A Black Wych árnyékában – Újabb Wychwood sörök tesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Szintén a Metroban bóklászva fedeztem fel, hogy a Wychwood sörök választéka igencsak megnövekedett, ráadásul az új darabok is régi társaikhoz hasonlóan elég kedvező 645 forintos áron kerültek polcokra. Mivel a Black Wych nagy kedvenc nálam és a Hobgoblin is egy tök jó bitter, kb. gondolkodás nélkül pakoltam be őket a bevásárló kocsiba, és már alig vártam, hogy megkóstolhassam őket… aztán hamar kiderült, hogy kár volt a nagy lelkesedésért.

//Ginger Beard//

Az angoloknál elég népszerűek a nem gyümölccsel, hanem más egyéb cuccokkal ízesített sörök, konkrétabban ale-ek. Ilyen például a méz, hisz elég csak a Fullers Honey Dew-ra vagy a Wells & Youngs Waggle Dance-ére gondolni, de a gyömbér is elég gyakori, a Wychwood pedig ezt az utóbbi utat választotta. Az illata erősen reprezentálja is a gyömbért, és ez az összetevő a kortyban is jelentősen jelen van, érezni csípősségét, csak éppen a – valószínűleg nem kis mennyiségben – hozzáadott glükózszirup mégis lenyomta, és egy gejl összképet harcolt ki a Ginger Beardnek, amelyből a fél liter elfogyasztása emiatt számomra komoly kihívást jelentett.

//Hobgoblin Gold//

Érdekes, hogy ha Európában egy sörnek létezik „Gold” változata, akkor az valamivel testesebb, erősebb, több szokott lenni az alapnál, a briteknél azonban ez (is) fordítva van. A Hobgoblin Gold ugyan szintén egy bitter, mint az alap variánsa, de sokkal jellegtelenebb, és vizesebb kiadásban. Illata visszafogott, picit édeskés. A kortyokban alig tudtam bármilyen konkrét ízjegyet felfedezni, ami biztos, hogy ez egy vizes brit ale, és talán leginkább picikét mézesen édes maláta és kicsi bitteres keserű van benne, de leginkább tök semmilyen. Szóval ha Hobgoblin, akkor mindenképpen a sima, de mondjuk, ha már Wychwood, akkor már inkább a Black Wych.

//Imperial Red//

 

A Wychwood vörös ale-je a végére azért mentett egy kicsit a csoportteszten, mert ez azért egy korrekt darab. Illata kellemes, ahogy a kortyérzetről is nagyjából ezt lehet elmondani, bár konkrétumokat az aromájában nem sikerült felfedeznem, és a sör karaktere is csak akkor nyílik ki számunkra, ha a kortyolgatás során igencsak odafigyelve ízlelgetjük. Ebben az esetben picike tipikus kekszes karamelles maláta, kis meggyesség, erdei gyümölcsösség, majd visszafogott bitteres keserű lezárás fedezhető fel benne. Oké, végülis rendben van, harmonikus, de nekem kevés és jellegtelen egy Black Wych vagy akár az alap Hobgoblin után, így még egyszer nem venném meg, inkább az előbb említett kettőt választanám helyette a főzdétől, de így egyszer eliszogatni rendben volt.

Hobgoblin teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A második Wychwood sör a britek jellegzetesebb típusát képviseli, azaz a bitterek családjába tartozik.

Hasonló nagyságú, de kissé tartósabb habot produkált, mint a Black Wych, színe vörösbe hajló, de azért inkább félbarna… bár ez nem is fontos. Illata gyümölcsös, és már előrevetíti azt, hogy ez egy lágyabb darab lesz, mint a főzde korábban bemutatott terméke. Itt ugyanis nagyobb teret kap az édes maláta és az erdei gyümölcsösség, a lezárás pedig csak moderáltan keserű. Összességében egy visszafogottabb, ugyanakkor kiegyensúlyozottabb, kicsit kompromisszumosabb darab, amelyet valószínűleg szélesebb tömegeknek szántak, ezért nincs annyira markáns íze. Ugyanakkor a hasonló rendeltetésű, szintén visszafogott ízű bitterek közül számomra mégiscsak kiemelkedik, egyszerűen valahogy többnek érzem egy Fuller’s London Pride-nál vagy egy Bombardiernél, és bár egy Box Steam Derail Ale vagy Fuller’s ESB szintjét nem éri el, tagadhatatlan, hogy kellemes élmény elkortyolgatni egy ilyet. :) 

A beszerzési helyek és árak ugyanazok, mint a Black Wych esetében, tehát Intersparban 900 forint, Metroban pedig 630-ért szerezhető be. Nos, ezért még inkább nem fizetném ki az intersparos alapárat, és ugyanott inkább egy Fuller’s ESB-t vennék, de a metrós áron bátran ajánlom mindenkinek, aki egy kellemes, és azért egy kicsit egyedibb angol ivósörre vágyik. :)

Ár/érték arány: 7,5/10.

Black Wych teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Wychwood Brewery termékei képezik talán a harmadik legelterjedtebb angol sörszortimentet kis hazánkban. Nincs olyan nagy választék belőlük, mint a Fuller’sekből és a Wells & Youngs termékekből, és úgy vettem észre, nem is kapnak akkora figyelmet, mint ez előbb említett két márka, pedig megérdemelnék.

Először is a kedvencemet mutatnám be közülük, a Black Wychet, ami… nos, nehezen behatárolható kategória. Eleve elég nehéz a stoutokat és a portereket elkülöníteni egymástól, ezt pedig ráadásul egy ideig a Ratebeer a címkével ellentétesen stoutnak sorolta be ezt. Plusz ehhez még hozzájön, hogy a Black Wych esetében a koncepció sem egy hagyományos stout vagy porter elkészítése volt. Eleve a szokásos összetevők mellett megtalálható benne a zab, és olyan komlózása van, hogy felőlem lehetne akár Black IPA is… de ne szaladjunk ennyire előre! :D

Először csak szemléljük meg az igencsak designosra sikeredett üvegből kitöltött italt. Színe természetesen éjfekete, mint úgy egyébként minden stout és porter, és ale-ekre jellemzően a habja nem tartott sokáig, pedig szép nagy lyukú és krémes volt, az illata meg kávés... oké, idáig a hagyományos mederben folynak a dolgok. A korty alapvetően száraz és keserű, nagyon hasonlít a Köstritzer Schwarzbierhez. Természetesen megvannak benne a pörkölt malátás, kávés, és étcsokis(utóbbi elég jól érződik sok más hasonló ízvilágú sörrel ellentétben) ízjegyek, de emellett van benne egy határozott - bár nem annyira burjánzó, mint a belgák esetében - erdei gyümölcsösség, ami ellensúlyozza szárazságát és hosszantartó keserű utóízét. A zab egyébként fogalmam sincs, hogyan járul hozzá a végső ízvilághoz, de tulajdonképpen talán nem is lényeges, hiszen az összkép mindenképpen komplex és izgalmas, így számomra a Black Wych kiemelkedik az átlag porterek és stoutok közül.

Végül az áráról essék még szó… alapjáraton ha szupermarketet kell megnevezni, akkor Intersparban kapni, ott 900 forint, ami azért kicsit sok érte, ha valakinek van lehetősége rá, akkor érdemes – mint úgy általában az angol és belga ale-eket – a Metroban beszerezni, ahol legutóbb 630 forint volt egy palack.

Ár/érték arány: 9/10.