Egy titkos kedvenc – Löwenweisse teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Weizen? A Weihenstephaner itt a koronázatlan király és uralja a stílust, tudja betéve minden sörkedvelő, így volt ez régen is és mindig is így lesz, hiszen a kraft főzdék ebben a tradícionális bajor típusban labdába se rúghatnak. True, de azért én gondolatban hozzá szoktam még toldani pár weizent, amelyek nekem nagyon bejöttek, ezek közé tartozik a Löwenweisse is.

A bölcs és sokat kóstolt öregektől még hallhatjátok a regét, miszerint sok-sok évvel ezelőtt idehaza is kapni lehetett, és bezzeg az milyen jó volt, és tudjátok mit? Most igazuk is van, a Löwenbrau München búzasörét nagyon is szívesen látnám a hazai boltok polcain! Persze nem hatszáz-hétszáz forintért, mint az itt-ott feltűnő Franziskanert… tudom, javíthatatlan álmodozó vagyok és örüljek neki, hogy hozzájutottam. xD

Örülök is igazából, hogy most épp van, aki ellát az osztrák Intersparból sörrel, ahol ez konkrétan igazi best buy. Mindössze egy euro az ára(egészen konkrétan kilencvenkilenc cent, de az mindegy) és függetlenül attól, ki mit gondol vagy a Ratebeer hova pontozza, nálam ez egy top tier búza.

Mind illatában és ízében is nagyon erős a banános vonal, intenzíven hozza az édes zamatát, és egyértelműen ez a leghangsúlyosabb illat illetve ízjegy. Viszont azért frissítő citrusos, fanyar jegyek is felütik a fejüket benne és szépen egészítik ki, támogatják meg a fő ízt, az édes banánosságot. Az egész sör nagyon szépen kiegyensúlyozott és csiszolt, az íz telt és a test is pont jó a 11,8 balling foknak köszönhetően. Persze nincs benne semmi meglepő azok számára, akik ittak már jó weizent, nincs itt semmi újhullámos csavar vagy bűvésztrükk, de ebben pont az az igazi mágia, hogy ilyen egyszerűen hagyományos módon ennyire ott van a szeren ez a sör. :)

Ksiazece sörök csoporttesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Zywiecek után eléggé bizakodó voltam a Ksiazece sörökkel szemben, lévén a fancy címkék itt is „prémiumabb”, „különlegesebb” benyomást keltettek, és ha a típusokat(tmavy, IPA, és így ránézésre valami búzás cucc) nézem, akkor azok sem olyan szokványosak. Legalábbis nagyüzemeknél. Jó persze barna lagert azért sokan csinálnak, de azért itt Közép-Európában a búzasör a nagyok kínálatában már ritkább, az IPA-val meg egyértelműen az újhullámos trendeket próbálja meglovagolni az Asahi alá tarrtozó Kompania Piwowarska. Csak az a baj, hogy a designos külső mögött itt sokkal kisebb arányban található meg az a minőség, ami azért elég megbízhatóan ott volt a Zywieceknél…

//Ksiazece Pszeniczne Zloté//

Kezdem azzal, hogy ez valójában nem is búzasör. Mármint se nem weizen se nem wit, de még csak nem is berliner weisse(szerencsére!), hanem egy búzás lager. Igen, egy szűretlen lager sör, csak adtak hozzá búzamalátát. Elég fura koncepció, a búzasöröket általában felső vagy hybrid erjesztéssel készítik, és a címkét nézegetve nem is értettem, miért jó alsóerjesztéssel ilyesmit csinálni. Ami önmagában nem baj, max annyit jelent, hogy kicsit (nagyon) előítéletes vagyok, az viszont már gond, hogy a Ksiazece Pszeniczne Zloté elfogyasztása után is azt gondolom, hogy ezt így kár volt.
A tesztalany illata nem túl intenzív, amolyan mézes-virágos kissé, de összességében elég semleges. A korty is kifejezetten visszafogott ízélményt nyújt, kis mézes-barackos édességgel kezd, a második felében felsejlik némi halvány kenyeres búzásság. Utóíze rövid, és cseppet sem markáns. A testével nem volt igazán gond, papíron egyébként 12 ballingos. Simán meg lehet inni, konkrétan elrontva nincsen, csak annyira semmilyen, hogy igazából nem értem, ezt így miért kellett… ?

