A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)
Tuti fix, hogy minden beergeek hallotta a viktoriánus városi legendát, amiben Nagy Péter cár átruccant Londonba és összefutott élete szerelmével, a testes feketével… a stouttal. Vagy porterrel. Vagy mindkettővel, mindenesetre nagyon bejöttek neki az ottani éjfekete pörkölt malátás ale-ek, és úgy volt vele, ezután nem érezné magát túl jól a palotában, ha nem lenne pár hektoliter bespájzolva a sötét nedűből, szal be is rendelt egy masszív mennyiséget a brit főzdékből belőle. Csak akadt egy kis probléma, of course nem olyan, amit nem lehetett volna áthidalni, sőt nem is volt totál ismeretlen: a stoutokat is tartósítani kellett, mint az IPA-kat, hogy kibírják az utat meg aztán a kegyetlen orosz hideget. A megoldás viszont itt nem csak az volt, hogy megküldték nem kevés komlóval a sört, hanem alapvetően inkább nagyon durván testes és erős verziókat készítettek erre a célra, olyanokat, amiknek az alkohol meg a balling fokuk a quadrupelekével vetekedett. De miért fontos meg érdekes ez nekünk beergeekeknek? Well, nem a számok miatt, az fix, mert hát a sörkóstolás nem olyan, mint azok a retro autóskártyák, hogy az nyer, akién papíron nagyobbak ésper jobbak az adatok... persze, jó ha egy sör testes, sűrű, de az igazi lényeg az ízélmény, viszont, ahogy a quadupelek, úgy az imperial stoutok is elképesztően komplexek tudnak lenni és legit top tier élményt tudnak nyújtani, és ezért imádom őket. :)) Viiiszont a blogra még, shame on me, nem posztoltam semmilyen imperial stoutos contentet, úgy hogy pont itt az ideje megtörni ezt, és ebben pedig mainly a címben már felemlegetett Rettegett Iván fog nekem segíteni, de előkotortam a winyóm mélyéről egy régi jegyzetemet is a Fehér Nyúl 2019-es meg 2020-as imperial stoutjainak összehasonlításáról… és igen, kicsit lelövöm a poént előre: ezeknél a söröknél számít az évjárat, nem is kicsit.
//Békésszentandrási Rettegett Iván//
De haladjunk sorban, szal jöjjön először is Rettegett Iván bemutatkozása, akit sajna nem idéztem meg semmiféle szeánsz alatt, viszont helyette nemrég beszereztem a Gusto Delicate-ből 1500-ért a róla elnevezett imperial stoutot, amit a Szent András Sörfőzde készít. Az ő Rettegett Ivánjuk illata kifejezetten komplex és kellemes, sőt egyedinek is mondanám, mert hát a kávés meg a szilvás-szedres jegyeken nem lepődtem meg, de azt nem vártam volna, hogy ilyen füstös is lesz. De amúgy abszolút jól állt neki, tök jól passzolt az intenzív pörköltességhez. Az íz is durván összetett, és abban is vastagon benne van a füstösség, meg még vastagabban a kávésság, de mellettük megjelenik még a nagyon tisztán kivehető étcsokisság – kajak olyan volt, mintha valami 80%-os kakaótartalmú cuccba haraptam volna bele – és egyfajta gyógynövényes keserűség is, amiről az Ayinger Celebrator ugrott be. És igen, a kortyban is megtalálható az a bizonyos szilvás-szedres vonulat, de elég halványan éreztem csak ki, a Rettegett Iván nem az burjánzóan gyümölcsös meg selymesen édes fajta, a karaktere azért egyértelműen pörköltes, keserű és füstös vonalon mozgott. De nekem ez totál bejött, nagyon szeretem az intenzíven pörköltes söröket, nekem jöhet az étcsokisság meg a kávésság masszívan, és az is tökre bejött, hogy ezt a kinda szokásos combot feldobták a füstösséggel és a gyógynövényes keserűséggel. Természetes és alapértelmezett dolog, igazából mondani se kellene, de a teste is nagyon rendben volt, sűrű, mint az állat, de hát imperial stout és papíron 24,5 balling fokos, szóval ez nem meglepő. Ahogy az sem, hogy szépen egyben volt, nem esett szét, mert a címke szerint ez egy 2020-as évjáratú darab volt, tehát két évet már érett a palackban, ami ebben a műfajban nem árt, sőt elég sokat dob a végeredményen és a végső ízélményen.
