Murauer Weissbier teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Brauerei Murau egy-két cuccával összefutottam már, a sógoréknál nagyjából mindenhol kapható alapsörüket, a Marzent fixen kóstoltam, de csak annyi maradt meg belőle, hogy nem volt valami jó. Meg ott van a barna lagerük, a Dunkel, ami már nem volt rossz, hasonlított a Gösser Stiftsbraura az egyértelműen édes karakterével, de pont ezért nem kifejezetten az én ízlésem. De a főzdének van egy csomó söre, ezeknél jóval érdekesebb és ígéretes darabok is, így amikor szembe jött velem az osztrák Intersparban a weizenjük, kíváncsi lettem, hogy mit sikerült letenniük az asztalra ebben a műfajban egy olyan piacon, ami amúgy tele van jobbnál jobb búzasörökkel.

A megjelenése a szokásos szép, búzás jelleg, tetszetős volt, ahogy az illata is: intenzív banánosság áradt a korsóból némi citrusossággal megtámogatva. A korty elején még visszakapjuk ezeket, csak kár, hogy nem tartanak ki sokáig. Elég hamar konkrétan totál eltűnik mindenféle íz a Murauer Weissbierből, úgyhogy hiába a jó kis intro, a sör nagyrészt tök semleges, mint egy alap Erdinger. Egyébként a teste is nagyon vékony még weizenekhez képest is, szóval összességében elég gyenge darab, igaz bántó mellékíz nincs benne, szóval nagy melegben, jól behűtve akár oké lehet… vagyis inkább lehetne. Ha nem lennének hasonló áron vagy akár kicsit olcsóbban is ott a polcon olyan nagy nevek ebben a stílusban, mint a Löwenweisse, vagy akár a Weihenstephaner.

Életem legnagyobb csalódása? – Tomislav Crno teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Na, jó nem, tutira nope. De azért nem kis kiábrándulás volt, mikor idén nyáron először jutottam hozzá a Tomislav Crnohoz. Már régebben kinéztem magamnak, igazából már úgy három-négy évvel ezelőtt, amikor megismertem és megszerettem a Karlovacko Crnot. A paraméterek alapján tök jónak tűnt, 17,75-es balling fok és szintén barna lager, vagyis bak/duplabak, gondoltam, de ratebeeren megláttam, hogy megkapta a fancy „baltic porter” címkét is, ami amúgy tök ugyanaz, mint mit az előbb írtam, csak az agyam az elnevezés miatt egyből a Pardubicky Porterrel meg a Zywiec Baltycki Porterrel kapcsolta össze. Hiba volt, mert jelen tesztalanyunk, a Zagrebacka Pivovara terméke 100%, hogy nem említhető egy lapon a fenti kettővel.

A Tomislav Crno legnagyobb baja, hogy papíron hiába van benne rengeteg anyag, ha amúgy se az illatában se az ízében nem érezzük ezt. Az illata az konkrétan csak és kizárólag alkoholosan édes, a korty meg majdnem csak és kizárólag alkoholosan édes. Utóízében felfedezhetünk némi pörköltmalátásságot, azt a fajtát, aminek amúgy a sör alapját kéne képeznie, de itt csak a lezáráshoz járul hozzá némi kávéssággal és étcsokissággal egy kis fémességgel karöltve. De egyébként magára az ízére is azt tudom csak mondani, hogy totál alkoholos, elképesztően karcos és kifejezetten rossz. Ne vegyétek, ne igyátok, ha jó barna lager kell a horvátoknál, akkor ott van a Karlovacko Crno, azt tudom ajánlani. ;)

Tetszik a content? Szeretnél értesítést kapni a frissekről? Akkor kövess be Instán, hogy ne maradj le egy posztról se! ;)

Warsteiner Premium Verum & Warsteiner Brewers Gold teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Még nyáron az Aldiban találtam rá erre a párosra, és bár a Premium Verumot már ismertem, ittam már évekkel ezelőtt, nem igazán rémlett, milyen volt, ezért itt volt az ideje az újrakóstolásnak. És persze a Brewers Goldra is kíváncsi voltam, így abból is került egy a kosárba. Meg aztán több is mindkettőből, mert a tesztet követő hetekben eléggé rájártam a helyi kis Aldi Warsteiner készletére, hiszen 350 és 400 forintos áron a fél literes doboz ezekből elég durván best buynak számít: a Warsteiner Brauerei Haus Cramer elegáns, csiszolt és nagyüzemi szinten nézve kifejezetten érdekes lagereket készített a fenti fantázianevek alatt.

