Gösser Stiftszwickl Hell & Gösser Stiftszwickl Dunkel teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Ha nagyon kedvencet kéne mondani a sógoréktól, és szigorúan nagyüzemit, akkor talán a Gösser lenne az, mint brand, márka, solid szortiment: igazából a hagyományos vonalon megvan náluk minden, ami arrafelé a nagyoknál divatos és szokványos, és makro szinten nézve mindegyik tök jó. Amúgy, akár, ha nagyon akarom, mondhatnám azt is, hogy a saját súlycsoportjukban nem igazán tudnak hibázni, hiszen az alapsörük a hellesességével fixen kiemelkedik a tömegből, a weizenjük még egy olyan piacon is totálisan kompetens, ahol könnyen és olcsón lehet olyan nagy nevekhez jutni, mint a Weihenstephaner, a Franziskaner meg a Löwenweisse, és még egy jó kis barna lagert is főznek, ami az osztrák nagy gyáraknál sajna elég ritkán szerepel a kínálatban. Kár, hogy a csatosüveggel és magasabb, egy euro hetven centes árazással premiumnak pozícionált zwickljeiknél eltörött a dolog…

//Gösser Stiftszwickl Hell//

Mégpedig egészen konkrétan a világosabbik pincesörnél, ami egyébként a könnyedebb darab is a 11,8 ballingjával, de a legfontosabb vele kapcsolatban az, hogy búzamalátát is tartalmaz, és hiába sikerült a Gössernek már egy jó kis weizent letennie az asztalra, ezzel a zwickl-weizen hybriddel nálam most nagyon durván mellélőttek. Nem lett egy jó elegy, és ezt főleg úgy értem, hogy nem lett harmonikus és selymes, mint a dedicated búzasörük, de persze van benne némi citrusosság, ami még egész jó is, viszont a kortyot főleg a fanyarság uralja, és itt most a fanyarság az egyenlő a bántó és bárdolatlan savanyúsággal. Totál nem volt kellemes a kortyérzet, olyan baltával faragott érzete volt és még szénsavval is jól telenyomták, hogy szúrós is legyen… de próbáltam barátkozni vele, sőt, olyan kivételes helyzetben volt, hogy négy esélyt is kapott, mert az osztrák Intersparban muszáj megvenni belőle egy teljes négyes pakkot. Hát uhm… a vége az lett, hogy próbáltam minél jobban lehűteni a palackokat és végül is az jött ki belőle, hogy jéghidegen ööö… kinda iható… I guess? xD Oké, szóval ez várhatóan elvett az ízintenzitásból, tehát főleg a savanyúból, ami tök jó, de így meg már annyira kevés lett az íze, hogy az már túl kevés volt szimpla frissítőitalhoz, ivósörhöz képest is.

//Gösser Stiftszwickl Dunkel//

A sötétebbik tag viszont megmentette számomra a szériát, itt már az illat és az íz is nagyon bejött, sőt nagyot is ment nálam, talán az egyik legjobb osztrák makro zwickl, amit eddig ittam, és fixen a legegyedibb. Az illatában keveredik a helleses őszigyümölcsösség és a karamelles édesség, és a korty is nagyjából ezt adja vissza: egy telt malátalapra, amit a karamellesség tesz lággyá és krémessé, épülnek fel a barackos, almás és körtés jegyek. A Gösser Stiftszwickl Dunkel a világos tesójánál testesebb is, papíron 13,2 balling fokos, és ez érződik is rajta rendesen. Érdekesség, hogy van benne rozs és búzamaláta is, de az utóbbi ezen nem igazán érződik, szóval gondolom ebbe nem került sok, de amúgy nem is hiányzik belőle: ebben megvan minden, ami egy jó zwiklhöz kell, sőt több is, mert a szokásos nagyüzemi daraboknál ez nálam fixen egyedibbnek, karakteresebbnek számít és simán éri az egy euro hetven centes árat.