég borzasztóan hangzik, pedig ahhoz képest, ami még hátravolt, nem is annyira az… és meglepő, de itt még bizakodó voltam. Valószínűleg ennek tudható be, hogy a Zlaty barna ’mentese esetében kimondottan megörültem a ribizlis illatnak, és kezdetben az édes, kissé mesterkélt gyümölcsös íz még tetszett is, csak hamar rá kellett jönnöm, hogy ez a műédesség legalább annyira émelyítő, mint a Sterling Forte vagy a Csíki Mézes együttvéve, és a saját adagom elfogyasztása után arra a következtetésre jutottam, hogy egy teljes dobozzal ebből képtelen lennék meginni. Ha pedig valaki arra vállalkozna, hogy egy hosszasabb baráti beszélgetés alatt legurít pár korsóval ebből, akkor szerintem rövid úton cukorkómába zuhanna… 

Miután így megcsömörlöttem a Zlaty barnájától, az Erdinger ’mentesétől vártam a felüdülést, lévén a német típusú búzákra eléggé jellemző, hogy kellemes felfrissüléssel jár az elfogyasztásuk. Csak az alkoholmentes szegmensben ez nem így van. Itt ugyanis semmilyen már ismert szabály, hagyomány vagy szokás érvényét veszíti, a márkák nem jelentenek semmit, a nagy nevek simán produkálhatnak ihatatlan szart, és a legprolibbnak tűnő darabok jelenthetik az áhított kiutat. Az Erdinger alkoholmentes söre pedig nem hogy nem mutatott menekülő utat, hanem még tetézte a megcsömörlésemet, hiszen ugyanolyan ribizlis illattal nyitott, és nagyon hasonló tömény édességet hozott. Egyébként az Erdingerrel kapcsolatban egy apróságot még megjegyeznék, mielőtt továbbmegyünk: a szűretlenségét megtartották a ’mentes sörük esetében is, tehát olyan opálos, mint egy tisztességes hefeweizen. A negyedik tételtől már féltem, mint a tűztől, nem érdekelt, hogy ők csinálták a Maesticet is, akkor is egy mindössze 22 centes sajátmárkás sörről volt szó, és hát, ha a drágább és nagyobb nevek ilyen csúnyán megbuktak, akkor ettől mégis mit várjak? Egy Bernard csatos üveget többre tartanak odakint, hiszen arra 23 cent a betétdíj! Akkor mi került ebbe… ? Jól van, jól van, azért a címke szerint az Argus ’mentes sörében is csak víz, maláta és komló van, de hát azért mégiscsak a Gazda Svetly Leziakkal versenyez árban… mindegy, essünk túl rajta gyorsan ás fájdalommentesen! És így is történt. Ugyanis az Argus ’mentese volt tényleg a legfájdalommentesebb darab a szlovákiai kollekcióból, lévén jótékony semlegességbe burkolózott leginkább, alig-alig ütötte fel a fejét a műkörtésség benne, és így a tömény, émelyítően édes tételekhez képest ezt hamar és valóban könnyedén le lehet gurítani. Az utolsó tétel viszont betette a kaput… amikor lekaptam kupakot a nagynevű, és már prémium kategóriásnak számító Bernard ’mentes variánsáról, olyan intenzíven áradt az üvegből az aroma, mint a hidegkomlózott sörök esetében. Csak ezt a terméket gyanítom, hogy nem citrával meg cascade-val kezelték, hanem esélyes, hogy inkább emberi testfolyadék került bele… elnézve a címkén a tulajdonos perverz kárörömöt sugárzó fejét nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ő maga járult hozzá igencsak személyes összetevővel ehhez a „cseh remekhez”. Egyébként ez a szag nem feltétlen idegen a Bernard termékektől, mert erőteljesen hasonlított ahhoz is, amikor megromlott az egyik Bernard Cerny Lezak, és a csatos üveg pukkanása után masszív szarszag kezdett terjedni a szobában… A legszörnyűbb a dologban, hogy a szagának megfelelő ízjegyek szinte teljesen kiszorították a műkörtésséget, szóval… ez kegyetlen szar. Erre nincs más kifejezés. Vagyis van, csak az még durvább.