//Warsteiner Premium Verum//

Igazából ez a márka alapsöre, már nagyon régen is lehetett kapni három decis üvegben, és a típusát tekintve pilsner, tehát az ember gondolatban már egyből be is sorolja a Krombacher, Radeberger, Bitburger, Wernesgrüner, Berliner Kindl vonulatba, ami valahol érthető, ugyanakkor a Warsteiner Premium Verum nálam egyértelműen kiemelkedik a kommersz német pilsnerek közül. Már az illatán érezni a feltehetően élesztőtől származó borsos, füstös-füstöltes jelleget az amúgy tök friss komlósság mellett. A korrekt testre és malátalapra építkező kortyban is az egyik fő ízjegy ez lesz: borsos, füstölt szalonnás, egészen konkrétan nekem megidézte a Chio baconös chipsét. És persze emellett ott van egy markáns, keserű komlósság is, amely egy hosszantartó utóízt is ad a Warsteiner Premium Verumnak.

//Warsteiner Brewers Gold//

A fekete doboz dacára a Warsteiner Brewers Gold is világos lager, de zwickl/kellerbier, vagyis magyarra fordítva pincesör, ami mindössze annyit jelent, hogy konkrétan szűretlen világos lager. Illata túlteng az élesztősségtől, de abszolút pozitív értelemben, intenzíven almás-körtés jellegű. Az őszi gyümölcsösség a korty első felét is uralja, és itt már kiegészül barackossággal is, a lezárás és utóíz pedig erdei gyümölcsösen fanyar. Testesebb, mint a Premium Verum és tök jó telt malátásság van a gyümölcsös ízjegyekkel tarkított édes-fanyar koncepció alatt, így – ahogy a Premium Verumnél, itt is - összességében egy nagyon harmonikus, csiszolt, de egyúttal érdekes, karakteres összképet kapunk.

Mennyire fáj egy doboz szerb népsör? – Zajecarsko Svetlo Pivo teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Ha fejbe dobnak vele, akkor valszeg eléggé. De most nem az ilyenfajta erőszakos cselekedetek fiziológiai hatásait fogjuk kielemezni, hanem azt, hogy mekkora tortúrán kell keresztül mennie az ízlelő bimbóinknak, ha Belgrádban néhány perccel éjfél előtt vagy után beugrunk egy éjjel-nappaliba egy Zajecarsko Svetlo Pivo-ért és egy szürke lakótelepek ölelésébe fogott parkban egy kellően korhadt deszkájú padon ülve megiszogatjuk. Csak hogy meglegyen a tipikus balkáni/közép-európai életérzés.

A Zajecarsko Svetlo Pivo egyébként valszeg az egyik legmainstreamebb szerb sör, ugyanis a Heineken Srbija pale lageréről van szó. Papíron 10,7 balling fokos, és ennyit még el is tudok hinni róla, mert nem volt nagyon vizes, sőt konkrétan korrekt volt a teste, deee… ne szaladjunk ennyire előre!

