Schloss Eggenberg Urbock

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Samichlaus gyártójától itt egy újabb doppelbock, azonban ez már "csak" 23 balling fokos. Mindez persze igazából nem gond, egy duplabaknak ez teljesen jó érték, az azonban már probléma, hogy ízében nem tudja hozni azt a komplexitást, amit a Samichlausnál kaptam. De nézzük sorjában! Színe világos, áttetsző, habja tulajdonképpen nincs, illata édes, alkoholos. Íze sem volt túlságosan változatos, gyakorlatilag egy édes, malátás karaktere van az egyszerűbb fajtából, amelyben - bár nem karcosan - de szignifikánsan jelen van az alkohol. A test viszont nagyon durva, kimondottan sűrű, csak az a baj, hogy ez teljesen hiábavaló, ha ízjegyekkel nem sikerül megtölteni azt, akkor unalmas lesz az összkép, és az egyetlen, ami igazán hatással lesz a kóstolóra, az a 9,6% alkohol lesz.

Összességében persze nem rossz sör az Urbock, nincs is úgy konkrét hibája, de egyértelműen a Samichlaust venném meg újra, még akkor is, ha azért 2,25 eurot kell fizetni az osztrák Intersparban, ezért meg csak 1,72-t.

Ár/érték arány: 6,5/10.

Schloss Eggenberg Samichlaus teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Nyakunkon vannak már az ünnepek, köztük Szent Miklós napja is, ezért úgy gondoltam, ideális lenne feldobni egy tesztet erről a sörről, melynek neve a svájci dialektusban Mikulást/Télapót jelent, ami egyébként nem véletlen, hiszen a Schloss Eggenberg osztrák főzde svájci gyökerekkel rendelkezik, és hát ezt a terméket minden évben csak egyszer, december hatodikán főzik. Ezt követően tíz hónapig érlelik, és csak utána kerül a palackba, de ott is jobb, ha legalább egy évet áll… az én példányom esetében egyébként teljesült ez a feltétel, szóval egy igazán „érett” darab került tesztelésre.

A Samichlaus hivatalosan egy duplabak, de a címkén igazából triplabaknak hívják, ami bár nem szakszerű kategória, azonban egyáltalán nem túlzó, hiszen ez a sör igencsak komoly paraméterekkel rendelkezik, lévén 32 balling fokos és 14% alkohol van benne.

Kitöltve pohárba – ahogy vártam - nincs habja, illetve egy pici azért van, de az pár másodperc alatt el is tűnik. Színe természetesen sötét, de van egy kis vörös beütése, kicsit úgy nézett ki a pohárban az ital, mint egy vörös bor. Illata intenzív, alkoholos és gyümölcsös egyszerre. Belekortyolva…  nos, elsőre az tűnik fel mennyire sűrű, pedig engem a 24,5 ballingos Trappistes Rochefort 10-es már megedzett, de hiába: a 32 balling fok az 32 balling fok. Amint ezen a sokkon túlestem, kibontakoztak az ízek. A korty természetesen eléggé alkoholos, de nem durva, zavaró és proli érzetű, mint az olcsó strong pale lagereknél, hanem inkább egy kellemes, melegítő karaktert ad a sörnek, amely igazán télivé varázsolja. Nem is karcos, mint a Piraat, és nem is dominálja az alkoholíz a kortyot, emellé épülnek fel a további ízek. Egyfelől van a töménytelen malátának egy szirupos édeskéssége, amit a karamellesség tesz kellemessé, amúgy meg aszalt erdei gyümölcsösség érződik még, bár azért nem olyan intenzíven kell elképzelni, mint egyes belga ale-ek esetében. Ahogy kortyolgattam ezt a komplex italt és elméláztam a gyümölcsösségén, arra jöttem rá, hogy még simán lehet asszociálni róla alkoholos gyümölcsös desszertre, mint mondjuk a konyakos meggy vagy valami erdei gyümölcsös sütire, amiben mondjuk sok a rum(aroma).

Idehaza nem igazán lehet kapni, időnként feltűnik pesti szakboltokban horror áron(általában jóval ezer forint felett), de leginkább egyetlen biztos beszerzési helyről tudok, ez pedig az osztrák Interspar, ahol a minőségéhez képest egészen olcsón lehet hozzájutni, 2,25 eurót kell érte konkrétan a kasszánál hagyni. Szóval én mindenkinek azt ajánlanám, hogy aki arra jár, ne hagyja ki a Samichlaust, mert egy igazán különleges italról van szó, amit legalább egyszer mindenképpen érdemes megkóstolni. :)

Ár/érték arány: 8,5/10.