Hübris ÜPA teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Nem volt még a blogon Hübris sörből(vagy hogy arrafelé Fehérváron ejtik sürből) content, de nemrég eszembe jutott, hogy amúgy tök jó lenne, úgy hogy rá is lestem a lehetőségeimre. Láttam, hogy van webshop, de azt is, hogy megúszhatom a rendelést, mert papíron partnerük a Gusto Delicate, szóval gondoltam, majd onnan beszerzek egy IPA-t, egy stoutot meg egy búzát. Természetesen totálisan introvertált bloggerként nem én mozdultam ki értük, hanem megkértem egy spanomat, hogy please, ugorjon el értük, mehet együtt a tesztelésük, csak hozza el őket nekem. Nos, belement, tehát a terv működött… egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a Gustoban egy darab Hübris sem volt, úgy hogy végül egy IPA-t sikerült szereznem az Aldiból ötszáz forintért, ami őszintén szólva, kifejezetten kellemesen meglepett.

A lényeg viszont az, hogy most csak az IPA-t fogjuk kielemezni, de még mielőtt belemegyek ebbe, az fix, hogy nem mehetek el szó nélkül a címke mellett, amin ezt a Paintes festékesvödörrel kitöltős megoldást lehet letisztultan modern minimalizmusnak meg faék egyszerűnek is hívni ízléstől függően, de tuti, hogy ha sokáig nézném ezt a színösszeállítást, a retinám nem köszönné meg. De akkor magáról a sörről… viszonylag sötét színe van, illata intenzíven édes trópusi gyümölcsös, és ezek a jegyek a kortyban is vastagan benne vannak, de ott társul még hozzájuk kis piros gyümölcsösség is. És ez az egész egy jó kis, kellemes malátalapra lett ráépítve, abszolút harmónikusan egyébként, a lezárás pedig moderáltan keserű, éppen csak picit ellensúlyozza a sör amúgy alapvetően édes, de nem gejl karakterét. Teltnek, testesnek érződik, pedig papíron csak 12,6 balling, ami azért IPA-knál nem olyan sok. 

Szal a Hübris ÜPA egy jó kis alap IPA, ami ezért az ótszáz forintért konkrétan best buy volt, de igazából a webshopos 650 forintos ár is egészen baráti, főleg manapság. Simán újravenném, szívesen eliszogatnám bármikor, amikor egy classicusabb, egyszerűbb IPA-ra vágyok, de persze azért aki ivott már jó IPA-t, nem fog ettől lehidalni meg ilyenek. Legit vannak jobbak ennél, például a Bevog Kramah nálam mindenképpen a földbe döngöli, az egy sokkal kifinomultabb, csiszoltabb darab, és a Fehér Nyúl alap IPA-ja is jobban összerakott szerintem, meg persze ott van a kis single hop jóság, a Hedon Credo meg a szintén egyszerűbbnek, de nálam nagyszerűnek is számító Karpat True American Apache IPA… tehát voltak bőven, amik a kategóriában jobban ízlettek. De ez is jó volt, tetszett, az ára pedig hatalmas plusz, szóval mindenképpen ajánlom kipróbálásra, elkortyolgatásra. :))

Insel Brauerei Insel Kreide & Baltic Ale teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Az Insel Brauerei cuccaira az osztrák Intersparban találtam rá, és először azt hittem, hogy osztrák kraft sörök, mint mondjuk a Bevogok vagy a Brewage-ek, de tévedtem, igazából egy német kisüzemről van szó. Viszont nem ez volt az egyetlen tévképzetem, és nem is a legnagyobb, sőt bőven nem ez volt a legnagyobb meglepetés, ami a kóstolás, és a teszt közbeni és utáni research közben ért. Konkrétan totálisan vakon voltam a gyártóval, a sörök típusával, mindennel, és az szitu, hogy hazudnom kéne, ha azt mondanám, hogy most, a poszt írásakor már mindent értek, mert nem. De inkább kezdem az elején, azzal, hogy próbáltam találgatni, milyen durva prekoncepciókkal ugrottam neki ennek a párostesztnek, és aztán jöjjenek a felfedett factek, részletek és a kóstolási tapasztalatok is természetesen. ;)