Ha azt mondom, hogy az illata visszafogott, akkor az több, mint enyhe eufémizmus, mert inkább nonexisztens, alig észrevehetően, egészen picikét édeskés, de ennyi. A korty eleje meg a közepe is olyan semleges, hogy gyakorlatilag olyan, mintha csapvizet innál, ezért fura, hogy az utóíze meg egy markáns és viszonylag hosszantartó, kissé fémes keserű. Az egész concept abból a szempontból érdekes, hogy az ilyen tök semmilyen pale lagereknek nem, vagy csak nagyon kevés utóízük szokott lenni, de amúgy nyilván nem egy izgalmas sör, viszont annyira azért nem is fájdalmas, mint amennyire sejtettem, hogy az lesz. Persze az egész amolyan tipikus balkáni bárdolatlansággal van összerakva és az a fémes keserű nem éppen kellemes a végén, és tuti, hogy nem venném meg még egyszer magamtól(főleg nem nyolcvankilenc centért, mert az osztrák Lidl-ben ennyiért adták) de ittam ennél sokkal borzasztóbb pale lagereket is, és nem is kell messzire mennem, mert itt most gondolhatok a „bőven rosszabb” alatt a Soproni Klasszikusra vagy a sima Borsodira. Sad but true.

Gösser Naturweizen teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A sógoroknél a Gösser természetesen nem csak egyetlenegy sört jelent, ellentétben az itthon licencelt Gösser Speziallal, ami mellé idehaza csak mindenféle radlereket sorakoztat a Heineken Hungária. Az osztrák Intersparban például fellelhető a Stiftsbrau, ami egy hagyományos barna lager, de ott vannak a csatos üveges zwicklök is és jelen tesztünk alanya, a Naturweizen is.

Egy hagyományos német típusú búzasör nem szokatlan és egyáltalán nem rí ki egy osztrák gyártó kínálatából, viszont a kérdés természetesen az, hogy az ottani kínálatban mennyire állja meg a helyét? 1,12 euro volt az osztrák Intersparban, ami azt jelenti, hogy kb. a Franziskanerrel van egy árban és a Löwenweisse picit olcsóbb is nála, szóval hasonlóan a Pittinger Hefeweissbierhez, a Gösser Naturweizennél is voltak bőven elvárásaim.

A Brau Union búzasöre külsőre hozza szokásosat, illata leginkább frissítő citrusos, és a korty elején is ez fedezhető fel, azonban a Gösser Naturweizen hamar karaktert vált valami egészen másra, és erről másról fogok emlékezni leginkább rá. A korty többi részéről elsőre leginkább az jutott eszembe, hogy rendkívül selymes és krémes. Ez nem tudom, hogy a tönkölybúza malátától van-e, ami ugyan csak 10%-át teszi ki a malátalapnak, de ott van benne, mint egyedüli különlegesebb összetevő. Szóval talán igen. De igazából nem is számít, nem érdekel, mitől van, a lényeg, hogy nagyon bejött ez a fajta karaktere a Gösser Naturweizennek, a banánturmixos, banános yoghurtos markáns utóízt pedig egyenesen imádtam! Összességében bejött a Gösser búzasöre, árát szerintem éri még akkor is ha vannak az osztrák Intersparban hasonló áru tök jó weizenek. Van egyedi karaktere, ami nekem tetszett, úgy hogy a szokásos nagynevű német termékek mellet fixen kerül még ebből is majd a kosárba, és nektek is mindenképpen ajánlom kipróbálásra! ;)

Namyslow Pils teszt

A Namyslow Pils gyártója a Browar Namyslow a Grupa Zywiechez tartozik, akik meg a Heineken csoport tagjai, amit kicsit nehéz már követni, de ezzel csak annyit akartam mondani, hogy a Namyslow, úgy mint a Zywiec, a Heineken egyik brandje. Viszont amíg a Zywiecről elég hamar levágtam, hogy prémiumabb, a Namyslowról inkább az lett benyomásom, hogy egy olcsóbb, közönségesebb márka. Na, nem a dobozdesignról jött ez le nyilván, mert az szép és igényes, bár tény, hogy nem olyan informatív, mint a Zywiec különleges söreinek címkéi. Csak hát megittam magát a sört, és…

