Ottakringer Falco Brew teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Nem tudom, mennyire emlékeztek még a Soproni tankcsapdás sörére vagy kóstoltátok-e egyáltalán anno a Heineken Hungária limitált szériás termékét, de ha igen, akkor könnyen el tudjátok helyezni az Ottakringer Falco Brew-t. Itt is arról van szó, hogy egy nagyüzem designos dobozba öltöztetve piacra dobott egy nem túl érdekes és az alapsörétől nem túlságosan különböző produktumot. És ez is zenés. Falco AKA Johann Hölzel kapta ezt a 65. születésnapjára, akiről a Wiki azt súgta nekem, hogy húsz milliós albumeladásszámmal az üzletileg legsikeresebb osztrák énekesnek számít, a zenéjéről meg azt tudta elmondani, hogy egy csomóféle műfajban alkotott, amiknek a feléről nagyon nem vágom, hogy micsoda, és belehallgatva egy-két híresebb-nevesebb számába én meg annyit állapítottam meg, hogy nem igazán az én stílusom, szal… ugorjunk is a sörre. ;)

Tök mindegy, hogy a paramétereket nézed vagy csak kóstolod, ez bizony egy kutyaközönséges és tipikusan osztrák világos lager. Illata malátásan édeskés meg borsos az élesztőtől, és az íze is ezt követi le elég szépen, meglepetés nem lesz a kortyban. Van egy egészen kellemes, de alapvetően dögunalmas malátalap, amit kicsit megfűszerez ez a borsosság, és nagyjából ennyi, mert finoman szólva sem egy komlósdarab. Tehát standard osztrák világos lager, nagyjából annyit tud, amennyit a kinti nagyüzemek alapsörei általában, sőt szerintem a Gösser Marzen a már-már helleses zamatával, apró őszi gyümölcsös jegyeivel jobb is nála. De amúgy teljesen rendben van, nem vizes, 11,2 ballingos, és érződik is, hogy kapott egy normális testet, az ára meg 1,15 euro, ami nagyjából annyi, amennyiért a hozzá hasonló sima világos lagerek mennek, szal ez is oké. Ha szeretnétek designos dobozból totál átlagos osztrák ivósört kortyolgatni, akkor nyugodtan vegyetek belőle párat, nem fogtok csalódni benne, de amúgy nem veszítetek azzal se semmit, ha kihagyjátok. ;)