//Insel Brauerei Insel Kreide//

Az Insel Kreide a főzde witje, amire amúgy rá is jöttem, de mondjuk ezt nem is volt nehéz kitalálni, hiszen intenzíven fűszeres volt már az illata is, és itt most fűszeresség alatt korianderra, narancshéjra gondolok. Az ízében is markánsan jelen vannak ezek a jegyek, de amúgy a korty úgy épül fel, hogy az eleje édes, a közepe már fanyarabb, a vége meg száraz leginkább. A magas szénsavtartalom miatt pezsgős jellege van, de amúgy ez leginkább wit, viszont… hát engem totál összezavart. Alapból mikor átfutottam a címkén az összetevőket, akkor a szokásosokon kívül csak a cukrot és a búzamalátát találtam meg ott, mert egyrészt németül csak pár szót tudok, másrészt meg a szemem a koriandert kereste. Szóóóval nem vettem észre a sor végén a „gewürz” szót, csak akkor, amikor már Ratebeeren, ahova valaki beragadt CapsLockkal vitte fel az összetevőket, checkoltam a sört, hogy akkor ez mégis mi? Legit wit vagy valami más, ami nagyon hasonlít rá… ? De a lényeg, hogy akkor az a „gewürz” szemet szúrt és egy gyors google fordítózás után kiderült, hogy „fűszereket” jelent, szóval az Insel Kreidében mégiscsak vannak fűszerek, csak a főzde titkolja, hogy milyenek, de én azt mondanám, hogy koriander fixen kell, hogy legyen benne. Szóval így hogy megfejtettem ezt a rejtélyt újra elfilóztam azon, hogy mit írjak erről a sörről, hogyan értékeljem meg ilyenek és hát… végül is nem volt rossz. Kajak, ez egy korrekt wit, bár a szénsavasság szerintem túlzó benne, és azért overall olyan nagyon extrának, egyedinek se mondanám az ízélményt, és amúgy meg három euroba kerül, szóóóval szerintem, ha witet innátok, vegyetek Hoegaardent, ha meg az osztrák Intersparban kraftsört kerestek, akkor inkább a Bevogokat meg a Brewage-eket ajánlom. ;)

//Insel Brauerei Baltic Ale//

Mikor megláttam, hogy a „baltic” benne van a nevében és láttam a címkén, hogy erős, 7,5%-os, akkor elkezdtem azon filózni, mi van, ha itt az amúgy is kitekert baltic porteren csavartak még egyet, és ez egy olyan baltic porter lesz, ami kivételesen nem paradox módon egy lager, egy duplabak, hanem valóban egy ale… oké, long story short: egy erős, testes, sötét, pörkölt malátás stout vagy porterjellegű ale-t vártam. Az igazság viszont az, hogy az Insel Brauerei Baltic Ale világos színű és úgy egyébként semmi köze a porterekhez meg a stoutokhoz, de még a baltic porterekhez se áll közel. Ez egyértelmű az illatából, amiben vastagon benne van a belga élesztő… igen, ez is egy belga típus, a Ratebeer szerint valamiféle belgian strong ale. Ez elvileg valóban nem tartalmaz hozzáadott fűszereket, de búzamaláta ugyanúgy van benne. Gyümölcsös édesség uralja az ízt, testesebb nyilván, mint az Insel Kreide, kevesebb benne a szénsav, aminek örültem, de amúgy nem egészen értem, miért jó ez szintén három euroért? Oké, persze, ez sem rossz, megittam, korrekt volt, sőt így, hogy ez a Baltic Ale nem volt olyan szénsavas egészen kellemesebb is volt, mint a Kreide deee… az a helyzet, hogy egy csomó belga ale-t tudnék sorolni, ami ennél kiemelkedőbb, egyedibb, csiszoltabb, jobban hozza a stílusjegyeket, szóval nem értem, miért vennék ilyet, ha hagyományos belga ale-re vágyok?

Schwechater teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Bár marzennek nem nevezi magát, a Heineken tulajdonában lévő Brau Unionnál készülő Schwechater ugyanúgy egy sima világos lager, mint más márkák akként felcímkézett alapsörei, ami természetesen önmagában nem baj, viszont az tény, hogy rengeteg ilyen termék van az osztrák piacon kb. ugyanolyan árral, amik közül kapásból eszembe jut pár nálam jól bevált tétel, mint mondjuk a Gösser Marzen, az Egger Marzen vagy a Puntigamer. Szóval a kérdés máris adott: érdemes-e a Schwechaterre cserélnem ezeket? Felküzdi-e magát közéjük?

A rövid válasz az, hogy nem. De ettől függetlenül nem rossz ivósör a Schwechater, csak igazán jónak se mondanám, amolyan okés, középmezőnyös, eliszogatható kategória. Az illata, nem meglepő módon, telibe malátásan édes, és a Schwechaternél az íz literálisan nem mutat ennél többet. Ugyan selymes, lágy kortyérzet, de nagyon egysíkú édes malátásság jellemzi az egészet, tényleg nincs semmi más ízjegy benne. Ez még nagyüzemi világos lager mércével nézve is túl egyszerű és unalmas, ugyanakkor mégse kellemetlen, igazából nincs benne semmi rossz, ízhiba, és hát amúgy meg könnyen csúszik. Tulajdonképpen nagyjából azt tudja, amit egy Dreher Gold, legalábbis nekem az jutott eszembe róla. Az osztrák nagyok alapsörei között mindenképpen vannak jobbak, de tény, hogy rosszabbak is, például a Steffl Marzen vagy a Kaiser Fasstyp.

Muttermilch Wiener Bubi teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Muttermilch Vienna Brewery neve elég jól cseng a Wiener Bubi mellet, sőt kimondottan jól passzol hozzá, hiszen ha nem is anyatej van az üvegben, de az osztrák anyaföld fővárosáról elnevezett sörtípust, a vienna-t rejti. A vienna egyébként egy általában vörös színű, félbarna, maláta hangsúlyos lager, és amúgy ennek tulajdonképpen meg is felel a Muttermilch Wiener Bubi.

Az illata élesztős, intenzíven barackos, picikét karamellesen édes. Az ízében is dominál a barackosság, mint fő ízjegy, és egy lágy, kellemes malátalapra pakolták rá, ami egy pont megfelelő testet ad a 12,3 ballingos sörnek. Kellemes, bár talán picit túl élesztős, de nekem bejött: lehet, hogy nem olyan csiszolt, nem olyan kifinomult, és két euroért pöppet túlárazott is, de összességében tetszett, ha pont ilyesmire vágynék, simán újrainnám.

Villacher Marzen teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Villacher sörök gyártója, a Vereinigte Karntner Brauereien egy kisebb, független főzde, de egyértelműen nem kraft vonalon mozog, hanem sokkal inkább egy hagyományos termék line up-ot kínálnak. Ebből mondjuk a hiperekbe nem sok jut el, főleg a radlerükkel, és a teszt alanyával, tárgyával, a totálisan basic alapsörükkel, a marzennel tudtok összefutni.

Oké, azért annyira nem teljesen basic a Villacher Marzen, a sok egymáshoz nagyon hasonló osztrák nagyüzemi világos lagerhez képest azért van karaktere, felismerhető, ahogy mondjuk egy Gösser Marzen vagy egy Puntigamer is. Az illata ugyan szokásosan malátás, de picit fűszeresen komlós is, és az íze sem annyira édesre lett belőve, mint a típustársainak. Ha a Gössert a helles zamatosság, őszigyümölcsösség emeli ki a tömegből, márpedig az emeli ki a tömegből, akkor a Villachert az, hogy markánsabb komlózást kapott, ami egészen erőteljes, utóízében a többiekhez képest hosszantartó keserűséget ad neki. Plusz én kicsit szárazabbnak is éreztem, mint a többi osztrák marzent. A teste pont megfelelő, papíron egyébként 11,8 balling fok, ami kajak jól hangzik, jól passzol egy sima ivósörnek szánt világos lagerhez. Igazából nem rossz, nem is semmilyen, de persze nem kell tőle sokat várni, viszont ha valaki az átlagnál pöppet keserűbb osztrák marzent inna, akkor a három decis üveget egy euro kilenc centért megtalálja a sógoréknál a hiperekben. ;)

