Mennyire fáj egy doboz szerb népsör? – Zajecarsko Svetlo Pivo teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Ha fejbe dobnak vele, akkor valszeg eléggé. De most nem az ilyenfajta erőszakos cselekedetek fiziológiai hatásait fogjuk kielemezni, hanem azt, hogy mekkora tortúrán kell keresztül mennie az ízlelő bimbóinknak, ha Belgrádban néhány perccel éjfél előtt vagy után beugrunk egy éjjel-nappaliba egy Zajecarsko Svetlo Pivo-ért és egy szürke lakótelepek ölelésébe fogott parkban egy kellően korhadt deszkájú padon ülve megiszogatjuk. Csak hogy meglegyen a tipikus balkáni/közép-európai életérzés.

A Zajecarsko Svetlo Pivo egyébként valszeg az egyik legmainstreamebb szerb sör, ugyanis a Heineken Srbija pale lageréről van szó. Papíron 10,7 balling fokos, és ennyit még el is tudok hinni róla, mert nem volt nagyon vizes, sőt konkrétan korrekt volt a teste, deee… ne szaladjunk ennyire előre!

Ha azt mondom, hogy az illata visszafogott, akkor az több, mint enyhe eufémizmus, mert inkább nonexisztens, alig észrevehetően, egészen picikét édeskés, de ennyi. A korty eleje meg a közepe is olyan semleges, hogy gyakorlatilag olyan, mintha csapvizet innál, ezért fura, hogy az utóíze meg egy markáns és viszonylag hosszantartó, kissé fémes keserű. Az egész concept abból a szempontból érdekes, hogy az ilyen tök semmilyen pale lagereknek nem, vagy csak nagyon kevés utóízük szokott lenni, de amúgy nyilván nem egy izgalmas sör, viszont annyira azért nem is fájdalmas, mint amennyire sejtettem, hogy az lesz. Persze az egész amolyan tipikus balkáni bárdolatlansággal van összerakva és az a fémes keserű nem éppen kellemes a végén, és tuti, hogy nem venném meg még egyszer magamtól(főleg nem nyolcvankilenc centért, mert az osztrák Lidl-ben ennyiért adták) de ittam ennél sokkal borzasztóbb pale lagereket is, és nem is kell messzire mennem, mert itt most gondolhatok a „bőven rosszabb” alatt a Soproni Klasszikusra vagy a sima Borsodira. Sad but true.