Saris IPA teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Kicsit késve és jóval kevesebb újdonsággal, de a szlovák nagyüzemek is próbálják meglovagolni a kisüzemi/kraft trendeket, a Heineken Slovensko pár éve be is nyomta a boltok a polcaira a Hurban Legend szériáját, de attól én nem dobtam hátast to say the least, és úgy néz ki, másoknak se jött nagyon be, mert mostanra már totál el is tűntek a hiperekből, szal valszeg nem nagyon fogyhattak. Óh meg persze ott van az Urpiner 14 ballingos hoplagerje, ami amúgy tök jó, sőt most likely a legjobb nagyüzemi hidegkomlós lager, amit valaha ittam, de… azon kívül? Ja majdnem elfelejtettem, volt még a Saris Ejl, ami tök jó lehetett volna, de inkább spórolósan semmilyen lett, nem csoda, hogy majdnem kifelejtettem. xD

Na de most pont a Saris beújított az IPA-val, és amúúúgy ez fixen egy upgrade lett, határozott szintlépés az Ejl-hez képest. Az illata ugyanis intenzíven mangós és maracujás, az íze pedig szépen elbalance-olt, jó az egyensúly az édes trópusi gyümölcsösség és a komlókeserű között. Maláta mondjuk nincs sok benne így érzetre, a teste se valami nagy, de azért vizesnek nem mondanám, inkább csak könnyednek, light-osnak. Emellé még tegyük azt hozzá, hogy egészen kellemes, lágy, selymes a kortyérzet, amolyan easy-to-drink ivóIPA, pont az, amit a nagyüzemektől én egy euroért elvárok. :))

Gösser Stiftszwickl Hell & Gösser Stiftszwickl Dunkel teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Ha nagyon kedvencet kéne mondani a sógoréktól, és szigorúan nagyüzemit, akkor talán a Gösser lenne az, mint brand, márka, solid szortiment: igazából a hagyományos vonalon megvan náluk minden, ami arrafelé a nagyoknál divatos és szokványos, és makro szinten nézve mindegyik tök jó. Amúgy, akár, ha nagyon akarom, mondhatnám azt is, hogy a saját súlycsoportjukban nem igazán tudnak hibázni, hiszen az alapsörük a hellesességével fixen kiemelkedik a tömegből, a weizenjük még egy olyan piacon is totálisan kompetens, ahol könnyen és olcsón lehet olyan nagy nevekhez jutni, mint a Weihenstephaner, a Franziskaner meg a Löwenweisse, és még egy jó kis barna lagert is főznek, ami az osztrák nagy gyáraknál sajna elég ritkán szerepel a kínálatban. Kár, hogy a csatosüveggel és magasabb, egy euro hetven centes árazással premiumnak pozícionált zwickljeiknél eltörött a dolog…

//Gösser Stiftszwickl Hell//

Mégpedig egészen konkrétan a világosabbik pincesörnél, ami egyébként a könnyedebb darab is a 11,8 ballingjával, de a legfontosabb vele kapcsolatban az, hogy búzamalátát is tartalmaz, és hiába sikerült a Gössernek már egy jó kis weizent letennie az asztalra, ezzel a zwickl-weizen hybriddel nálam most nagyon durván mellélőttek. Nem lett egy jó elegy, és ezt főleg úgy értem, hogy nem lett harmonikus és selymes, mint a dedicated búzasörük, de persze van benne némi citrusosság, ami még egész jó is, viszont a kortyot főleg a fanyarság uralja, és itt most a fanyarság az egyenlő a bántó és bárdolatlan savanyúsággal. Totál nem volt kellemes a kortyérzet, olyan baltával faragott érzete volt és még szénsavval is jól telenyomták, hogy szúrós is legyen… de próbáltam barátkozni vele, sőt, olyan kivételes helyzetben volt, hogy négy esélyt is kapott, mert az osztrák Intersparban muszáj megvenni belőle egy teljes négyes pakkot. Hát uhm… a vége az lett, hogy próbáltam minél jobban lehűteni a palackokat és végül is az jött ki belőle, hogy jéghidegen ööö… kinda iható… I guess? xD Oké, szóval ez várhatóan elvett az ízintenzitásból, tehát főleg a savanyúból, ami tök jó, de így meg már annyira kevés lett az íze, hogy az már túl kevés volt szimpla frissítőitalhoz, ivósörhöz képest is.