Az (egyik) kedvenc osztrák kraft főzdém! - Bevog sörök csoporttesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Ha valaki most kezdi az ismerkedést az osztrák kraft sörökkel, akkor valószínűleg két főzde nevével futhatott össze: Bevog és BrewAge. Ha valaki csak úgy casual módon belép egy osztrák Billába vagy Intersparba és rápillant a kisüzemi kínálatra, tuti fix, hogy Bevog és BrewAge söröket fog találni a polcokat. És ha engem kérdeztek, melyik újhullámos mikro gyártókat tudom ajánlani a sógoréktól, akkor azt mondom, nálam a Bevog és a BrewAge a befutók.

Persze nem ismerek minden osztrák főzdét, és főleg a hiperek polcairól szemezgettem, de onnan a többi nem nagyon győzött meg, úgy hogy a könnyen elérhetőek közül fixen ezek a legjobbak nálam, és ha már ekkora kedvencek, ma az egyiket be is mutatom nektek ebben a cikkben.

A Bevogtól pedig nem csak a mainstreamebb, alapabb darabokat fogjuk megnézni, hanem a végén egy igazán különleges bonus tételt is, amit csak azért nem ajánlok már most előre, mert sajna limitált főzet volt és már nem csinálják, szal nem tudjátok már beszerezni, pedig… na, de menjünk csak sorban, jöjjenek először az állandó szortiment tagjai. ;)

//Bevog Helles//

Szoktam panaszkodni, hogy az ilyen hagyományos, jól bejáratott, többnyire alsóerjesztésű és ivósörszerű típusok nem mennek a kraftfőzdéknek, és még ha egész jót is sikerül összehozniuk, valahogy mindig azt érzem, hogy nem érik meg a felárat és inkább maradok egy classic cseh pilsnél, német hellesnél vagy weizennél meg a kedvenc barna lagerjeimnél, amiket nagy vagy közepes méretű üzemek főznek. A Bevog Helles viszont megtörte nálam ezt a sormintát, pedig ezt úgy válogattam be a csoporttesztbe, hogy „jó az Inter tartja, akkor már vegyük be ezt is, mert egy csomóan összefuthatnak vele…” igen, tudom, undorítóan előítéletes vagyok, ér leoltani érte kommentben, sértegetni az Insta poszt alatt meg cancelölni Twitteren: megérdemlem, mert ez egy kicseszett jó helles. Sőt valószínűleg az egyik legjobb, amit valaha ittam, pedig egy Hacker Pschorr Munich Gold azért magasra tudja tenni a lécet. De a Bevog Helles illata annyira burjánzóan gyümölcsös, hogy már csak szagolgatni nagyobb élvezet, mint sok hellest inni, főleg ha mondjuk más kraft főzdék próbálkozásaira gondolok… az ízében a stílusra jellemző őszigyümölcsösség még jobban kijön, sőt legfőképpen egy nagyon határozott, markáns almássággá alakul. A kortyérzet zamatos, selymes és krémes, egyszerűen simogat minden egyes cseppje, a telt íz mellé pedig szép nagy test is párosul: a Bevog Hellesben van anyag bőven. Én ebben látom a két eurót, ráadásul fél literes is, és odakint egy csomószor az összes sörre rádobják a 25%-os akciót: na ilyenkor szerintem érdemes betárazni belőle. ;)