//Fehér Nyúl Imperial Stoutok 2021-ben//
És ezt nem én találtam ki, még csak nem is úgy mondom, hogy olvastam róla a neten vagy egy nagy sörös experttől hallottam, hanem kb. egy éve, ’21-ben kis is próbáltam a dolgot a Fehér Nyúl imperial stoutjain. Az ötlet amúgy totálisan spontán jött, a Beerselection választékát böngésztem és láttam, hogy van náluk készleten a 2019-es meg a 2020-as évjáratúból is, és gondoltam, érdekes lenne egymás mellett megkóstolni őket és megnézni a különbséget az újabb meg a régebbi üveg között. Persze sejtettem, hogy valamennyire más lesz a kettő, sőt azt is, hogy az érettebb valszeg jobb lesz, de azért azt nem vártam, hogy ekkora különbség lesz, és hogy a 2019-es ennyivel jobb lesz. De amúgy a 2020-as se rossz, sőt tök jó, az illata kellemesen szilvás, karamelles és picit fahéjas is, olyan kis kedvesen karácsonyias. Az íze már annyira nem szilvás, bár tény, hogy valamennyire benne van, de a gyümölcsösséget itt inkább nagyrészt szedrességnek éreztem, ami alatt egy karamelles malátaalap volt némi alkoholmeleggel egybeolvadva, pörköltességet pedig nem nagyon találtam benne, hiába kerestem. Végül is önmagában nézve tök jó volt, szerintem megérte azt az 1300 forintot, viiiszont a 2019-es konkrétan a földbe döngölte ezt a verziót. Annak az illata ugyanis sokkal gyümölcsösebb volt, konkrétan áradt az intenzív erdei gyümölcsös kavalkád az üvegből, a korty pedig itt egy nagyon markáns pörköltességgel kezdett, nagyon kakaós, nagyon étcsokis volt az első fele, utána pedig jött a masszív gyümölcsösség, amiben a leginkább felismerhető, legtisztább jegy az áfonyásság volt, ami tökéletesen passzolt a pörköltességhez. És nem csak intenzívebb, jobb ízélményt kaptam a 2019-estől, de összességében ezt sokkal csiszoltabbnak, kifinomultabbnak is éreztem. Szóval a Fehér Nyúlak közül egyértelműen a régebbi, érettebb üveg nyert, és nem is kevéssel, szóval fix és bizonyított tény: az évjárat ebben a stílusban kajak számít, nem is kicsit. ;)
//Békésszentandrási Rettegett Iván//
De haladjunk sorban, szal jöjjön először is Rettegett Iván bemutatkozása, akit sajna nem idéztem meg semmiféle szeánsz alatt, viszont helyette nemrég beszereztem a Gusto Delicate-ből 1500-ért a róla elnevezett imperial stoutot, amit a Szent András Sörfőzde készít. Az ő Rettegett Ivánjuk illata kifejezetten komplex és kellemes, sőt egyedinek is mondanám, mert hát a kávés meg a szilvás-szedres jegyeken nem lepődtem meg, de azt nem vártam volna, hogy ilyen füstös is lesz. De amúgy abszolút jól állt neki, tök jól passzolt az intenzív pörköltességhez. Az íz is durván összetett, és abban is vastagon benne van a füstösség, meg még vastagabban a kávésság, de mellettük megjelenik még a nagyon tisztán kivehető étcsokisság – kajak olyan volt, mintha valami 80%-os kakaótartalmú cuccba haraptam volna bele – és egyfajta gyógynövényes keserűség is, amiről az Ayinger Celebrator ugrott be. És igen, a kortyban is megtalálható az a bizonyos szilvás-szedres vonulat, de elég halványan éreztem csak ki, a Rettegett Iván nem az burjánzóan gyümölcsös meg selymesen édes fajta, a karaktere azért egyértelműen pörköltes, keserű és füstös vonalon mozgott. De nekem ez totál bejött, nagyon szeretem az intenzíven pörköltes söröket, nekem jöhet az étcsokisság meg a kávésság masszívan, és az is tökre bejött, hogy ezt a kinda szokásos combot feldobták a füstösséggel és a gyógynövényes keserűséggel. Természetes és alapértelmezett dolog, igazából mondani se kellene, de a teste is nagyon rendben volt, sűrű, mint az állat, de hát imperial stout és papíron 24,5 balling fokos, szóval ez nem meglepő. Ahogy az sem, hogy szépen egyben volt, nem esett szét, mert a címke szerint ez egy 2020-as évjáratú darab volt, tehát két évet már érett a palackban, ami ebben a műfajban nem árt, sőt elég sokat dob a végeredményen és a végső ízélményen.
//Fehér Nyúl Imperial Stoutok 2021-ben//
És ezt nem én találtam ki, még csak nem is úgy mondom, hogy olvastam róla a neten vagy egy nagy sörös experttől hallottam, hanem kb. egy éve, ’21-ben kis is próbáltam a dolgot a Fehér Nyúl imperial stoutjain. Az ötlet amúgy totálisan spontán jött, a Beerselection választékát böngésztem és láttam, hogy van náluk készleten a 2019-es meg a 2020-as évjáratúból is, és gondoltam, érdekes lenne egymás mellett megkóstolni őket és megnézni a különbséget az újabb meg a régebbi üveg között. Persze sejtettem, hogy valamennyire más lesz a kettő, sőt azt is, hogy az érettebb valszeg jobb lesz, de azért azt nem vártam, hogy ekkora különbség lesz, és hogy a 2019-es ennyivel jobb lesz. De amúgy a 2020-as se rossz, sőt tök jó, az illata kellemesen szilvás, karamelles és picit fahéjas is, olyan kis kedvesen karácsonyias. Az íze már annyira nem szilvás, bár tény, hogy valamennyire benne van, de a gyümölcsösséget itt inkább nagyrészt szedrességnek éreztem, ami alatt egy karamelles malátaalap volt némi alkoholmeleggel egybeolvadva, pörköltességet pedig nem nagyon találtam benne, hiába kerestem. Végül is önmagában nézve tök jó volt, szerintem megérte azt az 1300 forintot, viiiszont a 2019-es konkrétan a földbe döngölte ezt a verziót. Annak az illata ugyanis sokkal gyümölcsösebb volt, konkrétan áradt az intenzív erdei gyümölcsös kavalkád az üvegből, a korty pedig itt egy nagyon markáns pörköltességgel kezdett, nagyon kakaós, nagyon étcsokis volt az első fele, utána pedig jött a masszív gyümölcsösség, amiben a leginkább felismerhető, legtisztább jegy az áfonyásság volt, ami tökéletesen passzolt a pörköltességhez. És nem csak intenzívebb, jobb ízélményt kaptam a 2019-estől, de összességében ezt sokkal csiszoltabbnak, kifinomultabbnak is éreztem. Szóval a Fehér Nyúlak közül egyértelműen a régebbi, érettebb üveg nyert, és nem is kevéssel, szóval fix és bizonyított tény: az évjárat ebben a stílusban kajak számít, nem is kicsit. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése