Elbaltázott konzumsör? - Mercator sörök tesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Mercator sörök már egy ideje tesztelésre várva álltak nálam, mert az az igazság, hogy ezek is a Laskokkal és a Unionokkal együtt érkeztek a szlovéniai szeretetcsomagban, de a Starocesko Svetlo Pivohoz hasonlóan nem konkrétan szlovén sörök. Legalábbis nem ott gyártják őket, ez tuti fix, mert az egyik dobozt, stílusosan a 4%-osat még felvállalta a Privatbrauerei Fritz Egger, és a Ratebeerről lelestem azt is, hogy az erősebb, keményebb darabot is ők követték el. Lehet, hogy ebből az introból most az jött le nektek, hogy a Mercator sörök pocsékak, nem tudom, de ha így volt, akkor totál igazatok van, mert long story short: szar mindkettő úgy hogy van.

Oké, persze, mondhatjátok, hogy erre lehetett számítani, mert hát elég budget kategóriás a design, úgy jön le már előre az egész, mintha az Egger valami szlovén diszkontüzletnek összedobott volna valami sajátmárkás sört, és kajak ilyenek voltak nálam is az első benyomások, úgy hogy lehet, hogy legit így van, de… de ettől még a sör lehetne oké, nem? Mert hát ott van a Pivovar Protivín az Argus Maesticcel, amit a Lidlnek főznek, és igazi classy példa arra, hogy egy saját márkás sörnek nem kell ocsmánynak lennie, sőt egész korrekt kis ivósört is ki lehet hozni belőle. Az Eggerből pedig tudjuk, hogy össze is tud ilyet hozni, konkrétan az Egger Marzent röviden így lehetne leírni és jellemezni, meg persze ha nagyon akarom igazából ennyivel el is lehetne intézni, de a lényeg: tudnak ők pont olyat, ami ide kellett volna, de valamiért ez most nem jött össze nekik.

//Mercator 4%//

Szar söröknél, de főleg ocsmány olcsó pale lagereknél általában be szokott jönni, hogy a vizesebb darab bánt kevésbé, mert inkább simán csapvízszerű, mint mindenféle undorítóízjegyből összehányt mix, és ez a Mercatornál is bejött. Ez a 4%-os változat se illatban se ízben nem túl intenzív, ami itt abszolút pozitívum, és egyben az egyetlen dolog, ami megmentette a sört attól, hogy kiöntsem. Így végül is legyűrtem, a korty az illatában is halványan érezhető nem túl friss malátás édességből és némi poshadt savanyúságból áll, de amúgy meg főleg vizes, csapvízízű, testetlen, utóíz nélküli, nagyrészt semmilyen alkoholos ital, ami kicsit, de csak egészen picit emlékeztetett valamiféle világos lagerre.

//Mercator 4,9%//

Not gonna lie amikor beleszagoltam a 4,9%-os versionbe, egészen nosztalgikus hangulatba kerültem, mert itt az Eggernek sikerült hűen feléleszteni a tinédzser korom egyik szeletét. Tűpontos replika, akár a Fehér Nyúl Soultyja, amibe ha belekortyolsz, egy az egyben olyan, mintha sóskaramellába harapnál: a zöld dobozos Mercator pont olyan szagot áraszt magából, mint a középiskolai fiú WC-k. És itt már nincs semmiféle visszafogottság, töményen árad belőle, ez itt legit az erősebb, masszívabb változat. Az Eggernél ezt nagyon komolyan vették, higgyétek el, igyekeztek ebbe már többfajta markáns ízt is belepakolni, mint például durva savanyúságot, agresszív fémességet meg bárdolatlan keserűséget. A 4,9%-es Mercatorral azt hiszem megkaptam mindent, amiért egy olcsó pale lagert utálni lehet egy elég intenzív dózisban, úgyhogy köszönöm a Privatbrauerei Eggernek, hogy megmutatták hogy NEM szabad sört főzni, kár, hogy se én se valszeg más se kérte, hogy tegyék ezt…