//Ksiazece Ciemna Lagodne//

A következő tesztalany a sorban egy 11,9 extraktos barna lager, amit én tökre vártam, mert nagyon szeretem a jó kávés, pörkölt malátás tmavykat, és valamiért ezzel kapcsolatban az volt az előérzetem, hogy ilyen lesz. Az igencsak sötét szín is ezt a fajta karaktert vetítette előre, azonban az illatában hiába volt ott a tömény kávésság, nem kevés cukros, mesterséges édesség is keveredett mellé. Igen, a címke szerint a Ksiazece Ciemna Lagodne konkrétan tartalmaz hozzáadott cukrot, és az fix, hogy nem egy csipetnyit kapott, hogy egy esetleges palackos erjesztést beindítsanak vele, ahogy azt a belga ale-knél szokás…
Nem, itt az történt, hogy volt egy király, intenzíven pörköltes, kávés barna lager, amiről valszeg a Kompania Piwowarskánál úgy gondolták, hogy túlontúl kesernyés és semmi esetre sem elég gejl a lengyel közízlésnek, ezért jól megcukrozták. Azt nem tudom, hogy üzleti szempontból ez bevált-e vagy sem, én csak azt mondhatom, hogy nekem ez így nagyon nem jött be. Ráadásul az, hogy érzem, hogy a mesterséges édesítés vaskos rétege alatt van egy jó kis barna lager(később, ahogy melegedett, a kávésság mellett szedresség is előbukkant benne, ráadásul ennek a lecsengése is hosszantartó és markáns) csak még csalódottabbá tesz. Ha a Pszeniczne Zlotét kár volt lefőzni(márpedig az volt!), akkor ezt meg még inkább kár volt így elrontani.

//Ksiazece IPA//

És elérkeztünk az utolsó Ksiazecéhez, ami végre jó volt! Nem kiemelkedő, de jó. Igazából annyi a sztori, hogy nagyüzemi szinten nézve csináltak egy normális IPA-t, amit – főleg az előző kettő után – kellemesen elkortyolgattam.
Illatában ott van a jól ismert és elvárt trópusi gyümölcsös kavalkád, leginkább az édes vonalat képviselve(mangó, papaja… stb.), a kortyban pedig megérkezik a frissítő citrusosság is, sőt itt hangsúlyosabbá is válik, a végén pedig kapunk egy mérsékelt, de a többi ízzel abszolút harmóniában álló ale-es komlókeserűt is. Talán amúgy ez a legjobb szó rá, hogy harmonikus, hogy tök jól el van balance-olva. A teste is rendben van, 13 balling fokos, ha a konkrét adatot nézzük, de mondom érzetre is oké volt. Ha kint jártok a lengyeleknél és mindenképpen szeretnétek Ksiazece sört kóstolni, én ezt ajánlom, a fenti kettőt meg szerintem felejtsétek el…

A söröket a húgomtól kaptam, ezúton is köszönet értük! :)

Egy igazi széles és sokszínű szortiment! - Zywiec sörök csoporttesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Grupa Zywiec a Heinekenhez tartozik, és bár nagyüzemről van szó, ez az a márka a Ksiazece mellett, amiből elég sok különlegesebb típus is létezik a belga ale-től kezdve a balti porterig szinte minden. Szal ja, a szortiment elég széles, és jópár ezek közül hozzám is eljutott, nemrég pedig végig is kóstoltam őket, úgy hogy nem is szaporítom tovább a szót, nézzük meg a tesztalanyokat! ;)

//Zywiec Premium//

Az alapsörük nem meglepő módon egy hagyományos világos lager, viszont ellentétben a Tyskie Grronie-val, ez nem maláta hangsúlyos, hanem egy kifejezetten komlósabb, pilsneres karakterrel rendelkezik. Már az illatában erőteljesek a komlós jegyek, a kortyban pedig határozottan jelen van a keserűje, amit jól kiegészít a korrekt malátalap édessége, de itt egyértelműen az előbbi íze a hangsúlyosabb. Ezáltal Zywiec Premium frissítőbbnek hat, mint a Tyskie Gronie, és az én ízlésemhez is közelebb áll, ráadásul testesebbnek is éreztem, erről simán elhiszem, hogy megvan 12 balling fok, bár erre vonatkozó infót sehol se találtam.