//És akkor ezek után idehaza… ? //

Aki a hazai piacról válogat, és kicsit is tudatosan, az ízélményt figyelembe véve fogyaszt söröket már biztosan tapasztalta, hogy nem éppen szerencsés helyen él. Hatványozottan igaz ez, ha leszűkítjük a kört az országban nagyüzemek által előállított kínálatra, és ha ehhez még hozzávesszük, hogy a nálunk jóval szerencsésebb térség is csúnyán elbukott az alkoholmentes szegmensben, akkor szerintem megegyezhetünk abban, hogy jogosan tartottam a haverom által válogatott termékektől. Azonban úgy voltam vele, hogy ha már elkezdtük a tesztet, akkor fejezzük is be, ezért nekiestünk a hazai termésnek is! Mindjárt kezdjük a Heineken csoport triójával, a Soproni Szűzzel, a Gösser mentessel és a HejHó NullKommaNullával(baszki, ez tényleg úgy hangzik, mint egy elcseszett üdítő :D).

 Az ember azt gondolná, hogy nem igazán van különbség közöttük a márkanéven kívül, azonban vicces módon a leginkább népiesnek és legkevésbé prémiumnak gondolt Soproni Szűz valóban a legrosszabb a trióból, mert bár nagyon hasonlít a Zlaty világosához, hisz körtés illattal nyit, a korty eleje meg műkörtés, de utána az üresség mellé még valami alattomos és kellemetlen mellékíz férkőzik be, amely talán annak köszönhető, hogy alkoholtól ugyan igen, de kukoricagríztől nem szűz a Soproni termékcsalád tagja. Ilyenformán az elfogyasztása bár nem ér fel a Bernard tortúrájához, mégis kimondottan fájdalmas és erősen ellenjavallott. A második tétel, a Gösser ’mentese kimondottan biztatóan indul, és eddig még nem tapasztalt mangós illattal nyitott, ízében a műgyümölcsösség is eköré csoportosul, és… nos, az első kortyok még egészen kellemesek. Csak az a baj, hogy itt is már a tömény édesség miatt egy fél doboznyitól is simán meg lehet csömörleni, ezért… nos, mi mást mondhatnék? Ez sem igazán ajánlott. A HejHó illatában már keveredik a mangó és a körte, íze pedig annyira nem émelyítően édes, a műgyümölcsök mellett inkább jótékony semlegességgel operál. De az Argus igazi párja itt is a száz forintos, Tesco sajátmárkás Rastinger Free, amelyet a hazánkat olcsó és pocsék lengyel sörökkel elárasztó Van Pur eresztett szabadjára az ominózus hipermarketek polcain. Kóstolótársam meg erről állította váltig, hogy szar lesz, de még egyszer mondom… jótékony semlegesség, azaz nincs igazán íze, könnyen lement. Na, nem úgy, mint a Stella, amely mindenféle savanyúságot szabályozó anyagot meg citromsavat is tartalmazott a szokásos összetevőkön és az itthon kötelező kukoricán kívül. A szaga ennek is büntet rendesen, mint a Bernard vagy egy középiskola fiú WC-je, és hát a Stella ’mentese nem is árul zsákbamacskát, aromája ízét is előrevetíti…

//Az ízlebimbők kálváriájának végén…  //

Oké! Szerintem bőven elég példát láttunk már ahhoz, hogy kijelenthessük, az alkoholmentes szegmensben a mi merítésünk alapján akárcsak kicsit is élvezhető terméket nem sikerült találni. Bármilyen fura is, a fogatlan alkesznek az Arany Ászokkal most igaza van: ilyeneket nem célszerű inni. Na, nem azért, mert az Arany Ásó vagy a KőBambi magasabb szintet képviselnének, hanem mert… ezek tényleg csak azoknak esnek igazán jól, akik hardcore mazochisták! Jó, az Argust és a Rastingert meg lehet inni, ha nagyon muszáj, de én azt mondom, hogy ha valaki nem fogyaszthat alkoholt, akkor inkább találjon magának más alternatívát… részemről legalábbis soha többet ’mentes sört!