//Gösser Stiftszwickl Dunkel//

A sötétebbik tag viszont megmentette számomra a szériát, itt már az illat és az íz is nagyon bejött, sőt nagyot is ment nálam, talán az egyik legjobb osztrák makro zwickl, amit eddig ittam, és fixen a legegyedibb. Az illatában keveredik a helleses őszigyümölcsösség és a karamelles édesség, és a korty is nagyjából ezt adja vissza: egy telt malátalapra, amit a karamellesség tesz lággyá és krémessé, épülnek fel a barackos, almás és körtés jegyek. A Gösser Stiftszwickl Dunkel a világos tesójánál testesebb is, papíron 13,2 balling fokos, és ez érződik is rajta rendesen. Érdekesség, hogy van benne rozs és búzamaláta is, de az utóbbi ezen nem igazán érződik, szóval gondolom ebbe nem került sok, de amúgy nem is hiányzik belőle: ebben megvan minden, ami egy jó zwiklhöz kell, sőt több is, mert a szokásos nagyüzemi daraboknál ez nálam fixen egyedibbnek, karakteresebbnek számít és simán éri az egy euro hetven centes árat.

Elbaltázott konzumsör? - Mercator sörök tesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Mercator sörök már egy ideje tesztelésre várva álltak nálam, mert az az igazság, hogy ezek is a Laskokkal és a Unionokkal együtt érkeztek a szlovéniai szeretetcsomagban, de a Starocesko Svetlo Pivohoz hasonlóan nem konkrétan szlovén sörök. Legalábbis nem ott gyártják őket, ez tuti fix, mert az egyik dobozt, stílusosan a 4%-osat még felvállalta a Privatbrauerei Fritz Egger, és a Ratebeerről lelestem azt is, hogy az erősebb, keményebb darabot is ők követték el. Lehet, hogy ebből az introból most az jött le nektek, hogy a Mercator sörök pocsékak, nem tudom, de ha így volt, akkor totál igazatok van, mert long story short: szar mindkettő úgy hogy van.

Oké, persze, mondhatjátok, hogy erre lehetett számítani, mert hát elég budget kategóriás a design, úgy jön le már előre az egész, mintha az Egger valami szlovén diszkontüzletnek összedobott volna valami sajátmárkás sört, és kajak ilyenek voltak nálam is az első benyomások, úgy hogy lehet, hogy legit így van, de… de ettől még a sör lehetne oké, nem? Mert hát ott van a Pivovar Protivín az Argus Maesticcel, amit a Lidlnek főznek, és igazi classy példa arra, hogy egy saját márkás sörnek nem kell ocsmánynak lennie, sőt egész korrekt kis ivósört is ki lehet hozni belőle. Az Eggerből pedig tudjuk, hogy össze is tud ilyet hozni, konkrétan az Egger Marzent röviden így lehetne leírni és jellemezni, meg persze ha nagyon akarom igazából ennyivel el is lehetne intézni, de a lényeg: tudnak ők pont olyat, ami ide kellett volna, de valamiért ez most nem jött össze nekik.

//Mercator 4%//

Szar söröknél, de főleg ocsmány olcsó pale lagereknél általában be szokott jönni, hogy a vizesebb darab bánt kevésbé, mert inkább simán csapvízszerű, mint mindenféle undorítóízjegyből összehányt mix, és ez a Mercatornál is bejött. Ez a 4%-os változat se illatban se ízben nem túl intenzív, ami itt abszolút pozitívum, és egyben az egyetlen dolog, ami megmentette a sört attól, hogy kiöntsem. Így végül is legyűrtem, a korty az illatában is halványan érezhető nem túl friss malátás édességből és némi poshadt savanyúságból áll, de amúgy meg főleg vizes, csapvízízű, testetlen, utóíz nélküli, nagyrészt semmilyen alkoholos ital, ami kicsit, de csak egészen picit emlékeztetett valamiféle világos lagerre.

