Megérteni egy hype-ot… - Weihenstephaner Hefeweissbier teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Megérteni egy hype-ot nem mindig egyszerű dolog. Főleg nekem, akinek nagyon alter ízlése van egy csomó mindenben, legyen szó akár filmekről, könyvekről, zenékről, gamingről… vagy kb. majdnem hogy bármiről, és ritkán sikerül megértenem a hatalmas lelkesedést olyan dolgokért, amiket körülöttem kb. mindenki imád, konkrétan rajong értük. Söröknél se mindig egyszerű meggyőzni, sőt alapból sokszor nehezen esik le, eleve miért alakult ki az a bizonyos nagy hype, mint például a Guinness Draught esetében, amit ráadásul a mai napig nem sikerült igazán megfejtenem. A Weihenstephaner Hefeweissbiernél viszont már az első kortynál láttam benne, mi repítette ezt a Ratebeer.com német típusú búzasöröket tömörítő toplistájának élére és miért kapta meg a „világ legjobb weizenje” képzeletbeli badge-et a beergeekektől.

Merthogy a Bayerische Staatsbrauerei Weihenstephan egy olyan sört tett le az asztalra, amely olyan kifinomult, csiszolt és elegáns, amilyet még nem láttam a típusában. Illatában citrusosság és banánosság vegyül, üde, friss és azonnali kóstolásra csábít. A korty betonbiztos és egyúttal káprázatos talapzatát egy selymes és telt kenyeres búzamalátásság adja, az elejére pompás nyitánynak intenzív citrusosság került, a lágy utóízig tartó utat pedig enyhe banános jegyek díszítik. Vannak nagyon király weizenek, kajak sokat szeretek közülük, olyanok, amiket bármikor nyugodtan leveszek a polcról. Ilyen például a Löwenweisse vagy a Gösser Naturweizen és igazából a Franziskanerrel se lehet nagyon mellélőni. Jó volt a Kaiserdom búzája, meg az Ayingeré is, de Weihenstephaner egy egészen másik szint. Next level, truly top tier: igazi különleges prémium élmény megiszogatni egyet. És tudjátok mi a legjobb az egészben? Hogy a világ első számú weizenje az osztrák Intersparban mindössze másfél euro, ez nem hogy jó ár/érték arány, hanem kb. életem dealje volt: konkrétan szinte semmit, aprópénzt fizettem azért a sörélményért, amit kaptam. Szóval aki szereti a hagyományos bajor búzasöröket és összefut vele valamelyik üzletben, vegyen egyet, próbálja ki, kóstolja meg, ebben fixen nem fog csalódni. ;)

Perla Export teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Perla Export egy újabb lengyel sör, amely tesztelésre került a Zywiecek és Ksiazecék meg még jópár másik után. A Browary Lubelskie terméke egy sima, egyszerű világos lager, úgy hogy nem vártam annyira sokat, bár tény, hogy Zywiec Premium és a Tyskie Gronie elég jók voltak, szóval azért annyira nagyon alacsonyan sem volt az a bizonyos a léc. A szomorú igazság az, hogy a Perla Exportnak nem hogy nem sikerült ezt sem megugrani, hanem még csak a közelébe se került.

Tesztalanyunk illata édeskés, malátás, tehát elég tipikus, pozitívumként megemlítem, hogy azért egészen frissnek is érződött. Az íze visszafogott, de nem is ez a probléma igazán, hanem az, hogy kicseszettül vizes. De konkrétan annyira, hogy az 5,8% alkohol úgy üt ki belőle, hogy úgy érezzük valójában egy Barths 7,2-t vagy akár Faxe 10-est iszunk, ami nagyon durva és fájdalmas is. Semmiképpen sem ajánlom, ha Lengyelországban jártok és sört kerestek, szerintem ezt kerüljétek el messziről. ;)

Különleges a különlegesek közt – Orval teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A trappista sörök a tradícionális belga ale-ek egy szűk, de magas minőségű rétegét képviselik. Persze nem csak az ilyen címkével hitelesített termékek közt vannak kiemelkedő darabok ebben a stílusban, de az fix, hogy ha valaki kedveli ezt a vonalat, a trappistákkal nagyon nem lőhet mellé. Én nagy rajongója vagyok a belga ale-eknek, kóstoltam már jópár olyat, ami a fent említett szerzetes rendhez köthető, és mindegyikről elmondható, hogy karakteres, egyedi sörök, deee… az Orval még ezek között is meg tudott lepni egy, a stíluson belül elég különleges kortyélménnyel.