//Zywiec Baltycki Porter//

Az első különlegesebb darab, amit a Zywiectől megkóstoltam, a balti porter volt, ami egy elég fura elnevezés, mert általában a balti porterek – ellentétben a „sima” porterekkel – lager élesztővel készülnek és inkább amolyan duplabakszerűségek. Az alsóerjesztésen kívül még a nagy test és az azzal járó magas alkoholtartalom miatt is inkább a fent említett stílushoz hasonlítanak rendszerint a balti porter névvel illetett sörök. Nincs ez másként a Zywiec Balticky Porternél sem: a címkén bizony ott figyel a 9,5% alkoholtartalom meg a 21 ballingos extrakt. Ennek megfelelően nagyon durván sűrű a kortyérzet, de persze nagyon pici alkoholos jegyek is felütik a fejüket, de egyáltalán nem zavaróan, hanem kis kellemesen melengető, kiegészítő jelleggel. A sör karaktere alapvetően száraz, kávés némi szedres jelleggel, és az utóíze olyan markáns és hosszantartó keserű, mint mondjuk az Ayinger Celebratoré vagy a Black Wyché. Egyértelműen ez tetszett a legjobban az összes Zywiec közül: nagyon szépen összerakott, érdekes sör és totál az én ízlésem. :)

//Zywiec APA//

A trendeket követve a Zywiecnél is lefőztek egy craft főzdék körében elég népszerű, sőt konkrétan alapnak számító típust: az american pale ale-t. Stílusát nem meghazudtolóan mangós, papajás, ananászos intenzív illat jellemzi, ami egy az egyben vissza is köszön a korty elején ahogy arra számítana lehetett. Sőt az üde, telt trópusi gyümölcsös kavalkád van túlsúlyban, az ale-es komlókeserűség visszafogott, inkább enged teret az édes gyümölcsösségnek, de úgy hogy nálam még nem ment át az egész totál gejlbe, szóval részemről egész jól ki van egyensúlyozva a Zywiec APA. Ha belegondolok hasonlít a Soproni Óvatos Duhaj APA-ra, csak ez annál gazdagabb és intenzívebb ízvilággal rendelkezik. A teste egyébként pont megfelelő(12,5 balling fokos), és úgy egyáltalán az egész sörre azt tudom mondani, hogy az: korrekt volt, sőt jó volt, bár nem igazán kiemelkedő.

//Zywiec Pszeniczne IPA//

Ha lefordítjuk a következő tesztalany nevét, akkor a „búza IPA” címkét kapjuk, amivel eléggé szkeptikus szoktam lenni, mert általában az ilyenfajta próbálkozások félre szoktak sikerülni, mint mondjuk a Karpat Belgian Wheat IPA. A Zywiec Pszeniczne IPA azért annál pöppet jobban sikerült, de még egy sem tudott meggyőzni. Leginkább citrusos komlós illata van, a korty eleje is komlókkal kezd, amibe kis búzásság is vegyül, utána kis malátásság, de aztán ki is fogy a szufla és konkrétan minden íz eltűnik a sörből. Olyan lesz, mintha csapvizet innál és így persze utóíze sincs egyáltalán, ráadásul elég vizesnek is érződik. Oké, papíron is ez a legkisebb szárazanyagtartalmú különleges Zywiec, hiszen 11,4 balling fokos, de még ehhez képest is kimondottan vékonynak éreztem a testét. Elég gyenge próbálkozás, semmiképpen se venném meg újra.

//Zywiec Belgijskie Ale//

Elvileg belga ale lenne az utolsó darab, de szerintem köze nincs hozzá az elnevezésen kívül. Ettől függetlenül egy kellemes kis sört raktak le az asztalra ezzel a Zywiecnél. Az illatában megjelenő gyümölcsösségben még lehet némi belga élesztősséget felfedezni, de a kortyban számomra már semmi „belgás” nem volt. Amolyan édes-fanyar párosítású az íze, mint mondjuk a Warsteiner Brewers Goldnak, konkrétan barackossággal kezd és szedrességgel zár a Zywiec a Belgijskie Ale. Igazából önmagában tök jó volt, csak a nevéhez kajak sok köze nincs, de miután elvonatkoztattam tőle, jó kis sörélményt kaptam.