Szlovák hiperből felsőkategóriás német sört? – Ayinger csoportteszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A határ túloldalán hiába tobzódnak a szupermarketek átlagban sokkal jobb nagyüzemi sörökben, és hiába hoz általában a Lidl izgalmasabb szezonális cuccokat, és hiába a Kaltenecker sörök terjedése meg a Pivovar Karpat fejlődése… egy valami igenis hiányzik a szlovák sörpiacról. Ezek pedig a német sörök. Míg idehaza a túlárazott kommerszektől egészen a Maisel & Friends szintű különlegességekig elég sok mindenből válogathatunk, eddig a kinti kínálat kimerült az Erdingerekben. Persze nincs azokkal semmi bajom, de tény, hogy ez nem vall túl nagy kínálatra. Azonban a már emlegetett búzasöröket tartó Billa nemrégiben lépett egyet előre, és behozott az igencsak elismert Ayinger sörök közül hármat, egészen konkrétan fel is vette őket az állandó kínálatába.

//Ayinger Altbairisch Dunkel//

Az első közülük egy sima barna lager, amelyeket én igencsak kedvelek, így eléggé megörültem, hogy ez a legalapabb sör a kínálatban a szokásos helles helyett. Azonban később kiderült, hogy nem feltétlen jártam ezzel olyan jól… de ne szaladjunk annyira előre! :D

Az Ayinger Óbajor(?) Barnája a fényképet megcáfolva korrekt, barnás és krémes habbal rendelkezik, csak túl sokat tököltem a fotózással, de… ez tulajdonképpen mindegy is, még ha nem is lenne semmi habja, az sem lenne akkora tragédia. A tisztesség kedvéért megemlítem, hogy ennek valóban barna a színe, szemben sok cseh és szlovák barna lagerrel, amelyek színe sokkal inkább teljesen fekete, mint egy stoutnak vagy porternek, így sokszor a címkén cernyként, azaz feketeként vannak feltüntetve. A lényeg persze az íze, és ez az, ahol valójában bukik a dolog, mert 1,8 euroért egy sima barna lagert venni nem túl jó ötlet. Nem ajánlom senkinek, hogy utánam csinálja. De tényleg! A vége úgyis az lesz, hogy értetlenül meredünk majd a blokkra, és feltesszük magunknak az ilyenkor legfontosabb kérdést: miért nem a búzájukból vagy a duplabakjukból vettem plusz egyet ehelyett? Én szóltam előre! ;)

Merthogy ez a helyzet az Ayinger dunkeljével, hiszen bár konkrét gond nincs vele, nem mutat semmi különlegeset, amiért érdemes lenne kifizetni annyit, amennyiért valóban izgalmas és egyedi söröket is lehet venni. Egyébiránt milyen akkor az íze? Hát azt tudom mondani, hogy könnyed, krémes a kortyérzet, a karamellmalátát szépen odatették benne, és úgy egyáltalán a barna lagerek szokásos édes ízeit jól hozza, csokit is lehet egyébként benne felfedezni, és nem a keserű étcsokisságra gondolok, hanem itt is az édesebb, tejcsokiba hajló vonalra. Viszont azt tudni kell, hogy a kávés íz például teljes egészében hiányzik belőle, ami igazából nem hiba, van több ilyen barna lager is, csak ez nem íz én zsánerem, így szubjektíven nálam még lejjebb csúszott az Altbairisch Dunkel. Így sajnos nekem annyira nem érte meg az árát, persze egyszer megkóstolni még elment, megittam, kellemes is volt, de legközelebb biztos nem veszek ilyet, sokkal inkább egy Bernard Cerny Lezak vagy Urpiner Dark. ;) Ár/érték arány: 6/10.