De mielőtt fejest ugranánk ennek a kielemzésébe, ki kell emelnem a nagy és tartós, gyönyörű hófehér habot, amely talán a Duveléhez hasonlít leginkább, amit minden alkalommal szívesen nézegetek. Viszont ha nem csak szemléljük a kehelyben a Brasserie d’Orval termékét, hanem bele is szagolunk, akkor rögtön megcsapja az orrunkat a hagyományos flamand mércéhez képest is erőteljes élesztősség. Őszintén szólva nem is ez, hanem az ízélmény fogott meg inkább, amely egy banános édességgel kezd, amelyet egy szárazabb, citromosan fanyar lecsengés ellensúlyoz. Testesnek nem túl testes, hiszen csak „sima” belga ale-ről beszélünk, de nem is olyan erős, így a 6,2% alkohol szépen rejtve marad. Az Orval kortyérzete tehát egyedi még a műfajon belül is, de abszolút pozitív értelemben, nagyon profi és harmonikus, viszont ha a sör elérhetőségét nézem, akkor is azt kell mondanom: ritkaság. Szupermarketben nem fogjátok megtalálni, még Metroban sem, hiába van nagy választékuk belgákból, úgy hogy maradnak a webshopok. Én ezt konkrétan a Beerselectiontől rendeltem(több másik tesztalannyal együtt), mert a kínálatuk, és hogy 20k felett nem volt szállítási költség kifejezetten szimpatikus volt, viszont az árát megkérték, mert 1090 forintot kellett kicsengetni a három decis üvegért. Szóóóval… az én tanácsom az, hogy amit lehet(belgát, magyar kisüzemit leginkább) a Metroból szerezzetek be, de ha azokon már túl vagytok és szeretnétek ritkább tételeket is megkóstolni, akkor szerintem mindenképpen érdemes belevágni egy netes rendelésbe, mert a webshopok kínálata egy teljesen új dimenziót nyit meg. És ez csak félig vicc meg költői túlzás. ;)

Karlovacko Pivo teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Karlovacko Pivo a legmainstreamebb sör Horvátországban, igazi helyi népsör,azonban nemcsak maguk az ott élők nyelnek le belőle nem kevés dobozzal, üveggel, pohárral avagy korsóval is, hanem a nem kevés turista is, akik évről évre ellátogatnak a vadregényesen sziklás tengerpartra… na, jó ez sokkal epicebb felvezető kezd lenni, mint amilyet ez az amúgy faék egyszerű sör megérdemel, szóval inkább leállok és csak annyit mondok: ha valaki nyaralt már a horvátoknál fixen találkozott ezzel a sörrel, aki meg nem, az majd fog, ha majd egyszer oda megy nyaralni. De persze a lényeg leginkább most is az, milyen maga a sör, úgy hogy bele is vágok! ;)

Mondjuk túl sok meglepetés nem lesz ebben a tesztben, hiszen egy kommersz világos lager nem nagyon szokott meglepetést okozni, vagy ha igen, az nem éppen kellemes, szóval akkor meg inkább legyen tipikus és unalmas a vele való találkozás, nemde? Szerintem abszolút, és valószínűleg a Heineken Hrvatskanál is így gondolták, mert annak ellenére, hogy Karlovacko Pivo kukoricát is tartalmaz mind az illata mind az íze nagyon semleges, visszafogott. A korty nem tartalmaz kellemetlen mellékízeket, tehát egy teljes doboz vagy üveg elfogyasztása is fájdalommentes, ugyanakkor izgalmakat meg komlót se keressünk benne: egyhangú, halvány malátásság jellemzi a nagyrészt amúgy teljesen jellegtelen sört. Viszont az tény, hogy egy korrekt teste azért legalább van, 11,6 balling fokos és kajak nem is érződik vizesnek, szóval ez úgy rendben van. Meg igazából maga a Karlovacko Pivo is, ha csak arra kell, hogy valamit eliszogass a tengerparton a fülledt melegben, ami hideg és az ízzel szemben csak annyi az elvárás, hogy ne legyen bántó. Egyébként felejtős a dolog, sőt konkrétan felejthető maga a sör is, én azt hiszem, akármilyen hőség is lenne, inkább a barna lagerüket választanám, a Karlovacko Crno-t, de ez már csak egy kis tök subjektív side note. ;)

Családi legenda – Delirium Nocturnum teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Nocturnum a Delirium sörök közt amolyan misztikus legendának számít nálam már egy ideje: tudtam, hogy létezik, érdekelt is, de mivel Metroban(meg úgy overall hiperekben) sosem bukkant fel az alap Tremensszel, a meggyes Reddel és a limitált karácsonyi Noellel szemben, ezért eddig nem sikerült beszereznem. Most viszont a Beerselectionről ezt is berendeltem, ahogy az Orvalért, úgy ezért is 1090 forintot kellett kicsengetnem, ami bőven több, mint akármelyik Delirium ára a Metroban, de megint csak: ez az exkluzivitás és ritkaság felára. Az igazi kérdés inkább az, milyen a Nocturnum a Brouwerij Huyghe többi termékéhez képest? (Meg úgy egyáltalán… )