//Mercator 4,9%//

Not gonna lie amikor beleszagoltam a 4,9%-os versionbe, egészen nosztalgikus hangulatba kerültem, mert itt az Eggernek sikerült hűen feléleszteni a tinédzser korom egyik szeletét. Tűpontos replika, akár a Fehér Nyúl Soultyja, amibe ha belekortyolsz, egy az egyben olyan, mintha sóskaramellába harapnál: a zöld dobozos Mercator pont olyan szagot áraszt magából, mint a középiskolai fiú WC-k. És itt már nincs semmiféle visszafogottság, töményen árad belőle, ez itt legit az erősebb, masszívabb változat. Az Eggernél ezt nagyon komolyan vették, higgyétek el, igyekeztek ebbe már többfajta markáns ízt is belepakolni, mint például durva savanyúságot, agresszív fémességet meg bárdolatlan keserűséget. A 4,9%-es Mercatorral azt hiszem megkaptam mindent, amiért egy olcsó pale lagert utálni lehet egy elég intenzív dózisban, úgyhogy köszönöm a Privatbrauerei Eggernek, hogy megmutatták hogy NEM szabad sört főzni, kár, hogy se én se valszeg más se kérte, hogy tegyék ezt…

Puntigamer sörök csoporttesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Heineken tulajdonába tartozó Brau Unionhoz nem kevés brand tartozik, és ezek között van a kifejezetten ismert, egészen mainstream és a Gösser mellett általában közkedvelt Puntigamer. A „Das Bierige Bier”, vagyis Google fordító szerint „sörös sör”, szerintem meg csak jól hangzik, de semmit se jelent, úgy hogy elhatároztam, hogy inkább felcímkézem a saját jelzőimmel meg szószerkezeteimmel egy teszt keretében. És amikor kiderült, hogy egészen sokféle Puntigamer is fellelhető az osztrák Intersparban, akkor már úgy voltam vele, hogy legyen belőle csoportteszt, amiben nem csak az alapsört, hanem a Panthert, a Zwickl-t és a Winterköniget is megnézzük és kielemezzük. ;)

//Puntigamer//

Az alap sörüket nem most kóstoltam először, természetesen összefutottam vele már korábban is, sőt kifejezetten régi ismerős nekem: akkor találkoztam vele először, amikor egyik spanom hét évvel ezelőtt hozott egy dobozzal belőle. Aztán később meg még több eljutott hozzám a sógoréktól és felkerült a rendszeresen vételezett ivósöreim listájára. Ez amúgy nem véletlen, hiszen a Gösser Marzen mellett az osztrák basic világos lagerek között ez az, ami ízesebb, karakteresebb a többinél, és ami ezek miatt, ha nem is nagyon, de azért kiemelkedik a tömegből. Illatában komlós és malátás jegyeket is találhatunk, és ez az ízére is igaz: sok osztrák világos lagerrel ellentétben a Puntigamer egészen komlós, az utóíze határozottan kesernyés, és a komlókeserű kellemes kis balance-al épül a lágy, gabonás, kenyeres, telt malátalapra. Nem egy bonyolult sör, és mondom, csak a legtöbb osztrák makro pale lagerhez képest ízintenzív, de a 11,8 ballingjával és a korrekt kortyélménnyel pont jó kis ivósör haveri dumálgatásokhoz vagy bármilyen más sessionhöz laza kísérőként, amihez a spanokkal összeverődtök. Az ára a legtöbb helyen pedig konkrétan egy euro, ami szerintem nagyon is jó… persze a Gösser Marzen se sokkal drágább, és az is van ilyen jó, csak az másképp jó a helleses jellege miatt: nálam egy szinten van a kettő, mindkettőt ajánlom a fenti célra. ;)