A söröket szintén a húgomtól kaptam, ezúton is köszönet értük! :)

A lengyel fácán - Tyskie Gronie teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A lengyel sörkínálat itthon nem túl ismert, mivel a Van Pur olcsó szutykain kívül nem nagyon exportálnak se ide se a hozzánk közeli országokba(Szlovákia, Ausztria, Horvátország… stb.). Ezt csak alátámasztja, hogy elnézve a húgomtól kapott(ezúton is hatalmas köszönet értük!) több, mint tucatnyi lengyel serital üvegét/dobozát, nem igazán találtam rajtuk idegen nyelvű feliratot, szóval valszeg eredendően nem igazán szánták őket exportra. Mindenesetre mi most megkezdjük a barangolásunkat az ottani szupermarketek kínálatában, mégpedig rögtön a legmainstreamebbnek tartott pale lagerrel, a Tyskie Gronie-vel(AKA Tyskie Golddal).

A dobozon ugyan nem találtam meg, de a ratebeer.com-on mellékelt leírásban fellelhető, hogy 11,7 balling fokos, ami picit azért meglepett, mert érzetre nekem inkább simán 11-esnek tűnt. Tehát ha iszod, olyan közepesen, korrekten testesnek fog tűnni, és semmiképpen sem olyan sűrűnek, mint egy 12-es pils. További technikai információ, hogy csak a szokásos összetevőket tartalmazza, tehát semmiféle hozzáadott, főleg oda nem illő(pl. kukoricadara) anyag nincs benne, ami tök jó, de erre speciel számítottam, mivel egy olyan ország esetében, amit csehek, szlovákok és németek vesznek körül, el is vártam egy fejlettebb tradícionális sörkultúrát. Viszont arról szó sincs, hogy a Tyskie Gronie telibe másolná valamelyik szomszéd stílusát, inkább próbál egy saját vonalat képviselni. Ez a vonal röviden és tömören a „malátahangsúlyos” jelzővel írható le, hiszen az illata egyértelműen malátásan édeskés, ugyanakkor nagyon tetszik, hogy frissnek, üdének hat már itt a sör. A korty nagyrésze is egy kellemesen édeskés, de nem túl érdekes malátásságról szól, a végén felfedezhetünk némi komlókeserűt is. Úgy képzelem náluk ez valami olyasmi, mint a szlovákoknál a Zlaty Bazant, bár abból azért mind a 12-es, mind a 10-es változat nekem szubjektíven jobban bejött, az ízlésemhez inkább közel állt, de ettől függetlenül a Tyskie Gronie-t is szívesen kortyolgattam el, és őszintén szólva nem mondanék nemet rá, ha ezzel kínálnának. Korrekt ivósör, mainstream alapsör, és igencsak örülnék neki, ha nálunk tudnának a nagy gyártók ilyen alapsöröket csinálni, de sajna ez nem így van. Jó mondjuk pont a Tyskie-t főző cég az Asahi tulajdonában van, akik itthon a Dreher Sörgyárakat birtokolják, és a Dreher Gold végülis iható, de azért a Tyskie Gronie-nál édesebb és kevésbé csiszolt, ez egyértelmű. Szóval a Tyskie Gronie rendben van, tök jó kis ivósör, de persze sokat azért nem érdemes tőle várni, mert nem kifejezetten izgalmas darab, ugyanakkor nem is kell annak lennie, mert nem is annak szánták.

Soproni Óvatos Duhaj Hoplager teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Nem vártam sokat a Heineken Hungária soron következő Óvatos Duhajától, de annak ellenére, hogy miket dobtak piacra az utóbbi időben nem is tartottam attól, hogy valami hasonló borzalom lesz, mint mondjuk a búzájuk vagy a málnás, esetleg hogy egy rossz döntéssel elrontják, mint a túl édesre sikeredett meggyest. Sejtettem, hogy egy fájdalommentes és nagyrészt semmilyen biztonságijáték lesz a Soproni Óvatos Duhaj Hoplagerből, és lelövöm a poént előre: az is lett.

Illata üde és citrusos virágos jegyekkel megtámogatva, lerí róla, hogy hidegkomlózták. Az íze, ahogy az várható volt, már nem olyan intenzív, de abban is benne van az a fajta frissítő komlósság, amit az illatában érezni lehet. A komlózás egyébként nagyon hasonló az IPA-jukéhoz, ha tippelnem kéne, azt mondanám szolid Cascade kezelésben részesítették ezt a sört. A komlózás egyébként egészen harmonikusan forr össze a korrekt malátalappal, de a korty azért mindenképpen kifejezetten visszafogott ízélményt nyújt, és a sör teste is elég vékony. Szóval a végeredmény amolyan elmegy kategória. Jól behűtve akár korrekt ivósör is lehet(ára a szokásosan átlagosan 300 forint/fél liter), de egyébként totál felejthető tétel, ha jó hidegkomlós lagert akartok inni nagyüzemtől kedvező áron, akkor még mindig az Urpiner Extra Chmelenyt tudom ajánlani. ;)