//Bevog Tak Pale Ale//

A Bevog Tak Pale Ale-ben viszont nem volt semmi meglepetés: egy jól megcsinált, de a craftbeer scene-t meg nem váltó APA-t vártam tőle, és azt is kaptam. A Bevog Tak Pale Ale illata grapefruitos, erőteljesen és egyértelműen, az íze egy kis édes malátássággal kezd, de aztán persze a korty áthajlik intenzív komlóbombába, és a már ismerős grapefruitos keserűséggel cseng le hosszan és markánsan. Nagyon classy APA, semmi csavar nincs benne, de jól összerakott, csiszolt darab, pont olyan, amilyennek egy alapszortimentben lévő APA-nak lennie kell. A Bevog Tak Pale is fellelhető az osztrák Intersparban és még a nagyobb Billákban is: két és fél euroért kapjuk meg a három decis dobozt, ami egyébként a kinti standard kraftsör ár, úgy hogy ez teljesen rendben van.

//Bevog Deetz Golden Ale//

Elsőre nem igazán tudtam, mit kezdjek a Golden Ale megnevezéssel, találgattam, hogy most ez egy, a Tak Pale Ale-hez nagyon hasonló APA lesz vagy esetleg valami hagyományos angol ivósör kekszes-karamelles malátával vagy netalán valami teljesen más… ? Hát az a szitu, hogy valami teljesen más lett, bár azért az első lehetőségtől annyira azért nincs messze. Végül is mindenképpen újhullámos ale a mangós és barackos illatával és a szintén burjánzóan gyümölcsös kortyérzetével. És igen, a Tak is gyümölcsös volt, de az az édes-keserű balance-ra lett építve, a Bevog Deetz Golden Ale viszont egy egészen másfajta build: itt a sör nagyrészt édes (főleg trópusi) gyümölcsösségből áll, és a lecsengés, amely némileg, de csak egészen kicsit, ellensúlyozza ezt, az a búzamaláta fanyarsága. Igen, tartalmaz búzamalátát is, de valószínűleg nem sokat, éppen csak annyit, hogy ezt a kis egyedi, extra ízjegyet belecsempésszék vele a korty végére. De egyébként édes, gyümölcsös, üde és vidám sör, ami eléggé különbözik a Taktól, hogy legyen önálló karaktere, de ugyanolyan csiszolt, és a kinti Interben vagy Billában ugyanannyira jó vétel lehet két és fél euroért, mint a Tak Pale Ale: ez totál ízlésfüggő, kinek melyik jön be a kettő közül, melyik áll közelebb az ízléséhez. (Nekem amúgy kb. ugyanolyan jó a mind a kettő, inkább csak hangulatfüggő, melyiket innám.)

//Bevog Kramah//

Nincs kraft főzde IPA nélkül, hiszen ez a típus konkrétan a sörforradalom jelképe, és nyilván a Bevognak is van ilyenje, ez pedig a Kramah. A Tak Pale Ale-hez hasonlóan ez is egy nagyon classy és csiszolt darab: pont azt kapjuk tőle, amit egy jó IPA-tól várunk. Hiszen az illata tipikusan intenzíven trópusi gyümölcsös, és a korty eleje is ekörül forog, de a lezárás, az utóíz már markánsan, IPA-san keserű. Szép az átkötés a két íz között, akárcsak a Tak Pale Ale-nél, nagyon egyben van ez is, úgy hogy aki egy jó kis basic IPA-t keres, annak csak ajánlani tudom. Elvileg kell lennie a kinti Intersparban meg a nagyobb Billákban is, de amúgy meg mostanában mégsincs náluk, ez a darab konkrétan a Lasko meg a Union sörökkel együtt érkezett a szlovéniai szeretetcsomagban. Viszont azt jó tudni, hogy a szlován boltokba is eljutott, ott is össze lehet futni vele, ami tök király. :))