//Puntigamer Panther//

A Panther vagyis Párduc lehetett volna Fekete Párduc és rejthetett volna az egy euro öt centért kínált fél literes üveg egy barna lagert, de úgy néz ki a Brau Unionnál skippelték ezt a lehetőséget, és lefőztek még egy pale lagert a Puntigamer márkanév alatt, amivel az öt centes felárért kapunk egy totálisan elhanyagolható és semmit sem számító plusz anyagtartalmat, hiszen ez 12,1 balling fokos, míg az alapsör extraktja „csak” 11,8. Persze ha más az íze, más a karaktere, akkor természetesen érthető, hogy ez egy külön sör, akkor volt értelme ezt másképp felcímkézni, de az a szitu, hogy ez nagyon nincs így. Szagolgattam meg kóstolgattam a Panthert, kerestem a különbségeket, és arra jutottam, hogy ez talán picit komlósabb, mint az alapsör. Mást amúgy nem igazán tudok erről elmondani: szinte mindegy, hogy a Panthert vagy az alapsört veszitek, majdnem ugyanaz a kettő és az áruk is szinte egyezik, csak nem vágom, hogy… szóval ennek így mi értelme van? Főztek volna inkább egy jó kis barna lagert ehelyett. :P

//Puntigamer Zwickl//

A Zwicklről legalább fixen tudtam, hogy valami mást fogok kapni, és nem is tévedtem, ráadásul amit kaptam, az egy jó kis pincesör. Mivel szűretlen világos lagerről van szó, nem volt meglepő az élesztős, kis gyümölcsös zamattal megspékelt illat, és igazából az íze is elég tipikusan zwicklös, de hozzáteszem: jó zwicklös. A telt, kenyeres, gabonás malátalap ebben még jobban kijön, mint az alapsörben, az élesztősséggel és kis kiegészítő barackos jegyekkel együtt nekem a Hirter Kellermeistert idézte, de persze az azért egy csiszoltabb, kifinomultabb darab. A Puntigamer Zwicklre inkább azt mondanám, hogy korrekt, finom, az egy euro tizenhét centes árát éri, de azért vannak jobb zwicklök is ennél az osztrák hiperekben, a Hirter mellett például még a Gösser Stiftszwickl Dunkel is ilyen. Viszont a Puntigamer Zwickl-t is simán újravenném, újrainnám és ajánlom nektek is.

//Puntigamer Winterkönig//

Az osztrák nagyüzemeknél a heller bock a szokásos ünnepi sör, nincs ez másképp a Puntigamernél sem, bár az tény, hogy a Winterkönig azért egy elég szolid bock lett, annyira, hogy a 6% alkohol és 13,8 balling alapján én nem is mondanám ezt baksörnek, hanem simán csak egy erősebb világos lagernek, de a Ratebeer a heller bockok közé rakta, szóval legyen. Legyen az, amúgy sem az a lényeg, hogy minek hívjuk, hanem, hogy milyen maga a sör, és a Winterkönig végül is nem rossz, de azért annyira nem is extra. Az illata édes, kicsit mézes, és a korty is ezzel kezd: édes, sűrű malátássággal, amiben ott van egy kis mézes vonulat. Ez amúgy még valamennyire érdekes is, és azt mondom, a karácsonyhoz is passzol, a lezárás és utóíz viszont nem valami különleges: átlagos komlókeserűt kapunk, amibe pici alkoholmeleg vegyül. Rendben van, eliszogattam és nem volt úgy különösebb hibája, de különlegesebb, ünnepi sörként és egy euro negyven centért ez nálam csak az oké kategóriára volt elég.

Holsten Pilsner & Holsten Edel teszt

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

A Holsten nem ismeretlen brand előttem, az itthon kapható aranydobozos változatnak az emléke rémálmaiban még mindig kísért. De az is rémlik róla, hogy azt a Carslberg Srbija kotyvasztja, akik a Tuborg Green-t meg a Carslberg nem túl jól sikerült, cserébe kifejezetten ocsmány verzióját is elkövették, szóval a valódi Holstenről nem sokat tudok. Vagyis nem sokat tudtam idáig, mert a húgomtól nemrég megérkezett hozzám két totálisan original darab, a Pilsner és az Edel, úgy hogy neki itt is köszönöm a söröket és lehetőséget, hogy tesztelhettem őket. :))