Király Lager teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Kb. egy éve hallottam erről a sörről, amit az a balatonszentgyörgyi Sörművek készít, akik a Lidl sajátmárkás budget kisüzemi cuccait is csinálják. Meg a saját brandjük alatt forgalmazott söreikkel is gyakran lehet találkozni egy gyűjteményes pakk formájában, most is hozta a Lidl a tavasz végi sörvásárja keretében. Magát a Király Lagert is ennek az akciónak köszönhetően szereztem be mindössze kétszázötven forintért, és ha ehhez hozzáadjuk azt, hogy anno én konkrétan azt hallottam róla, hogy kifejezetten jó ivósör, akkor ez akár lehet egy titkos best buy is… és végül is kajak az. xD

A Király Lager egy érdekesen stílusidegen sör, illata kimondottan malátás, méghozzá a német lagerekre jellemző zamatos, kicsit őszi gyümölcsös fajta. A korty is ezzel a fajta malátával nyit, amiről nekem leginkább a hellesek meg zwicklök, tehát mindenféle totál malátahangsúlyos típusok jutottak eszembe. Azonban a Király Lager lezárását határozott komlókeserű uralja, és összességében a maláta édességének és a komló keserűségének egész szépen kibalance-olt kettőssége meg inkább a pilsnerekre emlékeztetett. Elég unorthodox koncepció, de nekem végül is bejött, ráadásul 12 balling fokos, és ez érződik is rajta, pont megfelelően testes. Kétszázötven forintért ivósörnek ez nagyon is rendben van, sőt ilyen célra talán az egyik legjobb vétel lehet, én bátran ajánlom. :)

Pyynikin Pacific Pale Ale teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Kétszer van egy évben a Lidlben sörvásár: tavasz végén és karácsony előtt. Az előbbit pedig nemrég tartották, én pedig gondoltam, az akció nyitónapján beszerzek pár tételt, amikről írhatok nektek. Végül persze, ahogy az általában lenni szokott, nem figyelt ott minden meghirdetett cucc a mi kis vidéki üzletünk polcán, egészen konkrétan az Elixbeer pIPA hiányzott nekem. Ha valaki előző nap zárás előtt öt perccel, mikor az árufeltöltők már előre kirakták az akciós dolgokat, befutott és felvásárolta az összeset, akkor elmehet a… na, jó, nem, csak hülyülük, akkor leleményes volt, ennyi. Ha meg eleve nem hoztak, akkor gratulálok a Lidlnek, hogy nem voltak képesek az országos szintű szórólapban megjelenő termékeket valóban országos szinten biztosítani a promóció ideje alatt… De nem kell aggódni, nézegetve az Elixbeer honlapját támadt egy jó kis cikkötletem, szal hamarosan nem a Brown & White lesz az egyetlen sör tőlük, amiről bejegyzést találhattok a blogon. ;)

És most magáról a tesztalanyról: finn kisüzemi APA-ról van szó, melyet a Pyynikin Brewing Company főz. Fél literes dobozban jutott el hozzánk és a Lidl nyolcszáz forintot kért el ért a kasszánál, ami végül is nem rossz ár craft sörért, főleg importért. Persze csak akkor, ha jó is! De szerintem a Pyynikin Pacific Pale Ale jó kis APA, nyilván a világot nem fogja megváltani és nem valami nagy különlegesség, de nekem tetszett és az intenzív gyümölcsös, édesebb karakter ale-eket kedvelők nagy eséllyel szintén szeretni fogják. Illata elképesztően erős - aroma komló bőven mehetett bele - és leginkább mangós. Ízében a trópusi gyümölcsösség is szintén a mangó és az ananász édessége körül forog, de némi grapefruitosságot is fel lehet fedezni benne kis ellensúlyként, de csak nagyon halványan. A korty lezárása bőven moderáltan keserű, de ezzel együtt sem gejl a sör, a könnyed testtel egy üde és vidám, főként édes karakterű trópusi gyümölcsös kavalkád, melynek megvásárlását ennyiért egyáltalán nem bántam meg. Kellemes kis APA volt a Pyynikin Pacific Pale Ale, de persze azért nagy egyediséget és összességében túl sokat nem érdemes várni tőle.