Annál jóval több habja volt, mint amennyit a képen láttok, de sokat tököltem meg balfaszkodtam a fotózással, azalatt meg ennyi lett belőle, szal ja… hát tartós az viszont nem volt. Az illata intenzíven szedres, de azért ha jobban megszagoljuk, van benne némi szilva és alkoholosság is. A kortyban erőteljesebb lesz a szilvásság, ami a Noelből ismerős volt már, de itt a szedresség egyenrangú partnerként van jelen mellette. Karamelles is, meg egy pöppet diós, de egyik sem annyira hangsúlyos, mint a Noelben, bár tény, hogy azért az összképben fontos szerepet játszik a karamellmaláta. A gyümölcsösségét, különösen a szedrességét, nagyon szerettem, sőt összességében is van olyan jó, mint a Tremens vagy a Noel, de őszinte leszek, jobbnak nem jobb, csak ritkább. Itt tényleg ennyi a felár, de ha valaki kedveli a Brouweri Huyghe termékeit, legalább egyszer is mindenképpen érdemes szerintem megkóstolnia! ;)

Okocim Jasne Okocimskie & Okocim O.K. Beer teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Lassan körbejárjuk itt a lengyel nagyüzemeket, hiszen a Heineken és az Asahi helyi termékeire, brandjei vetettük már egy-két pillantást, most pedig a Carlsberg Polska alá tartozó Okocim márka két sörét vesszük górcső alá. ;)

//Okocim Jasne Okocimskie//

Az Okocim Jasne Okocimskie egy világos lager, azonban kellemesen meglepett, lévén nem igazán illeszkedik a lengyel nagyüzemi átlagba, sokkal inkább pozitív értelemben emelkedik ki belőle. Illatában visszafogott malátásság és friss komlósság vegyül. A korty egyértelműen komlósabb, mint a legtöbb kommersz lengyel pale lager, ráadásul a komlózás amolyan wernesgrünerszerűen gyógynövényes, és tök harmónikusan is összepasszol a kellemes malátalappal. Sőt élesztős, hellesesen őszi gyümölcsös(almás-körtés) ízjegyeket is sikerült felfedeznem benne(és ahogy melegedett a sör, úgy lettek ezek egyre hangsúlyosabbak). A teste teljesen rendben van, 11,3 balling, és összességében is tök jó világos lagerről van szó, amit érdemes megkóstolnotok, ha Lengyelországban jártok.

//Okocim O.K. Beer//

Ez is az átlag kommersz lengyel világos lagernél komlósabb darab volt, számomra a Zywiec Premiumhoz hasonlított. Mind az illata, mind az íze keserűbb komlózást ad át, ami már-már pilsneres, bár nem egészen olyan intenzitású, és ahogy a Zywiec Premium, úgy az Okocim O.K. Beer sem illeszthető be egyértelműen se a német se a cseh vonalba, de… hát, valami olyasmi. Pilsnerszerű. A malátalap is friss, akár a komlózás, és a kettő aránya itt totál harmonikus: abszolút nem szétesős a sör, teljesen csiszoltnak érződik. Erről nem sikerült kiderítenem, hány balling fokos, de a teste ennek is tök rendben volt. Ahogy az Okocim Jasne Okocimskie-t, ezt is ajánlani tudom kipróbálásra egy lengyelországi látogatás során.

Murauer Weissbier teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Brauerei Murau egy-két cuccával összefutottam már, a sógoréknál nagyjából mindenhol kapható alapsörüket, a Marzent fixen kóstoltam, de csak annyi maradt meg belőle, hogy nem volt valami jó. Meg ott van a barna lagerük, a Dunkel, ami már nem volt rossz, hasonlított a Gösser Stiftsbraura az egyértelműen édes karakterével, de pont ezért nem kifejezetten az én ízlésem. De a főzdének van egy csomó söre, ezeknél jóval érdekesebb és ígéretes darabok is, így amikor szembe jött velem az osztrák Intersparban a weizenjük, kíváncsi lettem, hogy mit sikerült letenniük az asztalra ebben a műfajban egy olyan piacon, ami amúgy tele van jobbnál jobb búzasörökkel.

A megjelenése a szokásos szép, búzás jelleg, tetszetős volt, ahogy az illata is: intenzív banánosság áradt a korsóból némi citrusossággal megtámogatva. A korty elején még visszakapjuk ezeket, csak kár, hogy nem tartanak ki sokáig. Elég hamar konkrétan totál eltűnik mindenféle íz a Murauer Weissbierből, úgyhogy hiába a jó kis intro, a sör nagyrészt tök semleges, mint egy alap Erdinger. Egyébként a teste is nagyon vékony még weizenekhez képest is, szóval összességében elég gyenge darab, igaz bántó mellékíz nincs benne, szóval nagy melegben, jól behűtve akár oké lehet… vagyis inkább lehetne. Ha nem lennének hasonló áron vagy akár kicsit olcsóbban is ott a polcon olyan nagy nevek ebben a stílusban, mint a Löwenweisse, vagy akár a Weihenstephaner.