//Holsten Pilsner//

A neve elég konkrét, ez egy pilsner lesz, ígéri a szigorú, szabályos címke, és végül is valóban egy nagyüzemi német pilsner, és most a németet nem csak úgy értem, hogy ez kajak ott készül, hanem hogy illat és íz alapján ez bizony telibe a német és nem a cseh vonal. De persze ebben nincs semmi meglepő, sőt a sörben sincs semmi meglepő, meg úgy extra se: egy korrekt édes-keserű párosítású ivósört kapunk nem túl intenzív, de kellemesen komlós illattal. A balance jó, a maláta édes és lágy, a korty második fele markánsan keserű, az utóíz pedig hosszantartó. Faék egyszerű, de működik, ivósörként simán el tudom képzelni, így nézve nálam betalált, de az tény, hogy vannak ennél sokkal kifinomultabb, csiszoltabb ésper érdekesebb német makro pilsek, mint mondjuk a Warsteiner, a Wernesgrüner vagy a Radeberger. De ha osztrák is ér, akkor még mondhatom a Hirter Privat Pilst is. ;)

//Holsten Edel//

A Holsten Edel viszont nem volt túl konkrét, forgattam, nézegettem az üveget, kerestem rajta az infokat, de sokat nem találtam. Valamiféle világos lager, aminek a neve „nemes”, és a Ratebeer ezt is a pilsek közé sorolta. Hát… kóstolás után ez a kategorizálás nálam eléggé sántít, én erre simán rávágnám a pale lager címkét, mert illata még kevesebb van, mint a Holsten Pilsnernek, és amúgy meg az ízéről is azt tudom elmondani, hogy alig van valami. Oké, ami van, az a pici kis malátás édeskésség az nem kellemetlen, de nagyrészt semmilyen, vizes, annyira, hogy a lecsengés az már konkértan olyan, mintha csapvizet innék. Nálam ez sima egyszerű ivósörnek is gyenge és unalmas, és nem igazán értem, mire fel a „nemes” jelző…

A titkos best buy a sógoréknál – Hirter sörök csopottesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Szeretem azokat a független főzdéket, akik hagyományos típusokat főznek a nagyoknál jobb minőségben és ezzel ápolják a környékük, régiójuk tradícionális sörkulturáját. Ez most elég magasztosan hangzik, és igazából kajak túl is toltam picit, de tényleg szeretem az ilyen gyártókat, de leginkább egyszerűen csak azért, mert alapból sokféle hagyományos típust kedvelek, és ezek a főzdék egy csomószor kajak jobban és alig drágábban csinálják az ilyen söröket. És a Hirter pont ebbe a kategóriába esik bele, sőt konkrétan az egyik legjobb példa, mert nálam minden kis képzeletbeli pontot teljesít. A maximumon. És ez nem vicc, mert kicsit egy euro felett bármelyik osztrák hiper vagy szupermarketben elérhetőek a söreik, amik szerintem a nagyok szintje felett vannak bőven, közben pedig meg a fent említett árukkal alig drágábbak.

//Hirter Pivat Pils//

Plusz az már önmagában nagyon király, hogy főznek pilst, mert hát az osztrák nagyüzemek gyakorlatilag totálisan átsiklottak efelett a típus felett, és cseh vagy szlovák importoktól sem hemzsegnek a boltok. Az egyetlen, amire most gondolni tudok az a Samson, ami egy okés ivósör, de kanyarban sincs a Hirter Privat Pils-szel. Ez egy igazi, jól megkomlózott, keserűen frissítő, de azért ezen a célon és koncepción túlmutató, a maga módján, típusán belül egyedi pilsner. Már az illatában ott van a friss komló, már itt megcsap az erőteljes keserűje, ami a kortyban is markánsan jelen van. De persze pakoltak mellé édes, telt malátásságot is balance-nak, pont eleget ehhez a concept-hez egyébként, és a lecsengése pedig wernesgrüneresen gyógynövényes, ami tökéletesen passzol az erőteljes kesernyésséghez. A teste is pont megfelelő, 12,3 balling fokos amúgy papíron. Nagyon szépen összerakott, hagyományos pilsner, ami mégsem csak egy tucat darab, hanem kapott egy egyéniséget is.