// Ayinger Brauweisse//

Alaposan megtévesztett a címke. A boltban átsiklottam felette, el sem olvastam, a színkód alapján tettem be a kocsiba úgy, mint ez a búza. És kész. Itthon viszont mikor elővettem tesztelésre, láttam, hogy ezt Brauweissenek hívják… és hát nem igazán tudok németül, de erről nekem valamiért az ugrott be, hogy baszki, akkor ez most akkor dunkelweizen lesz? Mindegy, akármi is ez, gondoltam, most már kitöltöm, és letesztelem! Nos, amikor bekerült az erdingeres korsóba, akkor már láttam, hogy nem, ez sima, világos színű, hagyományos bajor típusú búzasör lesz, bár azért az opálosságát kicsit furcsálltam… mármint, opálosabbra számítottam, mint amilyen volt. De megnyugtatok mindenkit, szűretlen azért a cucc, rá is van írva palackra, szóval fellélegeztem, hogy nem kell olyat innom, mint amilyen az Erdinger Kristallweizen volt. Az illata viszont már helyre tett mindent, üveget szagolva nagyon banános, a korsót szagolva pedig egészen banános. Az íze is ezen a vonalon mozog, nem az a nagyon citrusos búza, sokkal inkább a telt édes búzás ízekre megy rá és persze a banánosságra, de ettől még benne van a bajor búzák olyannyira szerethető üde frissessége, csak éppen… nem annyira citrusos, mint pár társa. De ez nem gond, egyáltalán, ez egy nagyon jól összerakott búza, saját karakterrel, és ellentétben a barna lagerükkel ez tulajdonképpen igenis éri az árát. Nagyrészt. Az élmény miatt mindenképpen. Oké, nem fogok hazudni, azért a rendszeres és nagytételben történő vásárlását nem fogom bevezetni, mert ugyanott azért 1,2 euro az Erdinger Urweisse, de azért ebben számomra van annyi plusz, hogy időnként egyet-egyet azért vegyek az Erdingerek mellé, és hiába volt drága, ennek nem bántam meg a megvételét, mert… egyszerűen az íz úgyis kárpótol, hiába van objektíven jobb vétel, ha egyszerűen a kortyok közepette az embernek az jut eszébe, hiába a sok ilyen-olyan újhullámos típus, trappista sör meg díszdobozos angol ale-ek… igazán jó hagyományos német búzasört inni még mindig az egyik legjobb sörélmény. Ár/érték arány: 7,5/10.

//Ayinger Celebrator//

Utolsó tesztalanyunk egy duplabak, amely tulajdonképpen elég ritka holló a szupermarketek polcain, általában mindehol egy-egy fajtát lehet találni amolyan különlegességként. Idehaza ugye a Paulaner Salvatort nyomatják, az osztrákoknál a nagyon durva és nagyon komplex Samichlaus és ugyanattól a gyártótól a kissé egyszerűbb és gyengébb Urbock található meg, a szlovákoknál pedig most meg ez a Celebrator jelent meg. Az extraktja egyébként 18,5 balling fok és 6,7%-os, szóval tulajdonképpen duplabakok közt ez még nem is olyan nagyon durva, viszont a száraz adatok valójában nem érdekesek, hiszen amikor belekortyolunk az éjfekete italba, igenis érezzük, hogy ez egy testes és komoly sör. Az alkohol meg nem baj, hogy nem olyan sok, legalább könnyedén elrejtették a test mögött, egyáltalán nem karcos a Celebrator. Az íze pedig egészen különleges, mert bár nyilvánvalóan duplabak lévén a malátáról szól nem az a kimondottan édes karakter. Egyfelől markánsan kávés, étcsokis is, másrészt meg a korty lezárása egy gyógynövényes komlókeserű… az első korty egyébként annyira meglepett, hogy az jutott róla először eszembe, hogy ez fekete kávé és Unicum keveréke. :D Egyébiránt egy igazán egyedi, de egyúttal finom ízvilágot elénk táró ital a Celebrator, és bár ez már 1,9 euro és csak 3 deci, az a helyzet, hogy az igazán jó duplabakok sosem voltak olcsók, ezért ez tulajdonképpen árban van, így itt ebbe se lehet belekötni. Mindenképpen ajánlott darab, ár/érték arány 9/10. :)