Sümegi Sörök a Sümegi Sörházból

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Igen, kimozdultam, néha ez is megtörténik velem, a hardcore introvertált bloggerrel… legfőképpen akkor, ha olyan söröket akarok megkóstolni, amiket nem lehet elérni semmiféle boltból, üzletből hiperszupermarketből vagy konkrétan különleges folyékony kenyerekre specializálódott webshopokból sem. A Sümegi Sörfőzde termékeinél pedig nagyon is ez a helyzet, hiszen nem palackozzák őket, úgy hogy csak Sümegen, a Sümegi Sörházban érhetőek el állandóan. Ezen kívül amúgy fesztiválokon lehet összefutni velük, ha jól rémlik, akkor asszem a 2017-es(de talán a ’18-as) Vonyarcvashegyi Kézműves Sörök és Házi Ízek Fesztiválján találkoztam velük és PET palackba csapoltatva el is hoztam egy Nariandert meg egy BandIPA-t, ezek közül az első, ami egyébként egy wit meg is vett kilóra (és a második is egész korrekt volt), szóval fixen szerettem volna újra inni a söreikből. És hát erre az alkalom most jött, ezúttal konkrétan a Sümegi Sörházba látogattam el egyik spanommal.

Maga a hely amúgy első látásra nem igazán különbözik egy átlag kisvárosi kocsmánál és a törzsközönség sem éppen beergeekekből áll, szóval nem igazán van meg az a feeling, hogy itt most kraft söröket vagy úgy egyáltalán egy sima Borsodinál vagy Soproninál jobbat kaphatunk. De a látszat csal! Ez amúgy annyira közhely, hogy már undorító, de tény, ami tény: a csapolt kínálat elég király. Így februárban, ami a csapos szerint holtszezon és ezért szegényesebb a felhozatal, is négyféle sör közül választhattunk. Azt viszont nagyon sajnáltam, hogy ezek közé nem tartozott a New England IPA-juk, mert igen, ilyenjük is van, láttam ám a táblán krétával felvésve, rá is kérdeztem egyből, de sajna ennek a kóstolása most elmaradt: se csapon se elvitelre nem volt elérhető.

De talán majd máskor, mert amúgy a portfólió része, ami amúgy nem is kicsi és bőven izgalmasabb, mint a legtöbb, hozzájuk hasonlóan a ’90-es években indult, házi sörfőzde jellegű kisüzemé, amelyeknél általában van egy sima világos lager, egy barna lager meg egy-két tipikusabb ízesített sör, mondjuk meggy vagy szilva koncentrátummal megküldött darabok. Nem, itt azért határozottan érdekesebb szortimentről van szó, ezért most már nem is szaporítanám tovább a szót: nézzük meg a tételeket egyesével! ;)

//Sümegi Barackos Búza//

Mivel a Nariander nagyon bejött anno, egyből lecsaptam erre, és nem is bántam meg! Ez konkrétan az, amit a neve sugall: barackkoncentrátummal megküldött búzasör, aminek amúgy sanszos, hogy a Nariander az alapja. Az illata ugyanis intenzíven barackos, de érezni mögötte némi koriandert is, tehát fixen wit kell, hogy legyen az alapja, a Nariander pedig határozottan ebbe a típusba tartozott. Az íze is rendkívül markáns és a flamand típusú búzasöralap meg a barackosság tök jó kis harmonikus egyensúlyban voltak egymással, szóval ezt egészen csiszoltnak is éreztem. Egyértelműen ez volt a legjobb sör a kóstoltak közül. :)

//Sümegi Sötét Lovag//

A Sötét Lovag egy barna lager, tehát már egy kicsit kevésbé izgalmasnak tűnő darab első ránézésre, de én amúgy tökre szeretem a barna lagereket. Már persze ha amúgy jól vannak megcsinálva és éppen abba a vonulatba esnek, amelyik az én ízlésem. A Sötét Lovag viszont a nagyon intenzíven kávés illatával konkrétan az arcomba kiabálta, hogy igen, ez pont az a vonal lesz, amit imádok és az íze sem cáfolt rá erre. A korty is a száraz, pörköltesen kesernyés és picikét fanyar karaktert hozta, viszont ez elméletileg nem csak a pörköltmalátának volt köszönhető, mert ha hinni lehetett a kiírásnak, konkrétan hozzáadott kávét is tartalmazott a sör, mint mondjuk a Fehér Nyúltól a Coffee Storm, amit imádtam. Oké, persze a Sötét Lovag bőven nincs azon a szinten, mint a Coffee Storm, de nekem bejött, annak ellenére is, hogy volt egy apró kis hibája is: volt benne egy halvány, nem annyira természetes édes vonulat, ami pöppet kilógott belőle. Nem volt annyira zavaró, hogy tönkrevágta volna a sörélményt, de azért elég fura volt, és emiatt határozottan kevésbé érződött ez csiszoltnak, mint a Barackos Búza.

//Sümegi Vadlager//

És akkor elérkeztünk a mélyponthoz, a Sümegi Vadlagerhez, ami pedig egy hidegkomlós világos lager, az a típus, ami a fótiaknál a Keserű Mézzel kezdődött, és most már a nagyüzemek is előszeretettel főzik, a hazaiak közül talán nincs is olyan, akiknek ne lenne ilyenjük. Amúgy alapból a stílussal nincs bajom, ezek kellemes kis könnyed frissítőitalok tudnak lenni, viszont a Sümegi Vadlager nagyon nem jött be. Az illata a fenyőgyantás, mézes, virágos vonalon mozog, ez még egész kellemes volt, de az ízében a tömény mézes édesség a lezárásban megjelenő markáns, de nagyon furcsának ható keserűvel nagyon nem passzolt össze. Őszintén szólva nekem ez a sör totál szétesett és még külön az ízjegyek sem voltak éppen kellemesek, szóval… az a szitu, ilyet többet fixen nem kérnék ki, ez nagyon nem jött be.

//Sümegi Ribizlis//

Levezetésnek pedig maradt a gyümölcskoncentrátummal megküldött világos, a ribizlis sör, ami amúgy teljesen rendben volt annak, aminek készült. Az illatát és az ízét is a ribizlisség uralta, malátát, komlót nem igazán lehetett benne felfedezni, de mint ribizlis alkoholos ital nekem tetszett, finom volt. Főleg ilyen laza utolsó körnek volt tökéletes, na meg le lehetett vele öblíteni a Vadlagert is… de a lényeg a lényeg, hogy ha szeretitek a gyümölcskoncentrátummal megküldött kisüzemi söröket és a ribizlit, ezzel simán tehettek egy próbát, ha összefuttok vele, nagy eséllyel nem fogtok benne csalódni. ;)

//Végszó//
Összességében a sörök érdekesek voltak, mindegyikről azt tudom mondani, hogy intenzív ízélményt nyújtanak és a testességgel se volt gond sehol, szóval mindegyikbe belepakolták az anyagot rendesen. Viszont azért úgy általánosságban nem túl csiszoltak, de ez annyira nem zavart azoknál, amelyek amúgy ízlettek, a Vadlager viszont… na mindegy, nem térek vissza rá, inkább még gyorsan megemlítem az árakat, amik nagyon rendben voltak. Sörtől függően 300 vagy 390 forint volt egy pohár, ennél nyilván arányosan kicsivel drágább a korsó, szóval abszolút nem vészesek az árak, és ez természetesen mindenképpen említésre méltó pozitívum.