//Hirter Morchl//

A Hirter Morchl egy barna lager, egy tmavy, amiből az osztrák piacon szintén nincs olyan nagy választék. Persze ott van a Gösser Stiftsbrau, vágom én, a legnépszerűbb brandhez tartozik meg pont én írtam róla, hogy tök jó, de az csak egy opció – igen, a Murauer barnája nem igazán opció nálam – és a Hirter Morchl szerintem jobb is. Az illata kakaós és kávés, ami nálam már elég jó jel, és azt meg még inkább szerettem, hogy a kávé az ízében is bőven ott van. Az összképet tökéletessé pedig az áfonyás-szedres vonal teszi, ami szép balance-ot ad a kortynak. Egyébként utóízében össze is forr a két fő íz, de tény, hogy a kávé keserűje tovább kitart, de nekem tetszett, hogy ez adott neki egy hosszantartó lecsengést. 12,8 balling fokos, tehát a Privat Pilsnél még kicsit testesebb is, ez érződik is a kortyokban és jól is áll a Hirter Morchlnak. Ahogy a Privat Pils, úgy ez is egy kifejezetten csiszolt, harmonikus és úgy egyáltalán nagyon jól eltalált sör.

//Hirter Kellermeister//

És ezt fogom ismételni a szűretlen világos lagerüknél, a zwickljüknél is, és oké, vágom én, hogy így picit unalmas ez a cikk, hogy csak agyondicsérem a főzde minden cuccát, és mindegyiket úgy, hogy nagyon jól csinálják meg azt az adott hagyományos típust, de hát mindegyiknél ez a helyzet… oké, a Kellermeisternél tudok írni egy negatívumot: ezt valamiért 0,33-as üvegbe rakják, szóval ez, ha úgy nézzük, picit drágább. De ennyi, mert az illatából árad a gyümölcsös zamat, és a szinte már-már harapható kenyeres, gabonás, telt, sűrű kortyérzetet helleses őszigyümölcsösség és némi búzamalátásság(igen, került bele az is), és abból fakadó banánossá díszíti. Jól hangzik ez az összkép, igaz? Szerintem fixen, és jól is működik, ahogy mondtam, ismétlem majd itt is magamat: a Hirter Kellermeister, csakúgy, mint a Privat Pils meg a Morchl is, egy nagyon jól eltalált, karakteres sör a típusán belül, és a másik kettővel együtt kajak titkos best buy a sógoréknál. ;)

Monyo Party Animal Pack: na, mennyire állat a csomag? – Monyo Party Animal sörök tesztje

A blog már csak archívum, ha kíváncsi vagy az új sörtesztjeimre a Youtube-on, kattolj a linkre. ;)

Nem is olyan régen, kábé egy hete lehetett, hogy egyik spanomtól totálisan meglepetésszerűen és abszolút ajándékjelleggel kaptam egy ilyen Party Animal csomagot, amit a Monyo állított össze a könnyedebb, lazább cuccaiból. Ezúton is nagyon köszönöm neki a pakkot, a lehetőséget, hogy tesztelhetem, mert hát of course, mi mást csinálnék vele? ;) Masszív és érdekes content alapanyag, főleg kíváncsi voltam, hogy egy kraft főzde kraft árakon kínált sörválogatása mennyire viable option partyzáshoz, mert hát legyünk őszinték: buliba ivósört viszünk. Tök mindegy hogy boardgamegeekként szolidan társasoztok vagy igazi party animalként falat döngető basszusú technora vagy zúzós thrash metálra tomboltok, az tuti fix, hogy ilyenkor senki se fog imperial stoutokat vagy quadrupeleket elemezgetni, hanem, ha már sört iszik, akkor valami egyszerű, de nagyszerű alternatívát fog magába dönteni korsószámra. A kérdés persze az, hogy a kraft felárért mennyivel tud többet mutatni a Monyo packja a szokásos nagy vagy közepesüzemi tételeknél, de a jó hír az, hogy nem húzom már tovább a bevezetőt, úgy hogy a válasz hamarosan ki is derül. ;)