//Bevog Baja//

A Bevog Baja a főzde stoutja, egészen konkrétan az outmeal stoutja, aminek amúgy az lenne a lényege, hogy van benne zab is, ami lágyítja, krémessé teszi az amúgy erősen pörköltes sört. Na most az a szitu, hogy szerintem ezen sokat nem lágyít a zab, szóval a típusnak annyira valószínűleg nem felel meg, mert nem olyan elbalance-olt, viszont nálam ettől függetlenül nagyon betalált. Az illata az a tipikus pörköltes kávés illat, a korty is markánsan kávés és legfőképpen száraz, ahogy mondtam, a zab nem sokat lágyít rajta, de én ettől függetlenül imádom. Pont így, mert imádom az ilyen karakterű stoutokat, és van olyan spanom, aki szintén így van vele, de van olyan is, akinek nem jött be, ő több krémességet, édességet és lágyságot várt tőle. A hozzám hasonló ízlésűeknek viszont nagyon is ajánlom, habár ezt a kinti hiperekben nem tudjátok megvenni, én 950 forintért a Beerselectionről rendeltem, akik amúgy szoktak tartani többféle Bevogot is, egészen különleges darabokat is, mint amilyen a teszt extra tétele is.

//Bevog Extinction Is Forever Snow Leopard//

Kezdjük azzal, amit már egyből láttok is a képen: a doboz kicseszett designos, nálam az eddigi legszebb artwork, amit sörös címkén láttam. Egyből be is vonzotta a tekintetemet, amikor a Beerselectionön a Bevogokat böngésztem, és mikor megláttam, hogy kókuszos imperial stout, már el is dőlt: nekem ez fixen kell. Imádom a kókuszos cuccokat meg az imperial stoutokat is, és a Snow Leopard mindkettőt nagyon királyul hozza. Egyfelől van egy szurokfekete színű, a típushoz méltóan elképesztően sűrű, testes imperial stout alapunk, amiből árad a kakaós-kávés és még picikét gyümölcsös illat is. És akkor a kortyban ott van az elején az illatából már jól ismert erős kakaósság, utána jön egy intenzív áfonyásság és a végén üt be a kókusz, nem is kicsit. A mix tehát három pilléren áll, és mindhárom betonbiztos, ráadásul tökéletes összhangban tartják a Bevog mesterművét… igen, nálam ez legit az, és az 1800-as árcímke minden egyes forintját megérte… miért kellett ezt limitált kiadássá tenni? Simán mehetne az állandó kínálatba, én venném és innám még. ;)

La Trappe Bockbier teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A La Trappe Bockbier egy érdekes sör, nem is kicsit lóg ki a La Trappe szortimentből, ami egytől egyig tradícionális belga ale-eket tartalmaz: dubbelt, tripelt, quadrupelt… a szokásos felhozatal, tudjátok. És akkor ezek mellett készítik még az egészen németes nevű Bockbiert, ami annyira németes, hogy konkrétan egy hagyományos német sörtípust jelent, ami meg ráadásul nem is felsőerjesztésű, hanem alsóerjesztésű sört szokott takarni. Persze a történetben van csavar, nem is egy, hiszen ez a baksör nem lager, hanem ale, és tipikusan belgásan még a palackban is továbberjed. Ez most eléggé önellentmondásosnak tűnhet, de hát előfordulnak ilyenek, egy balti porter is inkább szokott doppelbock lenni, mint porter… és amúgy meg kit érdekel, hogy mennyire paradox a helyzet? A lényeg, hogy jó-e a sör vagy sem, és a La Trappe Bockbier nálam biztosan az egyik, ha nem a legjobb La Trappe. ;)

Az illata burjánzóan gyümölcsös, és pontosabban az a legjobb szó rá, hogy piros gyümölcsös, és ez a jegy a korty elejét is uralja, viszont a második felében csatlakozik hozzá némi kellemes alkoholmeleg és egy markáns kakaósság is. A lezárásban, mint valami grandiózus fináléban ez a három összeforr, és együtt alkot egy egészen egyedi mixet, ami nálam nagyon betalált. Tény, a La Trappe Bockbiernek nem csak a háttérsztorija és a neve érdekes, hanem az íze is: karakteres, különleges, én mindenképpen ajánlom kipróbálásra. ;) Sajna beszerezni már nem olyan egyszerű, én a Beerselectionről rendeltem egy ezresért, de talán Metroban még felbukkanhat, bár ott én általában a tipikusabb La Trappe-kat szoktam látni díszdobozban pohárral vagy anélkül.