Oké, egy dolog, hogy köze sincs a pils/pilsner típushoz hiába ez a neve, de ettől még lehetne jó önmagában(lásd: Zywiec Belgijskie Ale), de sajna nem az. Iható, ezt rá lehet fogni, és az a vicc, egy strong pale lagernél ez már-már dicséretnek számít. De most őszintén: konkrétan ritkaság számba megy ebben a stílusban, ha valami nem egy testetlen, csak a durva, karcos alkoholosságról szóló borzadály. Hazai piacon talán az inkább heller bocknak hívott Egger Bock az Aldiból(már ha még árulják… ) ami oké nálam ebben a kategóriában, északi szomszédainknál pedig az Urpiner Exclusive-ot tudom mondani, amit a stíluson belül konkrétan jónak is tartok. És így ennyi, a Barths 8,3-as meg társai inkább kínvallatás kellékei semmint olyan italok, amiket magamtól, saját szabad akaratomból puszta élvezetből fogyasztanék… mert ilyesmikre nem alkalmasak. Meg úgy egyáltalán lehet, hogy emberi fogyasztásra sem.

A Namyslow Pils valahol a kettő között helyezkedik el: nem konkrétan szar, de nem is annyira jó, mint az Egger Bock vagy az Urpiner Exclusive. Az illata malátásság és alkoholosság édes keveréke és az ízéről is nagyjából ezt lehet elmondani, bár ott azért a korty végefelé megjelenik némi komlókeserű. Gejlnek nem gejl, és az alkohol jelenléte sem nagyon agresszív, bár valszeg ezen sokat segít, hogy csak 6%-os. Megittam, ki nem öntöttem, de nincs benne semmi, ami miatt újra beszerezném, főleg hogy ott ahonnan ez jött vannak bőven jobb sörök is.

Pittinger Hefeweissbier teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Pittinger az osztrák Spar/Interspar sajátmárkás cucca, tehát olyan mint a… vagyis nem, mert itthon nincs nekik semmilyen sajátmárkás sörük. Legalábbis én így tudom. Lényeg a lényeg, hogy Pittingerből létezik marzen, ami amolyan tipikus osztrákos átlag „marzen”, egy úgynevezett „schankbier”, ami a „marzenhez” hasonlóan egy sima világos lager, csak vizesebb és még visszafogottabb ízű. Meg persze pár centtel olcsóbb, de alapvetően kb. semmi értelme. És hát ott van a búzájuk, és erről lesz most igazából szó, hogy mit tud ez nyolcvan centért?

Érdekes szitu ez, mert itthon örülünk az olcsó, de korrekt weizeneknek, ezért jó a Valentins meg az Oettinger Hefeweissbier, de mikor megtudtam az árát, egyből az ugrott be, hogy na, a kinti piacon ennek sokat kell tudnia ennyiért. Igen, nyolcvan cent az aprópénz kb., én is tudom, de ott ahol a Löwenweisse kilencvenkilenc cent, a Pittingernek nem kevésre van szüksége, hogy meggyőzzön: érdemes megvennem és nem még pár centet hozzádobni és venni egy jól bevált weizent.

Lelövöm a poént előre: nem hogy nem ezt nem sikerült elérnie, de az itthoni olcsó, de „normális” búzasörökhöz, tehát a fent említett Valentins és Oettinger szintjét sem sikerült hoznia. A megjelenés persze nem ad még okot gyanúra, az illat is rendben van, banános, picit citrusos is, tehát amolyan classic búzás. A korty eleje, visszafogottan ugyan, de tartalmazza is ezeket az ízeket, viszont az a baj, hogy ezek, sőt konkrétan minden íz már a korty közepén(!) konkrétan elfogy, elveszik, elszublimál… megszűnik létezni. És igen, a korty másik fele már olyan, mintha csapvizet innál. Hatalmas csalódás, és persze rá lehet sütni, hogy hehe legalább szar íze nincs és tök fájdalommentesen meg lehet inni, de… mégis minek? Vegyetek pár centtel drágábban Löwenweisse-t, ezt meg nyugodtan hagyjátok ki! ;)