//Monyo Lager//

A címke szerint ez egy saazer komlós cseh pilsner lenne, tehát mondhatnám, hogy majd jól összehasonlítom a kedvenc pilsjeimmel, mondjuk a Krusovice Královská 12-vel, a Pilsner Urquellel, a 12-es Urpinerrel vagy a 12-es Zlaty Bazanttal, netán a Bernard Svatecni Lezakkal, de nem fogom megtenni, mert semmi értelme. Hogy miért nem? Long story short: azért, mert a sörnek köze nem volt a leíráshoz. Sőt annyira egyedi volt az íze, hogy igazából más világos lagerhez se nagyon tudnám most ezt hasonlítani, mert hát melyiknek intenzíven mákos és hellesen őszigyümölcsös az illata? Jó, oké, önmagában a helleses őszigyümölcsösség elég common, na de a mák honnan jött? És a vicc az, hogy az íze pont ugyanazt adja, mint az illata, igazából egy kellemes malátalapra pakoltak rá egy mák+barack combót, utóízében persze van egy kis komlókeserű is, de elég halvány és nem is tart sokáig. Őszintén szólva, nem tudom, mit gondoljak erről, mert hát egyedi végül is, és hát a mák az (bizonyos formában) eléggé party animal cucc tud lenni, de azért… fura volt. Tetszett is meg nem is.

//Monyo Belga Búza//

Nagyon szeretem a witeket, és ha van van típus, amit tipikusan tökéletes party sörnek tartok az pont a fűszerekkel jól megtolt belga búza. Úgy hogy ettől azt vártam, hogy nagyot megy majd és a kedvencem lesz a pakkból, de végül is lecsúszott a második helyre, mert az illata annyira nem jött be. Egyrészt nem volt valami intenzív, pedig hát egy wittől konkrétan azt várnám, hogy arcon csapjon a korianderes meg narancshéjas kavalkád, ráadásul a Monyo cuccában benne is voltak ezek. De valahogy az illatában, ami nem is érződött túl frissnek, nem nagyon jöttek ki, inkább kicsit rágógumisnak tűnt. Viszont az íze az nagyon ott volt a szeren, egy withez képest egészen testes, telt, édes alapot kaptam az intenzív fűszerességgel együtt, amik jó kis frissítő karaktert adtak a sörnek. A kortyélmény nagyon tetszett, de azért abban nem vagyok biztos, hogy fixen ezt választanám egy Hoegaarden helyett, viszont az 1664 Blancnál nálam tuti, hogy jobb.

//Monyo IPA//

Ha már a witnél elmondtam, hogy nem lett a kedvencem, akkor itt már az elején lelövöm, hogy az IPA jött be a legjobban. :)) Az illata ennek már nagyon is intenzív volt, mangós és ananászos volt, és a páros a korty első felét is határozottan uralta, a második felében pedig jött a tipic IPA-s komlókeserű, ami tök jó összhangban volt az édes trópusi gyümölcsös jegyekkel, pont kellően ellensúlyozta őket. Nagyon csiszolt, tökéletesen elbalance-olt, a 13 balling ellenére, könnyed, könnyen csúszó IPA, de amivel engem igazán megvett az az volt, hogy az az ananász ennyire szépen, tisztán kijött belőle, mert hát… imádom az ananászt. :)) Ennyi, ez lett a kedvenc, és erre nem is igazán tudok nagyüzemi alternatívát, talán az Eichbaum majmos Wheat Pale Ale-je meg a Session IPA-ja, amik kinda szóba jöhetnek, de ha Monyo kraftsört vedelnék egy partyban, akkor az fixen ez lenne. ;)

//Monyo Meggy Ale//

A végén pedig nézzük meg a pakk gyümölcsös tételét, ami nem túl kreatívan egy meggyes. De persze ha jól megcsinált darab, akkor semmi gond nincs azzal, hogy maradtak ennél a jól bevált ízesítésnél, és végül is egész oké volt. Tulajdonképpen meggyes illata van, meggyes íze van, és ezt most úgy értem, hogy egészen természetes volt és még a fanyarsága is korrekt volt. Nem volt túlcukrozva, mint a legtöbb nagyüzemi meggyes ale, de ha már kraftsör árban gondolkodom, ha már igazi fancy, drága partyt rendezek, akkor az a meggyes sör legyen már kriek, egy jó Mort Subite vagy Lindemans Kriek… oké, vágom, persze más típus, de árban akkor is ugyanott vagyok és az ízélmény mégis pár szinttel feljebb került… so why not?